Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24 / 301. szám
1991. december 24. • • •• ON KINEK ÜZENNE? Ä 9\det-ji-{qgyarorszᣠünnepi melléÍQete Minden Xedves Olvasónknak 6ekés karácsonyi ünnepet és ßoCcCoo új évet íjívánunkl Amikor életünk nehezebbé válik, mi is kritikusabban szemléljük a világot. Keressük az okát, miért nagyobb a teher a vállunkon. S egyúttal a megoldást is kutatjuk, hogy mielőbb változtassunk ezen. A legtöbb embernek kevés a lehetősége, hogy közvetlenül beleszóljon a nagypolitika irányítóinak dolgába. Körkérdésünkben arra kerestük a választ: ha tehetné, kinek és mit üzenne az állampolgár? PÁLL EDIT, Kölcsey Ferenc Gimnázium, Nyíregyháza: — Én a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek üzenném, tegyenek meg mindent, hogy a családok anyagi helyzete ne legyen egyre kilátástalanabb. Öt éve kísérem figyelemmel az eseményeket, s mindig azt mondják — igaz, amelyik vezető mondta, már rég eltűnt a közélet süllyesztőjében —, csak még ez az egy év lesz nehéz, aztán minden rendbe jön! Hát én erre várok. Meg arra, hogy legyen végre amerikaiasan liberális a felvételi, hogy az ott töltött évek során derüljön ki a jelöltről, átveheti-e a diplomát vagy sem. Feltett szándékom, hogy nemcsak elvégzem a francia—orosz szakot a tanárképzőn, hanem beiratkozom gyors- és gépírótanfolyamra, üzletkötői ismereteket is szerzek. így bármelyik szakmára lesz szükségem az életben, azt a bizonyítványt húzom elő, amelyik éppen kell. BÁTHORI ERNŐ nyugdíjas: — A nyugdíjintézetnek azt üzenem, hogy a nyugdíjakat igazságosabban állapítsák meg. Huszonnyolc évig a mezőgazdaságban dolgoztam, áztam, fáztam, traktoros voltam, s most 7100 forintot kapok, ami borzalmasan kevés. Üzenem, hogy az illetékesek akkor járnának el helyesen, ha a pénzünket a most nyugdíjazottakéval hoznák egy szintre. — Van egy kis Trabantom, de nem tudok beleülni, mert benzinre nem telik. Egy dzseki 5500 forint. Tessék mondani, hogyan vegyem meg? Fia megvásárolnám, miből élnék egy hónapig? Félünk, ha teljesen lerobbanunk, mi lesz velünk. Az egészségügyi ellátás is idegesít bennünket. A feleségem is beteg. Nem tudjuk a háziorvosi rendszer hogy lesz, mint lesz. Összességében az ország vezetőségének azt üzenem, az ügyeket okosan intézzék, különben itt nagy bajok lesznek. Miközben mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, ne feledkezzen meg másokról sem. SZALMÁNÉ MÉHES KATALIN, a Szabolcs Húsipari Vállalat készáruraktárának vezetője: — Én a politikusoknak, s elsősorban Kónya Imrének, az MDF frakcióvezetőjének üzennék szívesen. Nemrégiben olvastam egy nyilatkozatát, aminek az volt a lényege, hogy igazunk van, végre is hajtjuk azt, mert mi vagyunk többségben. Vajon mire alapozza ezt a véleményét, hisz’ a választásokon az MDF még 30 százalékot sem ért el?! Engem ilyen kijelentések nagyon emlékeztetnek egy sokat szidott pártra — ismerve az újságokból, a régi híradófilmekből —, a negyvenes évek végén ők is a többség, a nép nevében szóltak és cselekedtek. S lám, mi lett a vége... Bennünket, egyszerű embereket bánt az a „vitakultúra”, ami a parlamentet jellemzi, és az, hogy a kormányzó pártok képviselői magukat sokszor tévedhetetlennek tartják. Véleményem szerint inkább a gazdasággal kellene törődni, hogy az állampolgárok százezrei ne a létminimum alatt éljenek, s közben az ügyeskedők martalékává váljon az ország. SIÓFOKI LÁSZLÓNÉ, utcai könyvkereskedő: — A városi önkormányzatnak. Egyrészt, mert irreálisan magasak a bérleti díjak, s ezt egy könyves sokkal nehezebben tudja kitermelni, hisz mi nagyon kis haszonkulccsal dolgozunk. Másrészt, mert úgy hallottam, a jövő évtől meg akarják tiltani az utcai könyvárusítást. Nagyon nagy öngólt lőnének vele, ugyanis a könyvesboltok önmagukban nem tudnák kielégíteni az igényeket. Ötvenhat utcai árus van a városban, s bizonyára hihetetlenül hangzik, összesen napi félmillió forint a forgalmunk. Szerencsére, nagyon megnőtt az igényük az embereknek az olvasásra, a jó könyvekre. A pultokról eltűnt a pornó és a szex, sorra jelennek meg a színvonalas, komoly irodalmi alkotások, például Hóman Bálint és Szekfű Gyula munkái. Emellett persze csodaszép meséskönyvek között is válogathatnak gyermekeiknek a szülők. Biztos vagyok benne, hogy szükség van utcai könyvárusokra, s ha mégis megtiltják ezt a tevékenységet, aláírásgyűjtésbe kezdünk. PÓK ISTVÁN, a Nyíregyházi Vasutas Sport Club elnöke: — Köztudott, hogy NB ll-es labdarúgócsapatunk szereplését megkülönböztetett figyelemmel kíséri Nyíregyháza és a megye sportszerető közvéleménye. Mostanában különösebb panasz nem lehet az eredményességre, hiszen a bajnokság félidejében a második, azaz osz- tályozós helyen állnak labdarúgóink. Ez reménykeltő a szurkolók számára, akik — joggal — a lehető legjobb eredményt várják a bajnokság végeredményét illetően is. Éppen ezért én üzenetemet kérdés formájában fogalmaznám meg. Csigó Szabolcstól, a Szombathelyi Haladás elnökétől kérdezem: Szívesen fogadna-e jövő év őszén stadionukban, ha NB l-es labdarúgó-mérkőzésre kísérném el csapatunkat? SKARBITNÉ SZABÓ ILONA pedagógus, Nyíregyháza: —- Üzenem a döntéshozóknak, a parlamentben tegyék félre a személyes ügyeket, szűnjön meg a hatalmi harc! Ebben az évben Széchenyit ünnepeltük... Hozzá méltóan kellene intézni az országos dolgokat. Az ő korában az országgyűlési képviselők eltartották saját magukat, sőt felajánlásokat tettek... Ebben az országban mindenre van pénz, amire a kormány költeni akar. Azért nem kellene a mi pénzünkön bejárni a világot. Jó lenne, ha a döntéshozók emberien döntenének, a kisembert, az apró népeket, a gyerekeket is látnák. Mert ők szenvednek ettől a helyzettől a legjobban. Láttam újságot, amelynek az egyik oldalán éhező magyar gyerekeket mutattak, a másik lapon a segélyszállítmányokról tudósítottak. Legyen fehér, tiszta, meleg, békés, szeretetteljes ez a karácsony — amennyire az erőnkből telik. MORAVECZ FERENC, a Mozgáskorlátozottak Megyei Egyesületének vezetőségi tagja: — A mozgáskorlátozott személyek mindennap találkoznak — sérültségükből adódóan — közlekedési akadályokkal. Vajon az építésügyi hatóságok mikor fognak érvényt szerezni azoknak a jogszabályoknak, melyek előírják, hogy az újonnan készülő középületek a tolókocsisok számára elérhetők és használhatók legyenek?! (Járdarézsű, lépcső helyett rámpa, széles ajtók stb.) Másik gond, amin talán könnyebben lehetne segíteni: szeretném a közlekedésrendészet figyelmét felhívni magam és társaim nevében: Nyíregyházán (de lehet más városokban is) sokan nem tartják tiszteletben a mozgáskorlátozottak számára kijelölt parkírozóhelyeket. Nyugaton ezért komoly bírságot fizet az autós, vajon nálunk miért nem? NAGY ISTVÁNNÉ, Rózsika óvónő: Harmincnyolc évi munkaviszony után nemrég ment nyugdíjba. A nyugdíjba vonulás, a mellőzöttség érzése sok embert megvisel, de a hétköznapokat megszépítik a múlt kedves élményei, és a jobb jövőbe vetett hit. Rózsika óvó néni a szülőknek szeretne üzenni: vegyék a gyermeküket komolyan, olyan ártatlan, őszinte kis emberpalánták ők, akik éhezik a jó szót, a simo- gatást... Az anyagi nélkülözés nem mehet a lelki-érzelmi kötődés rovására. — Volt egy zsákom, amibe minden, mások számára felesleges dolgot beleraktam. így szükség esetén találtam tornacipőt a gyerekeknek, mert a szülők nem hoztak. Az én gyerekeim elsősorban azok voltak, akiknek otthon nem sok szeretet jutott. Kívánom mindenkinek, hogy legyen egy olyan tartalék zsákja, amely szeretetből és bizalomból épül, s tudjanak belőle bármikor bárkinek valami jót, kedveset adni. VALU FERENC, a Nyíregyházi Földhivatal munkatársa: — Sok, köztük „nagy embernek” tudnék üzenni, de pillanatnyilag engem egy közvetlenül érintő probléma foglalkoztat. Ugyanis pletykaszinten értesültünk róla, hogy a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal a megye- székhely, Szarvas utca 1—3. szám alatti épületet el akarja adni. — Ezt azért is sajnálnám, mert naponta az ottani ebédlőben étkezek és túlzás nélkül állíthatom, a 20 éves munkaviszonyom alatt még ilyen jó üzemi konyhán nem kosztolhattam. Nemcsak az étel íze, mennyisége, minősége és nyugodtan mondhatom, az esztétikuma, de a felszolgálás is kitűnő. Mivel ott rengetegen ebédelnek, ezért a működése nyereséges lehet. Ha a konyhát és az éttermet felszámolnák, több százan nagyon zokon vennék. így, az ügyben döntésre hivatott illetékeseknek azt üzenem, ha mást nem, legalább a konyhát hagyják meg. — A földvisszaigénylőknek pedig azt üzenem, legyenek nagyobb türelemmel, hiszen a földhivatalnak párhuzamosan sok üggyel kell foglalkoznia, amihez idő kell, s ezt nem minden ügyfél veszi kellő higgadtsággal tudomásul. LEVICZKY LÁSZLÓ órásmester a nyíregyházi belváros egyik legpatinásabb üzlethelyiségében dolgozik. A város önkormányzatának, a képviselőknek, mint döntéshozóknak „célozta” üzenetét. A háromszorosára emelt bérleti díjak megállapításánál mindenképpen differenciálni kellett volna! Már korábban is eltérő feltételek között működtek az üzletek, ehhez kellett volna igazítani az emelést is. Én pl. így igen hátrányos helyzetbe kerültem. Ezért működtetünk most már cipőboltot is. Meg kell élni! A belváros megszokott üzleti képe is átalakult. Kiszorulták a megszokottabb szakmák, butik-city, ez van most formálódóban. Pedig a városlakó nem öt-hat utcányira keresi kedvenc fodrászát, lát- szerészét, órását. Meg kellene menteni a régi arculatot, jobban kellene figyelni a kisebb pénzű, de magas színvonalon dolgozó szakiparosokra! Ez mindnyájunk érdeke! Újságírók könyvei Kállai János Lapunk ez évi Téli magazinjának utolsó oldalain mi, újságírók „vallunk” arról, hogy mivel ütjük agyon a „tévelygő” időt, amikor éppen nem a napilapkészítés sokszor nem is annyira felemelő, apróbb-nagyobb kötelezettségeit teljesítjük. Sok dolgot tudhat meg az érdeklődő olvasó a rövidke portrékból, melyek némelyike azért sejteti: az íróember, aki tollforgatással keresi a kenyerét, nem biztos, hogy megelégszik a, napi „penzumok” leadásával. ír akkor is — szépirodalmat, ismeretterjesztő művet, tanulmányokat stb. —, amikor nem kötelező. Örvendetesen megsokasodtak az utóbbi időben a KM-szerzők önálló vagy „társas” kötetei. Nagy István Attila két könyvvel is az olvasók elé lépett 1991- ben. Még az év elején kerülhetett a versbarátok kezébe Arcod félhomálya című gyűjteménye, melyben a gondolati-hangulati egységet az irodalom örök, kínzóan nagy témája, a szerelem teremti meg. És most már olvashatjuk a lírai opuszok „ikerdarabjait” is a Gyönyörű álom című kötetben, melyben a szerző prózában — novellákban — szól a legszebb és talán legtöbb édes gyötrelmet adó emberi érzésről. Bodnár István írásai két önálló és egy gyűjteményes kötetben kerültek a könyvesboltok polcaira. Azok a boldog séták címmel adta ki az újságírói munkálkodása során készített — igen érdekes és olvasmányos — interjúit. A szerencsés és jó arányérzékű válogatásba olyan „alanyokkal” készített beszélgetéseit emelte be a költő-publicista, akik az idő múlásától függetlenül érdekesek lehetnek számunkra hosszabb távlatban is. Bodnár István igazi meglepetése azonban Hósirály című, vékonyka verseskötete. A Tiszta szívvel füzetek sorozatának új darabja mindössze háromszáz példányban látott napvilágot. Ezért is, de főként a versek minőségéért, a könyvecske rövidesen ritkasággá válhat. Lapunk egyik leginkább a valósághoz kötődő, amolyan haza- felfedező-megismertető sorozata a Barangolások. Ebben a műfajban „még a rendszerváltás sem tehetett kárt”. Dicséretes vállalkozása volt munkatársainknak — Balogh Gézának, Bodnár Istvánnak, Elek Emilnek és Esik Sándornak —, hogy most kötetbe foglalva adták ki egy évtizedes megyejárásuk termését. A riportok, képek, életképek a Barangolások Szabolcsban, Szat- márban, Beregben című kötetben olvashatók. Tóth Kornélia — Dr. Pikó Károly társszerzőjeként — a Maratoni élet című könyvvel valamennyiünkhöz szól. Hozzánk, akik a felsrófolt élettempó közepette időzavarral, életviteli problémákkal küszködünk, nem fordítunk kellő gondot külső megjelenésünkre, szervezetünk karbantartására, nem mozgunk eleget, halmozzuk az egészségünket károsító „tényezőket”. BOLDOG ----------SÉTÁK BarangH*““*' S7.at*>k's^’‘u' L,/atniár1’an Be«#«1 KM-könyvek „terítéke” ELEK EMIL FELVÉTELE
