Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1991. december 31. Kilátásaink 1992-l>en A PÁRTOK SZEMSZÖGÉBŐL A %eíet-9dagyarország újévi meííékbete Az új esztendő küszöbén Önök szerint milyenek a kilátásaink a politikában, a gazdaságban, a társadalomban, a költségvetésben? — erre a körkérdésünkre kértünk választ a parlamenti pártok megyei szervezeteitől. Döntő év MDF: Takács Péter, a me­gyei választmány elnöke Miután a törvényhozás ed­dig elég jelentős lépéseket tett a szociális piacgazdaság megteremtése felé, a jövő év a hétköznapi gyakorlat átren­deződésének konfliktusoktól sem mentes nehéz esztende­je lesz. Növekedni fog a mun­kanélküliek száma, de növe­kedni fog a vállalkozási kény­szer és kedv is. A belső kon­fliktusok oly mértékig kiéle­ződhetnek, hogy válságba so­dorhatják a kormányt és a parlamentet, ezzel együtt a demokrácia lassú építkezését is. 1992 első fél évében lesz társadalmunk legfogékonyabb a demagógiára, leghajlamo­sabb a káosz felidézésére, legkövetkezetesebb kormány­buktató szándékában, s eh­hez megtalálja — éppen jövő­re leginkább a politikai életből az ilyen szerepre vágyakozó- kat is. Az év eleji, kora tavaszi mélypont után megkezdődhet a gazdasági építkezés, meg­indulhat a tulajdonszerzés las­sú, a megtakarításokkal, az igényelt kárpótlási jegyekkel, a szövetkezeti törvénnyel biz­tosított folyamata, mely a jó­zanabb, jövőben bízó, családi és emberi egzisztenciát, tulaj­donosi függetlenséget és érté­ket elfogadók cselekvéseit egyre inkább a vállalkozások, a felelős gazdálkodás és ön­építés irányába tereli majd. Ennek megtorpedózója le­het a belső szociális feszült­ség felhalmozódásából előcsi­holt politikai akciósorozat, avagy a határaink mentén va­júdó térségek és országok kiszámíthatatlan veszélygó­cai. A gazdasági élet 1992-től ráállhat az öntörvényű moz­gásra, a teljesítményorientált­ságra, az európai jelenlét igénylésére, és ennek gazda­sági eszközökkel való térnye­résére. A költségvetés jövő évi építkezése, ma már az egyértelmű, az állami intéz­ményekben, s a normatív tá­mogatással élő önkormányza­ti intézményekben fog nagy feszültségeket kiváltani. Az önkormányzatok még nem olyan gazdagok, hogy a költ­ségvetési normatív támogatás mellé jelentősebb anyagi esz­közöket rendeljenek ezen in­tézmények működéséhez, s biztosra vehető, hogy még 1992-ben is a gazdaság sze­replői kívánnak lenni. Az 1992-es év döntő lesz a gazdasági élet, a politikai élet, az önkormányzati szféra sze­replői számára éppúgy, mint a társadalom számára, A jövő évi „pakliban” benne van az ország kibontakozásának megindulása éppúgy, mint a hétköznapi és társadalmi lét szétzilálásának lehetősége is. Nem kilátástalan FKGP: Nagy Ferenc me­gyei ügyvezető alelnök A különböző hatásokból kiindulva kilátásaink a politikai életre vonatkozóan 1992-ben biztatóak: a rendszerváltás után tanuljuk a demokráciát. Ahhoz, hogy az a gyakorlat­ban is érvényesüljön, még több tapasztalatra, tanulásra van szükség. Gazdasági hely­zetünk jelenleg kritikán aluli, de az ebből való kilábalás nem kilátástalan. A mezőgaz­daságra vonatkozóan legfon­tosabb dolog az. hogy termel­vényeink végtermék-értékesí­tését tűzzük ki célul. Annak megvalósítása biztonságo­sabbá teszi a mezőgazdasági termék értékesítését, olcsób­bá a tárolást, a szállítást és enyhítené a munkanélküliség problémáit. A létesített üze­meknek a szükséges termé­keket a megye biztosítani tud­ja. A privatizáció egyre kiszé­lesedő köre feltehetően ilyen irányzatot vesz. A megvalósí­táshoz sajnos Sok feltételre és több évre van szükség. Addig nincs más lehetőség, mint kié­píteni szomszédainkkal a tu­datos, korrekt kereskedelmi kapcsolatot. A társadalomban jelenleg nagy a bizonytalanság. Teszi ezt a fent leírtak hiánya és a nagyfokú infláció. Ha Kupa Mihály pénzügyminiszter úr költségvetése realizálódna 1992-ben, a reménysugár vi­lágosabbá tenné a jelenlegi pesszimista gondolatainkat. A cél megvalósításához fel kell hogy oldódjunk pesszimizmu­sunkból. Közös összefogással kell haladni a kitűzött cél felé. A költségvetést csak akkor tudjuk elfogadni, ha az reális alapon nyugszik. Ügyelni kell arra, hogy a munkanélküli-se­gélyt, szociális segélyt és egyéb juttatásokat valóban az arra érdemesek kapják. Ne tudják ezt a lehetőséget egészséges munkakerülők, tolvajok, szélhámosok kihasz­nálni. Ha minden rendes em­ber világosan látja, hogy a költségvetés hazánk felvirá­goztatását, előrehaladását szolgálja, önzetlenül, szíve­sen járul hozzá. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy amíg a jobb sorsot ér­demlő emberek nagy százalé­kának az életszínvonala a tűr- hetetlenség határán van, ad­dig több felső tízezer milliár- dokkal játszik. Erkölcsi megújulás KDNP: Szilágyiné Császár Terézia megyei elnök A parlament, a kormány eddigi tevékenysége megte­remtette a felemelkedés alap­jait. Ez még akkor is igaz, ha jelenleg a bérből, fizetésből élők életkörülményei rosszab­bak. Ezeket a nehézségeket azonban a kormány előre je­lezte, számolhattunk vele. A politikában a közeljövő nehéz. A pártok polarizálódnak, azonban mai belső válságaik után kialakul arculatuk, így a parlament hatékonyabban fog működni, reméljük kevesebb lesz a fölösleges és destruktív „nem” és több lesz az építő javaslat. Az ország hatékony kor­mányzásához szükség van a jelenlegi koalícióra. Igaz, van­nak bizonyos — főleg a kis­gazdák belső vitái miatt — hajszálrepedések, de ezek. megszüntetésére van reális esély. Az ellenzék célja a költség- vetés megbuktatása. Az 1992-es költségvetést a gaz­dasági helyzet támasztja alá. Ez még nem a kitörés költség- vetése, nem is lehet az. Az államháztartás reformja késik, annak megtörténését pártunk szorgalmazza. Prioritásaink: a szociális jellegű feladatok fi­nanszírozása, a társadalom- biztosítás költségvetési kap­csolata, honvédelem és okta­tás. Nemzetközi kapcsolataink, külgazdasági folyamataink eredményesek, megőriztük nemzetközi fizetőképessé­günket, várható a nyugati tő­kebefektetések növekedése. Ez azért fontos, mert egy erő­teljesebb szociálpolitika és foglalkoztatás alapja egy nö­vekvő export lehet. Ebbe illik bele, ha megkapjuk, a világ­kiállítás, a privatizáció felgyor­sítása, a mezőgazdaság áta­lakulása — mindezek mellett a KDNP határozottan állást foglalt. A diktatúra 40 éve a társa­dalom etikai, emberi arculatát még jobban tönkretette, mint a gazdaságot. Gyors és gyö­keres változást egy-két év nem hozhat, és nem várható lényeges javulás mindaddig, amíg az oktatásban, nevelés­ben nem nyer polgárjogot a keresztény erkölcs. Pártunk szükségesnek tart­ja a jól szabályozott koalíciós együttműködést, a szociáli­sabb költségvetést, a gazda­sági fellendülést segítő tör­vénykezés felgyorsítását, a vállalkozásokat segítő hitelpo­litikát. A továbbiakban határo­zottabb, keményebb interpel­lációkkal kívánja a kisemberek hétköznapi gondjait felvállalni, s tovább reménykedik egy eti­kai-erkölcsi megújulásban, amely gazdasági-társadalmi feszültségeink enyhítését is elősegíti. Holnapi boldogulás SZDSZ: Giczey Péter ügy­vivő Kitántorgott életünkből az 1991-es év. Tavaly ilyenkor (is) reménykedtünk, felcsillan egy piciny, kézzel fogható esély boldogulásunkra, jobban el tudunk majd igazodni kör­nyezetünk viszonyaiban, olyan változás következik be, ami tapinthatóbbá teszi a hol­napot. Csalatkoznunk kellett ismét. Ha a kormány és vezető pártja ígéreteit összevetjük a tettekkel, a szavakat az ered­ményekkel, szomorú kép tárul elénk. A szociális piacgazda­ság felé törekvés helyett a tár­sadalomban nő a kiszolgálta­tottak, leszakadók, ellátatla­nok tábora, a gazdaságban elterpeszkedik az állam, dö­cög a privatizáció, a vállalatok saját jövőjüket (vagyonukat) élik fel. Se megalapozott szo­ciálpolitika, se igazi piacgaz­daság. A középosztály megerősíté­se helyett a középszer, a párt­hűség bebetonozása folyik, miközben koncként odavetett kárpótlási törvény zilálja a pia­con boldogulni akarók mara­dék erejét. A beígért gazdasá­gi törvények garmadája he­lyett egymást lejárató kor­mánypárti képviselők mono­lógjait nézhettük végig besú­gókról, a „rendszerváltozta­tást akadályozókról”, a múlt bűneinek önkényes osztoga­tásáról. A jövő évi költségvetés sem tükröz alapvető változást, to­vábbra is elsőbbséget élvez az állami — pazarlóan műkö­dő — szféra, az adminisztra­tív kiadások, háttérbe szorul az oktatás, a szociális ellátás és a kultúra. Különösen fájó az itt élők számára, hogy a nyári kihelyezett kormányülés ígéretei ellenére megyénk többszörösen hátrányos hely­zete, a felzárkózást elindító programok nem kaptak he­lyet. Most derült ki, milyen kár, hogy az SZDSZ-es képviselők területfejlesztésre irányuló ha­tározati javaslatát a kormány- pártiak nem támogatták a par­lamentben. Jövő évi kilátásaink csak akkor lesznek jobbak, ha vé­get vet a kormány és az MDF a saját maga által kavart „mű­balhéknak”, és végre olyan törvényjavaslatokat terjeszt a parlament elé, melyek a gaz­dasági válság megállításával a lakosság holnapi boldogulá­sának megalapozásával fog­lalkoznak. Mindez a kormány felelőssége, ahogy dr. Antall többször is hangsúlyozta. Ak­kor rajta hát, uraim! Csökkenő jövedelmek MSZP: Veres János me­gyei ügyvivő Abból, ahogyan az 1991-es év befejeződik, sok jó kilátás­sal nem számolhatunk. A kor­mányzó koalíció, azon belül a legerősebb párt ellentmondást nemjűrő magatartása, önma­gát az igazság egyetlen baj­nokának beállító stílusa, és a választási eredmények olyan feltüntetése, hogy minden szándékuk végrehajtására fel­hatalmazást kaptak a társada­lomtól, eleve rossz alapról és rossz irányba befolyásolja a társadalom fejlődését. Tuda­tosan erősítik azt az érzést, mintha az lenne a fejlődés kö­vetkező szakasza, hogy a ko­rábban háttérbe szorultak ke­rüljenek előtérbe, azért, mert korábban háttérben voltak. Nem valóságos értékek, érde­mek és tettek szolgálnak ma az elismerés, előrehaladás alapjául, sokkal inkább a va- zallusi szellemet honorálják. A, gazdaságban még semmi ok nincs az optimizmusra, hiá­ba beszélnek az infláció meg­állításáról és a mélypont meg­haladásáról. Tovább fog csök­kenni a gazdasági teljesít­mény 1992-ben. Az átalakítás további súlyos terheket ró a lakosságra, főleg megyénk­ben, s ez a munkanélküliség további emelkedését, sok csa­lád létfeltételeinek elbizonyta­lanodását fogja eredményez­ni. A, kormánynak nincs agrár­politikája, csak a régi struktúra szétverésére tudtak törvényt alkotni, az újért szinte semmit sem, tettek'.. Várhatóan me­gyénkben meg fog szűnni a mezőgazdasági jövedelmek családi költségvetést kiegé­szítő szerepe, ami a megélhe­tésben meghatározó volt az utóbbi 15 évben. A jövő évi költségvetés téte­lei eleve és alapvetően elhibá­zott logika szerint elfogadha­tatlan mértéket és arányokat tartalmaznak. Ilyen magas el­vonási szintű gazdaságban élénkülésről, növekedésről beszélni megalapozatlan és felelőtlen magatartás a kor­mányzati emberek részéről. Az új évben tovább folytató­dik a társadalom átrétegződé- se, azonban ez semmiképpen sem a valódi értékek mentén történik meg, hanem átpoliti­záltam rokoni, baráti, atyafiúi kapcsolatok által meghatáro­zottan, ami inkább emlékeztet a középkorra, mint az évezred utolsó évtizedére. Úgy látom, nem ez a plurális demokrácia és nem ez a szociális piac- gazdaság társadalma, noha e célokban két évvel ezelőtt alapvető egyetértés látszott. Ki hitte akkor, hogy ennyire másként gondoljuk e fogal­mak jelentését? Enyhülne bajunk FIDESZ: Seszták Oszkár irodavezető A politikában, úgy tűnik, véglegessé váltak a törésvo­nalak, köszönhetően a kor­mánypártoknak, az utóbbi idő­ben vitt konfrontációs politiká­jának, amely igazán nem illik a nyugodt erőhöz, ami miatt so­kan megválasztották. Megkí­séreltük ezt a folyamatot meg­állítani. Ezt szolgálta a „ma­gyar Moncloa” néven ismertté vált kezdeményezésünk. Mi a továbbiakban is az eddigi hig­gadt, kiszámítható irányvona­lunkat követjük, nem ülünk fel a szélsőségek csábításainak és provokációinak. Ha a kor­mánypártok nyugodt erői felül­emelkedve saját szélsősége­seiken ebben partnereink lesznek és felhagynak irracio­nális, ellenségképeket gyártó politikájukkal — miszerint poli­tikai ellenfeleiket ellenségként kezelik — vitáinkat végre hisz­tériák nélküli, tárgy- és szak­szerű hangnemben és módon folytathatjuk, s ezek arról fog­nak szólni, ami az embereket valóban érdekli (munkanélküli- , ség, szociális feszültségek), akkor a jövő év végén jóval több eredményt könyvelhe­tünk el. Megváltozna a pártok­ról és a politikáról egységesen alkotott leegyszerűsítő minő­sítés is, amely ugyancsak le­sújtó. Nagyrészt az előzőekből adódnak a gazdasági bajok is. Nincsenek meg ugyanis a megfelelő működtető törvé­nyek. IMa nem vitt volna el ér­tékes órákat a kárpótlási hu­zavona, a világkiállítás, a ha­szontalan, napirend előtti fel­szólalások, ebben is sokkal előbbre tarthatnánk. A jövő­ben sem fogjuk ellopni az időt a fontos törvények elől, ha­nem konstruktív javaslataink­kal elősegítjük mielőbbi meg­alkotásukat. Ha ennek ered­ményeként az emberek érez­nék, van értelme munkájuk­nak, a politikusok azért van­nak, hogy ezt segítsék, nem pedig azért, hogy kioktassák őket és uralkodjanak felettük, enyhülne sokféle társadalmi bajunk is. A költségvetés szerkezete nem változott, a kormány az új adótörvényekkel igyekszik újabb forrásokhoz jutni, me­lyek közül a Fidesz egyet sem szavazott meg. Nem azért, mert az ellenszavazás nép­szerű, hanem azért, mert a költségvetés szerkezete nem változott. A szűkre szabott vi­tában igyekeztünk az egyes tételeken javítani, megjelölve a forrást is, ahonnan az átcso­portosítást kérjük. Ebben fon­tos motívum, hogy a gomba módra szaporodó hivatalok és a hadsereg költségvetéseiből szeretnénk átcsoportosítani minél több pénzt oktatási cé­lokra.

Next

/
Thumbnails
Contents