Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
12 Si %de t - ‘Magyaro rszäß hétvégi meílékíete 1992. január 11. ELŐ A TŐT, ÖLLÚE MTI-Press — Mielőtt teljes letargiába esnénk, hogy csupa megunt, tavalyi holmi tölti meg szekrényünket, érdemes előbb leltárt csinálni. Rákjuk ki valamennyi szezonholminkat egy asztalra, ágyra. És kezdjük kritikus szemmel nézegetni. No, nem úgy, hogy még ez is hordható, az is megteszi. Vegyük fel egyenként, előbb, mondjuk a ruháinkat. Ez a kis kockás például az idén nagyon divatos. Csak a hosszából kellene valamennyit felvarrni és egy nagy, fehér csipkegallért rávarrni. Ha nincs a háznál csipke, megteszi a düssez, a taft, a piké, felhasználható nagymama szekrénycsíkja, rongyoszsákjának tartalma. A másik ruha, mondjuk az az egyszínű ■— piros, kék, szürke, fekete — picit szűk már. Ha nem bízunk a gyors fogyókúrákban, elő az ollót, a tűt. Szabjunk belőle divatos op-art modellt. Úgy, hogy a mellrész jobb felét, a szoknyának pedig a bal elejét más színű anyaggal pótoljuk. A megnövelt bőséget néhány centis paszpóllal, szegődísszel érhetjük el. Az új gallér is lehet felemás, vagy maradhat az eredeti egyszínű, de akkor díszítsük az új kiegészítő színnel, tűzéssel, applikációval, hímzéssel. Következhetnek a szoknyák, a nadrágok. Az előbbieket érdemes némileg megkurtítani. Ha meg eleve is rövidek voltak, akkor meghosszabbítani. Ez legegyszerűbben úgy történhet, hogy készítsünk egy olyan alsószoknyát, amelyik egyáltalán nem alsószoknya. Csak a derekától a meglévő rövid alj hosz- száig készül bélésanyagból, innen lefelé, bokáig már szövetből, bársonyból vagy más, tetszés szerinti kelméből. Ezt az eredeti szoknya alá vesszük, és máris kész a rendkívül elegáns, alkalmi, színházi szoknya. Ha bírja pénztárcánk, érdemes a kiegészítő alj anyagából egy mellényt, bolerót, netán kiskabátot is készíteni. Felújított pulóver csipkebetéttel A nadrág szárából is vágjunk le néhány centit és szűkítsük be, úgy, hogy divatos halásznadrágot kapjunk. Ha elég bő a csípőrészen, levághatjuk térd fölött is. De ekkor hosszú kardigánnal, vastag harisnyával célszerű viselni. A blúzok megfiatalításának legegyszerűbb módja az új gallér. Feldobja a régi selyemblúzt egy csipkezsabó vagy ha a nyakát, gomboláspántját arany-, ezüstcsíkokkal szegőzzük. Mindez alkalmazható régi pulóveren is. Csakúgy, mint a gyöngyözés, flitterezés. Mivel mostanság nagyon divatos az applikáció, szerencsés megoldás valamilyen fényes anyagból virágot, egyszerű levélmintát rávarrni a tavalyi pulóverre. Nehezebb a dolgunk, ha a kabátot akarjuk felfrissíteni. Ám itt is segíthet egy új gallér, kézelő, egy sálszerűen hozzáillesztett rövid pelerin, esetleg derékig érő mellény. Ha viseltes a szövet, kaphat új gombpántot, váll-lapot, ujjszegőzést eltérő színű szövetből, fekete bársonyból. Kicserélhetjük a kabát egyik elejét más színű szövettel, de ezt a lépést fontoljuk meg, mert hamar meg lehet unni az op-art kabátot. Színes száraz szobadíszed A már ismert, klasszikus szárazvirágok köre jelentősen bővült. Eddig csak egynyári vagy évelő virágként ismert kerti virágok léptek elő, mint tömegesen hasznosítható szárazvirág-alapanyagok. Jó tudni tehát azt, hogy a lilás-rózsaszínű vasvirágot, a sárga cickafarkat, a fehér, sárga, piros gombvirágot, a sárga, rózsaszínű, piros szalmarózsát, valamint a kék, lila színekben is pompázó sóvirágot felsorolásuk, nyílási idejük sorrendjében kell begyűjteni. Lehetőleg teljesen nyílottak legyenek, kivéve a szalmarózsát, mert abból a bimbós a legmegfelelőbb. A holdvioláról a második évben, az elnyílt virágok nyomán kifejlődött, forintosnál nagyobb méretű, hár- tyás termékekkel telerakott virágszár azután vágható le, ha már megfásodott, száraz. (Az Otthon című lapból) Gyógyító VÍZ MTI-Press — Az úgynevezett Kneip-terápia Sebastian Kneip (1821—1897) nevéhez fűződik, aki a németországi Bad-Wöris- hofen plébánosa volt. Saját tapasztalataiból kiindulva kezdett el orvosi feladatokkal is foglalkozni. Kúrájának lényege a vízzel való kezelés, ennek segítségével a vérkeringés gyorsítása és lassítása, melynek következtében az egész szervezet igen jól befolyásolható. Bár a hydrote- rápia, azaz a vízzel való gyógyítás nem Kneip találmánya, igen sok jó tanácsot és javaslatot köszönhetünk neki. Kneip szerint az alábbi kezelési lehetőségeket különböztetjük meg. MELEG ÉS HIDEG FÜRDŐK. A fürdők gyógyhatása a bennük rejlő ásványi és egyéb anyagoktól függ. De minden fürdő általános nyugtató, lazító hatású. A fürdési idő átlagosan ne legyen hoszszabb 15 percnél. Ugyanez vonatkozik a házilag vett kádfürdőzésre, melyet fürdősókkal és fürdőhabokkal gyógyfürdővé varázsolhatunk. Részfürdőket is vehetünk, melyek különböző panaszok enyhítését szolgálják. Az ülőfürdőnek helyi hatása van. Altesti fájdalmaknál a kamilla- vagy a citromfűkivonatos gyógysó (-hab) hozzáadása ajánlott. A MELEG KÉZ- ÉS KARFÜRDŐKET reumatikus bántalmak kezelésére használjuk, hideg kéz- s karfürdőnek pedig erősítő hatása van. Az utóbbit levertség, fáradtság, idegesség esetén használjuk. A HIDEG VIZES LÁBFÜRDŐ (vese- és hólyagbántalmaknál tilos) az egész szervezet erősítését szolgálja, 12—16 fokos vízben körülbelül fél percig tartsuk a lábunkat. A meleg lábfürdő (fokozatosan emelkedő hőmérséklettel 30—40 fokig) régi bevált háziszer kezdődő meghűlésnél. VÍZZEL VALÓ LEÖNTÉS. A hydroterápiának ez a fajtája az egyén szükségleteinek megfelelően szabályozható. A vizet nyomástól mentes sugárban engedjük a bőrünkre, a szívtől távol eső testrészeknél (kéz és lábujjak) és jobb oldalon kezdve. Általában hideg vizet használjunk. Átlagos időtartam 2 perc, de ez az egyéni reakcióknak (a bőr ki- pirosodása, melegérzet) megfelelően változtatható. A kar vízzel való leöntése pezsdítően hat a vérkeringésre. Az úgynevezett villámleönté- ses kezelésnél a vízsugámak megfelelő erősségű a nyomása. Az anyagcserére van jó hatással. A KM orvosi rovata A kórházi allergiás rohamokról A műtősnő talán még a szokottnál is idegesebb volt. Most ő került sorra, őt fogják hamarosan begurítani a hordágyon a műtőbe. Jól tudja, hogy néhány percig fog csak tartani az egész, „Ugyan már, igazán semmiség” — mondaná a betegnek, ha nem ő feküdne itt. „Egyszerűen rutinműtét, kár aggódni” — nyugtatgatja önmagát. Az orvosok és a műtősök igen jó hangulatban készülnek elő a műtőben, hiába, most „akasztják a hóhért”. Aztán csak arra emlékezett, b gy az arcára tették a kaucsuk- b készült altatómaszkot. A műtetet végző orvos valóban végzőn néhány perc alatt (meg is \ t elégedve a munkájával), és I san kigurították a beteget a műtőből. — Ezért kár volt ennyire aggódnia! — jegyezte meg az orvos. A műtősnő az altatás kábulatából iszonyú fájdalomra eszmélt. A mellkasában eddig soha nem tapasztalt fájdalom tombolt. Az arca egyre sápadtabb lett, nem kapott levegőt. Kiverte a verejték, egész teste hideg és nyirkos volt. Eltorzult az arca, a nyelve, a gégéje megduzzadt, hörgő hangokat hallatva, kétség- beesetten próbált levegőt préselni a tüdejébe. Aztán elvesztette az eszméletét, és pár pillanat múlva meghalt. Ezalatt a műtőben még mindig azon tréfálkoztak, hogy lehet egy ilyen apró műtéttől ennyire félni. A beteg társai figyeltek fel a hörgésre, ők hívták az orvosokat. — Anafilaxiás sokk — állapította meg a főorvos. — És nem is az első a dolgozóink között. Mi történik itt? Valaki gyilkolja a kórház alkalmazottait? Xl/ /|\ Igen is, meg nem is — válaszolhatjuk a képzeletbeli főorvosnak. Valóban, egyre több áldozata van a kaucsukból készült eszközöknek szerte a világon. Az első közlemény 1979-ben jelent meg, ami figyelmeztetett arra, hogy a kaucsukból készült vagy azt tartalmazó eszközök allergiás rohamokat okozhatnak. Sokáig figyelmen kívül hagyták ezt a tényt, de egyre több az áldozat, így napjainkban végre elkezdték keresni a kiváltó okokat. Megállapították, hogy a műtőben dolgozók 6—7 százaléka, a nyitott gerinccel születettek 18—40 százaléka allergiás a kaucsukra. Miért pont ők? Az allergiát okozó anyag az első találkozáskor nem vagy csak enyhe neteket okoz. A második vagy a sokadik találkozás egyre komolyabb tüneteket vált ki, az egyéni érzékenységtől függően. Ez lehet csak viszketés vagy mint az előző esetben, halált okozó sokk. A műtősök nap mint nap érintkeznek ezekkel az anyagokkal, ezért őket nagyobb veszély fenyegeti. A nyitott gerinccel születettek pedig életükben olyan sok műtéten estek át, hogy ezek során alakulhatott ki az érzékenységük. A leggyakrabban a beöntések után jelentkezik a sokk, valószínűleg azért, mert a végbélben sok olyan sejt van, amely felelős az allergiás reakciókért. Most folynak a kutatások, hogy valójában a kaucsuk mely alkotói váltják ki a reakciókat. A gyanúsítottak listáján egyelőre ketten vannak. Az egyik egy 14 000, a másik egy 100 000 molekulasúlyú, vízben oldható komponens. Az Egyesült Államok vezető hivatalnokai sürgetik a gyógyászati segédeszközöket gyártókat, hogy próbálják kivonni ezeket a vízoldékony vegyülete- ket a kaucsukból. Reméljük, hamarosan sikerül megoldani ezt a kérdést, hiszen mindenki, aki kórházba kerül, találkozik ezekkel a felszerelésekkel. Kaucsukból készülnek például a műtőskesztyűk, az altatómaszkok, de a kondomok is. Hiába, a fenti példa is azt bizonyítja, ha sokáig akarunk élni, az a legjobb, ha nem betegszünk meg, ha nem megyünk kórházba. Burgonyából — olcsón Az unalomig ismert krumpliköretek — olajban sült rósejb- ni, szalma' vagy hasábburgonya, sós vízben főtt krumpli és krumplipüré — mellé hadd javasoljak egyet-kettőt a változatosság kedvéért. Galuskának Szaftos húsételekhez igen jól illik a petrezselymes, sült burgonyagaluska. Hozzávalók: 4 db nagyobb burgonya, 2 evőkanál finomliszt, 4 evőkanál tej, 3 db tojás, só, törött bors és finomra vágott zöldpetrezselyem. A meghámozott. jól megmosott, megtö- rölgetett burgonyákat nyersen megreszeljük, a levüket kinyomkodjuk, s hozzákeverjük a többi anyagot, a tojásból a három sárgáját, s végül a kemény habbá vert fehérjéket. Bő. forró zsiradékba evőkanállal nagyobb galuskákat szaggatunk, mindkét oldalukon rózsaszínűre sütjük, és forrón tálaljuk. Sütve Franciaországban kedvelt köret a tejben sült burgonya. Mi is kipróbálhatjuk! A meghámozott, megmosott burgonyákat szeletekre vágjuk és vajjal kikent tűzálló edénybe rétegesen lerakjuk. Forralt tejbe olvasztott vajat csurgatunk, megsózzuk, s az egészet a burgonyára öntjük. Előmelegített sütőben rózsaszínűre sütjük. Mire a burgonya megpuhul, a tejes mártást is magába szívta. Hozzávalók személyenként: 25 dkg burgonya, 1 dkg vaj, 2 dl tej,»ízlés szerint só. Franciásan A franciás újburgonya is kedvenceim közé tartozik. így készül: 1 kg újburgonyát meghámozunk, sós vízben puhára pároljuk. Két tojássárgáját belekeverünk 2 dl tejfölbe, vegetával sózzuk, pici őrölt fehér borssal és finomra vágott petrezselyemzölddel fűszerezzük, majd ebbe a masszába beleforgatjuk a leszűrt újburgonyát. Az egészet jól kivajazott tűzálló tálba öntjük és sütőben 20 percig sütjük. Kockásán bevagdalt, olajban kisütött szafaládéval, rántott parizerrel olcsó, kiadós egytálétel. Svájci módra Svájci újburgonya. Ezt „idegenbe szakadt hazánkleányától” tanultam, Svájcban. Kell hozzá 1 kg újburgonya, 2 dl tejföl, 1 tojás- sárgája, 20 dkg párizsi, 2 evőkanál reszelt sajt, bors, só, petrezselyem zöldje, olaj a sütéshez. Elkészítése: a megtisztított, apró szemű újburgonyát bő olajban rózsaszínűre sütjük. Ezalatt a tejfölt összekeverjük a tojássárgájával, a ledarált párizsival, a finomra vágott petrezselyemmel, sóval — még inkább: vegetával — és borssal. A kisütött, lecsepegtetett újkrumplit tűzálló tálba terítjük, ráöntjük a tejfölkrémet, meghintjük a két evőkanál reszelt sajttal s forró sütőben 10 percig sütjük. Paradicsommal, uborkával vagy fejes salátával laktató és olcsó vacsora. A téli lelkiállapot Dr. Ignácz Piroska MTI-Press — A gyerekek szeretik a telet. A tél örömei című fogalmazások, rajzok papírja sohasem marad üresen, megjelennek rajta kedvenc időtöltéseik: a szánkózás, a korcsolyázás, a hógolyózás, a hóemberépítés. A felnőttek közül is sokan hódolnak a téli sportoknak. A felnőttek jó részénél azonban már üröm is vegyül a „tél örömeibe”, előtérbe kerül a hideg évszak számos árnyoldala. Van, akit a jeges járdák, latyakos utak és hóakadályok riasztanak, mások a tüzelőbeszerzés és a téli ruházkodás anyagi nehézségei miatt mellőznék szívesen a telet, és akad, aki egyszerűen a szabadban való tevékenykedés élvezetét hiányolja. Az anyagi gondokon és egyéb kényelmetlenségeken túl pszichológiai alapja is van annak, hogy sok ember nem kedveli a telet. Mindennapos megfigyelés, de tudományos vizsgálatok is alátámasztják, hogy az időjárás hatással van a legtöbb ember lelkiállapotára. A napfény hiánya: a rövid nappal, a sötétben való felkelés és hazatérés, a köd, a szürkeség nyomasztó, lehangoló hatású, kedvetlenné válik tőle az ember. A hideg elősegíti a szorongás érzését, például hűvös környezetben inkább erőt vehet rajtunk a tehetetlenség- és reménytelenségérzés, hideg szélben sétálva ismerős tájon is inkább ránk törhet a félelem, mint kellemes időben. Unalmassá válhat a téli csönd, hiszen a hótakaró elnyeli a járművek és járókelők zaját. A közlekedés nehézségei és az időjárás elszigeteltebbé teszi az embereket (főleg azokat, akik nem járnak munkába), hiszen a szabadban való séta, a parkban való üldögélés, a telken végzett munka, az erkélyről történő nézelődés most szünetel. Égövünk civilizált emberei bizonyára gyakran tűnődnek, sőt bosszankodnak olyasmin, hogy miért is van dermesztő hideg, jeges szélvihar, hófúvás és a többi. A természetközeiben élő népek nagy valószínűséggel természetesnek vették, veszik a!z évszakok váltakozását kellemetlenségeikkel és szépségeikkel együtt . A természettel szorosabb kapcsolatot tartó emberek — a mai kor földművesei, erdészei stb. is — felveszik a természet „ritmusát”. Ebben az is benn- foglaltatik, hogy nyáron pirkadatkor ébrednek, és kint töltik az egész napot; télen tovább alszanak, a tyúkokkal fekszenek, a téli ünnepeket bensőséges családi körben töltik. Tavasszal aktivitásba lendülnek, végigdolgozzák a nyarat, ősszel összegyűjtik, ami télre kell, télen pedig pihennek, erőt gyűjtenek és készülnek az új tavaszi aktivitásra (például a szerszámok javítgatásával, a vetőmagok előkészítésével és a tavaszi munkák tervezgeté- sével). Ebben az örök programban valóban szinte összeforr a természet és az ember, hiszen a mérsékelt égöv alatt télen át a növények (a fák, a bokrok, a magvak) és az állatok is szinte készülnek a kikeletre: pihennek és erőt gyűjtenek. Ha tehát elég szépséget nem találnánk az alvó természetben, akkor ez az erőgyűjtés legyen a téli programunk.
