Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

1991. december 21. Törékeny demokráciánk Baraksó Erzsébet 2^ ssznemzeti érde­■ J künk, hogy az or- szágban demok­rácia legyen. Össznemzeti érdek elvileg nem sajátítha­tó ki pártérdeknek, viszont a demokrácia nem lehet független a politikától, és a politika a pártok ügye. De­mokráciánk, amint tapasz­talhatjuk, eléggé törékeny még és békételen. Vajon szűkebb hazánkban, Sza- bolcs-Szatmár-Beregben miként látják a demokrácia kibontakozásának esélyeit a parlamenti pártok itt mű­ködő szervezetei? Lapunk­hoz írásban eljuttatott állás- foglalásaik lényegét az alábbiakban adja közre a krónikás. A Magyar Demokrata Fó­rum helyi választmánya szerint a demokrácia jelen­leg születőben, formálódó­ban van, intézményrend- szere.most épül ki, és egye­bek között azért nehéz az építkezés, mert a régi intéz­ményi struktúra védi magát — amit lehetővé tesz a még nem teljesen demokratikus jogrendszer —, másrészt a szakértelem a régi struktúra működtetéséhez van meg, s az új, demokratikus intéz­mények szereplőinek is most kell felvértezniük ma­gukat ismeretekkel, viselke­dési modorral, etikával. Ne­hezíti a demokrácia kitelje­sülését, hogy a politikai pár­tok mindegyike úgy viselke­dik, mintha már tökéletes demokrácia volna, illetve vannak, akik a visszarende­ződésnek örülnének, ha ne­kik nem sikerült Európába juttatni az országot, ne si­kerüljön ennek a rendszer­nek sem. Kisgazdapárti helyi veze­tők úgy vélik, az is akadá­lyozza a demokrácia kibon­takozását, hogy általában divatossá vált bizonyos kér­déseket becsomagolni a jogtudomány, a történelem, a filozófia köntösébe, legye­nek azok minél bonyolultab­bak, talán céltudatosan azért, ne érthessék meg azokat az egyszerű embe­rek. Szerintük ezt igyekez­nek alkalmazni azok, akik nem az igazság útján jár­nak. Az igazságot kell nap­fényre hozni, láthatóvá és érthetővé tenni minden em­ber számára. A kereszténydemokraták arra hívják fel a figyelmet: most egy nagyszabású tör­ténelmi kísérletet kell lefoly­tatnunk, s nincs más vá­lasztásunk, mint azt sikerre vinni. Komoly lehetőségünk van erre, s ez nagymérték­ben a mindeddig megnyil­vánuló állampolgári böl­csességnek és türelemnek is köszönhető. Ahhoz, hogy a fiatal demokrácia megerő­södjék, a legfontosabb a jogállamiság szempontjai­nak érvényesülése, vala­mint a szociális biztonság feltételeinek kialakulása. Fogékonnyá teheti a társa­dalmat a szélsőséges meg­nyilvánulásokra több prob­léma, például a szegény­ség, a munkanélküliség — e kérdések kezelése mér­tékadó és mértéktartó politi­zálással lehetséges. Ilyen nehéz helyzetben ez a párt a béke és a nyugalom jeleit szeretné képviselni. A Szabad Demokraták Szövetségének az az állás­pontja: a demokrácia soha nem bevezetett, felülről ránk kényszerített, hanem választott, akart és emberi játékszabályrendszer, ennél fogva nyitott és fejleszthető. A demokrácia megegyezés az emberek között, önző vá­gyak korlátok közé szorítása, a konfliktusok felismerése, nyilvános megvitatása, írott és íratlan szabályok szerint. A gyakorlatban akkor alakul ki, ha mindannyian teszünk hozzá és nem veszünk el be­lőle. Békés demokráciánk akkor lesz, ha felemeljük szavunkat az alkotmányos demokráciát fenyegető jelen­ségek ellen, ha azon le­szünk, hogy türelmetlen, ki­rekesztésre törekvő, tekin­télyelvű hatalmi csoportosu­lások ne tegyék holt betűvé a köztársaság alkotmányát, szabad polgárok és ne új urakat szolgáló alattvalók le­gyünk. Szocialista párti vezetők véleménye: demokrácia ak­kor lesz, ha feltételeit nem kell egy chartában megfogal­mazni. És persze akkor, ha a charta nem válik hazánkban üggyé, politikai választóvo­nallá hatalom és polgárai kö­zött. Ha természetes lesz bármely civil közösség mű­ködése. A kirekesztés hiá­nya, a szakmaiság, a pár­beszéd, az érdekegyeztetés, a jogbiztonság, a kiszámít­hatóság fogja érzékeltetni az emberekkel, hogy demokrá­ciában élnek. És nem lesz­nek passzívak, ha azt ta­pasztalják, van beleszólásuk az őket érintő kérdésekbe. Az igazán működő demokrá­cia kézzel fogható jele a má­sodik szabad választás lesz, ha megtapasztalhatja az or­szág, hogy nemcsak rend­szert, kormányt is lehet vál­tani, békésen és demokrati­kusan, ha a jelenlegivel elé­gedetlen. A fiatal demokraták úgy ítélik meg, a politikai intéz­ményrendszer viszonylag stabilnak mondható, veszélyt az jelez, hogy némely kor­mánypolitikus a nyugodt erő képviselete helyett ideges- nek'látszik. Úgy vélik, a kor­mány fél a felgyülemlett szo­ciális indulatoktól és saját gyengeségétől, s a konfliktu­sok nyílt felvállalása helyett azok áthárítására törekszik. Ezek a jelek arra utalnak, hogy valódi demokrácia, te­hát az alulról jövő kezdemé­nyezések szabad érvénye­sülése helyett újra egy, a mesterségesen megosztott társadalom fölött pökhendien basáskodó, osztogató-fosz- togató államhatalom kialakí­tásán mesterkedik. Bízzunk abban, hogy felülkerekedik az ésszerűség és a nyugodt erő — amiért a Fidesz, mint mondják, mindent megtesz. C súnya politikai csa- ‘ tározások, vádas­kodások tapasztal­hatók olykor országos szin­ten, gyakran az országos sajtó hasábjain. Sokszínű megyénkben is a politikai pa­letta, ám itt, a szűkebb hazá­ban mintha kevesebb volna a szélsőséges megnyilvánu­lás, aminek örülhetünk. Le­het, hogy ez a halmozottan hátrányos helyzetű régió ten­gernyi gondja miatt van így. Térségünk érdekében való­ban az volna a szerencsés, ha érvényesülni tudna az együttes gondolkodás, be­leértve azt, hogy a nézetek másságának kölcsönös tisz­teletben tartása vezethet konszenzusra minden fél részéről — és mindannyiunk javára. Egy vajai felmondás és ami mögötte van Alkotóotthon vagy kiállítás? jelent első számát, valamint az első három szám kéziratos anyagát az elhárítás elkoboz­ta, eltűnt az anyag. Egy kis része, amelyik Molnár Mátyás magánlakásának padlásán véletlenül megmaradt, a múlt esztendőben került fel a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztériumba az államtitkár úr kérésére. Ugyanakkor a Bu­dapesten élő és az alkotószo­bát korábban igénybe vevő írók, költők azzal fordultak Andrásfalvi Bertalan művelő­dési miniszterhez, hogy az al­kotóotthont ismét működtetni kellene. ▲ ▼ ▲ — A vajai múzeum vezetője a tavaszi, polgármesteri hiva­talban elhangzott kérésnek a mai napig nem tett eleget. Hozzátartozik még ehhez, hogy mind a polgármesteri hi­vatal, mind a művelődési mi­niszter azt kérte: a volt mú­zeumigazgató gyermekét, Molnár Sándor történelem szakos pedagógust alkalmaz­zuk, hiszen ő gyermekkora óta ismerte az alkotóotthon működését, magukat a mű­vészeket is személyesen. — így került sor arra, hogy Asztalos János szerződéses munkaviszonyát ez év de­cember 31-ével megszüntet­tem, miután az igazgatók, il­letve tudományos dolgozók, szakalkalmazottak kinevezése az én megyei igazgatói hatás­körömbe tartozik — folytatta Németh Péter. Erre az állásra kerül kinevezésre január 1 -jé- től Molnár Sándor. A vajai mú­zeum igazgatójának, Varga Bélának azonban lehetősége van a múzeum fenntartását szolgáló létszámára Asztalos Jánost bármikor alkalmazni. Azzal a létszámmal ő gazdál­kodik. — Ami a kiállítást illeti: a va­jai múzeum eme elképzelését a magunk részéről eszmeileg támogatjuk. Sajnos, sem a va­jai múzeumban, sem itt, a Szabó Ics-Szat már-Be reg megyei múzeumban nincs olyan '56-os anyag, amiből mi egy kiállítást tudnánk készíte­ni, de az eredeti elképzelések­ben is az szerepelt, hogy az országos történetet mutassuk be. Erre országos intézmé­nyek volnának megfelelőek. Gondolok itt a Magyar Nem­zeti Múzeum vagy a Hadtörté­neti Múzeum gyűjtemény­anyagára. Úgy tudom, a Had­történeti Múzeumot megke­resték, azonban ők anyagi ne­hézségek miatt elzárkóztak egy '56-os állandó kiállítás megrendezésétől. Velem a Honvédelmi Minisztérium egyik ezredese írásban is kö­zölte, hogy jelen pillanatban a HM-nek, illetve a Hadtörténeti Múzeumnak nincs lehetősége egy kuruc korszakot bemutató állandó kiállítás mellett 1848—49-et, illetve 1956-ot bemutató állandó kiállítás megrendezésére. Erre egyéb­ként a volt úttörőmúzeum épülete sem volna megfelelő, hiszen rendkívül kis alapterü­letű, a vajai önkormányzat tu­lajdonát képezi, tehát először az ő beleegyezésüket kellene megszerezni. Ennek azonban több milliós kihatása lenne, hogy azok a gyerekek, akik most ott tanulnak a diákott­honban, másutt folytassák ta­nulmányaikat. — A vajai múzeum azonban bármikor vállalkozna egy 1956-os kiállításra. Úgy gon­dolom, az volna talán a leg­célszerűbb, ha a Hadtörténeti Múzeum valamelyik 56-tal foglalkozó vándorkiállítását le­hoznák, hiszen a vajai mú­zeum központi épületében van egy olyan kiállítási ter­münk, ahol a kiállítás akár fél éven keresztül is bemutatható lenne. De ez a múzeumigaz­gató úrnak és a Hadtörténeti Múzeum parancsnokának a közös megegyezésén múlik. Balogh József ,,Az elmúlt rendszerben gyakran üldöztek 1956-os te­vékenységemért, de az állá­somtól nem fosztottak meg. Most megtörtént.” Ezekkel a szavakkal kezdte a munkahe­lyének elvesztéséről szóló panaszát Asztalos János nyugdíjas pedagógus, aki az elmúlt években hatezer forin­tos nyugdíja mellett a vajai Vay Ádám Múzeum dolgozója volt. Szerinte munkájával elé­gedettek voltak, december 31-ével mégis megszüntetik munkaviszonyát, s egy fiatal­embert vesznek fel helyére. Az elbocsátást annak tudja be, hogy a Rákóczi-szabad- ságharc emlékeit reprezentáló kastélymúzeum melletti két épületben — ahol most tanyai diákotthon, illetve úttörőmú­zeum működik — emlékkiállí­tás létesítését szorgalmazta az 1848—49-es, illetve az 1956-os forradalom és sza­badságharc szellemiségének hirdetésére, tudatosítására, erősítésére. ▲ ▼ ▲ Elmondta azt is: a munka- viszony megszűnését azután közölte vele dr. Németh Péter megyei múzeumigazgató, hogy az 1991. október 23-i ünnepségen a kitüntetettek nevében mondott köszöneté­ben megemlítette a tervezett vajai 1956-os kiállítás sorsát, a terv kudarcát, mellesleg sorstársai vastapssal szavaz­tak a kiállítás megnyitása mel­lett. Elmondta még a 66. évében járó Asztalos János, hogy 1990 júniusában Göncz Árpád is egyetértett e kiállítás létre­hozásával, pártfogolta az ügyet Für Lajos, dr. Rázsó Gyula, dr. Korsós László és dr. Virágh Pál köztársasági megbízott, aki Antall József miniszterelnök egyetértő jóvá­hagyását is elnyerte a kiállítás ügyéhez. Asztalos János szerint el­küldésével nem csak tőle sza­badul meg a múzeum, nem kísért tovább 1956 szelleme sem. Mindezt arra alapozta, hogy 1991. január 11-én dr. Németh Péter úgy fogalma­zott: „Egyesek be akarják csempészni a vajai ősi falak közé 1956-ot. 1956-ról csinál­janak kiállítást a pestiek, hi­szen ők csinálták 1956-ot. Egyáltalán, mit keres 1956 a magyar nemzeti hagyomá­nyok sorában?” ▲ ▼ ▲ A panaszt megismertettük Németh Péterrel. — A levélíró bejelentése nem fedi a valóságot. 1991 áprilisában Vaja képviselő- testületének ülésén fogalma­zódott meg először — ott szó­ban, később a polgármester úr levélben is megkeresett —, hogy szeretnék az 1965-ben megindult, nagyon szép sike­reket felmutató vajai alkotóott: hon működtetését felújítani. Ennek az alkotóotthonnak volt egy öttagú vezetősége, ame­lyik évről évre eldöntötte a ké­relmek alapján, hogy kinek biztosítanak megfelelő anyagi támogatás mellett egy-két heti, akár egy hónapos pihe­nést, az alkotómunka feltéte­leinek megteremtését. Itt szü­letett meg a vajai modern kép­tár vagy a vajai múzeum iro­dalmi kéziratos anyaga. — A 70-es évek elején az alkotóotthon a belső elhárítás figyelmét is felhívta magára, és Molnár Mátyás, az 1982- ben tragikusan gyorsan el­hunyt múzeumigazgató ezért súlyos meghurcoltatásban részesült. Többek között a Forrás című folyóirat már ki­nyomtatott, de még meg nem _____________ ________________________ ß %eíet-Magyarország hétvégi meCíéf&te \ 7

Next

/
Thumbnails
Contents