Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-13 / 10. szám

4 Kelet-Magyarország 1992. január 13., hétfő A kisgazdák haladékot adtak Továbbra i§ három pártból áll a koalíció Budapest (ISB — Krecz) — A Független Kisgazdapárt hétvégi nagyválasztmányi ülésén határozat született ar­ról, hogy legkésőbb február 29-ig új alapokra kell helyez­ni a kormányzati együttmű­ködést a koalíció másik két pártjával, a KDNP-vel és a* MDF-fel. Az esemény egyes szakaszaiban úgy látszott, hogy az FKGP azonnali ha­tállyal felrúgja a hárompár­ti szövetséget. A Testnevelési Egyetem központi épülete adott ott­hont a fővárosban szombaton a Független Kisgazda-, Föld­munkás és Polgári Párt nagyválasztmányi ülésének. A küldöttek a korábbi, ha­sonló gyűlésekhez mérten kevés számú napirenddel foglalkoztak. Szokás szerint nem maradt el a párt alap­szabályának módosítása — javarészt a pártelnöki hatás­kör növekedését eredmé­nyezték —, de fő témaként á kormánykoalícióban való részvétel szolgált. Torgyán József pártelnök bevezetője minden tekintet­ben megfelelt a politikus közismert stílusának. A be­széd tézisei: „Tovább folyik - az ország kirablása; mi fog­juk megteremteni az újabb 1100 éves Magyarország alapjait; az MDF beengedte a vezetésbe a kommunistá­kat; a Kisgazdapárt az egyetlen, amelyik megjelení­ti az igazi magyar irányza­tot; a Kisgazdapártnak az ország élére kell állni; az MDF elárult, hátbaszúrt bennünket; őrült, aki azt hi­szi, hogy a kommunisták felépítik a piacgazdaságot, elbocsátani őket, a magyar nép gyermekeit a helyükre; a hatalom gyalázatosán el­hagyta a nemzet megtartó erejét, a parasztságot; a mai körülmények között nem le­het bennmaradni a koalíci­óban!” A hozzászólások két véle- • ményt tükröztek: ad 1., elég az eddigi mellőzöttségből, azonnal nemet mondani An­tall Józsefnek; ad 2., záros határidőn belül új koalíciós elveket alkotni, kicserélni a kormánytagokat! Minden, gyors ellenzékbe vonulást követelő felszólalás után — az idő haladtával az elnök­ség egyre kevésbé leplezett inspirációjára — elhangzott egy csitító beszéd. A mintegy ötórás, rikoltozással bőven tarkított vita sajátos szín- . foltja volt Morvái Ferenc’ nagyrédei kazángyártó ipa­ros, önkéntes Petőfi-tetem- kutató vendégkénti felszóla­lása. Elmondta, a kisgazdák­ban minden bizalma, lehet, hogy rájuk áldozza a pénzét, mert az országban már nagy a zűrzavar. Erre példaként említette Surányi bankelnök menesztését, majd maga vá­laszolt a saját, „kik jönnek ezután?” kérdésére: „a zsi­dókra szükség van, mert ér­tenek a pénzhez.” Bővebb magyarázat nem hangzott el, a terem egy szusszanásnyira csendessé vált... Beregszászi pillanatkép Beregszász (KM — Gyür­ke László) — Ülünk a félho­mályban. Az idős asszony hol indulatosan, hol a kétségbe­eséstől eltorzuló hangon ecse­teli a helyzetet. — Tessék elképzelni, egy liter tejfel hatvan rubel! Hát meg tudom én azt venni a százrubeles nyugdíjamból? Azt mondják, én ugyan nem jártam arra, hogy a tejes­boltban a boltvezető át sem vette a tejfelt. Ki ad ennyi tenger pénzt érte? Fiatalember meséli: — A vasárnapi töltött ká­poszta mellé feltettük az asz­talra, mint máskor is, a tej­felt. Mindenki csak nézte. Azt pedig még a régi áron vettük. De már bennünk volt, hogy ennek egy csepp- jéért órákat kell dolgozni... — Tetszik látni, hogy a boltok polcai üresek. Hiába vágták fel az árakat, ha egy­szer nincs semmi. Ez külön­ben sem árfelszabadítás, ha­nem a nép zsarolása, kiszi­polyozása — méltatlankodik egy idősebb úr, miközben mutatja a fekete, ragacsos vályogkenyeret: — Egy ki­lencvenet adtam érte! Iste­nem, valamikor ennyi volt egy napszám... Nem tudjuk, hogy mit vegyünk ezért a va­cak pénzért, ami napról nap­ra rosszabb. Egyszer csak azt mondják majd, hogy ezért a pénzért nem adnak semmit. Sőt, mgndok én magának va­lamit. Ha van forintja sok­mindenhez hozzájuthat. Ha márkája vagy dollárja van, akkor meg mindent megsze­rezhet. Most valami kupont vezetnek be, tán ez lesz majd az ukrán pénz. De még ki akarják 'próbálni a vásárló­erejét. Hogy vajon ez ér-e többet, vagy a kimúlóban lé­vő rubel. De hát kérdem én, hogy akarják kipróbálni, ha nincs mit vásárolni. — Én már az első áreme­lés óta nem fogadok el rubelt — mondja a vállalkozó. — Inkább a barter megy. Aki­nek nincs áruja áruért, an­nak bizony felkopik az álla. — Ne féljen kedveském — mondja egy idősebb néni —, lesz itt áru egy-két hónap múlva. De nem nekünk, mert mi azt sose fogjuk tudni megvenni. Legfeljebb azok, akik most játszanak a pénz­zel... — Tényleg arra megy ki a játék — véli a sokat utazó kereskedő —, hogy a rubelt teljesen kiszorítsa az egyelő­re még kuponnak nevezett ukrán pénz, aminek a hírek szerint grivnya lesz a neve. Amíg valahol a volt biroda­lomban lehet rubelért vásá­rolni, addig elköltik, megpró­bálnak árut behozni, aztán ha teljesen megbukik a ru­bel, ott lesz helyébe a kupon, ami fizetőeszköz, amiben a fizetésünk huszonöt százalé­kát kapjuk meg. Hogy meny­nyit fog érni, most még pon­tosan nem tudjuk. Tudja-e, hol nyomták a kupont? Fran­ciaországban! A hangulat rendkívül ideges, feszült Kárpátalján. Aligha találni magabiztos, derűlátó átlag­embert. Legyen az akár ma­gyar, akár "ruszin, akár orosz... A különösebb politikai, szociológiai, gazdasági vagy bármi egyéb tárgyú fejtege­téseket nélkülöző, ám annál zajosabb nagyválasztmányi ülésre végül a következő tar­talmú határozat tette fel a koronát: Az FKGP nagyválasztmá- ■nyá megállapítja, hogy a kormánijkóálíció a jelenlegi formájában a párt tagsága számára elfogadhatatlan, ezért a nagyválasztmány az MDF-fel és a KDNP-vel lé­tesített szövetséget 1992. feb­ruár 29-ével felmondja — amennyiben az FKGP tár­gyalóküldöttsége e napig a partnereknek felróható ok­ból nem tud új koalíciós megállapodást kötni. Az FKGP parlamenti képvise­letére. kizárólag az Ugrin ,Emese*,á.ttjal' vezetett frakció jogosult. A határozat­hozatal előtt Torgyán József hosszasan győzködte a küldötteket a koalícióból va­ló azonnali kilépés hátránya­iról. A nap krónikájához tarto­zik, hogy az FKGP több tisztségviselője szerint a kor­mányfő az utóbbi napokban levélben és telefon útján is kifejezte tárgyalási készségét a Torgyán-körrel. Beszélgetés Göncz Árpáddal Budapest (MTI) — A de­mokrácia magyarországi helyzetének megítéléséről, a gazdasági lehetőségek kibon­takoztatásáról, a rendszer- váltás óta elért eredmények létrehozóiról fejtette\kí. véi leményét Göncz Árpád. ,'A köztársasági elnökpek a iái' dió vasárnap sugárzott ‘NévV jegy című sorozatában W»- singer István volt a beszélge­tő partnere. Magyarország sikerre van van ítélve. — jelentette ki Göncz Árpád, majd hozzá­tette; ehhez a szükséges, hogy Kelet-Európa ne váljon ütköző zónává, hanem össze­kötő területté. Hazánknak ki kell használnia a köztes helyzetet, élnie kell a lehe­tőséggel : Európa perifériá­járól Európa részévé váljon. Éhes és jóllakott magyarok Étik Sándor amerikai útibotxámolója (6.) MAGYARNAK LENNI ott, ahol a magyar szó tel­jesen véletlenül az éhes angol megfelőjével téveszt­hető össze, ■ folytonos ma­gyarázkodásra készteti az embert. Hungarian — hungry, magyar — éhes. Ilyen félreértés a törökök esetében fordul még elő, mert a török egyúttal pulykát is jelent. Mi ma­gyarok vagyunk többen, je­lentős népcsoportot képe­zünk, igaz nem akkorát, mint mondjuk a lengyelek, vagy az olaszok, de az Új­világban millión felül élnek Árpád nemzetségéből. Sze­rencséjükre, keveseknek jutott osztályrészéül, hogy Nomen est omen éhesek maradjanak ebben a gaz­dag országban. Dél Los Angelesben, ahol időm túlnyomó részét töl­töttem, ugyancsak sok a magyar. Ezrek dolgoztak közülük San Pedroban, a közeli hajógyárban, és a cég tönkremenetele után ' jó végkielégítést, és tisz­tességes nyugdíjat kapnak, összejárnak, tartják a kap­csolatot, sok a kiterjedt család, amely már itthon­ról is úgy ment ki, hogy egyszerre három, négy test­vér kelt útra. Akad közöt­tük multimilliomos, egyi­kükről korábban írtunk. Padlószőnyegből gazdago­dott meg. Nagyobb részük tisztesnek számító egzisz­tencia napi kenyérgondok nélkül, nagyjából az alsó középosztályban. Am meg­van az alsó véglet is. NEM MINDENKI CSI­NÁLTA MEG A SZEREN­CSÉJÉT, sőt nagyon is szerencsétlenül, járt. külö­nösen ha találkozott-a sá­tánnal, a kábítószerrel. Fedje nevüket jótékóny ho­mály,. Talán féltúéaVvólt a «szárhíik, akikkel * bá&feho-. *zótt a sors - Közülük,Is azok a* ItegSz á na 1 ma sa b bak; akik minden képességgel rendel­keznek ahhoz, hogy meg­kapaszkodjanak, felkapasz­kodjanak. Egyikük, beszé­déből azonnal kitűnt, hogy iskolázott, művelt ember, tulajdonképpen félbolond­ként kegyelemkenyéren él. Néha egy garázsban húzó­dik meg, vagy egy jóakara- tú magyar befogadja né­hány napra. A másik, amo­lyan világcsavargó. Nem áll ...és még egy magyar: Mindszenty bíboros emlékműve Los Angelesben, a McArtur parkban, a közelében található az ’56-os emlékoszlop, tavaly itt beszélt a kinti magya­rokhoz Antall József miniszterelnök. A SZERZŐ FELVÉTELE meg nála a pénz, pedig a lóversenyen néha vagyono­kat nyer. Jön, megy az ál­lamokban, ha megunja a korholást, odébbáll. Találkoztam fiatalokkal is, egyikük a nyolcvanas években disszidált, eleinte nem mert hazajönni, most már meg várja a letelepe­dési engedélyt, ami nagyon nagy kincs és szinte lehe­tetlen hozzájutni. Tengő­dik, éhbérből él, viszont van tartása, és büszke em­ber. Huszonéves, még sok­ra viheti, ha jön a fellen­dülés. Bemutattak gyeden lévő kismamának, aki itt­hon megkapja a 15 ezer gyedet, kint pedig napi harminc, negyven dollárért takarít. Az öreg John, ré- i gi ismerősöm, fel’ nem túd- i ja fogni, , miből jut ennek áz adósságténger Magyar- . országnak a gyedre. I I I -r.-í .i^ f •> •f-W * \ BESZÉLGETTEM SZO­MORÚ DROGOS MA­GYARRAL, talán éppen hiányzott neki a „fű”, ösz- szejöttem olyannal, aki ki nem állhatja a kinti ma­gyarokat, és náluk jobban csak az itthoniakat utálja. Furcsa emberek. Gazdagok, szegények, kiegyensúlyozot­tak, vagy. labilisak ... Mind, mind idegenszerű. Akár­csak éh nekik Nyitottak, mert' minden házban ven­dégszerető gazda fogad, aztán meg-megáll a beszél­getés. Tragédiák tárulnak fel, és időnként vulkánként tör fel belőlük a honvágy. Az első generációsok, külö­nösen, ha nem tanulták meg rendesen a nyelvet, csaknem kizárólag egymás­sal érintkeznek, így tehát olyan nekik, mintha szige­ten élnének. AMERIKA SZEGÉ­NYEBB VOLNA A MA­GYAROK NÉLKÜL. Ezt ama kevés amerikaitól hallottam, aki nyelve és születése okán valóban amerikainak számított. Számon tartják Széli Györ­gyöt a Clevelandi szimfoni­kusok élén. Tudnak Teller Edéről, Neumann Jánosról, Bartókról, egyedül Kodály­ról hallottam egyszer, hogy angol származású. Egyszer már említett tanárnő isme­rősöm meghitten Cold Eye- nak mondta, ami hangzás­ban hasonlít, de Hideg Sze­met jelent. Majd megsza­kadtam a nevetéstől, meg is sértődött szegény. De azért nem váltunk el ha­raggal. Tőle is nehéz szív­vel búcsúztam mielőtt a Delta légitársaságtól meg­kérdeztem indul-e a gépem. A Panam ugyanis időköz­ben tönkrement. Ez is Amerika. Végé. Szociális segély munkanélkülieknek • J \ _vC- v., A helyzet kulcsa a Pénzügyminisztériumban Sinka Zoltán MOSZKVA: A Szovjetunió felbomlása és Borisz Jelcin gazdasági reformjai ellen tüntettek január 11-én Moszk­va központjában. mti - telefotC Budapest (ISB) — A nép­jóléti tárca véleménye sze­rint mintegy kétmilliárd fo­rintra lenne szükség idén a munkanélküli-járadékok rendszeréből kikerülők se­gélyezésére. Akik már nem jogosultak munkanélküli-se­gélyre — vagyis hosszabb ideje, azaz több mint két éve állástalanok —, jelenleg csak azokból a szociális ellátások­ból részesülhetnek, amelyek minden rászoruló magyar ál­lampolgárt megilletnek.- Ezek: rendszeres nevelési segély — elsősorban azok a családok kaphatják, ahol mindkét szülő munkanélküli —, rendkívüli, valamint ese­ti pénzsegélyek. Ha az adott településen lehetőség van rá, igénybe vehetik az ingyenes népkonyhákat és az egyéb természetbeni juttatásokat is. A Népjóléti Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium (MüM), valamint a Pénzügy­minisztérium közös előter­jesztésében rövidesen napvi­lágot lát az a kormányren­delet, amely a járadékrend­szerből — a december végén elfogadott törvénymódosítás szerint immár másfél év után — kiszorulók rendsze­res szociális ellátását szabá­lyozza. Szabó Istvánná, a népjóléti tárca válságkezelő irodájának főosztályvezetője szerint a legtöbb fejtörést az okozza a szakértőknek, hogy honnan teremtsék eiő a szükséges pénzösszeget. A három minisztérium illeté­keseinek a jelenleg is folyó egyeztető tárgyalásokon még nem sikerült megegyezésre jutniuk a pénzügyi forrás eredetét illetően. A szóba jö­hető lehetőségek között sze­repel a foglalkoztatási alap, illetve a költségvetési tarta­lékok egy részének a fel- használása, valamint a szo­ciálpolitikai pénzeszközök átcsoportosítása. A szociális segélyek elosz­tásának alapelvei már nagy­jából kikristályosodtak, megállapodás azonban még ezekről sem született. Az elképzelések szerint a jutta­tások egyhavi összege nem haladhatná meg az özvegyi nyugdíj minimumát. A nagyságrend megállapítása­kor azt is szem előtt tarta­nák, hógy ' séiiki se kapjon többet, mint amekkora ösz- szegű munkanélküli-járadék megilletné. Lényeges szem­pont lesz —, amennyiben a jelenlegi elképzelések kap­nak zöld utat a kormány előtt —, hogy a segélyezett családjában az egy főre eső jövedelem mértéke ne ha­ladja meg a mindenkori öregségi nyugdíj minimu­mát. A becsült adatok szerint éves átlagban 29 ezer em­bert érint idén a kormány tervezett intézkedése. Feb­ruárban — amennyiben ad­digra megszületik az egyez­ség a tárcák között, s a kor­mány is jóvá hagyja az el­képzeléseket — mintegy 7 ezer járadékra már nem jo­gosult munkanélküli veheti fel a szociális segély össze­gét. Év végére — a becslé­sek szerint — 69 ezerre emelkedik majd a számuk. Szendrényi Péter, a MüM foglalkoztatási 'főosztályának a vezetője elmondta; hogy a foglalkoztatási törvény mó­dosítása — a járadékfolyósí­tás időtartamának kettőről másfél évre történj) ■ csök­kentése — nem visszamenő- leges hatályú, tehát nem érinti azokat, akik már a módosítás előtt jogosultságot ; szereztek a munkanélküliek járadékára. A folyósítás idő­tartamának a csökkentése tehát a későbbi években érezteti majd a hatását, ezért azt is nehéz lenne ma még megmondani, mennyi pénzt takaríthat meg így a munkaügyi tárca — véleke­dett a MüM főosztályvezető­je. Mind a népjóléti, mind a munkaügyi tárcának az az érdeke, hogy mihamarabb megegyezés szülessen a vitás kérdésekben. A helyzet kul­csa —, amennyire ez a visz- szafogott nyilatkozatokból kitűnik — a Pénzügyminisz­térium kezében van, ott azonban, sajnálatos módon, mindenféle véleménynyilvá­nítástól elzárkóznak. ígérik; a hónap közepére tisztáz­zák a még fennálló — első­sorban financiális — kérdé­seket, s február elsejére megszülethet az a kormány­határozat, amely kezdetben több ezer, később több tíz ezer ember feszítő ányagi és morális gondjait - enyhítheti. TÚL A MEGYÉN

Next

/
Thumbnails
Contents