Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-28 / 303. szám
Az oldalt összeállította: Nagy István Attila 8 Nevet a színpad A ‘Ketet-üviaßijarorszäg hétvégi meCCékkte 1991. december 28. A szomorúság ára Túl a színházi évad felén t Bodnár István A színészek is csak esendő emberek. Utoléri őket is olykor a vég, az „üzemi baleset”. Ez persze a szövegrontástól kezdve az igazi balesetig sok minden lehet, a szomorú benne az, hogy többnyire a publikum előtt, sok ember szeme láttára következik be. A közönség olykor semmit sem vesz észre az egészből, de a „baki” a színészeket többnyire kellemetlen helyzetbe hozza. Még akkor is, ha ők maguk is csak derülnek az egészen. A Móricz Zsigmond Színház néhány művészét kértük arra, ki-ki meséljen el egy-egy ilyen történetet. Kocsis Antal színművészt A kaktusz virága című musical egyik mondata tréfálta meg, amelyik imigyen fejeződik be: „a fejétől a talpáig maga a tökély”. Az elismerő bók Orosz Anna színművésznek szól az egyik jelenetben. Az ominózus mondat viszont többnyire másképp hangzik, például a kígyó a fejétől a farkáig... No, Kocsis Antal várakozásának megfelelően a kínos szövegtévesztés minden figyelem ellenére egyszer csak bekövetkezett, és a meghökkentő bók így hangzott el a színpadon: „a fejétől a farkáig maga a tökély". A közönség szerencsére nemigen vette észre a bakit, csupán az lehetett furcsa, hogy a színen lévők — Molnár Erika, Gados Béla és Majzik Edit — egyszerre mind befelé fordultak, és mintha valamin igencsak nevettek volna. Orosz Anna viszont túlságosan nem lepődött meg az egészen, sőt rendkívül megértőnek mutatkozott. Olyannyira, hogy legközelebb a színrelépés előtt egy kis toliból készített farkat kötött fel magának, ha már a kolléga farokról beszélt, ne tűnjön olyan vadnak a jelenet. Schlanger András színművész számára egy televízióban készített jelenet maradt emlékezetes. Éppen a szilveszteri műsor egyik röpke jelenetére készült, amelyben a pártok képviselőinek vitáját parodizálták. A szkeccs azzal fejeződik be, hogy a nagy szövegelés után a vitázókat habbal leöntötték. A próbák után el is kezdődött a felvétel, amikor egyszerre kiderült, hogy nincs hab. A rendező Várkonyi Gábor nem esett kétségbe, elszalajtott valakit egy tucat tojásért, aztán az egész stáb nekiállt habot verni. Hosszas kínlódás után el is készült a kívánt mennyiségű hab, jöhetett a felvétel. Elegáns öltönyök, vita, majd mindenkire rázúdul a hab. Folyt az mindenfelé, az arcokon, a ruhákon, ahogy a forgatókönyvben elő volt írva. És csak akkor derült ki, hogy a mikrofont elfelejtették bekapcsolni. így aztán szöveg nélkül vették fel az egész jelenetet. Kezdődhetett minden elölről, a kellékes és a színészek nagy örömére, új öltönyök, smink, frizura stb. Az alig több mint egyperces jelenet felvétele hét óra hosszat tartott. A hab mellől nem maradhat el a kávé sem. Hetey László és Juhász György Mikuláskor a gyerekeket szórakoztatta. Hetey egyik bűvészmutatványának kelléke egy csésze feketekávé, amely mutatvány után a színész fején maradt. Legalábbis az első és a második fellépéskor. Harmadszor viszont, amikor éppen a színészek gyerekeit szórakoztatta, Heteynek már kissé a fejébe szállhatott a siker, és nem vigyázott eléggé. Csiribí-csiribá, a kávé zsupsz, a ruhájára ömlött. A siker leírhatatlan volt. A színészcsemeték még ma is emlegetik, hogy milyen jópofa Laci bácsi, aki még a ruháját is leöntötte feketekávéval az ő kedvükért. A Kelet-Magyar ország minden kedves olvasójának eredményekben és élményekben gazdag boldog új esztendőt kíván a Móricz Zsigmond Színház társulata! Mindent tudok, amit ti csak sejtetek. Földi László a Titus Andro- nicusban BALÁZS ATTILA FELVÉTELE ugyanúgy vannak, akik a művészi kísérletezésben látják a színház funkcióját. Több rétegű igényt kell.tehát az intézménynek kielégíteni, még akkor is, ha — mint egy közelmúltban elkészült felmérés tanúsítja — Nyíregyháza felnőtt lakosságának 84 százaléka egyáltalán nem jár színházba, innen közelítve Thá- lia templom;? akár felesleges is lehetne, ha nem tudnánk, hogy a színház évszázadokon át közvetítette-a:é a kort, amelyben működött. Olykor — különösen Magyarországon — pluszfeladatokat is vállalt: megőrizte a nemzeti függetlenség vágyát, ösztönzött a magyar kultúra befogadására, ébren tartotta az identitás- tudatot. Sokan mondják, hogy a Móricz Zsigmond Színház idei fél évada komorra sikerült. Pedig, ha szám szerint nézzük, több a vígjáték és a zenés produkció, mint a dráma. Igaz, A kaktusz virága a múlt szezonból került vissza, s az elmúlt hónapokban aratta igazi sikereit. A Liliomfiból más lett, mint amire a hagyományokon nevelődöttek gondoltak. A rendező Vas-Zoltán Iván mo- dernkedett egy kissé, így a színjátszás megkedveltetése helyett (a darab megszületésekor ez nagyon fontos feladat volt) a nemzeti jelleg hangsúlyozása elleni paródiát kaptuk (Volt ennek egy kis politikai éle is...) Az Egy Cziffra nap (rendező Schlanger András) felemásra sikeredett: nem idézte fel maradéktalanul Krúdy világát. Bosszantó volt az átdolgozás színvonala. Jogos a kérdés: szükséges-e az olyan erőteljes beavatkozás az eredeti művekbe, mint amilyen ebben a fél évadban történt? Kompolthy Zsigmond „meg- Hogy is van ez? Pregitzer Fruzsina és llyés Róbert a Liliomfiban gyúrta’ Krúdyt, Gaál Erzsébet harasztosi PÁL felvétele John Ardent, Zsótér Sándor Shakespeare-t és Dürrenmattot, és sorolhatnánk még tovább. Jó lenne egyszer az eredetit is látni, minden szuverénnek látszó erőszakoskodással szemben. Mégis komor lett ez a fél évad. Rányomta a bélyegét a Gyöngyélet körüli botrány, a szenvedélyes tiltakozás az ellen a világkép ellen, amelyet Gaál Erzsébet rendezése megmutatott. De ide tartozik a Titus Andronicus is. Reménytelenség és végletes pesszimizmus sugárzik az előadásból. Mi vár ránk? — kérdezi a néző, amikor felveszi a kabátját a ruhatárban. A hatalom játékszerei leszünk valamennyien, nő a bűnözés, az életünk állandó veszélyben van. Feloldhatja-e valami az iszonyú görcsöket, vagy ezzel a reménytelenséggel kell ezután szembenéznünk? Bizony, ez hiányzott: hit az emberi méltóságban, a bajokon, a veszteségeken felülemelkedő erőben. Abban, hogy a tűz és a szenvedély, a láz és a szenvedés nem önmagáért való, hanem segít úrrá lenni minden bajon. Kívül is, belül is. A színháznak — ha komolyan akarja venni küldetését — fel kell vállalnia azt a közönségigényt is, amely nem akar slágerzenében fürödni, de a kísérletekre is csak mértékkel kíváncsi. Nagy István Attila Az évad felénél illik egy keveset azon is tűnődni, hogy vajon mit nyújtott a színház az őt kedvelőknek. Thália papnője melyik arcát mutatta inkább: a k'iegyen- súlyozott-vidámat vagy inkább a komorra sikeredettet? A színháztól persze ki-ki mást vár: vannak köztünk könnyes mosolyra szomjazok és katarti- kus élményeket keresők. Nem lehet megróni azokat sem, akik a felhőtlen kikapcsolódás hívei, de Erik a Mandala.. Kállai János Augusztus végi évadnyitó ülése óta keveset hallottunk a nyíregyházi színház „kistestvéréről”, az amatőrökből szerveződött Mandala Színházról. A beharangozott első produkció próbái is csendben zajlanak, és akiknek nem szimpatikus ez az egész dolog, azt rebesgetik: talán nem is történt nyár óta semmi. Dobos Lászlót, a társulat elnökét (az első darab rendezőjét) kérdeztük; hogyan is állnak jelenleg a „batanítással”, a társulat ügyeivel. — A kósza hírekkel ellentétben, szívósan, keményen és rendszeresen próbálunk. A tanárképzőn heti háromszor a táncpróbák, a 4. Sz. Általános Iskolában az éneklőpróbák folynak. Sőt: a városi művelődési központban van egy információs „bázisunk”: a majdani előadások helyszíne is . a VMK hangversenyterme (ill. színpada) lesz. — Mire készülnek? Mit bír el első nekifutásra egy döntő többségében abszolút kezdő csapat? — Nagy fába vágtuk a fejszénket! Andrew-Lloyd Webber és Tim Rice „József és a bűvös kabát” c. rock-musicaljét visszük színpadra. Folynak a jogvédelmi ügyletek, mert mi a kiteljesített, plusz háromszámos változatot szeretnénk előadni, nem azt, amit a fővárosban most is játszanak. Arról nem is szólva: ha ez a Jason Donovan „fazonjára” írt variáns fog menni, akkor ez ősbemutató lesz Magyarországon! — Hogy állnak a „készültséggel"? Mikorra tervezik a bemutatót? — Február 21 -én lesz a főpróbának szánt, a szponzorainknak „ajándékozott” bemutató, majd ezt követően ún. blokkos fellépéseket szeretnénk. Egymást követően három-négy előadás, azután három-négy hét szünet, majd ismét a színpad! — mondja Bódis Gábor, a társulat ügyvezető titkára. Addig persze még próbák özöne vár ránk. A táncosokkal sokat fog még dolgozni Peter Darby angol koreográfus-tánctanár, aki januárban jön hozzánk. — Hogy bírják az amatőrök — akik nyolcvan százalékukban diákok/.— a terhelést? Az időigényes felkészülést? — A tini korosztály nehezebben — meditál Lengyel Attila művészeti titkár —, a főiskolások fegyelmezettebben. Mindenben próbálunk igazodni az iskolák időrendjéhez — pl. ezért van a blokkosbemutatási szisztéma is —. hogy minél kevesebb ütközé- sün.k legyen, de így sem teljesen zavartalan minden. A pontosság, a próbafegyelem. Ezt kell megtanulni mindenkinek! — Mennyibe kerül ez a produkció? Mi van a társulat „kasz- szájában"? Mennyire feltételigényes a tiJózsef"? — Hát, ez az! Igazi show, nagy színpadon, díszletekkel, kosztümökkel, bonyolult technikával. Elég, ha arra utalok, hogy a hangversenytermet „át kell építeni”, pontosabban hozzá kell toldani a színpadhoz. Mindez nagyon költséges! Takarékoskodni pedig — most, a kezdet kezdetén — csak úgy tudunk, ha az ún. perszonális (rendezői, szereplői, technikai, személyzeti stb.) költségekről lemondunk, vagyis csak a kikerülhetetlenül kifizetendőkben gondolkodunk. Később aztán, ha beindul a „bolt”, természetesen mi is szeretnénk a saját lábunkra állni, igazi, önálló, profi társulattá alakulni. — Közbejöhet-e valami, ami „eltolhatja" a premier időpontját? Számítanak-e kudarcra, esetleg bukásra? — Erről szó sem lehet! A Mandala érlelődése beindult, s hisz- szük: előbb-utóbb lesz „gyümölcse” a munkánknak! Nyíregyháza (KM — Bodnár) — Nem is gondolná az ember, mennyi feladattal jár egy színházi fesztivál megrendezése. Jó példa lehet erre a kisvárdai nemzetiségi színházi fesztivál. A negyedik találkozót csak jövő májusban rendezik meg, a szervezés tulajdonképpen már szeptemberben megkezdődött. Nem könnyű az anyagi fedezet előteremtése, sok kérés, tal- palás, tárgyalás eredménye a nem kis pénz megszerzése. Szerencsére nemcsak Kisvárdán, hanem másutt is fontosnak tartják ezt a találkozót, így szívesen áldoznak erre a célra. Jól haladnak az erről folyó tárgyalások. Ami a részt vevő színházakat illeti, ismét megerősítették, hogy mennyire hasznos számukra ez a kisvárdai találkozó. így valamennyi színház jelezte, hogy jövőre is részt kíván venni a fesztiválon. Sőt, valószínű, hogy a nyugati magyarság is képviseltetni kívánja magát valamelyik színházzal. Legtöbben ismét Romániából érkeznek majd, hat erdélyi színházra számítanak a szervezők, Csehszlovákiából 2- 3, Kárpátaljáról egy társulat igazolta vissza részvételi szándékát. A rendezők nagyon remélik, hogy a szabadkai és újvidéki színház is szerepel majd Kisvárdán. Rendkívül szomorú lenne, ha a Jugoszláviában folyó kíméletlen háború az ott élő magyarság kulturális életének tartópilléreit is szétzilálná. Korai lenne még arról írni, hogy mit láthat majd a nagyérdemű a jövő nyár elején megrendezendő fesztiválon, ám annyi bizonyos, hogy a kassaiak A vágy villamosa című produkciót szeretnék elhozni, és szó van egy Göncz Árpád által írt színmű bemutatásáról is. Jövőre megváltozik a találkozó neve. A részt vevő színházak kérésére a kisebbségi színházi fesztivál helyett a jövőben a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja címet viseli majd a rangos rendezvénysorozat. Az idei fesztiválon láthattuk. Shakespeare: Ahogy tetszik. A kolozsvári Állami Magyar Színház előadása BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Már szervezik a fesztivált
