Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

/A TARTALOMBÓL: • Tatárfalva csöndje • Színlap • Határ(talan) hatás • Szervátültetések hazánkban Aktuális kérdések Az önkormányzatok gyermekbetegségei Balogh József Egy éve, hogy megalakultak a köztársasági megbízotti hi­vatalok, amelyeknek legfonto­sabb feladata az önkormány­zatok működésének törvé­nyességi felügyelete, állami­gazgatási hatósági ügyekben pedig hatósági jogkör gyakor­lása. A héten tevékenységük­ről tartott sajtótájékoztatót követően dr. Fekete Zoltánnal, a területi hivatal vezetőjével arról beszélgettünk: milyen tapasztalatokat szereztek az eltelt egy év alatt. — Kezdő év volt, nehéz év volt. Tevékenységünket megha­tározta, hogy az önkormányzati rendszer létrejöttével egyidejűleg az önkormányzati hatáskörök je­lentősen kiszélesedtek: az ön- kormányzatok tulajdonosi pozí­cióba kerültek, a képviselő-testü­letek egyre inkább hatóságijog- kör-gyakorlóvá váltak. Ezek az ügyek korábban a szakigazgatá­si apparátusok hatáskörében voltak, 1991 nyarától pedig lé­nyegesen kibővítették a képvise­lő-testületek hatósági szerepkö­rét. >- Hogyan feleltek meg az ön­kormányzatok ezeknek a kihí­vásoknak? — A gyermekbetegség tünetei megnyilvánultak abban, hogy az önkormányzatok egyfajta fenn­tartással fogadták a régi hivatali apparátust, ezért az önkormány­zatiságra való hivatkozással in­dokolatlanul túlterhelték a kép­viselő-testületeket. Mindenről akartak tudni, sajnos ez együtt járt azzal, hogy a szakmaiság nem volt meg hozzá. Hozzájárult ehhez az is, hogy az önkormány­zati törvény elfogadásával egyi­dejűleg megígért működtető tör­vények egy része, sajnos, még most sem született meg. Ebből eredően több olyan település van a megyében — köztük városok is —, ahol a törvényben előírt hat képviselő-testületi ülés helyett 24-25 ülést tartottak. >- Ez azt jelenti, hogy a képvise­lő-testületek minden hatás­kört magukhoz vontak, és nem adtak a polgármester­nek, a jegyzőnek, az appará­tusnak? — Tapasztaltuk a törvényes­ségi felügyelet során, hogy olyan kérdésekben is maguknak vindi­Dr. Fekete Zoltán kálták egyes képviselő-testüle­tek a jogot, ahol a döntési kom­petencia továbbra is a jegyzőnél volt. Mikor ezt szóvá tettük, két­féle reagálást tapasztaltunk. Volt, aki azt mondta, hogy amit a törvény nem tilt, azt szabad. A másik reagálás az volt: például szociális ügyekben elfogadták, a hatáskör a jegyzőé, de fenntar­tották a jogot, hogy előzetesen véleményt nyilvánítsanak az ilyen ügyekben. így aztán a jó­szándék párosult azzal, hogy az ügymenet lelassult, esetenként becsúszott egy törvénysértés is, melyet nagy elégedettségünkre valamennyi képviselő-testület jó­zan önmérsékletet tanúsítva sa­ját maga korrigált. >• Törvényesen működnek-e a megyében az önkormányza­tok? — Az önkormányzati törvény keretjellegüen határozta meg egy-egy települési önkormányzat működésének feltételeit azzal, hogy ők a helyi viszonypknak megfelelően szabályozzák eze­ket a kérdéseket. Kezdeti bi­zonytalankodás után hozzáfog­tak a képviselő-testületek, sajná­latos módon azonban hat olyan önkormányzat van, amely a mai napig nem alkotta meg saját Szervezeti és Működési Sza­bályzatát. Most ismét jelzéssel kell élnünk, s hogy ha ezután sem alkotják meg, akkor mulasz­tásban megnyilvánuló törvény- sértés miatt a köztársasági meg­bízottnak fel kell lépnie ellenük. >- Miért olyan fontos ez? — Mert a törvényi keretek a települések eltérő nagyságát fi­gyelembe véve azo­nos működési rendet nem tudnak teremte­ni, Ezt mindenütt helyben kell megha­tározni. Ez a megha­tározás kifejezésre juttatja a település arculatát, eldönthet olyan kérdéseket, amelyben a törvény vagylagosan fogal­maz. Például a két­ezer leiken aluli tele­püléseknek nem kö­telező pénzügyi ellenőrző bizottságot létrehozni. Megyénk­ben 147 kétezer lei­ken aluli település van. Közülük mind­össze 41 hozott létre pénzügyi ellenőrző bizottságot. Most lát- harasztosi Pál felvétele juk, milyen elemi erő­vel jelenik meg az az igény, hogy a pénzügyi gazdál­kodást valaki ellenőrizze, s egyszerűen szervezeti intézke­dések, mulasztások következté­ben vagy nem kellő átgondoltság miatt nincs, aki elvégezze ezt a feladatot. De beszélhetnék olyan döntési lehetőségekről, amelyek­nek nem tulajdonítottak megfele­lő jelentőséget. Van most is olyan település, ahol a lakosság elemi erővel kiált népszavazá­sért, és nem lehet megtartani, mert a helyi képviselő-testület nem alkotta meg a helyi népsza­vazás szabályait. >- Milyen tapasztalatok vonha­tók meg az önkormányzatok tulajdonosi tevékenységéről? — Új, ismeretlen feladat ez. Nyilvánvaló, gazdálkodni csak akkor lehet, ha ésszerűen szám­ba veszi az önkormányzat a tu­lajdonát, dönt a törzsvagyon kér­désében, abban, hogy mely va­gyontárgyak tartoznak a forga­lomképtelen tárgyak közé, me­lyek azok, amelyek korlátozottan forgalomképesek. Ennek eldön­tése előtt nagyon nehéz meg­mondani, törvényesen járnak-e el, ha egy ingatlant eladnak, mert éppenséggel pénzre van szüksé­gük. A községi vagyonoknak nem az a rendeltetésük, hogy átmeneti pénzügyi forrást bizto­sítsanak, hanem azt gyarapítani kell és a gyarapodásból kellene gazdálkodni. Mondjuk vállalko­zásba vinni a földjüket, esetleg erdőt telepíteni, a feleslegessé vált vagyontárgyakat pedig elad­ni, az árát pedig újra befektetni. >• Megnyugtatónak nevezhetők­e az önkormányzatok által ho­zott döntések? — Igen. Tavaly május elsejé­től, elenyésző kivételtől eltekint­ve, minden ügyben a bíróságok döntenek az államigazgatási szervek által hozott jogerős ha­tározatokról is, ha azt megtá­madják. Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében összesen 60 ke­resetet nyújtottak be 1991-ben, a benyújtott keresetek egynegye­dét érdemi tárgyalás nélkül zár­ták le a bíróságok, mert a kere­setet benyújtó fél visszalépett. Rájött arra, hogy nem történt jog­sérelem, csak méltányosabb döntést remélt. Volt olyan ügy, amelyben pervesztesek lettünk. Ez bennünket nem bánt, az nyugtat meg, ha döntéseinkkel valóban a törvényesség érdeké­ben járunk el, és nem a min­denáron való pernyertesség a célunk. >- Milyennek tartják a hatósági ügyintézést? — A hozott határozatoknak mindössze hetvenhárom száza­léka hagyja jóvá az első fokú döntést, a többiben vagy meg­semmisítésre, vagy megváltoz­tatásra, tizennyolc százalékban pedig új eljárásra kerül sor. Te­hát az ügyek egyötödében annyi­ra tisztázatlan tényállás alapján hozta meg döntését az elsőfokú hatóság, hogy másodfokon sem volt korrigálható a döntés. A szakmai színvonal növelésével ezen lényegesen változtatni kell. Nem nyugtathat meg senkit a statisztikai átlag, mert mindenki a saját ügyén keresztül alkot vé­leményt az államigazgatásról. Legfontosabb feladatunk ezért, hogy segítsük a helyi önkor­mányzatok munkáját. Ma egy át­menetnek vagyunk a részesei, a tanácsi igazgatást fel kell váltani egy új, korszerűbb közigazgatási formának. Azonban az ehhez szükséges összes jogszabályi feltételrendszer hiányzik. Az új közigazgatási rendszer kiépíté­séhez nem az szükséges, hogy többen legyünk, hanem hogy szakmailag jobban felkészült ap­parátusunk legyen. Megnyugta­tásként azért elmondhatom: a reánk váró ügyeket képesek va­gyunk ellátni. De nem mondha­tunk le arról, hogy a kor igényei szerint folyamatosan képezzük, továbbképezzük a közigazgatás­ban dolgozókat. >- Köszönöm a válaszait. Vázák IfUfámtemwf A PLAKÁTGYEREK PITYEREG Szőke Judit kik értenek hozzá, állít- A jak. hogy állatot és gyereket reklámban felhasználni majdnem teljes győ­zelem. De mindenképpen biztos siker. — Nézett a plakátról ked­vesen, már akkor volt egy balsej­telmem, kihasználják. Az ártatlan mosolyát, a kerekedő szemét, a tiszta, stilizálásán mondatokat formáló száját, a naív tekintetét. (Vajon kitől tanulják a gyerekek a kérlelhetetlenséget?) Olyan kí­váncsiskodónak látszott, aki több tucatszor felteszi naponta a kérdést: minek, mi végre? Hány­szor láthat a felnőttek szemében mélységes emberi zavart? Jóllakottnak, elégedettnek tűnt. A jól sikerült felvétel után biztosan kapott ajándékokat, de­geszre ehette magát somlóival. (És a társai? A pékség előtt le- selkedők, a pizza illatát szippan­tok? A bab, a lencse, a sárgabor­só, a valamikori proliételek meg­fizethetetlenek lettek, az „élet, erő, egészség” ünnepi itallá vált.) Látszott az arcán a ter­mészetes tudat, hogy ő fontos valakinek, számon tartják, me­lyik a kedvenc párnája. Mennyi most a gyerekarc, melyekről leolvasható: ha van sors, hát ko­rán kezdődik. Őket mi végre le­hetne kiplakátolni, hirdetőoszlop­ra ragasztani? Elbeszélni a haj­léktalanságot, a fűtetlen lakáso­kat, a kifizethetetlen villany- számlát, a cipőárakat, a szigorí­tott abortuszt, az elkocsmázott családi pótlékot... ? Ő csak nézett, szerencsére fogalma sem volt a világ dolgai­ról, az agyafúrt cselszövésről, melynek szolgálatába állították. Hátha sohasem fogja megtudni, hogy a politikai túléléshez meny­nyi ravaszság, rágalom és álta­tás tartozik. Neki mikor lesz ha­talomvágya, mikor fog először mások felett ellentmondást nem tűrően ítélkezni? Tőle a fröcskö­lő demagógia még oly távoli, mint européer politikustól az os­torcsapás. Neki jól áll, ha szét­köpködi a főzeléket, nem úgy, mint egyeseknek az a politikai magatartás, amely szerint, aki hitt a szocializmusban, az vagy hülye volt, vagy gazember. Ha értette volna, biztos faggatózna: miért a licit, hogy kinek esett le hamarabb a tantusz, s miért a civódás azon, ki ment át siető­sebben ellenzékibe? Kihasználták, hisz babaarcban feltétel nélkül hiszünk. Őt szere­tem, de az átveréstől félek és féltem őt is. Mire fog felnőni eb­ben a nyomorszagú országban, ahol minduntalan citálnak valaki­ket valamiért, vallatnak hitről, múltról, vagyonról, szúrós tekin­tetek vizslatják az arcéleket, a diploma minősége helyett a poli­tikai hovatartozást firtatják? Le­het, hogy mire ő felnő, a történe­lem megismétli önmagát? Jó neki. Az a dolga, hogy is­merkedjen a világgal, mindent megkóstoljon, megtapogasson — eszébe sem jut saját magáért fohászkodni: hogy bár jusson ő is eszébe másoknak, végtére is ő a tét... Vonásai simák, harmo­nikusak voltak. Azon kevesek közül való, akik nem naptáréletű felnőttek közt élnek, őt nem fá­radt emberek adják át naponta fáradt embereknek? Hajszol bennünket a buszmenetrend, a hivatali szabályzat, a fenyegető bármikor-utcára-kerülés. Rossz­kedvűen robotoló anyák mellőz­zük egymást, családok, akiknek sem kedvük, sem idejük az örömre és a boldogságra. Ha ő majd felnő, mibe fog ka­paszkodni a gyerekkorából? Hogy Lenin-kép helyett éppen- aktuális portrékat vagdosott egy­néhány piros pontért, hogy szü­leit szájtátva hallgatta, ki hogyan szövögette, vagy épp szaggatta a szociális hálót?... Sajnálom, ha arra gondolok, hogy aljas kis ku­kacok megtorpedózzák majd legszebb, legtisztább szándé­kait, mert többet akar majd, mint jól megélni, zsírosán terpeszked­ni. Vajon megfordul-e majd fejé­ben a gondolat, hogy a maffia nem biztos, hogy csak olasz jel­legzetesség, a korrupció nem­csak az előző rezsim rend­szertipikus jegye, s a talpnyalás, az összefonódás, a képmutatás nem csupán szülei orosz anya­nyelvű szocializmusának sajátja volt? karták, hogy úgy néz- A zen rám: higgyem, ők a ** jövő, s bennük bízni kell (egy gyerek nem sziszeg gyűlölködve, ha politikailag nem vele parolázunk). Bízni, ahogy a mesék ismerős ritmusával hintá­ra ültető, ringató kezdetében, hogy utána jó jön, boldogító. Mészáros QáBor kerámiái % '-----------------------------------------------------1 .... —7; | Békés városából származó keramikus ipar- | */7 művész a Nyíregyházi Művészeti Szakkp- | | » »- zépiskola 1987. évi indulása óta dolgozik. | | — tanárként — városunkban. (Művészeti szakközép- | || iskolai tanulmányo/jután, 1983-ban a ‘Képző- és Ipar- | művészeti (főiskola kerámia-porcelán szakán szerzett | | diplomát, és ugyanebben az évben lett tagja a Művé- | || szeti Alapnak: Meggyőződéssel vallja, bogy a föld, a | | víz és a tűz — a bárom őselem — egyesül a keramikus | | kezében, amikor dolgozni kezd. Művészetét átbatja a | || megmunkálandó anyag — az agyag, a porcelán — | 1 iránti alázat. Létrehozott műveiben felfedezhetjük. | || azokat a kvalitásokat, melyeket a kerámia mint műfaj | i| megkövetel, főbb — csoportos — hazai és külföldi | | kiállításon vett részt: faenza-ban, Szófiában, Brágá- | | ban, Meiningenben, de (Pécs, “Budapest vagy “Tokaj kö- | zönsége is láthatta kerámiáit. 1990-ben egész sor egyé- | ni tárlata volt: Sátoraljaújhelyen, Nyíregyházán (két- | | tő is), Makón, 9l-ben pedig Tokajban és Szegeden. | | Több szakmai elismerés és díj után 1990-ben a Nyírsé- | I gi Őszi “Tárlaton Művészeti (Díjat kapott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents