Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

Aktuális kérdések Ki (hogyan) csapja be az államot? Balogh József Erősödik a szakszervezetek hangja, nő az elégedetlenség a nyugdíjasok között, elviselhe­tetlen és aránytalan adókkal, fizetnivalókkal terhelik az au­tósokat, a közüzemi dijak az égig emelkedtek a támogatá­sok megvonása miatt, mégis lényegesen több a költségve­tés hiánya, mint amennyi előre jósolható volt. Az oka a bevé­telek csökkenése. Ha elfogadjuk, hogy a keleti piacok elvesztése volt a bevéte­lek csökkenésének fő oka, akkor is jelentős tételnek marad meg mellette az elmaradt adó, s köz­ben legendák keringenek egye­sek busás jövedelméről, az adó­hivatal átveréséről. Igazak-e ezek, s milyen szigorítások vár­hatók? — érről beszélgettünk Mandzák Lászlóval, az APEH megyéi igazgatójával. >- Mesés jövedelmekről be­szélnek az emberek úton- útfélen, például, hogy a for­galmi adó, az SZJA eltitko­lásából vállalkozói igazol­ványok révén még a munka­helyi jövedelem eltüntetése is lehetséges. Az ilyen ese­tek nem akadnak fenn az el­lenőrzésen? — Többször találkozunk és kollégáim is találkoznak olyan provokatív kérdésekkel, amelyek azt sugallják, hogy ez az appará­tus vagy nem akar, vagy nem tud úgy fellépni a jövedelmeket eltit- kolókkal szemben, ahogy ezt a közvélemény elvárná. Ezért el kell mondanom, hogy munkatár­saim jól felkészült szakemberek, akik a törvényeket megfelelően alkalmazzák, és a rendelkezésre álló eszközökkel adott esetben egyesekről bebizonyítják, hogy adóikat nem a megfelelő mérték­ben vallották be és fizették meg. — Konkrét kérdésére vála­szolva kijelenthetem, hogy akik nem „akadnak fenn" az ellenőr­zésen, azok ezt nem ügyessé­güknek, hanem a még meglévő jogszabályi hézagoknak és a ko­rábban kialakult struktúrából adódó; de már csak a következő év elejéig meglévő viszonylagos revizori kapacitáshiányunknak tudhatják be. A piacgazdasághoz igazodó, jelenleg meglévő törvé­nyeink fokozottan tökéletesed­nek, és remélem, hogy a megfe­Mandzák László HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE lelő eszközrendszer megszerzé­sét követően eleget tudunk tenni a társadalom elvárásainak az adóztatás területén. — Kérdése tehát jogos, de a megoldás kulcsa elsődlegesen törvényalkotóink kezében van. Amíg megfelelő jogosítványok nélkül a teljes bizonyítási teher ránk hárul, a jelenleginél hatéko­nyabb adóztatást nehezen tudjuk megoldani. >• A költségvetés bevételéhez a mi megyénk mennyi adó­hiánnyal „járult” hozzá? — 1990-ben közel 600 millió forint adóhiányt tártunk fel, a megyében dolgozó vállalatok, szövetkezetek, vállalkozók ugyanerre az évre közel hatmil- liárd forintot fizettek be különbö­ző adók címén az állami költség- vetésbe. >- Azt rebesgetik, a csőd is jó üzlet. Valaki bejelenti, hogy tönkrement, aztán hajtsák be az adósságát, mert a va­gyonát már a családtagokra íratta. — A törvény szerint egy kft., amely egymillió forinttal alakult, ugyanilyen összeggel felelős tar­tozásaiért, nem tudok tőle ennél többet behajtani, hiába van, te­szem azt, 5 millió forint adótarto­zása. Ez nem az én, vagy a kol­légáim hibája, egyszerűen ennek a törvénynek megfelelően kell cselekednünk, hiszen ez ránk is vonatkozik. Ugyanez a helyzet a tulajdonnal is. Nem ismerek olyan jogszabályt, amely megtil­taná, hogy átírasson más névre ingatlanokat, mielőtt az adóel­lenőr vagy a végrehajtó kijön hozzá. >- Hány bűncselekményt fe­deztek fel? — Ezt a kérdést röviden meg tudom válaszolni. Már több bűncselekményt felfedeztünk, de az utóbbi időben hozott két am­nesztiarendelet (1989-ben és 1990-ben) a legtöbb esetben nem teszi lehetővé büntetőeljá­rás kezdeményezését. Ehhez azt is tudni kell, hogy mi „le­zárt”, befejezett éveket vizsgá­lunk, így többségében megálla­pításaink ezeket az éveket érin­tik. A jogszabályok viszont az amnesztiával felmentést adtak a bírósági felelősségre vonás alól. > Nincs olyan veszély, hogy az adóellenőröket megvesz­tegetik? — Mint az államigazgatásban dolgozóknál, nálunk is megvan a veszély a vesztegethetőségre, amelyet természetesen igyek­szünk elkerülni. Ez ellen azon­ban egyet tehetünk: ha a gyanú bárkivel szemben is bebizonyo­sodik, azonnal elbocsátjuk, és kezdeményezzük a büntetőeljá­rás keretében történő felelősség­re vonást. > Mit jelent az, hogy az APEH revizorai betekinthetnek a vállalkozások üzleti bank­számláiba? — Egyszerűen csak azt, hogy kifejezetten az adóvizsgálat cél­jából megtekintjük a bankszámla forgalmát. Azt hiszem, hogy egy adóvizsgálat során a hatékony­sághoz hozzátartozik a bank­számla bevételi és kiadási olda­lának nyomon követése. Egyéb­ként ezt a kérdést is egy kicsit provokatívnak érzem, hiszen próbáljon meg úgy Ön egy vállal­kozásról képet alkotni, hogy a pénzforgalmát nem ismerheti meg! > Megszüntethető ezzel a módszerrel a kibúvó, amit a több banknál nyitott szám­lával értek el? — Ha az Ön szerint említett kibúvó teljes mértékig nem is szüntethető meg, eredményeink sokkal nagyobbak lehetnek. >- Mikor vonhatják vissza a vállalkozási engedélyt? — Erre a kérdésre az APEH szemszögéből nem tudok vála­szolni, mivel az általunk javasolt törvénymódosítást az ország- gyűlés a napokban tárgyalja. >- Ismerős a nyugati példa kö­vetése, hogy nálunk is be­töltenek vállalkozók másik cég résztulajdonosaként funkciókat az igazgatóta­nácsban, és ezért nagy pén­zeket vesznek fel. Tehet-e valamit az adóhatóság az aránytalan jövedelem meg­szüntetéséért vagy meg­adóztatásáért? — Az APEH-nek nem feladata a megszerzett jövedelem nagy­ságának vizsgálata, mások jöve­delméhez történő viszonyítása. Dolgunk az, hogy a szerzett jö­vedelmek alapján járó adót szed­jük be. Ennek érdekében a törvé­nyesség keretein belül mindent megteszünk. >- Sokan jutnak magas jöve­delemhez, s közben nem strapálják magukat adóki­mutatás készítésével. Képe­sek ezek kiszűrésére az adóhivatalok? — Úgy ítélem meg, hogy en­nek az elvárásnak egyre jobban megfelelünk. Munkánk haté­konyságát célozza az 1992. ja­nuár 1-jével életbe lépő szerve­zeti változtatás. Egy másik inter­jú keretében szívesen nyilatko­zom erről bővebben. ► Eddig nem sok sikerrel adóztatták a láthatatlan jö­vedelmeket, találtak-e új módszereket a bérből és fi­zetésből élők, tehát a min­den fillérjük után adózók megnyugtatására? — Ennek érdekében is igyek­szünk minél többet megtenni. Az előbbi kérdésre utalnék vissza, elöljáróban csak annyit, hogy tervezünk egy ún. adatszerző osztály létrehozását. >• A kormány szándéka sze­rint vagyonnyilatkozatot kell tenni azoknak, akiknek 1988 óta jövedelemadó-kö­telezettsége volt. Milyen re­ményeket fűznek hozzá, hogy ezzel a módszerrel ki­mutatható lesz a jövedelem kivonása az adó alól? — Ez egy meglévő állapotot rögzítene. A későbbiekben a va­gyongyarapodást ehhez tudnánk viszonyítani. Reményeink sze­rint ezzel a módszerrel a látha­tatlan jövedelmek nagyobb körét vonnánk adózás alá. >- Köszönöm a válaszait! A TARTALOMBÓL: ‘TKMga Morvái ‘Tißor grafitjai s-% ajátos, groteszf látásmód jellemzi Morvái V ‘Tibor grafikáit. A kisemberek, látásmódjával ^ / közebíti meg témáit. A ‘Bessenyei Cjyörgy Ta- námépző Jőiskoba rajz szakán végzett fiatal alkotó grafikáival csak, kevés kiállításon találkozhattunk^, viszont rendszeresen közli munkáit lapunk, mellett a Magyar 9{emzet, az “Élet és Irodalom. Morvái Tibor a 'J(épző- és Iparművészeti ‘Egyesület tagja. Illusztráció­kat is szívesen készít. MEGESSZÜK AZ ÜNNEPEKET Nagy István Attila • assan köd ereszkedik I a városra. „Ősz húrja zsong, jajong, búsong a tájon, s ont monoton bút kono­kon és fájón" — jut ezsembe Paul Verlaine híres Őszi dala. Nem szeretem ezt az időszakot, mert a nyirkos levegő átjárja az ember testét s rátelepszik a lel­kére is. Talán ezért az összekucorítá időért kárpótolnak bennünket az ünnepek. Decemberben egymást követik a lélekfényesítő, boldog családi együttlétek, a megszo­kottnál nagyobb figyelemmel for­dulunk egymás felé, ilyenkor még arra is gondolni szoktunk, aki kiesik a mindennapos hajsza látóköréből. A régi barátra, az egykori iskolatársra, szétszóró­dott testvéreinkre vagy a már véglegesen elköltözőitekre. Be­lenézünk a gyertyák lobogó láng­jaiba s egy kicsit hálásak va­gyunk a sorsnak, hogy adott még egy parányi haladékot: érezzük, amíg lehet, környezetünk szere- tetét. Mindez lehet valóság is, de belenőhet az ábrándok világába is. Hírek és álhírek között élünk, ha nem is olyan tragikus sors­szorításban, mint annak idején Radnóti Miklós. Ünnepelhetünk- e nyugodtan, belefeledkezve szeretteink szemébe, amikor behallatszik a szobába a gránát­robbanás, amikor vijjogó sziré­nahang zavarja a nappal időle­ges nyugalmát? Délen háború zajlik, ezrével jönnek a menekü­lők, s nem mondhatjuk: hagyja­tok békén bennünket, megvan a magunk baja. Eszünkbe kell, hogy jusson: harmincöt évvel ezelőtt előttünk is megnyíltak a határok. Sokan menekültek a tragikus jövő elől abban a re­ményben, hogy valaha visszatér­hetnek. Ünnepelhetünk-e nyugodtan, amikor látjuk: érzékelhetően nő a szegények száma, a sorsukba beleroppanókkal már közvetlen környezetünkben is találkozunk. Barátaink, ismerőseink között munkanélküliek is vannak. Ter­mészetes hát, hogy összeszorul a torkunk, a félelem gyorsítja a szívverésünket, amikor eszünk­be jut: mikor következünk, mikor kerül ránk a sor. Ünnepelhetünk-e angyali arc­cal, amikor nemcsak olvassuk, hanem tapasztaljuk is a bűnözés növekedését, az aljas, emberhez méltatlan indulatok burjánzását. „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodá­latosabb" — egyre kevésbé hi­szünk Szophoklész új világ- szemléletet elindító felismerésé­ben. Legalábbis itt, Közép-Kelet- Európában. . Ünnepelhetünk-e a fény felé fordítva a borospoharat arra gon­dolva, hogy a bor tüzében a munka válik láthatóvá, amikor bújik az üldözött, s felér az élet­veszéllyel, ha a határainkon túl magyarnak vallja magát valaki? Kinek a sorsa a menekülőé? Az övé vagy a miénk is? A megseb­zett ujj az egész testnek fáj. Nem lehet kirekeszteni az ün­nepek áhítatából a hétköznapi gondokat. A karácsony előtti vá­sári forgatagban ajándékokat ke­resők tolonganak. Nagy, de kel­lemes gond. Mert gazdag a kíná­lat. Bennünk meg ágaskodik az indulat: mikor, ha nem most. Mert az ünneplés a túlfogyasztás lehetősége. Egyszer van kará­csony meg újév. Igyunk, együnk. Sokat, mértéktelenül. Néha eszembe jut: szüksé­günk van-e egyáltalán az ünne­pekre. Rohanás, lökdösődés előtte, nagy-nagy előkészület. Megterített asztalok, fogyó pálin­ka, konyak és sör. Aztán meg beválthatatlan üres üvegek. Ki­ürült pénztárca. Talán lélekben nem vagyunk felkészülve az ün­nepekre,'^gyakran merő formali­tásból lépünk ki a hétköznapok­ból és lépünk át egy más világ­ba. Hiányzik belőlünk a hit, hogy lehet őszintén beszélgetni, lehet pihenni. Megbocsáthatunk az ,,ellenünk vétkezőknek", és mi is mások akarunk lenni, mint az ünnep előtti önmagunk. Megesszük az ünnepeket, hal­lottam a minap, s bizony nagy igazság van ebben a keserű kije­lentésben. Pedig jó lenne visszaadni az ünnepek és az ünneplés méltó­ságát. Ha megbecsülnénk önma­gunkat. A felszínes és lélektelen ünneplés nemcsak az alkalmat teszi súlytalanná, jelentéktelen­né, hanem az embert is. Jó len­ne, ha az estéli csendességben, a kivirágzó áhítatban erre is gon­dolnánk. assan köd ereszkedik I a városra. Megsápad­Lm nak a fények. De így is lehet látni, hogy megkezdődött a készülődés, a kereskedők nagy nyereségre számítanak. Ahogy múlnak a napok, egyre közelebb kerülünk a nagy lehetőséghez: visszatalálni az ünnepekhez. • Támadás ököllel • Oktatásunk jövőképe • A kultúramenekítés egérútjai • Megmaradni a hazában /AKrInetveai meneKiete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents