Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-19 / 297. szám
1991. december 19., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 1] Jó bot Itallá1 Szeretetet hirdetni KEDVES OLVASÓK! Ez a levél válasz egy felelőtlen, veszélyes és ellenséges cikkre, mely a Kelet- Magyarország december 10-i számában jelent meg. A cikk a Magyarországon hivatalosan elismert és támogatott Hare Krisna vallással és híveivel foglalkozik, a lehető legellensége-• sebb módon. A pápa személyesen vette át a Krisna-hívőktől szent könyvüket, a Bhagavad-gi- tát, és örömét néhány kedves szóval is kifejezte. Albert Einstein, Mahatma Gandhi is rendszeresen olvasták a Bhagavad-gitát, mely jóval idősebb szentírás, mint az Ó- és az Újtestamentum. Mindenki, aki minket, Krisna-hívőket jól ismer (nem Németh Géza, a cikk szerzője, hiszen sohasem járt a templomunkban) tudja, hogy tisztán, szeretetben élünk és szeretetet, békét hirdetünk — természetesen a mi vallásunk elvei, gyakorlata szerint. Manapság a szeretetet hirdetni nem könnyű dolog. A keresztények a veztőjük, apostolaik keresztre feszítése után sem hagyták abba prédikálásukat, miért hagynánk mi abba egy rosszindulatú cikk miatt. Németh Géza semmibe veszi a vallásszabadságot, és azt akarja elhitetni a kedves szülőkkel, hogy gyermekeik csökkent értelműek, akiket néhány Krisna-szerzetes „agymoshat” az Isten iránti szeretet tanításával. Úgy tudjuk, hogy akiért a legtöbbet sírt anyja, az nem más, mint maga Jézus. Ahány keresztény, annyi változat a Bibliáról és Jézusról. Sok keresztény csak az Űjtestamentumot prédikálja, és számukra Jézus Isten. Sok kereszténynek Jézus Isten fia, azaz egy lelki tanítómester. Sok keresztény vegetáriánus, sok keresztény nem. Mindany- nyian a Bibliára hivatkoznak. Mi sohasem zárkóztunk el egyetlen baráti beszélgetés elől sem. S miró- lunk azt állítják, hogy veszedelmes szekta vagyunk. Milyen szomorú, hogy az úgynevezett „Segítő Barát”- kör ellentétet szít a szülők és gyermekeik között. Sajnos ezt már tapasztaltuk, mivel kétszínűségre vett rá Németh Géza egy szülőt, aki zavarodottan írogat, álnéven, ahelyett, hogy eljönne a Krisna-templomba, és szeretettel feltárná a problémáit. A jóindulat és az őszinteség önmagában még nem elég. Szükségünk van tudásra és tiszta lelki erőre. Ehhez fontos a szentírásokban leírt lemondások követése. Nem lehet csodálkozni azon, hogy egy másik generációban felnőtt szülő nem érti, miért kell gyermekének lemondásokat követni. Ez az, ami egy szülőtől a legtávolabb áll. Ö azt akarja, hogy a gyermeke élvezze az életet. De bármerre nézünk, csak azt látjuk, hogy az egyik ember ki akarja használni a másikat, az érzékei kielégítése érdekében. A szeretet elismerés nélküli hirdetése rendkívül nehéz. Mi elfogadjuk mások hitét Jehovában, Jézusban, Allahban, akár egy politikusban vagy egy zenészben (türelmesnek kell lennünk). Sajnos Németh Géza azt hiszi, csak az helyes, amit ő jónak lát, a többi ártalmas és pusztuljon el. Nagyon szomorú, hogy ilyen stílussal képes megtéveszteni a mai kor emberét. A Krisna-hívők szerte a világon és itt Magyarországon is rendszeresen segítenek éhező és nem éhező embereknek ingyenes ételosztással, melyet az ország vezetői támogatnak. Rendszeresen adunk olyan előadásokat, melyet hozzáértő személyek, tanárok, profesz- szorok nagyra becsülnek (Németh Gézától igen távol áll ez a kultúra). Végezetül nagyon sok kedves levél érkezik templomainkba szerető, megértő szülőktől, akik nagyra becsülik munkánkat és úgy érzik, gyermekeik kedvesebbek, intelligensebbek, tisztábbak lettek (testileg és lelkileg egyaránt), mióta Krisna-tudatú hívőkkel tartanak kapcsolatot. Remélem, soraim mindenkit jó egészségben találnak. Tisztelettel Krisna szolgálatában: Juhász Lajos, a debreceni templom vezetője. Szégyenszemre Nyírt fák TISZTELT LAKÓK! A Kelet-Magyarország 1991. december 4-i számában megjelent aggódó levelükre adandó válasszal kapcsolatban kedvező helyzetben vagyunk, ugyanis a Kelet-Magyarország 1991. november 22-i számában megjelent cikk „Formára nyírt fák” címmel minden kérdésükre már előre megadta a választ. Az esetleges további félreértések elkerülése érdekében arra szeretnénk kérni a Tisztelt ‘ Lakókat, ha bármilyen problémájuk, kérdésük adódik e témával kapcsolatban, keressenek fneg bennünket, hogy közösen juthassunk a lehető legjobb megoldásra. Tisztelettel: NYIR-MIX KFT. Nyíregyháza, Báthory u. 5. sz. Kisnyugdíjasok Igen sokat foglalkoznak a kisnyugdíjasok kérdésével, aztán még mindig ottan van, ahol kezdetben. Még mindig igen sok 6000 forinton aluli kisnyugdíjas'van. Nagy nyugdíjasokról soha nem esik szó, azokkal senki nem foglalkozik, hiszen akinek foglalkozni kellene idővel, az is nagynyugdíjas lesz? Maga alatt vágja a fát? A kisember egész életében csak fillérekért dolgozott, miért is kaphatna mostan többet. Nem tudom mostan karácsonykor, a szeretet ünnepén gondolnak-e a dőzsölök a nyomorban lévőkre. Azokra, akik a kukákban keresik meg a napi élelmüket. Ne használjuk már takarónak ezeket a kisnyugdíjasokat, aztán minden változatlanul marad. Birgány Gyula Nyíregyháza Éjjel ne! A napokban tárgyaltam a Távhő igazgatójával, ahol az asztalra tette a hivatalos közlönyt, amely arról tájékoztatott, hogy nem a vállalat amelte fel a fűtési díjat, hanem a kormány. De akár jmelte, akár nem, még miniig lenne megoldás. Ha az DrökösföLdön és az Ér melléki lakótelepen (Szamuely tér) nem lehet a fűtést sem- nilyen megoldással véghez /inni, akkor azt ajánlanám, rogy a vállalat mínusz 10 fok leletti kinti hőmérséklet mel- ett a fűtést 22 óra és reggel i óra között szüneteltesse. Mert falun sem fűtenek éjei és a lakásnak nem szabad ehűlni ezen időkiesés alatt. \ gazdaságos fűtés jelenleg ;zt diktálja. Most a 15 éves ;lhibázott fűtési rendszer be- ípítési megvalósítását úgy negiváltoztatni, hogy minden akásba mérőóra legyen, ezt ízzel a csőrendszerrel mag- >ldani nem lehet. Erre sem >énz, sem idő nincs. Esetleg i távlati tervekben, ha van lyen az önkormányzat tértébe beiktatni. Tehát nem cellene a paragrafusokhoz ■agaszkodni, hanem vala- nilyen megoldást a magyar némököknek kitalálni. És gy csökkenne az energia és fele együtt a lakosság számúja is. Ami ebben a válságos időben ráférne a lakoságra. Tisztelettel:Kovács Albert Nyíregyháza Árpád u. 59. (Bizonyára, a kisgyermekes saládok nem osztják ezt a véleményt, de mint segítő zándékú ötletet mégis köz- eadjuk. A szerk.) (Válasz Seres Ernőnek „Törüli a szemét’’ címmel megjelent kommentárjára.) ön a fenti kommentárjában fogadatlan, (vagy fogadott?) prókátorként védelmébe veszi egyik inkognitóban marasztalt levélíróját, akit az uborkatermésének értékesítése kapcsán jelentős kár ért. Keményen megfogalmazott vádaskodásaiban azonban „látatlanul” és féligazságok birtokában ítélkezik szövetkezetünk — konkrétabban az én és munkatársaim — eljárása ellen, tisztességtelennek, csalónak és hitelrontónak nevezve azt. Uram, én csodálkozom! Egy olyan rendkívül tapasztalt, a bonyolult helyzetekben is mindig tisztán látó és globális gondolkodású újságíró, mint ön, hogyan feledkezhet meg az „Audiatur et altera pars”-ról, arról, hogy mielőtt ítélkezik — hallgattassák meg a másik fél is? ön mellőzi ezt. Ha kinyilatkoztatásai előtt megkérdezett volna bennünket, szívesen tájékoztattuk volna arról, hogy mi nem foglalkoztunk felvásárlással, csak a tagok háztáji területén megtermett zöldségféléket összegyűjtve elszállítottuk az átvevőtelepekre. Az ön levélírója csak véletlenül került uborkatermelő tagjaink közé. (Vajon miért nem tudta értékesíteni az uborkáját Űjfehértón?) Minden termelővel közöltük azt is, hogy az átvételi ár csak az értékesítést követően, a minősítés függvényében alakul ki. Ezzel mindenki tisztában volt, mégis kockáztatott, mert semmi más lehetőség nem volt az áru értékesítésére. Tájékoztattuk volna arról is, hogy az ön levélíróját ért kár csupán egyedi eset, tagjaink tucatjait ért sajnálatos módon ennél sokkal nagyobb kár és mindez nem a mi hibánkból. Ugye látta — akár nálunk, akár más vidéken is — a sok fáradtsággal és nem kevés költséggel megtermelt uborka, paradicsom és más megtermelt, jó minőségű terméseket a kilátástalan értékesítési lehetőségek és megalázó felvásárlási árak miatt kárba veszni ? Tapa sztalta azt is, hogy általában mit érnek az írásban megkötött szerződések és az úri becsületszóra adott szavak az ön által emlegetett piacgazdaságban a termést átvevő cégek részéről? „Uram, nem mi zavartuk fel a vizet a folyóban — mi attól lentebb állunk!” Ez különösen érvényes ránk, földből élő emberekre, akikhez már csak a „fent” felzavart folyó szennyes vize jut el! Tisztelettel: Katona János ágazatvezető Rákóczi Tsz, Kálmánháza egy csapat létezett a városban, az általam vezetett Szent László cserkészcsapat. Az akadályoztatás, fenyegetések ellenére ma már a negyedik csapat van megszületőben. A megyében is közelíti a húszat számuk. Pedig a csapatvezetők nem kapnak sem pénzt, sem órakedvezményt. Elkötelezett, a gyerekeket mindenekfölött szerető pedagógusok és nem tanárok áldozzák idejüket. vetkező: a fiú két osztályt végzett gimnáziumban. Csavargó életmódot folytatott, egy-egy munkahelyen két- három hetet dolgozott. Ápolatlan külseje és modora érthetően ellenszenvet váltott ki családunk körében. Erről Tímea elmesélte, hogy többször kérte Bélát, hogy menjen el dolgozni, vagy tanuljon tovább. Erre minden alkalommal csak ígéretet kapott. Közvetlen baráti köréből a fiúk beszéltek kislányommal, elmondták, hogy milyen jellemű, ők maguk kérték, ne járjon vele, mert annak csak rossz vége lehet. Bennünket is figyelmeztettek, sajnos az intő szavak kevésnek bizonyultak, bár az utóbbi időben kislányunk mindent elkövetett, hogy kapcsolatuk megszűnjön, de a fiú minden esetben túljárt az eszén, igyekezett ígéreteivel, hazugságaival szembeállítani szüleivel. Idézet a cikkből: „... úgy éreztem, valahányszor a szakítást emlegette, a szülei beszéltek belőle.” Ez a kijelentése a történtek után is önző jellemére vall. Gátlástalanságára, akkor amikor vér tapad a kezeihez, még véletlenszerűen sem néz szembe a Nincs sem oka, sem értelme a sértegetéseknek. A jelzett kommentár nem sértésként íródott, a jelzők■ jó része gazdasági helyzetünkre vonatkoztatott általános és jellemző megállapítás. Az újságíró, így személyem sem lehet fogadatlan prókátor, a fogadott prókátorság (lefizetett) viszont több mint sértés, rágalom. A kommentárban ez áll: „A piacgazdaságnak is vannak írott és íratlan szabályai! Szavahihetőség, megbízhatóság, közös kockázatviselés ... Tovább a gondok, bajok: „ ... nem indok és mentség arra, hogy valakit hitegessünk, átverjünk, illetve aprópénzzel kifizessünk.” Valóban nem Önök zavarták fel a vizet. De én sem. Ami a mezőgazdaságban történt és történni fog, ahhoz az újságírónak vajmi kevés köze van és lesz. Sajnos, nem egy vagy két uborkatermesztő a vesztese az agrárgazdaságot sújtó és megrendítő válságoknak, de vesztese annak minden gazdaság és minden mezőgazda- sági dolgozó. Ha sértő volt a kommentár, úgy elnézést kérek, nem volt szándékos. Tisztelettel: Seres Ernő E nemes feladathoz kérem az elkötelezetten magyar, hitét megváltó tanárok Közreműködését. Ha valakinek, Önöknek kell látniuk, tudniuk, mennyire igénylik a gyerekek a közösségtől kapható szeretetet, vidámságot, nemes eszméket. Ezt nyújtja nekik az újjáéledt magyar cserkészet. Paál István cserkészparancsnok tényekkel: csavargó életmódjával, munkakerülő magatartásával ... NyilatkozatáArra viszont emlékezett, hogyan meneküljön a tett színhelyéről, leoltsa a lámpát, merre van a villámhárító, hogy el tudjon menekülni, hogyan juthat véres ruhával az állomásra, mikor indul Miskolcra a vonat... Sőt, a rendőrségi fogdában töltött napok után még arra is jutott ereje, hogy gondolatait rendezze, újabb „mélyütést’ ’mérve Tímea szüleire. Erre vall az újságban megjelent nyilatkozatának befejező mondata: „Biztosan lesznek barátok, akik elfordulnak majd tőlem, ha más nem, szüleik hatására, valahol ezt is meg lehet érteni ...” Valahol? Kiknek és miért? Talán azoknak az embereknek, akik kint voltak kislányom temetésén? Vagy azoknak, akik jegyzőkönyvben rögzítették: különösen kegyetlen brutalitás. Emberölés! Az ítéletet meghozza a bíróság, a feltett kérdéseket pedig mindenki a maga lelkiismerete szerint bizonyára megválaszolja. Ezt tettem Németh Gyula Miskolc, Árpád utca Mondják: „A harag rossz tanácsadó, aludj rá egyet!” Aludtam — bár alig tudtam —, de dühöm nem csitult. Bírálom városunk művelődési központjának vezetőségét. Mindazokat, akik felelősek azért, hogy december 14- én (szombat) este 20 óra 30 perckor 15, azaz tizenöt(!) ember ült lehorgasztott fővel, arcukon szégyenpírral „kultúrházunk” kamaratermében. Szabó Gyula, a valamennyiünk által ismert és elismert magyar színész tartotta előadóestjét „A Biblia forrásából” címmel, a Tíz- parancsolat erkölcsi útmutatása köré csoportosítva lélekmelengető válogatását. Biztos vagyok abban, hogy megyénk legkisebb falujának kultúrházában is többen ültek volna a széksorokban, mint 120 000 fölötti lélekszámú megyei jogú városunkban. Lehet-e mentséget találni erre? Nem! Rendszerváltozás ide vagy oda, a népművelő dolga mindig is az volt, hogy bevigye az embereket a rábízott házba és ott mutasson nekik szépet, emlékezeteset, megszerettesse velük az oly sokféle élményt nyújtó művészeteket. Az igazi népművelő nem járhatott volna úgy, mint művelődési házunk illetékes munkatársa (vagy munkatársai). És ráadásul helyette (vagy helyettük) mi szerettünk volna a föld alá süllyedni szégyenünkben, amikor Szabó Gyula — valószínűleg életében utoljára — megjelent a kamaraterem színpadán. Igazi nagy művészhez és nagy emberhez méltó volt az a csalódottsága ellenére is felemelő, gyötrelmesen szép emberi beszéde, amelynek tüzénél csak néhányan melegedhettünk. Mi átmelegedtünk, de milyen érzésekkel utazott el Nyíregyházáról a művész? Érdemes volt eljönnie, ha csak ennyien voltak kíváncsiak mondandójára? Csodálkozom azokon is, akik a minősíthetetlenül rossz propaganda ellenére ugyan tudomást szereztek az esetről, magukat hívő keresztényeknek — ráadásul vers- és irodalomszerető embereknek — mondják, és mégsem voltak ott. Egy részüknek talán más elfoglaltsága volt, betegség, családi esemény, stb. gátolta eljövetelüket. No de kérem! 15-en voltunk a teremben 120 000-ből! Én, az ateista kérem számon a távolmaradást mindazoktól, akik hívők. Hiszen ma olyan sokan lettek egyszerre. Hogy lehetséges az, hogy a templomok minden hétvégén megtelnek, miközben Szabó Gyula szájából mindössze 15-en hallgatják meg a Tízparancsolatot? Bíró nem vagyok, ítéletet, büntetést nem hirdethetek. Orvos vagyok, írásommal — remélem — a gyógyuláshoz járultam hozzá, egy társadalmi kórképben. Dr. Szabó Gyula Nyíregyháza Tanárokhoz cserkészügyben Másfél évvel ezelőtt fordultam a város iskoláinak vezetőihez. Kértem, hogy az ifjúság erkölcsi felemelkedését, nemzeti tudatának erősítését elősegítő cserkészmozgalomnak adjanak iskoláikban lehetőséget. Jellemző volt, hogy akkor mindössze egy méltatott válaszra. Az iskolákban pedig nem egy helyen „enyhe fenyegetésben” részesültek cserkészeim. Akkor még csak Erre a kérdésre bizonyára a rendőrség körültekintő, alapos vizsgálata, illetve a bíróság ítélete adja majd meg a választ. De ehhez mint a sértett édesapjának is lenne néhány gondolata. Nem akartam én tollat fogni, hiszen elég nagy a bánatom, hogy elvesztettem családunk szeme-fényét, kislányomat. Ami mégis erre késztetett, az a Kelet-Magyarország december 7-i számában Kováts Dénes cikke volt, mely a gólyabáli gyilkossal való beszélgetést tartalmazta. Ismereteim birtokában — személyes tapasztalataim, a gyilkos baráti köréből szerzett információk. — Krivácsi Béla sunyi, behízelgő modorú, önző, agresszív típusú, aki nem ismerte azt a szót, hogy nem! Sajnos, ennek lett az áldozata kislányom, akinek ez a fiú volt az első szerelme. De alkalmazkodó modorának lett az „áldozata” az újságíró is, aki hitt neki... Idézet a cikkből: ........közel két éve tartott kapcsolatunk, kisebb megszakításokkal. A szünetek azért voltak, mert Tímea szülei ellenezték az együttjárásunkat, mert nekem nincs szakmám, lenéztek érte.” Válaszom a köKi zavarta tel a vizet? Helyik a gólyabáli gyilkos „igazi" arca?
