Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-28 / 303. szám

1991. december 28., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Nagy István Attila F ehérgyarmat (KM) — Hetekkel ezelőtt egymásnak adták a hírt a helybeliek: A társadalombizto­sításnak nem kell a fehérgyarmati kórház. Lég- jobb esetben is csak elfekvő betegek kapnak majd helyet. Aztán a közelmúltban is­mét „bomba” robbant: dr. Szántó István városi tiszti főorvos nem kevesebbet állí­tott a közösségi televízióban, mint hogy a kórház vezetése képtelen megfelelő színvona­lon ellátni a feladatokat. Szántó doktor agilis fiatalem­ber, három hónappal ezelőtt még Tiszabecsen volt polgár- mester. Határozott, kemény vezető hírében állt, szerette maga körül a rendet. — A TB-nél lezajló válto­zások olyan kórházi szerve­zettséget igényelnek, amely- lyel fel lehet venni a ver­senyt — mondja a tiszti fő­orvos. — Az eltelt időszak­ban összehívtam a kórház orvosait, szakdolgozóit, meg­hallgattam a véleményüket. Végigjártam a megye kórhá­zait. Nagyon elszomorodtam, mert nem a legjobb a gyar­mati kórház megítélése. En­nek oka többek között az, BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Ultrahangos vizsgálat a kórházban. — A közeljövőben a kór­házakat o betegek fogják fenntartani, ezért képtelen­ség, ha egy-egy rutinvizsgá­latra napokig kell várni. A kórház műszerezettsége nem megfelelő színvonalú. Az — Az utóbbi időben mes­terségesen felszított hangula­tot érzek belül is, kívül is — dr. Kanyó András igazgató főorvos nehezen kezdi a be­szédet. — Ez a kórház mű­ködik, olyankor, amikor az zatok pedig a polgármesteri hivatal számlájára fizették be adományaikat. A műszer­vásárlást onnan finanszíroz­ták. Az a véleményem, hogy öt-hat ember kavarja a „tész­tát". hogy a gazdasági vezetés nem áll a hivatása magaslatán. Hiányzik belőle az egész­ségügyi szemlélet. Az a ta­pasztalatom, hogy ebben a kórházban „elsikkad” a be­teg, pedig gyógyító munka betegcentrikusság nélkül el­képzelhetetlen. KimfortérzeL — Az a véleményem, hogy az intézmény vezetése nem tud megfelelni a változások által megjelenő feladatok­nak. Nekem személyi kérdé­sekben nincs kompetenciám, pusztán szakmai szempont­ból nézem a dolgokat. — Mindenesetre elég sú­lyos, amit mond ... lenne egy kicsit konkrétabb? — Természetesen. Az alapszakmákban szakember- hiánnyal küszködik a kór­ház. De jó szakembert csak az a kórház kap, amelyik megfelelő hátteret tud biz­tosítani a színvonalas mun­kához. utóbbi időben javult valamit a helyzet, mert a környék önkormányzatai pénzt fizet­tek a vásárlásra. Hiányza­nak a betegek komfortérzését szolgáló eszközök (kanál, pe­lenka). — Azt rebesgetik, hogy a polgármesterek által befize­tett pénzből nemcsak mű­szereket vásároltak... — A polgármesterek kifo­gásolták, hogy a működésre fordítható pénzből annyi megtakarítás származott, amelyből Mitsubischi sze­mélygépkocsit lehétett vá­sárolni majdnem másfél mil­lióért. dt-hat ember kavarja — Fontosabb lenne megfo­galmazni a szakmai koncep­ciót, amely egy év alatt nem történt meg. Vagy hogy mást ne mondjak: hiányzik a kórház és a körzeti orvosok között a kapcsolat. A jövő feladataira fel kell készíteni a körzetben dolgozó kollégá­kat. országban több hasonló in­tézmény fizetésképtelen. A kórház legtöbb dolgozóját a betegcentrikusság jellemzi. Sokan szeretnék, ha megüt­ném a bokámat. Ezért nem akarok most olyan dolgokról beszélni, amelyek még nin­csenek eldöntve. Ilyen a tár­sadalombiztosítás kérdése. Fé­lelem nélkül nem tudok nyi­latkozni. — Az idén beindítottuk az iskolafogászatot, korszerű vizsgálati berendezéseket vá­sároltunk. Következik a szü­lészeti részlegnek ä fejlesz­tése. — Van itt egy vitatott té­tel ... . ... — Amikor igazgató lettem, 8—10 millió hiányunk volt. Az idén kifizettük a maradé­kot is. Megkerestük az üze­meltetés gyenge pontjait. A megtakarításból vettük a gépkocsit egymillió-három­százezerért. — Amit a dolgozók felaján­lottak, a „Szatmár Egészsé­géért” alapítvány számlájára fizettük be. Az önkormány­— Milyen a kapcsolata a tisztiorvosi hivatallal? Nem találok indokot — A doktor úr kinevezését örömmel vettem. Azt azon­ban elvártam volna tőle. hogy személyes elképzeléseit először velem beszéli meg, s csak azután nyilatkozik a té­vében. Talán mást képzel el vezetőnek. — Felajánlották, hogy mondjon le? ' ' , Azt 'tapasztaltam, szíve­sén-vennék. Szeretném vé­giggondolni, mi miatt kellene lemondanom. Pijlapatnyilag nem-találók indokot. 1 Más­részt: van-e értelme tovább csinálni, ha ennyire ellensé­ges a hangulat körülöttem? Dr. Szántó István tiszti fő­orvos szerint a gyarmati kór­háznak van jövője, szó sincs a bezárásról. Az új körülmé­nyek azonban másféle szem­léletet követelnek: vállalkozó kedvű orvosok pedig, ha jó körülményeket találnak, szí­vesen jönnek erre a vidékre. Tárca Boldogság Marafkó László y ekkercsörgés. Agyre- pesztő. Hideg a szo­ba, mint a verem. Anya még nem hamuzta ki a kályhát. Kint meg decem­beri zúzmara, hótüskék. Bi- cikliút a gyárig. A lánc üte­mesen köszörüli a sárvédöt, meg kellene igazítani. Visz- szasüllyedek az álomba. „El­késel” — ez anya hangja. Ha még öt percet aludhatnék, egy évet adnék az életem­ből. Két évet. Micsoda bol­dogság! A süllyedésbe bele­nyúl anya keze. Rázza a vál­tam. Csak egy percet... Érzem a pótkávé illatát. Tejjel. Unom. Undorító. Un­dorító hajnalok. Az egész. Émelygés, öt percem, tíz percem, egy órám van a fel­kelésig. Két órám, ha aka­rom. Fürödhetek az álom­ban. A szobában langymeleg, bár nem tudom, miből fizet­jük ki a következő havi táv­fűtést. Tizenhét, tizennyolc évesen éveket adtam volna az életemből, ha reggel alud­ni hagynak. „Időmilliomos vagy” — ez anya szavajárá- sa volt, ha valamit rámbí­zott. Tényleg, ki kellene menni a sírjához. Útközben a bolgárkertésztől lehetne tépni néhány foszló szirmú rózsát, az elérhető a kerítés­lyukon át. Időmilliomos va­gyok — megmaradtak azok az évek is, amiket odaadtam volna. De anya nem hagyott aludni, nehogy kivágjanak a gyárból. Hát most megtették. Alud­hatnék, de hol az a régi bol­dogság? Bicikli? A rozzant járgány ottmaradt apa pin­céjében. Aztán évtizedekig busszal a gyárkapuig ... Bi­ciklije csak Ferinek van, nyári munkán kereste, ö az iskolában, az apja meg itt döglik az ágyban. Már három hónapja. A munkaügyön HZ irodista azt mondta: „Szét­esik a gyár. Ne haragudjon, nem maga az egyetlen”. Ha­ragudni? Miért? Amit har­mincöt éve kértem, öt per­cet, most megkapom kama­tostul. De nincs ize, csak ez az émelygés. És a vekker most már örökké szól a fe­jemben. Mindig hajnali öt­kor. De anya nem ráz. ő a földben. Anyaföld Hallom a hangját. „Időmilliomos vagy.” Az. Gyűlik az idő a másik életemre. Szépítő szesz Negyedszázada készítenek a Kisvárdai Szeszipari Vállalat­nál az országban egyedülálló izopropil szeszt, gyógyszer- gyártásra és kozmetikai célokra. Képünkön az izopropil szeszgyártó berendezés egy része látható. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Bunbakkeresok Nábrádi Lajos K arácsony előtt, a bé­ke és a szeretet hangulatában több főnökellenes kirohanásnak voltam tanúja. Az egyik nyíregyházi vasasüzem la­katosa személyesen jött be szerkesztőségünkbe, s pa­naszkodott a főnökére, mondván: „Csak a saját ügyeivel foglalkozik, nem tesz semmit, hogy munkát szerezzen a kollektívának”. E főnök ellen még két név­telen levél érkezett, mind­kettőben az állt, hogy nem szerez munkát, nem törő­dik az üzlettel. Az ÉPSZER Vállalat egyik építő kft.-jé- nek két dolgozója közvetle­nül karácsony előtt jött be szerkesztőségünkbe hasonló panasszal. A mátészalkai kötöttárugyárban is ilyes­mit hallottunk. „Divattá" vált mostaná­ban a helyi vezetők, mun­kahelyi főnökök jogos, vagy kevésbé jogos szidása, kri- tizálása. Hazánk és a KGST vezetőinek évtizedeken át elkövetett hibáit a mosta­ni gazdasági vezetőkön ké­rik számon a vállalatoknál, a szövetkezetekben. A vas­ipar és az építőipar mély válságáért az igazi felelő­söket nem a munkahelye­ken kellene keresni. Az más kérdés, hogy a munka­helyi vezetők is többet te­hettek volna és most is többet tehetnének a bajok orvoslására. Nem szabad figyelmen kívül hagyni: az igazgatónak, az elnöknek létérdeke, hogy munkát sze­rezzen, hiszen logikus, hogy a munkával el nem látott céget előbb-utóbb felszá­molják és akkor ugye nem lesz szükség igazgatóra, vagy elnökre. Mind a lakatosnak, mind az említett két építőnek feltettem a kérdést: hol le­het szerezni munkát, mond­ják a város, vagy falu ne­vét, hová menjen munká­ért a főnök. Nem tudtak válaszolni. Sajnos, a főnö­kök sem tudják a választ. Mert egyes ágazatokban szinte egyáltalán nincs megrendelés. A dolgozók, a beosztottak türelmetlensé­ge, ingerlékenysége azon­ban érthető. Az volna a jó, ha névtelen levelek és pa­naszok helyett vagy mel­lett vezetők és beosztottak közösen keresnék munka­helyükön a válságból kive­zető utat. Ebben a légkörben fel­üdülés volt számomra az a levél, amely a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezet egyik vezetőségi tagjától érkezett szerkesztőségünkbe. Ez áll benne: „Két évvel ezelőtt én nem szavaztam az el­nökre a választáskor. Most felnézek rá, mert megy munkát szerezni és veszte­ségesből nyereségessé tette szövetkezetünket”. Ilyen is van. Kommentár __________________ Harmóniában Réti János ) ------—-----------------------■ H a jól számolom, har­madszor — ha nem negyedszer — láttuk a tv jóvoltából Kertész Mi­hály klasszikus filmjét, a Casablankát, karácsony elő­estéjén. Ügy terveztük, hogy a már említett okok miatt amolyan háttértévézést tar­tunk ez idő alatt, egy kis jövés-menéssel, sütemény- csipegetéssel, kávémelegí­téssel még az éjféli mise közvetítésének kezdete előtt. És ahogy a film első kockái megelevenedtek a képernyőn, — ráadásul csaknem kifogástalan mi­nőségben — egyúttal újból odaszögeztek bennünket a készülék elé. A már jól is­mert történet, színészek, és a rendező. Nem és nem, nem akaródzott felállni és elmozdulni az apró motosz- kálás, az ajándékok újbóli megnézésének utacskáira, mert ment a Casablanka. Ha jól tudom, a film be­került minden idők tizen­két legjobb alkotása közé és ha tovább részleteznénk, valószínűleg a mezőny első felében, a dobogó legköze- lében foglalna helyet. De miért? A történet nincs te­le nyaktörő és nyelvharapó fordulatokkal, nem folyik a vér, nem különleges a ze­ne és a főszereplők nem nőnek — nőttek — a film egésze fölé. Ingrid Berg­man nem mutogatja magát, csak nőies és Bogarát sem versenyezhet a mai filmek szuperfiguráival, csak fér­fias. Akkor hát mitől ez a hatás? Ügy vélem, az ará­nyoktól! Az arányok, ame­lyek egymáshoz való viszo­nyán talán minden múlik e világon, csak nem igazán foglalkozunk velük. A Ca­sablancában minden ará­nyos mindenhez és hoz­zám, a nézőhöz is. A cselekmény pont any- nyira izgalmas, a jó annyi­ra jó, a rossz annyira rossz, a szerelem annyira szép és annyira fájó, a befejezés annyira felemelő és any- nyira tanulságos, amennyi­re a néző számára átélhe­tő. Azt hiszem, korunk meg­határozó személyiségeinek tanulniuk kellene a Casa­blankát, hogy úgy alakítsák életünk forgatókönyvét, úgy rendezzék viszonyukat egy­máshoz és hozzánk, úgy játsszák szerepeiket, hogy az arányok harmonikusan egészítsék ki egymást. Le­het, hogy az emberiség tör­ténete az arányok torzulá­sának és kiegyenlítődésé­nek története. Sátor az utak fölé. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents