Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11 / 9. szám
NAPKELET [lŰMírdiiraJii >■ ii ru i ^ if ra fa hmbMbbbiMBí bIébbbBbMébbbbí Aktuális kérdések Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A West- sik Vilmos nevével fémjelzett hajdani Homokkísérleti Gazdaság, később Nyírségi Mezőgazdasági Kutatóintézet, majd a legutóbbi időkben mint a Vetőmag Vállalat Nyíregyházi Kutatóközpontja végigélte (tán túl is éli!) azt az országos folyamatot, amely során fokozatosan visszafejlesztették a tájjellegű kutatást, megszüntették a mezőgazdasági tájintézeteket. Dr. Lazányi János kandidátus tavaly januárban egy olyan helyzetben jött a DATE Karcagi Kutatóintézetéből a nyíregyházi Vetőmagkutató élére, amikor annak további fennmaradása is veszélybe került. A működési költségeit addig felerészben finanszírozó Vetőmag Vállalat ugyanis már nem vállalta a szükséges 26 millió forint folyósítását. Az intézet fennmaradásáért egy év óta harcot vívó igazgatóval a kutatásról, annak e tájban kívánatos irányairól és a már körvonalazódott elképzeléseiről beszélgettünk. >- Milyen állapotban vette át a kutatóközpontot és hogyan lett úrrá a finanszírozási gondokon? — Mint bármelyiknek, úgy ennek az intézetnek is komoly feladat a fenntartása, valamint kutatási területének a meghatározása. Igen nagyra kell értékelni az elődeim munkáját, akiknek végül is sikerült — az érvényesülő tendenciákkal szemben is — átmenteni ezt az intézetet és benne hasznos tevékenységet folytatni. Amennyiben nekem is sikerül ezeknek a feladatoknak megfelelni, akkor nem hiába jöttem ide. Először is, kényszer- helyzetben a költségeinket szerettük volna csökkenteni, csak közben az árak is emelkedtek. Óriási gond az épület fűtése és már a kiköltözésen gondolkodunk a téli időszakra. Drasztikus létszámleépítésre nem került sor, de ehhez azt is tudni kell, hogy ide már évek óta nem vettek fel új, fiatal kutatót. Utánpótlás nélkül pedig nincs meg a tudományos munka folyamatossága. Azt kell mindenképpen elérnünk, hogy a központi költségvetésből finanszírozzák a homokkutatásokat. Erre, most Piacképes lájkutatás már úgy néz ki, minden reményünk megvan, mégpedig a Debreceni Agrártudományi Egyetemhez történő integrálódásunk révén, annak tájintézetévé válva. A dolgozók jövedelmét csak oly módon tudtuk kiegészíteni, hogy napraforgót termeltünk közös vállalkozásban. >■ Sokan még ott tartanak, hogy úgy ahogy van, az egész hazai kutatást megkérdőjelezik, mondván, fontosabb dolgokra sincs elég pénz. Akkor hát, van-e egyáltalán helye a nap alatt a nyíregyházi kutatóközpontnak vagy a belőle alakuló tájintézetnek? — Amikor azt mondom: van, nem csak önös érdekből teszem. Ha nem sikerül az országnak a saját kutatás finanszírozását megteremtenie, akkor a mező- gazdasága, de az ipara is kiszolgáltatottá válik. A nemzetközi kutatás különösen, de az országos intézetek sem vállalhatják át egy adott tájkörzet — mint például a Nyírség — sajátos gondjainak a megoldását. A termelés és kutatás egymásrautaltsága egy régióban éppen abban áll, hogy próbáljuk meg a lehetőségeit megőrizve kihasználni és az ott folyó termelésnek a piacképességét megteremteni. Mi itt nem nagy alapkutatási témákban akarunk világraszóló eredményeket elérni, hanem az itt élő gazdálkodókat akarjuk segíteni helyi problémák megválaszolásával. >• Az elmúlt évtizedek koncentrációs törekvéseinek volt a következménye a nagy országos kutatási programok szerint végzett tudományos munka, ahol a beadott témák között válogattak, rangsoroltak, s amit végül elfogadtak, az mindig fontosabb volt, mint a Nyírség homokja. Emiatt szűnt meg itt a homokkutatás. Egyáltalán felmérhető-e milyen kárunk származott ebből nekünk itt a megyében? — Nem akarok becslésekbe bocsátkozni, de lehetett volna más úton- járni, amit éppen a Westsik- féle vetésforgókísérlet jelölhetett volna ki. Ez ugyanis bizonyítja, hogy a talaj termőképességét az elmúlt közel hatvan évben fönn lehetett tartani műtrágyázás nélkül, szervesés zöldtrágyázással, vetésváltással. El kell, hogy gondolkodjunk a több műtrágya — több termés szemléleten, vagyis azon, hogy kell-e a műtrágya nagyobb mennyiségben, ezzel a környezetszennyezés. Ez utóbbinak ugyanis egyáltalán nincs kidolgozva az ökológiai vagy az ökonómiai értékelése. Szerencsére — vagy szerencsétlenségünkre? — a műtrágyaárak annyira megemelkedtek, hogy egyfajta takarékosság ezzel a kemikáliával amúgy is kialakult. Az egyoldalú takarékosság viszont, ha nem keresünk helyettesítő módszereket, mint a zöldtrágyzás, káros lehet a talajtermékenység szempontjából. A szegénységünk is a javunkra fordítható, ha megtaláljuk a megfelelő megoldást. > Hogyan készül az intézet arra, hogy a megváltozott helyzetben, a köz javára hasznosan működjék? — Először is végeznünk kell a homokkutatást, mert azt senki nem teszi rajtunk kívül az országban. Foglalkoznunk kell a tájnak megfelelő új növényfajták nemesítésével. Mivel a termelő diktálja majd az igényt, ezért — bár mi sem vagyunk jobb anyagi helyzetben a termelésnél — nekünk kell felvállalni azt, hogy kísérleti, vagyis mintafarmokat hozzunk létre, ahol modellezhetők egy 30—50 hektáros gazdálkodási egység problémái, ahol- magunk tapasztalhatjuk ki a legjobb megoldásokat, amiket aztán lefordítva a gyakorlat nyelvére, átadhatunk a vállalkozóknak. Itt mutatnánk be a termelhető legjobb fajtákat, legcélravezetőbb agrotechnikai eljárásokat, s az érintett cégekkel összefogva a legalkalmasabb eszközöket. Ezeket viszont csak itt lehet és kell, a tájkörzetben kidolgozni egy farm teljes termelési folyamatára vonatkozóan. Különösen fontos lesz ez az első időszakban, amikor az új gazdáknak majd megint mindent kell tudni, a vetéstől egészen az értékesítésig. Éppen ez a várható helyzet indokolja egy szaktanácsadó és ezzel összefüggő információs rendszer megteremtését, majd pedig a kis- és középüzemí gazdaképzés kialakítását. >- Végül is csak egy müködö piac körülményei között jövedelmet termelő mezőgazdaság érzi a szükségét és ad üjabb s újabb feladatokat a kutatás számára. — A szerkezetváltás meggyőződésem szerint a megye javát fogja szolgálni, s ha a kutatás felkészül az új feladatok megoldására, akkor ez a megye visz- .szaszerzi hagyományos növényeinek — mint a burgonya-, napraforgó-, csillagfürt-, apró- mag-előállítás — egy részét. Ugyanakkor egy nyíló agrárolló mellett, amikor a költségek emelkednek, nekünk — alkalmazkodva a tendenciákhoz — a vetésváltást kell hirdetnünk. Nem csupán a talajra gyakorolt jótékony hatása, hanem a költségek csökkentése és a termelők több lábon állása miatt is, ami változó piaci viszonyok között is gazdasági biztonságot nyújt. Újra meg kell találni azokat a növényeket, amelyek hajdan a bokortanyák népességét el tudták tartani ezeken a földeken. Ha arra gondolok, hogy intézetünk rozs-, csillagfürt-, borsófajtái, napraforgóvonalai megállják a helyüket a világ számos országában, akkor azt kell mondjam, felkészültek vagyunk a piaci versenyre. Célunk, hogy az itteni mostoha körülmények között is segítsünk az embereken a belső fejlődés lehetőségét megteremtve a régió számára. Ennek csak úgy tudunk megfelelni, ha meg tudjuk mondani a gazdáknak, hogy 5—10 év múlva mit, hogyan kell termelni, milyen formában, hol és mennyiért lehet értékesíteni. Ha ezek a kutatási eredmények csak néhány százalékban hozzá tudnak járulni a megye termék-előállításához, már akkor is több száz milliós nagyságrendben jelentkeznek majd az eredmények. Nagy István Attila M ilyen kár, hogy az ókoriak már mindent kitaláltak, és nekünk csak annyi maradt, hogy a megváltozott viszonyok között újragondoljuk azt, ami több ezer évvel ezelőtt is probléma volt. Talán a megoldás módjai változnak időről időre, az emberi indulat nem, amely megszüntetni akarja a feszítő érzést, a szívben és az agyban tanyát verő szorongást. A nem tudás tudása minden baj okozója, mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy ez elcsépelt gondolat. Nézzük inkább a tényeket! Van egy olyan tulajdonságunk, amelyik rendkívül értékes, hiszen lehetővé tette, hogy az év- tízezredek során megmaradjunk: az alkalmazkodás képessége. Természettudósok a tanúi, hogy olyan egyedekkel vannak teli a múzeumok, amelyek nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott földi viszonyokhoz. Ez az alkalmazkodás egyúttal a tapasztalatszerzés forrása is: minden legyőzött akadály elraktározódik az agyban, 's legközelebb már kész stratégiával és taktikával várjuk az új kihívásokat. Mindez a képesség pozitív színezetű erény. Van azonban olyan alkalmazkodás, amely átváltozással történik. A kettő nagyon hasonlít egymáshoz, megkülönböztetésük azonban nem pusztán elvi jelentőségű. Az átváltozás során valami egészen új jön létre, amely nem emlékeztet a régire, míg az alkalmazkodás esetében a régi számos vonása megmarad, a váz vagy a gerinc, s erre rakódnak az új vonások, az új tulajdonságok. Sok átváltozást (metamorfózist) ismer a világ(irodalom). Hadd hivatkozzak itt most az egyik legfrissebbre. Franz Kafka prágai zsidó-német író híres novellájának a hőse egy reggel arra ébredt, hogy féreggé változott. Gregor Samsa egyébként jólelkű, szorgalmas fiatalember volt, a nagy munkanélküliségek idején eltartotta a családot. Ügynökösködött. Ezt a munkát azonban nem szerette, idegen volt tőle, de meg kellett tartania. Félt. hogy esetleg elveszítheti. A féreg Gregort megveti a családja, hiszen nem tud többé hasznot hajtani. Pedig a féregbőrben döbben rá Gregor eddigi élete embertelen voltára: féregéletet élt. S gondolatban visszaváltozik: végre emberlényegű lesz a tudata. De már senkinek sem kell, a hozzávágott almacsutka megpecsételi a sorsát. Boldogok lehetünk, mert annyi mindent megértettünk. Kárpótoljuk a kisemmizetteket, ellenforradalmárokból végre igazi hősök lehetnek. Lassan megtudjuk, hogy mi történt tegnap. Átélhetjük azt az elégtételt, hogy egyetlen nemzedék sem szállhat megszégyenítetten, megalázot- tan a sírba. Még megérheti'élete igazulását. Gyönyörű időszak a miénk! Talán éppen ezért nem értem, miért van szükség ennyi átváltét1 zásra? Annyi embert látok magam körül, akik fokozatosan ved- lenek, átformálják önmagukat. Volt párttagokat, ateistákat, köA TARTALOMBÓL: • Nem csak Vaja baja • Pálforduló • Peruban is táncolt • A látható csodák országában Portré *mjá Nyíregyházán éfő festő a képzőművészeti */l Főiskolán ‘Barcsay Jenő növendéke volt. Több mint iiúsz éve tanít a nyíregyházi tanárképző főiskola rajz tanszékén. Rendszeresen részt vesz a különböző kollektív tárhatókon, ‘Budapesten, ‘Kisvárdán, ‘Tokajban, Nyíregyházán és Nyírbátorban önálló tárlatokon is bemutatkozott. !A (Művészeti Alap tagja. (Festményein a tapasztalati világ színgazdag, emberi érzelmeit és benyomásait feltáró megjelenítésére törekszik. Nem a harsányságot szereti, inkább a gondolatot és a mögöttes tartalmat. zömbösöket. A hitetlenekből hívő lesz, ha a főnök is templomos, a beosztott abba a pártba lép, amelyikbe kell. Sőt, az uralkodó pártbaI Az alattvaló elmegy minden gyűlésre, még fel is szólal, felkínálja magát! Mennyi átváltozás! Pedig a hatalom nem is igényli mindig, olykor talán még azt is szeretné, ha valaki elkiáltaná magát: mezítelen a király! Az érettségi tablónkon Benjámin Lászlótól választottunk idézetet: „Bátran légy tenmagad, akárhogy ráncigáinak, / vezérnek lássanak bár vagy muzsikus cigánynak, / fölemel, tisztelettel a világ vagy legyűr, / a porban, a páholyban az vagy, ami belül." Hát, ez az. Az, hogy mik vagyunk belül, etikai kérdés. Vállal- hatóak vagyunk-e belül, s ki vállal el bennünket? Sorskérdés. Létkérdés. Sokan voltak a lakiteleki sátor alatt. Olyanok, akik azóta különböző pártokban, más-más érdekek hálójában küzdenek azért, amit igaznak vagy jónak tartanak. Nem baj. Az már inkább, hogy egyre nő azoknak a száma, akik ott voltak a sátorban. Hogyan lehetséges, hogy hovatovább már majdnem mind a tíz- milliióan ott voltunk Lakiteleken? Miért érzik sokan, hogy ott kellett lenniük? A becsületesen végzett munka, a pontosság, a megbízhatóság, a fegyelmezettség, a tudás, mely erősíti a demokratikus kibontakozást, nem ad jogot a megélhetésre? Még mindig szükség lehet a politikai törlesz- kedésre? yakran eszembe jut G mostanában Gregor Samsa. Hát állat vagyok én, hogy így meghat a zene? — kérdezi a katartikus pillanatban önmagától. Mert ez az életsuhanás az, amikor rádöbben: nem az élet hossza, hanem emberi méltósága miatt érdemes a világra születni. Ma is. ‘Jdorvátfi János képei |
