Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2., csütörtök 'WKKKKKKKM OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Jó lapot Iúmutildlm Csak figyelmeztetés r Átázik a mennyezet azokról, akik a gyermekemet kétszer szívtelenül, a peda­gógiát is megcsúfolva való­sággal hazatoloncolták. Sze rintem ez a döntés csak fél­munka és meg sem közelíti az igazságot. Kérem, én mint óvónő, a Kelet-Magyarorszá- got olvasókat, óvónőket, hogy érezzenek velem, ha a gyermekükkel ezt tennék, ho­gyan viselnék el. Mivel a képviselő-testületek dönté­sei jogszabály híján meg­fellebbezhetetlenek, így saj­nos nem tehetek semmit, el kell viselnem a szerintem igazságtalan döntést. A gyer­mekem az eset óta nagyon ideges, éjszaka felsír és azt kiabálja, anyukám ne vigyél orz óvodába. Tisztelettel: Hidvéginé Haklik Éva óvónő V ásárosnamény, Rákóczi u. 1. intézkedik! Én ezek után oda fordultam, de minek? Ott az illetékes azt mondta, van neki a megvett lakókkal elég problémája, ezzel ő nem foglalkozik. Tisztelettel: Varga Ferenc nyugdíjas, Nyíregyháza UTÓIRAT: Kint voltak a gesztor emberei és ünnep utánra ígérték a hiba kijaví­tását, ha annak 50 százalé­kát megtérítem. Ilyen köte­lezettség a szerződésünkben eddig nem szerepelt! megtalálhatják az apukáju­kat. Az iskola 50 méterre van ettől a helytől, kb. 000 gye­rek jár iskolába. Kedves Szülők! Kocsma már van, lesz hol inni a gyerekeiknek, szomjan már biztos nem hal­nak! Szeretnénk tudni a megújulás, a rendszerváltás bélyege alatt, hol a határ. Tiszalök, Kossuth u. 54—58. sz. alatt lakó 30 család Zenei áhitat? Kelet-M. könnyek Válasz cikkünkre Összefogás A Barabási Napköziottho­nos Óvoda vezetőjeként meg­köszönöm a szülőknek, nagyszülőknek és mindazok­nak a segítségét, összefogá­sát, melyet az óvodáért tet­tek a mai gondokkal küzdő helyzetben, amikor — saj­nos — a településünkön a létszámleépítések miatt nő a munkanélküliek száma. Meg­értették, hogy az óvoda mű­ködéséhez s fennmaradásához összefogásra van szükség. A termelőszövetkezet ács­brigádja egy tűzifa tárolót épített és szülők, nagyszülők bevonásával gondoskodtak 250 mázsa tűzifa felvágásá­ról és berakásáról. Valamint befedték a kerékpár, és szán­kótárolót. A társadalmi munkát egy képviselő-testü­leti tag kezdeményezte és fogta össze, ezért ő külön elismerést érdemel. Neve: Bulyáki Gusztáv. Az említett összefogás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy óvodánkban a tárgyi feltételek így tovább is bő­vüljenek és a környezet szé­püljön. Szász Józsefné óvodavezető Barabás Ki a vevő? Az 1991. november 21-i számukban megjelent Használják a pénzünket cím alatt írt Barati Gábor- né Kétérköz, Dózsa Gy. u. 42. sz. alatti kistermelő vé­leményére a Szabolcs Hús­ipari Vállalat részéről az alábbiakat tudjuk közölni: A cikkben leírt időpont­ban vállalatunk Tiszaber- celen nem vásárolt sertést, így a cikkíró kistermelő sertései nem Nyíregyházá­ra kerültek. Tudomásunk­ra jutott viszont, hogy a ti- szaberceli tsz-től a MES­SENGER Kft. vásárolt és szállított sertéseket a Bu­dapesti Húsipari Vállalat­nak. Azt, hogy ezek a cé­gek milyen feltételekkel és fizetési ígéretekkel vásá­rolták meg a sertéseket, nem tudjuk. Az viszont jó lenne, ha a kistermelők tisztában lennének azzal, hogy kiknek és milyen fel­tételekkel adják el állatai­kat, mert azonkívül, hogy kár éri őket, még más, az ügyben vétlen vállalat hír­nevét is rontják. Pékár Lajos igazgató Valamennyien felelősek 1991. november 21-én le­mondott Demecser polgár- mestere. Mivel a képviselő- testülettel közösen hozták a döntéseket, így a kialakult helyzetért is valamennyien felelősek. Bizalmunk meg­rendült a képviselő-testület­ben, követeljük, hogy mond­jon le és kérjük az új vá­lasztások kiírását! Ezt a kez­deményezést saját elhatáro­zásomból írtam alá, az alá­írásra senki nem kényszerí- tett. 1991. december 6-án hiva­talosan bejelentettük a De- mecseri Polgármesteri Hiva­talban Peres István alpol­gármester úrnál, hogy alá­írásgyűjtést indítottunk a fent idézett szöveggel. Az aláírásgyűjtés befejezésének időpontja: 1991. december 19. Az aláírt ívek száma: 21 lap. Az aláírások száma: 405, azaz: négyszázöt. Maksa Katalin Demecser, Szabadság út 42. A Kelet-Magyarország 1991. október 12-i számában szer­kesztőségi cikkben közölték az általam is bejelentett szé­gyenteljes esetet, hogy a Vi­vien nevű négyéves gyer­mekemet a vásárosnaményi városi polgármester utasítá­sait megszegve az Alkot­mány utcai 3. számú óvodá­jából, ahová már az 1990-es évben is járt — a szabá­lyos nyilvántartásba vétel és az orvosi igazolással csa­tolt bejelentés ellenére 1991. szeptember 11. és 12. napján megalázó módon és szabály­talanul hazaküldték. Az ügyet a vásárosnamé­nyi önkormányzati képvise­lő-testület, mint hatáskörrel rendelkező szerv a megala­kított fegyelmi bizottságon keresztül kivizsgáltatta és bebizonyosodott, hogy az eset valóban megtörtént, amelyet a polgármester úr jegyző­Alulírott Varga Ferenc, Nyíregyháza, Arany J. u. 23. sz. alatti lakos kérem a Ke- let-Magyarországot, hogy az alábbi — úgy vélem közér­dekű ügyben — szíveskedje­nek állást foglalni: A tényállás a következő: 1966 óta vagyok a fent meg­jelölt IKV-lakásom bérlője családommal együtt, amit anyagi körülményeim miatt nem tudtam megvenni, bár nagyon szerettem volna! Most a napokban az történt: e lakásom, amelyben lakok a kislányommal, (kórházi la­TISZTELT KELET-MA- GYARORSZÄG! Sokáig gondolkodtam azon, hogy írjak, vagy ne írjak. Ez a két gondolat azért volt, mert nem akartam lejáratni képviselőtársaimat. De a te­hetetlenségem erre is rávisz, hogy megtudja mindenki. És abban a reményben, hát­ha tanulnak a képviselők. Én azért vagyok tehetet­len, mert az önkormányzati ülésen leszavaztak. De így megy az mindenütt, de nem is az a baj, hogy az ellenzé­ket leszavazták, hanem az, ahogyan vélemények elhang­zottak. Ezért röviden: a nyáron két fiatal férfi építkezni akart OTP-n keresztül, ezért szükségük volt egy telekre. Kérték az önkormányzati testületet, hogy részükre biz­tosítsák. A képviselőülésen el kellett döntenünk, hogy mennyiért adjuk négyzetmé­terét a Virág utcában. (Ez­előtt négyzetméter 14 Ft.) A képviselő urak 45 Ft-ot sza­vaztak. Ellentétben velem. Amit én kértem, legalább 30 Ft-ra csökkentsék. A válasz: könyvbe mondott állítása is kétséget kizáróan bizonyít. Ennek ellenére a képviselő- testület — amelyben orvosok és pedagógusok, mint kép­viselők is részt vettek — olyan határozatot hozott, hogy a városi vezető óvónőt csak figyelmeztetésben ré­szesíti, míg a gyerek haza­küldésében konkrétan részt vevő 3. sz. óvoda helyettes vezetőjét és a másik beosz­tott óvónőt semmilyen fe­lelősségre vonásban nem ré­szesítette, illetve nem uta­sította a város jogkörrel rendelkező vezető óvónőt, hogy őket is vonja felelős­ségre. Én mint a lelkileg sérült és a megalázott gyermek édesanyja, aki az esetet sír­va és megtörve végigélte ezt a „büntetést” egyáltalán nem tartom arányban állónak az elkövetett vétséggel, nem beszélve bőrmunkás) és a 12 éves kisfiával, ázt vettük észre, hogy a lakásunkat összekötő átjáróban a mennyezet és annak oldalrésze baloldalon átázik. Mi igyekeztünk az okát megkeresni és elhárí­tani, de nem tudtunk az okára rálelni. Erre mit tehettünk mást, szóltunk az IKV, illetve an­nak jogutódjának, a NYIR- GESZTOR Kft.-nek, hogy intézkedjenek. Itt azt a tele­foni választ kaptuk, fordul­junk a lakást megvásárló közös felügyelőhöz, az majd A december 23-i Kelet-Ma- gyaronszágban Bodnár Ist­ván tollából a következőket olvashattuk: „Párját ritkító élményben volt része azok­nak, akik szombaton és va­sárnap este a nyíregyházi evangélikus templomban meghallgatták a Benkó Di­xieland együttes muzsiká­ját, miséjét.” Valóban páratlan élmény­ben részesültem, mint hall­gató. Kitűnő zenekar, világ­sztár szólisták, nagyszerű énekkar, szemet kápráztató, gyönyörködtető „díszlet”, hatalmas tömeg és ez idáig sohasem tapasztalt meleg fo­gadott. Minden együtt volt, ami kell. Benkóék muzsikáját min­dig is szerettem. Most azon­ban feszengve ültem helye­men. A New Orleansi zene pezsgő ritmusa és harsány sága ott a templomban az ellenkezőjét váltotta ki be­lőlem, mint egyébként és fő­leg máshol. Valószínűleg nem egyedül éreztem így, mert voltak, akik már a má­sodik szám után távoztak, pedig a belépő csöppet sem volt olcsó. Bozorády lelkész úr na­A Kelet-Magyarország ez év december 18-i számában Máthé Csaba tollából „Te­lekkönnyek” címmel egyol­dalú információkon alapu­ló és megalapozatlan tar­talmú cikk jelent meg, amely alcímeivel, „csúsz­tatásaival” s utalásaival al­kalmas arra, hogy a város polgárainak bizalmát meg­ingassa a Nyíregyháza Me­gyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatala munkájá­ban. A polgármesteri hiva­tal vezetőjeként szükséges­nek tartom, hogy a cikk­ben foglaltakkal ellentét­ben a város közvéléménye megismerje a tényeket, amelyek a következők: 1985 decemberében a vá­rosi tanács a Ságvári tsz- től a Tiszavasvári út észa­ki oldalán több mint 39 hektár külterületi mező- gazdasági ingatlant vásá­rolt azzal a céllal, hogy ott családi házas beépítésű la­kótelkeket alakítson ki a későbbiekben. A repülőtér közelsége miatt a Közleke­dési Minisztérium Légügyi Igazgatósága ezen elképze­lést nem engedélyezte, ezért 1987 októberében a végrehajtó bizottság kezde­ményezte a terület zárt­kertté nyilvánítását, s egy­idejűleg a zártkertté minő­sítéstől függően a földrész­leteket elidegenítésre kije­lölte abból a célból, hogy a termelőszövetkezet részére korábban kifizetett vételár visszakerüljön a város kasszájába. A cikkben említett Bod­nár Lajos és felesége, vala­mint az akkor még kiskorú Döme Mónika tehát nem nyilváníthatták zártkertté a Tiszavasvári út 37. szám alatt lévő területet, mert egyrészt annak kezdemé­nyezése a végrehajtó bi­zottság hatásköre volt, másrészt az adásvételi szerződések megkötésekor a terület már zártkert volt. Az említett személyek egyébként magánforgalom­ban vásárolták meg a 2025 négyzetméter térmértékű földrészletet. Az elmúlt év májusában pedig annak kiegészítéseként vették meg a telekingatlan mögött lévő, közterületről semmi­lyen oldalról meg nem kö­zelíthető 1177 négyzetmé­ter térmértékű földrészle­tet, majd a már kiegészített földterület megosztására, s ezáltal a tulajdonközösség megszüntetésére irányuló eljárást indítottak. Ugyan­akkor a 36-os számú fő­közlekedési úthoz kapcsoló­dóan egy utólagos kisajátí­tási eljárás keretében 1990. július 4-én — többek kö­gyon szépen, lélekemelőén beszélt, amelyből a jelenlé­vők azon része is meríthe­tett, akik talán ritkán for­dulnak meg templomban. Mondanivalójának mély tar­talma azonban szöges ellen­tétben állt az utána meg­szólaló zene hangulatával. Ami egyébként kitűnő, fel­hőtlen szórakozásra, tán­colásra alkalmas nosztalgia­zene volt, de a lélek belső csendjének, harmóniájának megtalálását nem szolgál­hatta. Nyitott kérdés maradt szá­momra a zeneszerzők szán­déka a kórus dramatiikai sze repét illetően. Kezdetben úgy tűnt, hogy a klasszikus oratorikus művek zenekar- énekkar viszonylagos egyen­súlya fog uralkodni. Az idő haladtával viszont fokoza­tosan csökkent a kórus sze­repe, ami — akármennyire is jól játszott a zenekar — nem vált előnyére a pro­dukciónak, sem dramaturgiai, sem akusztikus szempont­ból). A liturgikus szövegek hátteréül megszólaló ének­kari részek érdekes módon mégis a legszebb pillanato­kat eredményezték. Ezekben zött — az említett ingat­lanból 29 négyzetméter tér­mértékű földrészlet kisajá­títására került sor a Nyír­egyházi Közúti Igazgatóság megbízásából eljáró Buda­pesti Közúti Beruházó Vál­lalat kérelmére. Ennek so­rán a kisajátított ingatlan- rész forgalmi értéke 24 ezer forint lett megállapítva szakértői vélemény alapján, tekintettel arra, hogy a vá­ros 1988 szeptemberében elfogadott általános rende­zési terve távlatilag a kér­déses területet az út men­tén egy telekmélységben építési területként tartot­ta fenn. E kisajátítás azon­ban részben a már említett ingatlanmegosztás miatt is az ingatlan-nyilvántartáson nem lett keresztülvezetve. Ez év elején az ÖMV Hungária Üzemanyagtöltő Kft. a Tiszavasvári út men­ti területen üzemanyagtöltő állomás építésének szándé­kával jelentkezett a polgár- mesteri hivatalnál. A beru­házáshoz szükséges földte­rületet az önkormányzat biztosítja. Ennek keretében került sor több, így a Bod­nár Lajos és Döme Mónika ingatlana megvásárlására. Az adásvételi szerződések megkötésé a szakértői véle­mény alapján történt, s a Bodnár Lajossal kölcsönö­sen kialkudott vételár kb. 8 százalékkal haladta meg a szakvéleményben megje­lölt összeget. Az ingatlan egyébként novemberben belterületbe lett vonva. Az előbbi tények alap­ján a cikk hivatalt érintő megállapításait a leghatá­rozottabban visszautasítom. Ügy vélem, hogy a hírközlő szervek feladata a közvé­lemény tényeken alapuló reális tájékoztatása. Ebben az esetben — szerintem — sajnos nem ez történt. Alapvető ugyanis a tények­kel összefüggésben: 1988 nyarán a már említett sze­mélyek tudhatták-e, hogy 1991-ben az ÖMV Hungária üzemanyagtöltő állomást kíván létesíteni a Tiszavas­vári út mentén? Erre úgy vélem csak egy válasz le1 hét. Dr. Fazekas János jegyző Köszönettel vettem a. Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hiva­talának észrevételét, így —■' gondolom — teljesebb a kép. Valóban lehet a vélet­lenek egybeesése a telekvá­sárlás, aminek részleteit — akárcsak én — bárki meg­tekintheti a földhivatalban. Máthé Csaba a részletekben ugyanis a szerzők — szerény vélemé­nyem szerint — hátat fordí­tottak az addig használt dixieland stílusnak. Tisztelem minden gyüleke­zet szentélyét. Azt is megér­tem, hogy mindenütt saját szabályok írják elő, hol és mit engedélyeznek. Mivel azonban az adventi zenei eseményeken többször is ta­lálkoztam — mint előadó és mint közönség egyaránt — a taps tiltásával, nem mehetek el szó nélkül mellette. Kü­lönösen a fentiekben taglalt alkalommal nem értettem a felszólítást, miszerint csönd­ben, áhítattal távozzunk. Azért sem, mert e felszólí­tást olyan zene követte, mely két kezem ritmikus mozga­tására ingerelt. Bizonyára bennem van a hiba, de sem örömnek, sem áhítatnak a nyomát nem éreztem ma­gamban. Szeretném hinni, csak egyedül én távoztam így. Valami hiányzott, ami a valóban világszínvonalú, de heterogén „elemeket” egysé­ges egésszé integrálhatta volna. Egy kísérlet részese voltam. Tóth Nándor Leszavaztak kocsma a szülőotthontól 2 házzal odébb épül, aztán a polgármesteri hivatal 30 mé­terré, a bölcsőde, óvoda a kocsmával szemben, a kö- vesút másik oldalán van, az OTP csak pár méter. Na, de ez mindenkinek jól jön, hiszen az újdonsült apu- ka a kocsma pultja mellett várhatja a gyerekszülést, aki nem kap segélyt, vagy mun­kát, a polgármesteri hivatal­ból bánatában egyenesen ideveheti az irányt, sőt, a gyerekeknek csak át kell jönni a kövesúton és itt „Hát Laci, hogy gondolod, már az árokparton sem le­het kapni 30 Ft-ért.” Ebből ennyi. Rá, november elején a fa­lu közepén egy telket kellett megállapítani. A képviselő urak azt már 30 Ft-ért sza­vazták meg. Ellentétben ve­lem. Ekkor felháborodásom­nak adtam hangot és kér­tem, hogy ha a cigánytele­pen 45 Ft, akkor a falu kö­zepén is legalább legyen annyi. Na, persze szavam semmi nem volt, hisz a többség győz. De én úgy gondolom, hogy az ilyen el­ítélendő, amit azok a képvi­selők elkövetnek. Akiket a falu megválasztott, nem tud­ják, hogy hogyan cseleksze­nek. Az igaz, hogy azok a képviselők, akik így gondol­kodnak, hogy a falunak jót tesznek, akkor tévednek. És tévedni is fognak több, egyéb más dologban is. És azt pedig a mi falunk bánja meg. Tisztelettel: Balogh László képviselő Jánd, Virág u. w Edénkért, vagy kocsmák Aki járt már Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében úgy istenigazából, tehát nemcsak éttermekben, bol­tokban, hanem kirándulni, az velem együtt tudja, hogy Tiszalök Edénkért lehetne! — Igen, lehetne, mert most megújultunk és azóta Itt minden van. Van húsipa­runk, faiparunk, sok-sok boltunk, butikunk, de főleg van kocsmánk! Számítása­ink szerint 20, de már épül a 21. is. Harminc család til­takozása ellenére abszurd helyzet alakult ki, hiszen a

Next

/
Thumbnails
Contents