Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
1991. december 31. Bőségtál “ eggel robbant a R hír, hogy nincs hír, sehol egy kis szenzáció. A hírközlés minden elektronikus csodája mindössze J egyetlen információval szolgált: egy Petőfi Sándor nevű riporter réges-régi tudósításával Kiskőrösről az édesanyja tulajdonát képező tyúkról, aminek jó dolga van, mert a szobában lakik, szaladgál fel-alá, felszáll a ládára is, kotkodál, ha eszébe jut, etetik, mint a galambot. Ennek fejében a tulajdonos Petrovicsné joggal elvárja a baromfitól, hogy ne legyen tojásszűkében, vállalva a Morzsa kutyával fennálló ellentét elsimítását is. Ennyi! De hogy lesz ebből holnapra újság? Néztünk egymásra, mint „a sok vitéz” Arany János walesi riportjában. Lesz — mondta a főnök angyali nyugalommal és már sorolta is: Tudjátok meg, mit szólnak az állatvédők ahhoz, hogy egyes tyúkok, visszaélve a környezet bizalmával, galambnak adják ki magukat. Aztán: a tyúkokra milyen lakásrendelet van érvényben, és mennyi tojásért bérelhetnek szobát... Hol készült a láda, milyen fajtájú Morzsa kutya, és voltak-e korábban is ellentétei más tyúkokkal — szóval nem megijedni, csinálni a lapot. A rovatvezetők szétspricceltek, ahány, annyifelé, sőt, talán még többfelé is. szemenszedett hazugságnak minősítette az esetet. Nábrádi Lajos ellátogatott egy tojódéba, ahol hiába erőlködnek a tyúkok, alig tudják össze- kapirgálni a betévőre valót, éppen ezért fel vannak háborodva, hogy egyesek mit megengednek maguknak. Ezalatt a főmunkatársak desszantalakulata is előretört. Balogh Gézát egy kivénhedt csirkefogóval látták barangolni a határban csőre töltött bottal, Seres Ernőhöz pedig felháborodva rontott be Stohanek, miszerint elege van abból, hogy a legegyszerűbb parlagi tyúk, amint felkapaszkodik egy ládára, már Új- házynak hirdeti magát, természetesen ipszilonnai. Baraksó Erzsébet körlevelet írt, amiben megkérdezte a ládát, mi a véleménye a tyúkról, megkérdezte Morzsát, mit tart a ládáról, firtatta a tojás véleményét a galambokról és kifaggatta a kendermagot az egész helyzetről. Kantáta Aktuális kérdéseket tett föl a jócskán korosodó szárnyasnak Balogh József. Haragszik-e a rókára? — Már nincs foga és Erőlködnek... ^ A gazdaságpolitika három ásza úgy csapott a témára, hogy stílusosak legyünk, mint gyöngytyúk szokott a gilisztára. Máté Csaba szóra bírta Tyukodi pajtást, aki bevallotta: valaha tényleg futtatott pipiket, de spéciéi ehhez a tyúkhoz semmi köze, fogalma sincs, hogy került az öreg Petrovics bűvkörébe. Alulcsúcsos tojást tojik a kiskőrösi tyúk, amióta a kendergyár dombján válogat magának magot — tudta meg Galambos Béla, de a vezérigazgatóból lett ügyvezető elnök-vezérigazgató Szubjektív objektívvei hullik a szőre. Követeli-e a szekrényfalat vagy beéri a ládával? — Meglátjuk. És ki tojta húsvét- kor a piros tojásokat? — A nyúl — volt a válasz. Ekkorra már kattogott a sportosok mind a két, vagyis az ösz- szes írógépe. És készültek az anyagok: „Túl sokat kakaskodnak a tyúkok a megyei kézilabda-bajnokságban”, „Tyúkeszű játékvezetők idegesítik a közönséget”, „Fel és alá szaladgálnak a sportvezetők, hogy legyen kendermagra valója a szárnyasszakosztálynak” és így tovább, telt az oldal. A kultúra három testőre sem tétlenkedett. Nagy István Attila a téma hatása alatt megírta a Kakaskori kantáta című költeményét, amiben egész nemzedékének ízlésesen erotikus megha- sonlásait vizuálta látomásos képekké. Bodnár István egy Hollandiában tanult tulipánpingáló- val készített interjút, aki elmondta, hogy a magyar tulipántos ládára még a tyúk is szívesebben száll. Kállai János végére járt, hogy milyen elhibázott koncepció szerint nevelik a kiscsirkéket, amikor még a tojáshéj a fenekükön van. Eddigre a belpolitikai rovatban gejzírként tört fel a munkakedv. Meg kellene tudni, hogy pontosan mikor száll fel a ládára és akkor én odamegyek — kiáltotta Cservenyák Katalin — legfeljebb utána tyúk ládán nem marad. Gyalogkakukk ' Legalább az a kutya harapná el a torkát — dünnyögte Cselé- nyi György. — Micsoda tudósítás lenne, mondjuk ilyen címmel: Morzsa mégis kedvet kapott. Tóth M. Ildikó reggel kapta meg a kutya levelét, és délelőtt személyesen is bejött a szerkesztőségbe elpanaszolni, hogy róla most már mindenki azt hiszi, házi szörnyeteg, aki lélektelenül felfalja a család manapság aranyat érő tojásait tojó tyúkot. A főszerkesztőnek a postagalambok írtak, hogy csak akkor hasonlítsák őket a tyúkokhoz, ha azok már megtanultak repülni és legalább egy levelet kézbesítettek. Meg egyébként is. Tóth Kornéliát rovatvezetői minőségében, de úgy sem, mint a „kengyelfutó gyalogkakukk őrs” tagját nem hagyta nyugodni a szobában való fel-alá szaladgálás élettani hatása. Jó lenne kimutatni — gondolta — mennyit kellett volna az anya tyúkjának futkározni ahhoz, hogy újra naposcsibe legyen belőle. Dankó Mihály mélyen belenézett egy nagyközségi tükörtojásba és elborzadt. Azt látta ugyanis visszapillantván, hogy békés galambok kergetik végig a falun Morzsát, a tsz-el- nök kutyáját és mindenáron cselédet akarnak csinálni belőle. Közben Kováts Dénes megszimatolta, hogy az anya tyúkja viszonyt folytat a ládafiával. Tyúknyak^ Közben a fotórovat, a Háromszemű Sas a láda lányát kapta lencsevégre tollászkodás közben, amikor az épp a falu végi kurta kocsmába készült. Tapolcai Zoltán egy zsák kendermagnak álcázta magát, hogy riportot írhasson azok sorsáról, akiket csipkednek. Bojté Gizella viszont utánajárt annak, hogy a tyúkot kiverheti-e valaki is a szobából az állati jogok alapján, és ha Morzsa kedvet kapna a tyúkhúsra, milyen ítéletre számíthatna paragrafusilag. Szőke Judit nem totojázott, hanem keményen megírta egy tüskés nézőpontból írt kommentárjában, hogy jobb egy lúdnyak két tyúknyaknál, és aki szerint nem, annak Gratulálunk. Ekkor robbant be Kovács Éva a bomba felfedezés hírével, miszerint világraszóló tyúkszem- irtót talált fel dr. Morzsa, az ortopédok nagymestere. Találmányának lényege: a tyúkszem a tyúkkal együtt irtható ki. Elkészült M. Magyar László villáminterjúja egy rockkoncerten. o Kedvenc zenekarod? — A Húsdaráló, o Kedvenc versed? — Az Anyám tyúkja, o ??? — Mert annak is olyan frankón lilás taraja van. Végre az anyagok a szerkesztőkhöz kerültek. Páll Géza kihúzta Morzsát, a ládát, a tyúkot, maradt egyszerűen anyám. A „szaladgált”-at átírta közlekedik- re, a „nem verik-et” pedig nem tessékelikre szelidítette. Ésik Sándor az Anyám tyúkja címet nem találta elég feldobónak, ezért átírta Az apám tyúkjára és Egy morzsa buktatta le a ládán alcímmel látta el. Utólag került a lapba Marik Sándor főszerkesztő-helyettes Az albán kakasok tyúkjai c. élménybeszámolója. Megjött a Horoszkóp is. Ez alkalommal csak a Fiastyúk jegyében születettek számára jósolt: jó dolguk lesz, a szobában fognak lakni, nyugodtan felszállhatnak a ládára is, még akkor sem fogják kiverni őket. Tojjanak bátran! A konfliktus, amitől kutyául érezhetnék magukat, elsimul. Angyal Sándor főszerkesztő átnézte az anyagot. Ekkor lépett a szobájába Réti János. — Főnök, mi lenne, ha szilveszterre írnék egy paródiát rólunk, az újságról? — Te írnád? — Én. — Jó, akkor melyik szilveszterre hozod? És másnap megjelent a Kelet- Magyarország kolosszális szilveszteri száma Vak tyúk is találhat szemet az Európába vezető úton szalagcímmel. Az esztendő első napját már a rómaiak is nagy mulatozással ünnepelték. Az egyház a pogány ünnep ellensúlyozására rendelte január 1-jére Jézus körülmetélésének ünnepét. Amióta van az emberiségnek írott története, azóta azt is tudjuk, hogy az ember ünnepeihez milyen fontos, rendszerint kultikus jelentéssel felruházott lakomák tartoznak. S az évkezdet ünnepe mindig kiemelkedő helyet kapott. A régi karácsonyi évkezdet étkezési szokásai faluhelyen még sokáig, esetenként napjainkig is élnek, s néhány karácsonyi étel még ma is a kezdődő új esztendőtől remélt bőség bekövetkezését igyekszik elővarázsolni. Ilyen bőségvarázslás az, amely az egykori karácsony évkezdő hagyományaiból került át az újévre, pontosabban újév előestéjére, szilveszterre. s elnevezése „bővedeste" vagy „bővödeste". A Kiskunságban, az Ormánságban és a Drá- vaszögben ez kifejezetten szilveszteri vacsorát jelent, amikor sokat és sokfélét kell enni, mert ezzel biztosítják az elkövetkező esztendőben jólétüket, jóllakottságukat. Melyek ezek a bőséget hozó ételek? Elsősorban a bab és a lencse, amelynek elfogyasztói semmiben sem szenvednek majd hiányt, és pénzük is lesz elegendő. A mákos tészta (kalács) minden fajtája, amelyből a háziállatoknak is juttattak, hogy biztosítsák azok gyarapodását és egészségét. A sült tök és a méz a torokfájást előzi meg, a fokhagyma pedig a háznép egészségét volt hivatva biztosítani az egész elkövetkező esztendőre. Néhol szokás volt közösen almát enni, abban a hitben, hogy ha közülük valaki eltéved, eszébe jut, kivel ette együtt az almát, és hazatalál. A városiasodás hatására a szilveszteri és újévi ételek, lakomák napjainkra már csaknem mindenütt elveszítették kultikus jellegüket, vagy talán úgy fogalmazhatunk, hogy mágikus tartalmuk nélküli ünnepi lakomákká váltak, bár a hagyományos étrendek évszázados sora és választéka megmaradt. Mert ugyan ki tudna elképzelni egy szilveszteri vagy újévi asztalt diós- és mákospatkó nélkül, ,,... amelyet pestiesen bájglinak vagy pejglinek neveznek..." — írja egy 1932-ben kiadott szakácskönyv. A középosztály is kialakította a századok folyamán a maga szilveszteri vacsoramenüjét. Ezelőtt egy-két emberöltővel az igazán bőséges ünnepi vacsora például a következőkből állhatott: erőleves csészében — szárnyas májszeletkékkel, kocsonyázott csuka vagy kecsege, és itt a kocsonyán van a hangsúly, nyúl vadmártással, burgonyakrokettekkel és áfonyával. Ezt követhette a tűzdelt kappan vagy gyöngytyúk. A vacsorát vegyes kompót és gesztenyesaláta, valamint — az alma közös elfogyasztására emlékezve — valamilyen gyümölcs. Éjfélkor pedig kram- pampulit tálalt föl az igényes háziaszszony. A kram- pampuli — erre talán már kevesen emlékeznek — égetett puncs. Cukorral kevert, fahéjjal, citrommal, vagdalt fügével, darabokra tört szentjánoskenyérrel, mazsolával, kimagozott datolyával és cukrozott narancshéjjal fűszerezett pálinkából vagy elsősorban rumból készült, feltálaláskor meggyújtott, erős szeszes ital. Az újévi ebédet egy „jó háznál” savanyú malacaprólékle- vessel illett kezdeni, amelyben apró morzsagombóckák úszkáltak, ezután jött a meleg sonka burgonyapürével. Az újévi lakoma fénypontja azonban a ropogós malacpecsenye. Amint ezt a régi szakácskönyvekben írják: „a szilveszteri estebédre hal, nyúl, vagy szárnyas, elrepül az óév gondjaival, bajával, szerencsétlenségével. A visítozó kismalacnak meg lehet húzni a fülét, farkincáját éjfélkor, de őt magát megenni csak másnap délben szabad, amikorra módjában volt már idetúrni okmányával az újév szerencséjét... A megtisztított és megmosott malacot egészen szárazra töröljük, kívül-belül besózzuk, s jó fél óráig békében hagyjuk. Akkor újra szárazra töröljük. A hasába kevés majoránnát és köménymagot, s a felesleges nedvesség felszívására egy zsemlyét teszünk. A szájába viszont almát illesztünk...” Az almát sok helyen citrom váltotta már fel. A malac- pecsenyéhez savanyúságként ecetesuborka vagy párolt gesztenyés vöröskáposzta illett... A lakomát farsangi fánk zárta málna- vagy baracklekvárral és gyümölccsel. A szilveszteri és újévi lakomák ételkínálata ma már csaknem felsorolhatatlan, és változatai bőven adnak alkalmat az ínyenckedésre. Lényege azonban maradt: lakomával ünnepelni az évkezdetét, hogy az egész esztendő bőségben teljen el. Holnapra... „Bővedeste” Krampampuli Malackultusz Babfillér v J VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT © VELÜNK TÖRTÉNT A falu szépe Nábrádi Lajos-w- m- épzeljék! Zsűritag vol- tam egy falusi szép- ségversenyen. Amikor M a megbízást kaptam, mondtam is a népies szólást idézve: Kutyára bízzátok a hájat? Hiszen elfogult leszek valamelyik dúskeblű, hosszú hajú mellett. Történt pedig, hogy • az idei őszelőn egy hétvégi falu napra meghívást kaptam egy nyírségi településről. Az önkormányzat és a Fidesz kérte: írjak egy színes tudósítást e jeles napról. Néztem a lovasbemutatót, a fiúk ügyességi-erősségi versenyét... A falunap, illetve a kora este fénypontja volt a szépségverseny. A zsűribe mint független pártonkívülit demokratikusan beválasztottak. Amikor a helyi szépségek a zsűri elé felvonultak, nagy élvezettel láttam munkához, jegyzeteltem, pontoztam, guvadt a szemem. A dúskeblű, hosszú hajút javasoltam az első helyre. Ezzel szemben a zsűri elnöke a törékeny, szeplős, se ilyen, se olyan, bár valóban szimpatikus lányt kiáltotta ki győztesnek. (Rösszhyelvek szerint a győztes lány rokona a fél zsűrinek és a fél falunak.) A két lány közt szerintem akkora a különbség mint egy európai kis ország nem régi és új külügyminisztere között. Hiába, így választunk mi mostanában szépet is, okosat is... ( ' ^ Vonatválasztás Kállai János A vonatok már-már úgy futnak — akarom mondani: rendeződnek — nálunk is, mint szerte Európában. Egy-egy szerelvényből, az elosztó csomópontokon, akár kettőt-hármat is varázsolnak a furfangos vasutasok. Történt még a nyáron. Debrecenben. Berobogott a pesti gyors. Elbambulhattam. Nem figyeltem másra, csak hogy hol akarnak kevesebben felszállni. Masíroztam az utolsó kocsikhoz. Felmásztam, hely is volt. Ismerős egy sem. Van ilyen! Odafüleltem a kupéban ülők beszélgetésére. Jó és olcsó vásárlásról szólt a fáma: mit mennyiért tudtak venni-eladni. Zokni, törölköző, miegymás. Na, bumm! Én is szoktam piacozni... Indulási idő. Várakozó csönd, mozdulatlanság és tovább a sutyorgás. És az első gyanú: településnevek, melyek — finoman szólva — nem éppen Nyíregyháza felé esnek... Már tíz perce startolni kellett volna! Felpattantam. Pogány sejtésem igazolódott: a szerelvény „jobbik fele" már valahol a Bocskay-kert táján csattoghatott. Én a Nagybányára tartó részben maradtam. Egyszerre világosodott meg minden: a piac, a törölköző, a kakaó, a kávé, az ismeretlen arcok. Nálam pedig... se útlevél, se ötven dollár (még kevesebb sei), és kedvem se nagyon volt az „extra" rokonlátogatásra. Pedig ez a MÁV-on már nem múlt volna! oV'0Q/J \ ° J°/y^To o - 6 • v Jr az Európába vezető úton) ■■■*■»■■ ■ ■■■■■■■■■ ■ ■ ■ ■ ■ Bátran! ^
