Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
1992. január 25., szombat Kelet-Magyarország 3 Talpon maradt pátriák A forint számolva jó (2.) Balogh Géza írásunk első részében egy húszezres város, Mátészalka polgármestere beszélt arról, hogy milyen évet zártak, s mire számítanak az idén. Mint mondta, tavaly a minden látványosság nélküli alapozást végezték el, ám ebben az évben, s a következőkben már komoly fejlesztési terveik vannak. Vajon hogyan élték meg az elmúlt esztendőt, s miképp vélekednek az idei kilátásokról a negyedannyi lélekszámú Nyírma- dán, s a huszadnyi Mátészalkát kitevő Nyírjákón? Kása Barnabás személyében Nyírmadán is új vezető ült a polgármesteri székbe. A növényvédő szakmérnök érkeztünkkor éppen a helyi cigányszövetség vezetőjével, Balogh Pállal tárgyal. Miről is folyna köztük a szó, mint a pénzről... ? A nyírmadaiak büszkesége, az általános iskola. Stilyos tízezrek A szatmárcsekeiek után a madai cigányok is gazdálkodni szeretnének. Vagy harminc-negyven hektárt bérelnének ki a madai határban, ám egy sereg nehézség tornyosul előttük. A helyi állami gazdaság pénzügyi helyzete megrendült, s mint szerte az országban mindenütt, a madai téesz sorsa is bizonytalan, bár ők még tartják a frontot. Ráadásul az önkormányzat sincs abban a helyzetben, hogy jelentősebb összeggel segíthetné a helyi cigányságot az indulásban. — Még nincs költségvetésünk, de a számításaink szerint mintegy nyolcvanötmillió forint áll majd a rendelkezésünkre — mondja Kosa Barnabás. — Ez tízmillióval több ugyan, mint a múlt évi összeg, ám ha az infláció mértékét nézzük .. . Mindenesetre abban biztosak vagyunk, hogy sikerül gondoskodnunk a község folyamatos életéről, persze alaposan meg kell néznünk minden fillért, mielőtt kiadjuk a kezünkből. Az iskola, óvoda működtetése, a kommunális szolgáltatások, az egészségügyi ellátás... az idén is ezek viszik majd el a legtöbb pénzt, ám azért a fejlesztésekre is futja. Ezek közül is ÉLETKÉP Seres Ernő M egértem a lokálpatriótákat. Még azokat is, akiket nem ismerek. Hát akkor, hogy ne érteném meg Imrét, a bujtosi embert, a vizek, a fák, a bokrok, a füvek ismerősét, a város kétlábon járó örök és ödöngő lelkiismeretét, aki kora reggel fagyban és hidegben, reszelés torokhangján rám- reccsentett: — Hát van ezeknek eszük és szívük. Már alig van fa a városban, a parkokban és nézd meg, mit csináltak. Kivágták az olaj- füzt. Hát barbáraik ezek?! Az olajfűz volt a park legszebb, legillatosabb fája. Nézd meg, mit csináltak! A városháza árkádja alól nézzük a parkot. Túl a Kossuth szobron, az öreg gesztenyék tövében való - ban hóba dőlten, deresbozontos ágaival immár élettelen kupac, tűzrevaló a fa. — A park dísze volt ez az olajfűz. — Olajfa — mondom. a leglátványosabb a térségi gázprogramban való részvételük, mely ha sikerrel végződik, alaposan felértékelődnek a madai porták, lakások. Igaz, nem adják ingyen. Az önkormányzat joggal számíthat ugyan a területfejlesztési alap támogatására, ám komoly summát kell letenniük nekik is, mint ahogy a lakók sem igen ússzak majd meg súlyos tízezrek lepengetése nélkül. Márpedig ez egy olyan településen, ahol már most minden ötödik ember munkanélküli... ! Ki adott kinek? — Hát éppen ez az egyik legnagyobb gondunk, hogy helyi bevételeink aránya elenyésző, ugyanakkor csak a szociális segélyekre tizenhárom milliót keil majd kiadnunk — kapcsolódik a beszélgetésbe a hivatal pénzügyi szakértője, Juha Bertalan. — Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy mi a normatív finanszírozással jól jártunk, s reménykedünk az idén is. Ha másban nem, hát abban, hogy a megalapozott pályázatainkat megfelelően díjazzák majd. Néhány faluval odébb, Nyírjákón az általános isko— Olajfűz — mondja ő, hiszen tudja, pulyakorától ismeri, milliószor látta a leveleit, amely felül zöldesszürkén kék, fonákján ezüst és ha a tüskés ágak leveleinek hónaaljából ezernyi fürtben kipattan a virág, bódítóan édes esténként az illata. — Csakúgy dongták a méhek. Aki itt virágzáskor leült és megpihent a téren, a padokon elbódult az olajfűz illatától. — Olajfa — mondom — nem olajfűz. — Mit tudod te! És tudod, hogy mit mondtak ezek a nagyokosok. Azért vágták ki, mert girbe-gur- ba volt, mert megdőlt, mert felújítják a parkot. így újítják fel?! Hát mikor lesz itt megint egy ilyen gyönyörű olajfűz? — Olajfa. — Olajfűz. De mindegy, Iában kell keresni a polgár- mestert, hiszen az nem más, mint Kiss Kálmán iskola- igazgató. Társadalmi megbízatásban látja el e feladatát, s miután elhúzták már a delet, a polgármesteri hivatalban találjuk egy nagy halom akta között. — Nohát... magukat az isten küldte! — áll fel a papírok mellől. — Már jó ideje gondolkozunk, hogy hívunk egy újságírót, hátha tud rajtunk, ramocsaházia- kon, nyírkércsieken, jákóia- kon segíteni. A három település igazgatási központja nemrég Bak- talórántházán volt, s mikor megtörténtek a választások, a három polgármester fel- kerekedett, hogy tisztázzák a pénzügyeket, a közös vagyon sorsát, ök azt állították, hogy a közös igazgatás során a három kis falu sohasem kapott annyit, mint amennyi megillette volna őket, ám a baktaiak kiszámolták, hogy nekik van ötmilliós követelésük! Ezen aztán begorombult a három polgármester, s a jákóiak kiderítették, hogy csak nekik hárommillióval tartozik Bakta. Megegyezés a mai napig nincs köztük, most a jogszolgálati iroda foglalkozik az üggyel. — Látja, az ilyen ügyek emésztik meg mindig az ez nem építés, ez pusztítás. Ember és Isten elleni vétek. Ezek nem emberek, ezek vandálok. — Íme. Izsák úr — mondom — ne ragadtasd el magad. De Imre elragadtatja magát és ömlik belőle a szó. Menekülök. Nem mondok semmit, mert tudom, hogy a közterület-fenntartók is teszik a dolgukat. Látom nagy munkát végeznek a fák, a bokrok, a cserjék rendben tartásában, ugyanakkor az olajfát én is sajnálom. A z olajfa (nem olajfűz) fája borda- kötegekből összefonódó lyukas, üreges, hajlott korára olyan, mint egy szoborköltemény. Még Van Gogh-ot is megihlette, gyakran festette. Nálunk ez a fa nem őshonos, a mínusz 10 fokos hideget nemigen bírja. Kár érte. Kár az illatért, ezüstös leveleiért, a törzséért, amely a képzeletet is meghaladó izom- kötegeket mintázott. Igazad van Imre. Kár minden fáért! ember idejét — folytatja Kiss Kálmán. — Pedig hát van ezenkívül is annyi munkája a hivatalnak ... bár én nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, hisz oly rideg, taszító. Egy kis perpatvar Szerencsére a jákóiak nem törődnek az elnevezéssel, ők örülnek annak, hogy falujuk visszakapta újból az önállóságát. Az emberek ahol csak tudnak, segítenek. A múltkor például az iskola tüzelőjét hozták haza, s fűrészelték, aprították fel... ingyen. Rá is fér a községre a takarékosság, hiszen az idén a tavalyinál is kisebb összeggel, húszmillió forinttal gazdálkodhatnak. A statisztikai hivatal szerint ugyanis csökkent a falu lélekszáma, s egymillióval kevesebb illeti meg őket. Ám amit elvesztettek a vámon, visszanyernek a réven. Okos, megalapozott pályázataikra hatmillió forintot kaptak . .. melynek jó részét az általános iskola korszerűsítésére fordítják. Mert tudják, megtérül a befektetés. Még azok is megértik. akik most döntöttek ígyKobayashira várva Nyíregyháza (KM — Bodnár) — Igazi zenei csemegével, mondhatni az év kiemelkedő zenei eseményével kezdődik Nyíregyházán február 5-én az Országos Filharmóniai bérlet idei hangversenysorozata, amelyet rendhagyó módon, a nagy érdeklődésre való tekintettel a bujtosi csarnokban rendeznek. A vendégkarmester nem más, mint Kobayashi Ken- Ichiro, aki lassan már két évtizede a magyar közönség kedvence. A népszerű vendég Nyíregyházán is a Magyar Állami Hangversenyzenekart vezényli. A koncert műsora sem akármilyen, hisz Mendels- shon III. (skót) szimfóniája igen népszerű és Gounod ünnepi miséje is a szerző egyik legnépszerűbb és legsikeresebb műve. A nyíregyházi hangversenynek egy másik külföldi vendége’ is lesz Baton Eva és Miller Lajos mellett, Ge Yi kínai énekművész. Nézőpont) M. Magyar László A tisztább levegő mindnyájunk érdeke, ám a kis hazánk útjain futó gépjárművek nagy része nemigen járul hozzá e cél eléréséhez. A légszennyezés mértékének csökkentése végett január elsejétől érvényben van egy rendelet, amely szerint a kétütemű autókkal nem lehet bérfuvarozást végezni. Ez az intézkedés tulajdonképpen a Wartburg típusú taxikat és a Barkas autókat érinti: a tulajdonosok vagy katalizátorral látják el a járművet, vagy motort cserélnek a kocsiban. Bármennyire korszerűnek is tűnik ez a döntés, sajnos nem egyértelmű, s így jócskán hagy kiskaput arra, hogy nagyon sok Barkas továbbra is átalakítás nélkül közlekedjen. A rendeletnek ugyanis van egy olyan kitétele, hogy a saját Kiskapuk? termékek, félkésztermékek szállítása nem jelent bérfuvarozást, s ennek alapján felmentést kaptak többek között a polgármesteri hivatalok, a vállalatok, termelőszövetkezetek, posta- hivatalok Barkas autói. A rendelet ellentmondásossága különösen a posta járműveinél ütközik ki, hiszen amikor csomagot visznek valakinek, akkor szolgáltatást, bérfuvarozást végeznek szabott tarifa mellett. Az említett intézmények, gazdálkodóegységek autóival gyakran találkozhatunk a mindennapi életben. Némelyik az átlagnál jóval többet közlekedik, több kilométert hagy maga mögött, mint a bérfuvarozással foglalkozó' vállalatok autója. Ügy tűnik, a rendeletet megalkotók szerint csak a magántulajdonban lévő autó szennyezi a levegőt, a kétütemű állami kocsi kipufogógázát nyugodtan szívhatjuk. GYES-neurózis Nyíregyháza (KM r— Bojté) — Áz elmúlt évben Nyíregyházán az első gyereküket váró kismamák részére tanfolyamot szerveztek, ahol a terhes állapottal járó belső lelki változásokról, a közvetlen környezeti hatásokról beszélgettek. A klub akkori tagjai azóta már világra hozták gyereküket, s most újból összejönnek Nyíregyházán a Segítő Hában. A foglalkozásokra szívesen fogadják más anyukák csatlakozását , is. Havonta egyszer, hétfő délelőtt 10 órakor találkoznak Nyíregyházán, a Csillag u. 4. szám alatt. A terhes kismamáknak pedig újból indítanak GYES-neurózis elleni előadássorozatot. Új épület a kórházban Mátészalkán tovább folytatódik a kórházi beruházás a SZÁÉV kivitelezésében. elek emil felvétele KOMMENTÁR Érteni egymást Dankó Mihály H ol van az, amikor a legkisebb faluban is — nagyrészt vasárnap — jött a kisbiró és kidobolt minden fontos eseményt. (Bár ma újra vannak próbálkozások, például Tisza- bercelen.) A történelem előrehaladtával pedig, ha jómódú volt a falu, vezetékkel hálózták be az utcákat, s a hangszóró belerecsegte a délutáni csendbe, mikor lesz a nőtanács ülése vagy az eboltás. A modernebb korok meghozták először a plakátokat, majd az újságot. Egyre több helyen jelentek meg a hírharsonák, s különböző híradók._Még .pénzt is. ad a helybeli, hogy megtudja, mi történt községében! — gondoltuk. Es ami a jövő mert kezdi bontogatni szárnyait a kábeltelevízió —, az égi csatornák mellett helyet kap a videóra felvett ön- kormányzati ülés vagy más rendezvény. Hogy miért beszélek a lakossági tájékoztatásról? Munkám során sok helyre eljutok, sokszor hallom az emberektől, fogalmuk sincs, mi történik a községházán. .. Korábban elmondták, mi legyen és még a saját sorsukat eldöntő kérdésbe sem szólhattak bele az emberek. Ma, amikor minden hang számít, miért nem jut el a címzetthez a kérdés, az ötlet, a javaslat? Most kell igazán összhangban lenni falunak és a vezetésnek, mert csak úgy születhet jó döntés, ha egymás véleményét kölcsönösen ismerik. Nem szabad teret adni a „kontyos rádió” híradásainak sem, jobb, ha az információ hivatalos és első kézből jön. De az is biztos, ehhez nyitott fülek kellenek. HÁTTÉR
