Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

A TARTALOMBÓL: • Panelből szabadult lélek • A hegedű mestere • Érdem és alkalmasság • A szabaddá vált gyógymód MIDIT kérdések Megújuló bíróságok Balsai István miniszter a vezetői követelményekről, az igazságtételről, új törvényekről Balogh József Dr. Balsai István igazságü­gyi miniszter a közelmúltban összbírói értekezleten vett részt Nyíregyházán. A tanács­kozás után exkluzív interjút adott a Kelet-Magyarország- nak. Az értekezleten többek között részletes tájékoztatást adott a bíróknak a vezetői állásokra kiírt pályázatok elbírálásáról, a pályá­zatok követelményeiről. Balsai István miniszter a veze­tői követelményekről, az igaz­ságtételről, új törvényekről > Miniszter úr! Eséllyel pá­lyázhatnak-e a korábbi ve­zetők, vagy teljes megúju­lást szeretne a tárca? Tehát lesznek-e politikai követel­mények a pályázatok elbírá­lásánál, vagy szigorúan szakmai szempontok alap­ján döntenek? — Nincs olyan szempont, hogy valaki régi vezető, vagy új, volt-e vezető vagy nem. A szem­pont az, hogy a pályázó alkal­mas és a bírói testület közbizal­mát élvező személy legyen. Al­kalmasság alatt természetesen szakmai, emberi, vezetői alkal­masságot értek. Ebből a szem­pontból a pályázat nyílt, minden­ki pályázhat. A vezetésnek nem az a baja, hogy régóta hivatalban vannak vagy társadalmilag nem elismert módon vezetnék a bíró­ságokat, hanem az, hogy ez a fajta vezetői kiválasztás nem volt demokratikus, nem volt pályázat és valamilyen formájú szakmai megmérettetés. Közei 400 veze­tői állásról van szó. El nem tu­dom képzelni, hogy tulajdonkép­pen ilyen több százas garnitúrá­ban ne legyen kontinuitás a sze­mélyt illetően. De mégis másról van szó, mert ez egy új kezdés annak is, aki korábban vezető volt. > Vajon elfogadják-e a rend­szerváltást akarók, ha a régi vezetők maradnak, hiszen a bíróságokat sok kritika, bí­rálat éri, leggyakrabban a koncepciós perek miatt. — Nyilván nem a rendszervál­tással Szemben elégedetlenke­dők számára kíván valamiféle elégtétel, valamilyen teljesítés lenni. Arról van szó, hogy több mint két éve kidolgozott törvény- javaslatból mostanában lett tör­vény. A rendszerváltozás veze­tői körében kétségtelen, hogy a két utolsó terület az ügyészség és a birói vezetés. Hogy erről ki­nek mi lesz a véleménye, nem tudom. Számomra az a kötele­zettség, hogy a Parlament véle­ményét, ami törvény, végrehajt­sam a kormány felelős tagjaként. — A kérdésben az is szere­pelt, hogy dolgoznak a koncep­ciós perek bírái. Ma nincs a ma­gyar bírói karban olyan személy, aki koncepciós perekben ítélke­zett, ennek egyszerű biológiai okai vannak, nem olyan korúak a ma dolgozó bírák. A bíróság mű­ködésének legitimitását kétség­be vonó nézeteknek alapjaikban nincsen igazuk. Soha nem a bí­róság adott parancsot sortüzek- re, s nem hiszem, hogy a mai bí­rói karból az akkori büntető tör­vénykönyvbe, vagy büntetőeljá­rásba ütköző, törvénytelen for­májú működést fejtett volna vala­ki. > Bíróktól hallottam: félnek az el nem évülési törvénytől, mégpedig szakmai okok miatt. Miniszter úr kineve­zése előtt ügyvéd volt, ezért jól tudja, hogy bizonyítékok nélkül nem lehet elítélni senkit, ezért támad kétsé­gük a bíráknak: vajon 30— 35 év távlatából megszerez- hetők-e a meggyőző bizo­nyítékok? — Szerintem egyrészt meg­szerezhetők, másrészt a bírák­nak nem félni kell. Akiknek ilyen félelmük van, azokat szeretném megnyugtatni, hogy itt nerrr lel­kiismereti kérdésről, hanem egyszerűen szakmai kérdésről van szó. A legsúlyosabb bűncse­lekmények, az emberölés, a ha­zaárulás, illetve a halált okozó testi sértés kérdéséről van szó a bizonyított esetekben. A bíróság az utolsó fórum. Egy kinyomo­zott, vádemelésre alkalmasnak talált, ügyészség által kivizsgált váddal kapcsolatban kell a bíró­nak ítéletet hozni. Gondolom, hogy ezekben az ügyekben még ötös tanács működésére is sor kerülhet, tehát három szakbíró és két ülnök hozhat majd ilyen ügyekben ítéletet. Egy biztos: a bizonyítási nehézségek soha sem eredményezhetik a kevésbé bizonyított esetekben a marasz­taló ítélet meghozatalát. Takács Péter, a törvény egyik kidolgozó­ja nyilatkozta, hogy sem az eljá­rások száma, sem az ítéletek törvény adta korlátlan enyhítési lehetősége nem indokolja ezt a félelmet. Arról van szó, és sze­retném, ha ezt a nyilvánosság is így értékelné, hogy itt tulajdon­képpen a múlttal való szembené­zés súlya, az eljárás, a nyilvá­nosság, a név, tehát az elköve­tett tettekkel való szembesülés a lényeg. Az igazságtételnek a tár­sadalom számára fontosabb fe­lülete az, hogy megtudjuk, kikről is volt szó. > Hallhatnánk-e valamit arról: milyen törvények előkészí­tésén dolgoznak? — Közel kétszáz törvényja­vaslat került eddig kidolgozásra és részben elfogadásra, nagyon nehéz ebből bármit is kiemelni. Minden szempontból prioritást kapnak a tulajdonviszonyok helyreállításával kapcsolatos tör­vények, a kárpótlási törvény és ennek folytatása, a szövetkezeti törvény, ami igen fontos lépés lesz, hiszen több millió állampol­gárt érint. Remélem december­ben jóváhagyja a Parlament. Ta­vasszal szeretnénk egy átfogó privatizációs csomagot előter­jeszteni. Ebben a vállalati tör­vény, a vagyonügynökséggel kapcsolatos törvény módosítása, a jelenlegi privatizációs eljárási törvények bizonyos módosításá­val együttes összefoglalása je­lenne meg. Ezt tartom nagyon fontosnak és természetesen a büntetőeljárás, a polgári eljárás, a Btk.-módosítás, a Ptk.-módosí- tás, és az igazságszolgáltatás általános megszilárdítását előse­gítő szervezeti változásokat. > Mikor lesz a Magyar Köztár­saságnak új alkotmánya? — Vadonatúj alkotmány kidol­gozására ígéretet nem szeretnék tenni, egyrészt mert az alkotmá­nyunk nem alkalmatlan arra, hogy alkotmányosan működjünk. Az alkotmánybíróság eléggé in­tenzíven működik, és nagyon nehéz egy ilyen átfogó jogrend­szer átépítési munkálatai köze­pette egy ekkora közjogi vállal­kozásba kezdeni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szakmai igény és különböző koncepciók kidolgo­zására irányuló erőteljes törek­vés egy majdani alkotmány elfo­gadására. Azt azonban nem tu­dom ígérni, hogy a kormányzat erre ebben a ciklusban megvaló­suló kezdeményezést tudna ten­ni. > A bírói értekezlet előtti be­szélgetésen hallottam, hogy miniszter úr hosszabb időt töltött a megyében az 1970- es árvíz idején. Járt itt a vá­lasztások előtti kampány során, a pápalátogatáskor és most. Milyen benyomá­sokat szerzett Szabolcs- Szatmár-Bereg megyéről? — Éppen a bírósági gyakorla­tunk maradt el az árvíz miatt. De az építőtáborban mégis úgy éreztük, talán sikerült nekünk is valamilyen kis segítséget nyújta­ni. Az akkori jogi kari dékán, Sá- rándi Imre mondta: jól nézzünk körül, mert ez Magyarország Szicíliája. Nos, azt hiszem, azó­ta ez az állapot szűkebb és tá- gabb értelemben megszűnőben van. A megye annyira intenzíven készteti a kormányt is az odafi­gyelésre, jelentős problémák ke­zelésére, ami, azt hiszem, látvá­nyos eredményeket is produkált már. Szeretnénk bemutatni, ho­gyan is gondoljuk mi a szociális piacgazdaság kiépítését, mert itt mind a piacgazdaság, mind a szociális problémák kezelése komplex feladat lenne egy kor­mány számára. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmond­jam: olyan erős lobby működik a Parlamentben és a kormány kö­rül a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselőcsoport révén, ami miatt nem teheti meg a kor­mány, hogy ne érzékeltesse itt a megyében a konkrét eredménye­ket. — Nekem jó tapasztalataim vannak a megyéről, bár azok a néhány órás és meghatározott alkalmakhoz kötődő benyomá­sok biztosan torzak, nem adnak teljes képet, mégis nagy szere­tettel gondolok vissza ezekre. Kiemelkedő volt az augusztusi pápalátogatás, a választás előtti forradalmi hevületben pedig a Für Lajos kíséretéhez tartozás jelentett nagy élményt. A mosta­ni itt töltött idő különösen ked­ves, hiszen bírósági épületet, az igazságszolgáltatás egy részét sikerült szimbolikus módon „üzembe helyezni”. Azt hiszem, ez plasztikusan megmutatja, hogy ilyen, nem kellemes hely­zetben lévő megyében is történ­nek jövőt alapozó események. Tőkey Péter: Bolygó hollandi ályája messziről indult. Az alapodat a Buda- * pesti kirakatrendezői iskolák an szerezte meg, “ ~ majd rajz szakot végzett a nyíregyházi ta­nárképzőn, ezt követően fejezte Be az Iparművészeti főiskola tanár szakát. Művészeti-alkotói indulását a X. Nyírségi Őszi Tór- lattól— 1965-től— datálja. ‘TáBlakipeket, grafiká­kat készít, de tervezett már BáB- és más színpadi dísz­leteket is. Sokféle anyaggal dolgozik, Alkotásaikon egyszerű, vizuális alapelemekből építkezik, Mint a Zrínyi gimnázium rajztanára, magas színvonalú ta­nulmányrajzaival reprezentálja a szakma legapróBB fogásait. Vizuális pedagógiai tevékenységének, alap­elve: megismertetni tanítványait az alapfogásokkal* technikákkal ‘Ennek.jegyéBen szerezte meg a gimná­zium szitanyomó műhelyét. í^rendszeres résztvevője a kiállításoknak,, önálló tárla­tai voltak, tnár Szentendrén, VásárosnaményBan és Nyíregyházán. A nyolcadik parancsolat Dankó Mihály • hazug embert hama­rabb utolérni, mint a ' sánta kutyát — tartja a közmondás. Az ember, amióta beszélni tud, valószínű ott hor­dozza magában a csalárdságot. Talán őseinktől örököltük, akik az élelemszerzés érdekében tőr­be csalták, félrevezették az álla­tokat. S ahogy fejlődött, civilizá- lódott a társadalom, egyre na­gyobb bűn lett a valóság elferdí­tése. A kereszténységben a til­tás nyolcadik parancsolatként lett ismeri: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy! S hogy milyen gazdag a ma­gyar szókincs. Az apró gyermek füllent, esetleg lódít. A dicsekvő fiatal nagyot mond, a tapasztalt felnőtt pedig elhallgatja az igaz­ságot, tudatosan félrevezet vagy netán ködösít. Van olyan pillanat az életben, amikor a jótékony ha­zugság kötelező. Például a halá­los betegnek nem szabad ecse­telni a végzetet Megértőén fo­gadjuk a költői túlzásokat is, mert tudjuk, a dolgok megértésé­hez vagy megérzéséhez visz közelebb. Nos, hogy a hétköznapok nyelvére fordítsam le mindeze­ket, manapság újra nagyon sok­fajta formájával találkozunk a becstelenségnek. Felélednek azok a beidegződések, melyeket az elmúlt évtizedek tapasztalatai szültek. Nem feledhetjük, a poli­tikai jelszavak mögé felsorakoz­tatott ember magát is félrevezet­te. A manipulálásokkal eltakart valóság sokak hitét törte össze. S most, a lábadozó demokráciá­ban jönnek a meghasonlások, a kaméleonbőrű titánok. Akik ed­dig a csillag hívei voltak — mert érdekük úgy kívánta —, most más égitest után néznek, mely­nek fényében újra lehet sütké­rezni. Tehetetlenek vagyunk az egyszerű, napi szélhámosságok­kal szemben is. Néha, ha kibukik egy-kettő — lásd a vámcsalást, s néhány rendőrségi ügyet —, alig botránkozunk meg, pedig a bizalmat eljátszók nem csak a közvetlenül érintetteket csapják be. Bosszantó, hogy sok helyütt a becsületesen végzett munkáért is borravalót kell adni, vagy a hallgatólagosan — bár az adóz­tatással az állam által elismert — orvosi csúszópénzt nyújtani. Nem megy az sem a fejembe, amit az egyik vállalkozóismerő­söm mondott szlogenként: ma csak az gazdagodik meg, aki az embertársait vagy az államot csapja be. Igaz, ő inkább az utóbbit választja, ugyanis az ke­vésbé fáj. Az anyagiak, a pénz szentsé­ge legyőz szinte minden gátat. Sokan állítják: az élet harc. Az elemekkel, egymással. Lehet úgy megvívni a küzdelmet, hogy az eszközökben nem Váloga­tunk? Lehet, bár az így szerzett előny később visszájára fordul­hat. Hozhat-e a sors olyan hely­zetet, amikor elkerülhetetlen mások sárba tiprása? Hozhat, de szabad-e arra nem gondolni: mi is alulra kerülhetünk! Illúziókat kergetnek azok is, akik nem akarják ismerni az igazságot, s különböző pótcse­lekvésekkel kábítják magukat. Számukra még félelmetesebb lesz a tükör előtti kijózanodás. Nem old meg semmit a meghát­rálás sem, legfeljebb az önpusz­títók számára tesz pontot a mon­dat végére. Talán az sem véletlen, hogy hazánk oly előkelő helyet foglal el a válások terén. Az érzelmek kifakulását, a színlelést ráfog­hatjuk rohanó, gépies világunk­ra, de a miértre akkor sem ka­punk választ. A testek egymás­ba fonódása, az este felkent smink reggel az ébredéskor szétszakad, lepereg. Ha már arra sincs erőnk, hogy magya- rázkodjuk, inkább szakadjon el a cérna, mert a képmutatás fátyla még többet árt. A gyermek és szülő közötti kapcsolat meghatározója az idő. A rohanásban odavetett fél sza­vak, a jólét nem elég. Az igazi szeretet, a példamutatás kellene. Sajnos, néhányszor pont a fél­tés, a mindentől óvás árt a leg­többet. Szörnyű az a tapaszta­lás, amikor mást lát és mást hall az egyén. . huszadik század kórtü- nete a sajtó és tömeg­kommunikációs eszkö­zök manipuláló képessége. El lehet-e fogadni minden kritika nélkül? — hangzik a sokszor fel­tett kérdés. A válasz felelőssége azok kezében van, akik élhetnek ezekkel a médiákkal. Bár sok­szor megállapítottuk azt is, az igazság nézőpont kérdése. De azt hiszem, mindenkor úgy kell az igazságot feltárni, hogy ké­sőbb se szégyenkezzünk miatta, mert a,,nagyérdemű" nem felejt. Tévedni lehet, hisz emberek vagyunk, de hazudni sohasem. ffifcey LPéter művei

Next

/
Thumbnails
Contents