Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-23 / 19. szám

1992. január 23., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Jó lobot tkóml! I piÉpim Mennyi a mennyi ? Gyorsítani a kárpótlást Tisztelt Főszerkesztő Űr! Eddig egyszerűen tudomá­sul vettem, hogy a Kelet-Ma- gyarország — több országos laphoz, a rádióhoz, tv-hez hasonlóan — igen nagy igye­kezettel népszerűsíti az úgy­nevezett „alternatív orvos­lás”, illetve a természetgyó­gyászat „vívmányait”. Az ilyen egészségügyi „felvilágo­sító” vagy tudományt „nép­szerűsítő” cikkek, riportok köntösében megjelenő in­gyenreklámok sajnos a kelle­ténél több beteget terelnek e derék vállalkozók rendelőibe, aminek legfőbb veszélye ab­ban áll, hogy az esetleg sú­lyos alapbetegség oki kezelé­se jóvátehetetlenül elkésik. Mindeddig azt hittem, hogy ezt némileg ellensúlyozni ké­pes a Kelet-Magyarország orvosi rovata, ahol hétről hétre avatott szakemberek egy-egy széles néprétegeket érintő egészségügyi problé­máról i pontosan, közérthető­en, s főleg hitelesen írtak. Annál nagyobb megdöbbe­néssel olvastam a Kelet-Ma­gyarország január 11-i hétvé­gi mellékletében a kórházi allergiás rohamokról szóló írást, mely felvilágosítás helyet a korszerű gyógyítás­tól rettenti el a betegeket. Az inkább csak hitvány ponyvába illő képzeletbeli bevezető rémsztori feltehető­leg az érdeklődést lenne hi­vatott felkelteni, ehelyett a kedélyeket korbácsolja fel. A megállapítások — a for­rásmunkák megjelölése nél­kül — megalapozatlanok, a feltételezések a cikkíró sze­rint is még kutatási stádium­ban vannak. Nem elképzel­hetetlen, hogy tőlünk több tízezer kilométer távolság­ban valaki észlelt hasonló rosszulléteket és azt közzé­tette, 17 éves műtőorvosi pá­lyafutásom alatt viszont egyetlen esetben sem hallot­tam arról, hogy Magyaror­szágon hasonló „kaucsukha- lál” fordult volna elő. A probléma semmiképpen sem olyan nagy, hogy egy napi­lap orvosi rovatába kíván­kozna, sajnos ennél százszor fontosabb kérdések megtár­gyalására sincs mód. Kivált­képpen meggondolatlanság még lezáratlan vizsgálatokról ily módon beszámolni. Az írás témája, stílusa, a befe­jező következtetés alapján áz az érzésem, a cikkíró célja kizárólag a pánikkeltés, szen­zációhajhászás lehetett. (Nem véletlen,, hogy ezúttal aláírás nélkül jelent meg a cikk, ugyan ki is vállalna egy ilyen szerencsétlen írást?) Vagy feltételezhető felvilágosító jó szándék olyasvalakiről, aki elkerülhetetlen műtétjükre váró betegek százaiban indo­kolatlan rettegést kelt, a mű­tét dilemmájával küszködő- ket pedig igyekszik eltántorí­tani a gyógyító késtől? Kinek „dolgozik” az ilyen? Milyen orvos? Milyen ember? Or­vos? Ember? Dr. Noviczki Miklós (A kórházi allergiás roha­mokról szóló írást lapunk az MTI-től kapta, szerzője — sajnos, névé lemaradt a vi­tatott cikk alól — dr. Buczkó Krisztina. A szerk.) A SZERKESZTŐSÉG FENNTARTJA MAGÁ­NAK A JOGOT, HOGY A BEKÜLDÖTT LEVELE­KET RÖVIDÍTVE KÖ­ZÖLJE. A FŐSZERKESZ­TŐ POSTÁJA AZ OLVA­SÓK FÓRUMA, A KÖ­ZÖLT LEVELEK TAR­TALMÁVAL A SZER­KESZTŐSÉG NEM FEL­TÉTLENÜL ÉRT EGYET. Tisztelt Szerkesztőség! Sok embert érintő ügyben szeretném Önökhöz eljuttat­ni véleményemet, azzal a céllal, hogy a nyilvánosság segítségével hátha lehetne egy fontos közérdek érvénye­sülését szolgálni. A problémám az „úgyne­vezett kárpótlás” és annak végrehajtása. A kárpótlási törvény születését lassan már el is felejtjük. A végrehajtá­sa viszont úgy halad, mint­ha azt nem is akarná sen­ki, pedig valójában arról van szó, hogy folyó évben vessenek-e idejében, le­gyen-e mit betakarítani, le­gyen-e ebben az országban mit enni? Annak idején, amikor a tsz-be „önként” be kellett lépni, nem igényelt senki olyan lehetetlen kérdé­seket tartalmazó nyilatkoza­tot, mint amilyen most a kárpótlási iratcsomag, még három keresztet is elfogad­tak a belépési nyilatkozat aláírásaként. 1945-ben a „mezítlábas” mérnökök egy hónap alatt ki tudták mérni a földet, mondván, hogy a vetés a fontos, a papírmunka meg ráér. Most a vissza­igényléshez adtak 3 hóna­pot, azután azt is meghosz- szabbították. Közben a nyom­tatványt is hol lehetett kap­ni, hol nem. Annak kitölté­séhez legalább jogász kellett, de ez csak arra volt jó, hogy egy fél év múlva a kárpót­lási hivatalnak legyen mit visszaküldeni hiánypótlás céljából. Ha így haladunk, a következő fél év se lesz ahhoz elég, hogy a földet igénylők visszakaphassák sa­ját földjüket, így aztán a 92-es év gondmentes lesz, se vetni, se betakarítani nem kell. Lehet, hogy éppen er­re játsszanak? Van elég kül­földi kínálat, majd importál­nak? Én nem tudom, hogy a kárpótlási hivatalban hány szakértő bűvöli a benyúj­tott igényeket, de arra em­lékszem, hogy az elején nem árasztottuk el a hivatalt a kérvényekkel, ezért nem ér­tem, hogy az ügyintézés miért nem lehetett folyama­tos? Ráadásul, mi nem kár­pótlási jegyet, meg licitálást igényeltünk, hanem földet! Arra a válaszra vártunk, hogy mennyi és milyen Önzetlenül Lakik a házunkban egy egyedülálló nyugdíjas né­ni — Németi Imréné — akinek karácsony előtt el­romlott a tévéje. Kértem egy tv-javítással foglalkozó vállalatot, hogy egy méltá­nyos összegért javítsák meg a készüléket. Azt a választ kaptam, hogy ilyen alapon a fél ország tévéjét ingyen javíthatnák. Ekkor fordultam a NYÍR­KÁBEL Kft. dolgozóihoz, pedig tudtam, hogy nekik nehezebb egy régi típusú készülékhez alkatrészt be­szerezni, hiszen ők nem foglalkoznak javítással. Ennek ellenére nem hivat­koztak a nehéz gazdasági helyzetre (amit pedig ők is megszenvednek), hanem azonnal felajánlották segít­ségüket. Elvitték a tévét, s mivel nem tudták az ün­nepekre megjavítani, köl­csönadták a saját készülé­küket, amivel nagy örömet szereztek a néninek. Majd a javítás elvégzése után visszahozták a régi készü­léket. Mindezt ingyen tet­ték. Abban a reményben tá­rom mindezt a nyilvános­ság elé, hogy talán mások is példát vesznek az ön­zetlen segítőkről. G. J.-né közös képviselő Nyíregyháza, Damjanich u. 7. Előremozdító javaslatokat Tisztelt Szerkesztőség! Fi­gyelve a kommunikációs esz­közök hírközléseit és a poli­tikusaink magatartását, két kérdésben szeretnék tisztán látni, s e két kérdésre vár­nék választ az érintettektől. Mi lehet az oka annak, hogy külföldön Keleten és Nyugaton egyaránt nagy tisztelettel és elismeréssel fogadják a magyar kormány tagjait, akik „nem ülnék a babérjaikon”, hanem szinte állandóan úton vannak, hogy hallattassanak országunkról és törekvéseinkről — ugyan­akkor itthon hazánkban az ellenzék a lehető legrosszabb véleményt hangoztat rólunk. Vajon csak a magyar átok, mi szerint senki se lehet próféta a hazájában, vagy egy tudatos pártpolitika, ha­talmi harc miatt történik ami történik? Az ellenzék (a rendszer- változás okán az MSZP-t ki­véve) kit tartanak berkeiből nagyobb történelmi ismeret­tel, nagyobb élettapasztalat­tal, korral rendelkező, kitar­tóbb, megfontoltabb politi­kusnak, tekintélynek, mint pl, Antall miniszterelnök urat vagy Für Lajos minisz­aranykoronájú föld illet meg bennünket. Ez a licit csak arra jó, hogy akinek sok földje volt, most jóhoz jut­hasson, mert neki van lehe­tősége a licitre, a kis terület­re jogosult, a magas licitnél labdába se tud rúgni. Az a cél, hogy a kis jogosultak ér­jék be majd azzal, ami ma­rad? Tisztelt Szerkesztőség! Én felekezeteken kívüli vagyok s egyik párthoz se akarok írogatni, de nem is látom értelmét, hiszen a pártok egymással vannak el­foglalva, tőlük a mezőgazda­ság akár tönkre is mehet! Azt gondolom, hogy azért a nemzet érdekében mégis­csak meg kellene a kárpótlá­si eljárást gyorsítani, vagy le lehetne egyszerűsíteni úgy, hogy aki most már a saját földterületén dolgozni akar, az dolgozhasson, az idejében vethessen. Ha tehetnek en­nek érdekében valamit, ké­rem, hogy emeljék fel sza­vukat. Csirmaz Ferenc Nyirbogdány, Ady Endre u. 28. Tisztelt Szerkesztőség! Két dologban szeretném tájékoztatásukat illetve közbenjárásukat kérni. Az első a vízdíjjal kap­csolatos. Hallgatom és né­zem a tv-ben a kormány- szóvivő tájékoztatását a víz- és csatornadíj emelé­séről', melyben azt mondja: a vízdíjemelésből csak 48%-ot fog érezni a lakos­ság, 60“ „ lenne, de a többit az állam átvállalja, így egy köbméter víz 40 Ft-ba fog kerülni, a csatornadíj pedig 20 Ft. Tehát összesen 60 Ft. A csatornadíjhoz nem tudok és nem is akarok hozzászólni, mert közsé­günkben“ a szennyvízelve­zetés még nincs megoldva. Azonban sehogy sem tudok egyetérteni a vízdíj 40 Ft- ra történő felemelésével. Ez ugyanis a szóvivő kije­lentése ellenére nem 48J 0, hanem 83",,. A jelenlegi vízdij ugyanis 21,9 Ft, ha ehhez hozzáadunk 48" ,,-ot, akkor 32,41 Ft jön ki, de még 60n’u hozzáadásával is csak 35,04 Ft-ot tesz ki. Hogy lehet ebből 40 Ft? Vagy úgy gondolják, hogy a lakosság nem tudja kiszá­molni, mennyi 21,90 Ft-nak a 48" ,,-a ? Jó lenne erről a visszásságról a lakosságot tájékoztatni, mert a kor­mányszóvivői kijelentés és a valóság sehogyan sem egyezik. A másik, amelyről írni szeretnék, a tej árának mostani emelésével kapcso­latos. Az újság közlése sze­rint ugyanis a 2,8%-os zsír- tartalmú tej ára nem vál­tozik, vagyis a jelenlegi 21 Ft-os áron marad. Ez ed­dig rendben is lenne. Csak­hogy nálunk az a tej, ami­nek nem emelték az árát, az nem is kapható. A tej- ipár tájékoztatása szerint pedig — legalábbis itt ná­lunk — a jövőben a 21 Ft- os árú, 2,8%-os tej sem lesz kapható. Ide a legol­csóbb tej, amit hoznak, 27 Ft liter. Azt hiszem a falvak lakosai is megérde­melnék, hogy kapjanak az olcsó tejből, mert úgy gon­dolom, hogy városon to­vábbra is lehet majd kapni 21 Ft-os tejet. Miért nem lehet ugyanezt a faluban megtenni? Vagy a falunak a lakossága még mindig másodosztályú állampolgár? Az általam írt két eset reálisan számolva elég lé­nyegesen befolyásolja a kis­jövedelműek pénzének el­osztását, akiknek bizony minden fillért meg kell gondolni, hogy hova tesz­nek. Szíves elnézésüket kérem, hogy a Tisztelt Szerkesztő­séget levelemmel zavartam, de úgy gondoltam, hogy a község lakossága érdekében ezt meg kellett tennem, bízva abban, hogy a felve­tett problémákon segíteni lehet. Tisztelettel: Darvas Iván 4844 Csaroda, Rákóczi u. 1. Kopár a fal... Levél dr. Németh Péternek, a megyei miirevmok igazgatójának tér urat, hogy ne folytassam a felsorolást... ? A szabad választások idején az SZDSZ és a FIDESZ ígérkezett olyan pártnak, mely legjob­ban, leggyorsabban akarja a rendszerváltozást, s napja­inkban azt kell tapasztal­nunk, hogy törekvéseik nem erre irányulnak. Nem tud á kormány olyat tenni, amit meg ne cáfolna, meg ne kér­dőjelezne az ellenzék. Mi ez, ha nem visszahúzó erő — bomlasztás! Érvelésük: a nyugati parlamentben is ezt teszi az ellenzék. Lehetséges, de azt is figyelembe kellene venni, hogy ott megszilár­dult rendszer van, nálunk viszont egy születendő rend­szerváltozás, összefogás nél­kül összeomlást eredményez­het. Véleményem szerint szimpatikusabb lenne ha szerényen, önismereten ala­puló magatartással, nem gáncsoskodna, hanem a rea­litások talaján maradva elő­remozdító javaslatokkal szolgálná az ellenzék a rend­szerváltozást, annak sok-sok problémáját. Lippai Margit nyugdíjas Fényeslitke Kedves Péter! Sajnálom, hogy ehhez az általam na­gyon nem kedvelt műfaj­hoz kell folyamodnom, de korábbi kísérleteim kudarca arra kényszerít, hogy a nyil­vánosság erejét hívjam se­gítségül. Emlékeztetlek, hogy 1991. április 29-én írtam ne­ked hivatalos levelet, amely­ben kértem, hogy helyezzé­tek el végre Szatmárcsekén a Kölcsey-emlékszobában azt a Bibliát, amelyet kifejezet­ten erre a célra ajándéko­zott Uray György úr, a csa­lád leszármazottja a Köl­csey Társaság közvetítésével a településnek. A kötetben családi bejegyzések olvasha­tók, ez adja különleges ér­tékét. A csekei bicentenári- umi ünnepség (1990 nyarán) kedves színfoltja volt az ajándék átadása, s mi biza­lommal adtuk tovább a könyvet a megyei múzeum munkatársainak, hogy a szakszerű előkészítés után helyezzék el oda, ahová az ajándékozó megjelölte. Vá­lasz erre a levelemre nem érkezett. 1991. augusztus 14- én újabb hivatalos levelet küldtem címedre. Ebben is­mételten sürgettem az Uray- Biblia Csekébe vitelét, s fel­vetettem egy újabb gondot is, ti., a megyei múzeum munkatársai készítették el a két csekei emlékszoba állan­dó kiállításának tervét a 200 éves évfordulóra, és elhe­lyeztetek egy egész alakos, nagyméretű, Kölcseyt ábrá­zoló festményt a belső szo­ba falán, ám ezt a képet Göncz Árpád köztársasági elnök úr vajai látogatása al­kalmából átszállították a Vay Ádám Múzeumba. Em­lékeztettelek ígéretedre, mely szerint ez a kép ottmarad Csekében, s ezen az alapon kértelek, hogy légy szíves, intézkedni a visszaszállítás­ról. Erre a levelemre sem ír­tál, helyettesedet bíztad meg 'a válaszadással. Ö 1991. au­gusztus 26-án a következőt írta: az Uray György által ajándékozott Kölcsey-féle Biblia hamarosan ki fog ke­rülni Csekére. Ez világos be­széd, más kérdés, hogy a „hamarosan” és más időha­tározók használata az el­múlt évtizedek tapasztalatai alapján némi gyanakvásra ad okot, annál is inkább, mert 1992. január 20-át írunk, de a Biblia még min­dig nincs Csekében. ,,A Kölcsey-kép már sok­kal bonyolultabb kérdés. Ezt a képet a Vay Ádám Múzeum kölcsönözte hiva­talosan a szépművészeti ga­lériától. A szerződésben az szerepel, hogy a múzeum a képet nem adhatja át más­nak” — írja helyettesed az említett levélben. Múzeumi ügyekben meglehetősen tá­jékozatlan vagyok, s beval­lom, még soha nem hallot­tam szépművészeti galériá­ról. De ha hivatkoztok rá, biztosan kell lennie ilyen nevű intézménynek. Van azonban néhány kér­dés, amelyekre ezek után nem tudok válaszolni: ha ez a kép a szerződés értelmé­ben csak Vaján állítható ki, hogyan kerülhetett Csekébe, s lehetett ott közel egy évig? Ha tudtátok, hogy hosszabb távon a kép nem tartható a Kölcsey-emlékszobában, mi­ért úgy alakítottátok ki az állandó kiállítás tervét, hogy egy teljes falfelületet erre hagytatok meg? Telefonon beszéltünk 1991 decemberé­nek elején. Ismételten kér­telek, hogy intézkedj, s ak­kor azt ígérted, hogy az év végéig a Biblia a helyére kerül. Kedves Péter! Hivatalomnál fogva elég gyakran megfordulok Szat­márcsekén. Amikor az em­lékszoba kép nélküli, kopár, sivár falára nézek, mindig te jutsz az eszembe. Reménykedem azonban, hogy az ígéreted szerinti év vége legalább 1992-re érvé­nyes. Türelmetlenül üdvözöl: Hamar Péter a Kölesei Társaság titkára KÉSÖN Többen szóvá tették már és írásban is kifejezésre juttatták, hogy nálunk a ko­molyabb ismereteket nyújtó, nemesebb ér­zéseket ébresztő, vagy éppen nemzetünk múltját megmutató, s így hazaszeretetre nevelő anyagok olyan későre vannak té­ve a tv-ben, hogy aki meg akarja nézni, annak fel kell áldoznia az éjjeli pihené­sét. Viszont a sokkal könnyedebb témá­jú, sok esetben negatív nevelői hatást gyakorló anyagok a főidőben vannak. Gon­dolok itt az úgynevezett krimitémákra —, melyek a durvaságot, erőszakosságot táp­lálják, vagy az elkölcstelenségre felszaba­dító témájú előadásokra. így a tv-nézés kizárja fiataljainkat a nemesítő, építő ha­tású előadásokból, viszont ösztönzést ad­hat az erőszakosságra és más alantasabb indulatok felébresztésére. De a kemény napi feladatok végzésében elfáradt mun­kásembert is kizárja abból a jóból, hogy hasznos és nemes hatások érjék a tv-nézés által. Megdöbbentett bennünket az is, hogy ki tudja, milyep megfontolásból, vagy meg­gondolatlanságból megváltoztatták az es­teli „Híradó”-nak és a „Hét”-nek, ennek a két nagyon értékes tv-anyagnak az ed­dig megszokott és nagyon bevált adási ide­jét, azt félórával későbbre téve. Szabó Zoltán ref. lelkész Pátroha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents