Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

12 Kelet-Magyarország SPORT 1991. december 23., hétfő Ródlin MAN LÁSZLÓ FELVITELE Tokaj (KM — Si­pos) — Két évvel ezelőtt 18 fokot mértek, — nyár volt a télben —, tavaly is csak plusz hat fo­kig hűlt a levegő, az idén pe­dig már síelni lehetett kará­csony előtt. Micsoda boldog­ság ez a sízés hódolóinak, milyen nagy öröm kicsiknek és nagyoknak egyaránt. S ami még a legfontosabb, To­kajban is megkezdődött a szezon. Hozzánk közel van. könnyen rövid idő alatt el­érhető a Kopasz. A hóvas­tagság most legalább tizen­öt centiméter, ami az elkö­vetkezendő napokban — az időjóslás jóvoltából — csak Korong növekedhet. A ínyáron a to­kaji Síklub szervezésével és munkájával átépítették a sí­pálya alsó harmadát. Biz­tonságosabb lett, könnyeb­ben megközelíthető ezáltal a felvonó. A Síklub tagjgi — megfe­lelő időjárás esétén — egész télen biztosítják a síelési le­hetőséget a tokaji Kopaszon. Legközelebb karácsony más­napján indítják a síliftet, majd pénteken, Szombaton és vasárnap is üzemel a felvo­nó. Aki a tokjaji hóviszo­nyokról szeretne érdeklődni, az a 41 52052-és telefonon megteheti Kristóf Andrásnál, a Síklub elnökénél. a csúcson Mán László C sak addig sündörögtem a környéken, amíg rám nem szóltak: nincs kedved beállni? Naná, hogy volt, hiszen erre ment ki az egész. A korongozásra! Ked­venc sportágaim között dobo­gós helyen van az „ájszhoki”, a jégkorongozás. A jövő szá­zad sportja, az ügyesség, az erő, és a gyors gondolko­dás, — mindez egy időben, egy helyen, a jégen. Szóval sikerült elérnem, a bujtosi tó alkalmi pályáján én is be- szállhattam. Előbb a kapuba álltam, hi­szen ez a kezdők sorsa. Áll­dogáltam, álldogáltam, egy­szer csak a távolból egy kis fekete valami közeledett fe­lém. Nicsak, az a pakk! No, persze nem olyan, mint ami­lyet Nyilas Misi kapott. Eb­ben nincs csoki, hurka-kol­bász, van ám benne gonosz­ság. Pedig a korongocska nem jött szélsebesen, a nagy­menők ütéseihez képest csak amúgy vánszorgott. Előbb az ütőt találta el, majd arról felpattanva mandinerezett a sípcsontomon, ezután pedig békésen landolt a hálóban. Ez bizony gól volt, ráadásul közben úgy meglegyintette a Iában mintha egy három éves sodrott rúgott volna meg. Sajnálkozva tártam szét karjaimat, szemlesütve kér­tem elnézést társaimtól. Akik megértőek lévén nem toltak le, sőt szóltak: menj a má­sik kapu elé! Ez kellett csak nekem. Elöl a tűzben, ott lehet csak har- lamovkodni, az való nekem. A kölcsön kapott korival (vissza kéne már adni) előre botorkáltam, amíg megtettem az utat, a többiek csináltak vagy öt oda-vissza támadást. De csak odaértem, és vártam. Mint a nagyok, sőt a legna­gyobbak. Nem hajtottam agyon magam, nem szóra­koztattam az úri közönséget korista produkciókkal, lesben álltam, mint egy igazi center. vártam. Majd felkeltem. Ne­kem úgy rémlett, valami for­gószél húzott el mellettem, és ennek ereje vágott földre, bocsánat jégre. Ám a többi­ek váltig állították, a ko­rongért küzdők száguldottak el tőlem fél méternyire. Ké­sőbb tettem egy óriási felfe­dezést! Rájöttem, hogy a ko- rongozók miért hordanak maguknál ütőt. Nem azért, hogy ezzel terelgessék, üssék a játékszert, a fenét! Erre le­het támaszkodni, ha a két korcsolya egyszer csak önálló életre kelve két irányba in­dul meg. Ezt aztán többször is kitapasztalhattam, és leg­többször sikerült is esés nél­kül megúsznom. És eljött a nagy pillanat, amire oly régóta vártam. Néhány nádasbontó, és ko- rongkeresősdit előidéző zic- cerhibázás után ismét a nagy lehetőség kapujába álltam. Pontosabban az üresen árvál­kodó kapu előtt. Csatártár­sam ügyesen cselezgetett, tisztára játszotta magát, ezzel engem is. És ahogyan illős, nem a kapura ütötte a pak­kot, hanem lepasszolta ne­kem (persze a gólpasszért is jár pont). Szóval álldogál­tam, és jött az a drága ko­rong! És ekkor csoda történt. Mivel éppen az elcsúszás kezdetén voltam, az egyen­súlyszerzés közben valaho­gyan elmozdítottam a jégről az ütőt, éppen akkor, amikor a korong találkozott vele. Az irányváltoztatásnak az lett az eredménye, hogy a fekete já­tékszer, mintha mágnes húz­ta volna, elindult a háló fe­lé, majd megnyugodva kötött ki a sarokban. mm intha a Stanley Kupa Iwl döntőjének győztes gól­ját ütöttem volna, jö­hetett a Milla-tviszt, öröm- kurjantás. Aztán kissé meg­nyugodva, elnézést kértem csapattársaimtól, megköszön­tem a lehetőséget, és győz­tesként távoztam a pályáról. Mert csak a csúcson lehet abbahagyni! Kapitány, kapitány, viharos a tenger! Nyíregyháza (KM Mán) — Megszü­letett végre a dön­tés, pénteken nem kis vajúdás után ismét van szövetségi ka­pitánya a magyar labdarú­gó-válogatottnak. Az MLSZ elnöksége Kecskeméten mondta ki a végső szót, és a szavazás eredményeként a harminckilencedik kapitány Jenei Imre, aki a Steaua Bu­karest technikai igazgatója. « Sokan tartották befutónak a Romániában élő nagynevű szakembert, aki a Steauát BEK- és Szuper Kupa-győ­zelemhez, a román váloga­tottat pedig az olaszországi világbajnokságra vezette. Jobb lett volna olyan ka­pitány, aki az itthoni foci vérkeringésében él, vagy ép­pen azért lesz nyerő Jenei, mert nincs teljesen tisztában a honi viszonyokkal? Ez a két kérdés izgatja most a labdarúgást szeretőket. Mindkettő mellett és ellen is vannak érvek. Sajnos, a magyar labdarúgás jelenlegi állapota elég zűrzavaros, a benne élők sem igazán tud­ják a betegség okát. így en­nek teljes körű ismerete nél­kül a kiút megtalálása is sokkal nehezebb. A másik oldalról talán éppen azért szerencsésebb egy idegen (természetesen Jenei azért sokat tud a focinkról), aki nem merül el az apróságok­ban, hanem csak a lényegi kérdésekkel foglalkozik. Kí­vülállóként talán jobban át tudja tekinteni a helyzetet, és hamarabb megtalálhatja a megoldást. Csak magunkat ámítanánk azzal, ha azt mondanánk, most már minden rendben lesz, hiszen megvan a kapi­tány. Sajnos ezzel még szin­te semmi sem oldódott meg, illetve annyi, hogy megvan az öltönyhöz a szabó. Ám ahhoz, hogy dolgozzon, még anyag, tű és cérna is kell! És ennek az öltönynek a kö­vetkező világbajnoki döntő­re kell elkészülnie, ám az egészből könnyen lehet egy sima ruha. Mert a magyar labdarúgás hol van már ré­gi, dicső fényéhez? A válo­gatott csak mindent elmondó keresztmetszete az egésznek. A gyökerek sokkal mélyebb­re nyúlnak, mint a nemzeti tizenegy. A talpra álláshoz profik kellenének: játéko­sok, klubok, vezetők, szövet­ség. Amíg minden szinten meg nem történik a válto­zás, hiábavaló lenne várni a sikereket. Jenei Imre talán nem is tudia, hogy milyen kemény fába próbál majd belecsap­ni. Ám az ő személyes sike­re, vagy bukása nemcsak rajta múlik. Ez egy nagy próbatétel lesz az egész ma­gyar foci számára. Mert si­kerre csak ekkor lehet esé­lyünk, ha mindenki összefog, a közös cél érdekében min­denki felülemelkedik a sze­mélyes ellentéteken és az önös előnyszerzéseken, a klubérdekeken. A feladat így is óriási, hiszen egy jó válogatott még nem jelent­heti a magyar foci, a baj­nokságok színvonalának gyors feltámadását, ám az is igaz, hogy mindezt talán elő­segítheti. Ezért is kellene egy igen erős szövetség, amely keményen lecsapna mind­azokra, akik ki akarnak lóg­ni a sorból, és a végletekig bizalmat, valamint szabad­kezet ad Jeneinek. Mert a kapitány személyében már megvan a bűnbak is, akire majd mindent rá lehet ken­ni, ha nem sikerül a célt el­érni. Bízzunk benne, hogy nem így lesz, és valami el­kezdődik Hunniában. Foci a csarnokban 1 Nyíregyháza (KM) — Ismét lesz foci ! a két ünnep között a bujtosi csarnok- J ban. A tervek sze­rint december 28-án, szom­baton délután négytől négy csapat részvételével rendez­nek tornát. Nemzetközit, hi­szen a meghívottak között van egy ogyesszai első ligás csapat. Az NYVSC együtte­sében pályára lépnek a jelen­legi, és az egykori nyíregy­házi focisták. A harmadik résztvevő a focisuli kiörege­dett hallgatóiból áll majd össze, a tehetséges fiatalok a megye különböző csapatai­ban kergetik a bőrt. A negye­dik csapat lapunk válogatott­ja lesz. Négy összecsapást láthat­nak majd az érdeklődők, az első két meccs győztesei játsszák a döntőt, a veszte­sek pedig a harmadik helyért csatáznak. Közben bemuta­tót tartanak a Mombebe’ ovi- sai, lesz büntetőrúgó-verseny is a nézők számára. Évzárás vereséggel Nyíregyháza (Mol­nár) — Az idei esztendő utolsó bajnoki meccsét szombaton ide­genben játszotta a Nyíregy­házi Sotex-Tanárképző NB I-es férfi kosárlabda-együt­tese. Hódmezővásárhelyi KK— Sotex-Tanárképző 108:86 (57:46). Hódmezővásárhely, 400 néző, V.: Geréb, Bagi. Sotex-Tanárképző: Vajda 2, Makrai 5 3, Bede 5/3, SIT- KU 11, SZALAI 15. Cs.: Kis 5, Mészáros 2, Szemerszki 2, Taraszov 12 3, SKURIN 27'6. Edző: Kovács Tibor és Schreiber József. A mérkőzés alakulása: 4. pert: 20:8, 11.: 35:20, 27.: 72:58, 30.: 88:66, 36.: 100:78. A vendégek alacsony embe­rekkel kezdtek, agresszíven letámadták a vásárhelyieket. Ennek következtében már a 4. percben összeszedték a hét csapatszemélyi hibát, és innen kezdve, a hazaiak minden hibánál büntetőt dobhattak. Szünet után is hiányzott Taraszov ponterőssége, egye­dül Skurin dobott megfelelő százalékkal. Sitku, aki az ifik meccsén is szerepelt, most is jól játszott, lassan kezdi visszanyerni régi for­máját. A vendégek nem tudtak a vásárhelyi palánk alá fér­kőzni, ezért változatlanul távoli dobásokkal kísérle­teztek, kevés sikerrel. TOTÓ 1, 1, X, X, X, 1, X, 1, 1, 1, 1, 1, 1, X Bauer Rudolf aranyérme Az újkori olimpiák története: Párizs 1900 Kovács György Az újkori olimpiák má­sodik játékát, 1900. május 14—szeptember 13. között Párizsban rendezték. Bár ezt az olimpiát is Athén szerette volna megrendez­ni, a NOB kongresszusa a franciáknak ítélte a rende­zés jogát. A házigazdák a sportban járatlan Mérillont bízták meg az olimpia ren­dezésével. Az éppen ott zajló világkiállítás prog­ramjába iktatták, úgy bo­nyolították le, mint a kiál­lítás egyik mellékes att­rakcióját. Még a neve is más lett. Nem olimpia, ha­nem „Concours Internati- onaux d'Exercices Phisy- ques et du Sport.” Egyes sportágakat nemcsak telje­sen elkülönítve, egymástól területileg is nagy távol­ságban, hanem még időbe- 'Illeg is heteikkel, hónapok­kal egymás után rendezték meg. A Párizsba érkező idegeneket senki sem fo­gadta, teljesen magukra voltak hagyatva, de nem voltak jobbak a sportolási feltételek sem. Mindent egybevetve, ezek után sen­ki sem csodálkozhat azon a furcsaságon, hogy a máso­dik újkori olimpia közel hat hónapig (!) tartott. Az olimpia sportértéke ennek ellenére nem lebecsülendő. Párizs, 1900 Ha az ember áttanulmá­nyozza a győztesek és a helyezettek eredményeit, akkor arra a megállapítás­ra jut, hogy az athéni olim­pián inkább a szereplőkben lehetett a hiba, mint a sportágak fejlettségében. Nem csoda tehát, hogy az athéni győztesek közül sen­ki sem tudta megvédeni olimpiai bajnokságát. Érde­kessége volt a párizsi olim­piának', hogy néhány At­hénban lebonyolított sport­ágat hiába keresünk a mű­sorban, ugyanakkor egy se­reg új számot iktattak be. Nem rendezték meg példá­ul a birkózást, a súlyeme­lést, viszont bevették a programba az evezést, a vi­Bauer Rudolf toriázást és négy csapat­sportot. Itt szerepelt elő­ször a labdarúgás, amit Anglia nyert meg. A párizsi olimpia műso­rában néhány olyan ver­senyszám is szerepelt, amelyek felett az ember ma már csak elmosolyodik. Ilyen volt a kötélhúzás, a gátúszás. Ez utóbbi szám­ban az úszóknak 50 és 100 méternél elhelyezett hor­dókon kellett a 200 méte­res táv közben átúszniuk. A rendezés körül több ki- sebb-imagyobb botrány is akadt. A diszkoszvetést például magyar atléta, Bauer Rezső nyerte. Mivel az atlétikai számokban ál­talában az amerikaiak di­adalmaskodtak, a zenekar a .diszkoszvetés eredmény- hirdetésénél is az amerikai himnuszt kezdte játszani, s az árbocra is az amerikai zászlót húzták fel. A ma­gyarok odarohantak a ren­dezőséghez. „Vigyázat” — szóltak, a győztes nem amerikai, hanem magyar. „Magyar?" — húzta fel szemöldökét a karmester, majd leintette a zenekart. A magyarok már haragud­ni sem tudtak, amikor a másnapi újságban ez állt: 1. Bauer (Budapest, Auszt­ria) 36 m 04 cm. A „zűrzavarok" olimpiá­ja, a magyar sport számá­ra komoly sikert hozott. Bauer Rudolf, a magyar- óvári mezőgazdasági aka­démia hallgatója aranyér­mén kívül, Halmay Zoltán két második és két harma­dik helyével messze felül­múlta a várakozást, ered­ményeit úszásban érte el. A többiek közül Gönczy Lajos harmadik lett ma­gasugrásban (175 cm), Crettier Rezső két helye­zést szerzett a dobószá­mokban, a középtávfutó Speidl Zoltánnak pedig si­került 800-on döntőbe ke­rülnie. A kardvívó Iványi Gyula, általános vélemény szerint, a döntő együk leg­jobbja volt, de a zsűri soro­zatos téves ítéletekkel súj­totta. Szabolcs-Szatmar-Bereg független napilapja. Főszerkesztő: dr. Angyal Sándor. Főszerkesztő-helyettes: Marik Sándor. Olvasószerkesztők- Esik Sándor Páll Géza Tervezőszerkesztők: Csonka Zsolt, Sípos Béla. Budapesti szerkesztőség: Inform Stúdió Budapest (ISB) 1054 Budapest V Báthory u 7 III em 8 Teleforr 111-4475’ Szerkesztosegvezető: Gorombolyi László. Kiadja a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. Felelős kiadók: Thomas Koch és Esik Sándor. Ügyvezető igazgató dr Kárpáti “adó es Szerkesztőse?: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. 4401. Postafiókszámok: lapkiadó 25; szerkesztőség 47. Telefon: (42) 11-277. Telex-73-344 Telefax 16-624. Sportrovat (éjszakai üzenetrögzítő): 10-329. Hirdetés: 10-150. Készült a Nyírségi Nyomdában. Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető minden postahivatalban és hírlapkézbesítőnél. Budapesten: XIII., Lehel u. 10/a. Irányítószám: 1900. Előfizetési díj egy hónapra 199 forint AZ ****** 4,3 minden44p wséoesen 7’90 M «<• »em rendelt kémiátokat nem drzdnk meg és Szabhat-e szabadon Jenei? Hó a Kopaszra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents