Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-19 / 297. szám

1991. december 19., csütörtök HATTER Kelet-Mag varország 3 Elolvadt biztosítási díj Csak az avult értéket fizetik A (elvétel a tűz másnapján készült, amikor csak a ro­mok maradtak. cselényi György felvétele Tiszadob — Nyíregyháza (KM — M. Cs.) — Kenyér­re lehetett volna kenni a karvastagságú vasrudakat, amelyek a rettentő hőségben úgy megolvadtak, mint a vaj. Mire idén augusztus 11-én, éjszaka a tűzoltók kiértek a tiszadobi hűtőházhoz, már különösebb oltanivalójuk nem akadt Porrá égett az egész, csak elszenesedett ro­mok maradtak. A tűzeset kárügyének rendezése miatt vita támadt a tulajdonos nyíregyházi Minőségi Zöld­ség Gyümölcs Kereskedelmi és Feldolgozó Kft és a Hun­gária Biztosító Rt. megyei igazgatósága között. — A helyi téesz által le­robbant hűtőházat a tavasz- szal vettük meg, felújítottuk és az egészet felértékeltet­tük — nyilatkozta Szakács Béla, a kft. ügyvezető igaz­gatója. — A miskolci szak­értői vélemény szerint 65 -millió forintot ént a hűtőház. lúlérté kelés? Ebből az értéktelenebb részt 14,2 millió forint ér­tékben apportként bévittük a Friss Gyümölcs Kereske­delmi Kft.-be. Még a nyár elején egy avartűz nyomán úgy döntöttünk, megkötjük az épületre a biztosítást. A Hungária Biztosító Rt. me­gyei igazgatóságának mun­katársa kint járt a helyszí­nen, és július 27-én megkö­töttük a biztosítást 71 mil­lió forintra. Ezért évi 120 ezer forint díjat kell fizet­nünk. — Augusztus 11-én leégett és használhatatlan lett a hű­tőház — folytatta a társaság vezetője. — A tűzoltóság és a rendőrség lezárta az ügyet, ismeretlen eredetű a tűz, és nem állapítható meg szándé­kosság, kaptuk a határoza­tot. Bejelentettük a kárigé­nyüket. A biztosító viszont nem akart fizetni. Elkezdték vizsgálni a tűzesetet, — mondták, hogy rosszul kötöttük meg a biz­tosítást, túlbiztosítás történt, az épület nem ért, 50 milliót, ennyi volt az álló- és forgó­eszköz biztosítása. Felhoz­ták, hogy az épületet a ti­szadobi téesztől áfával együtt ötmillióért vettük. Egyszóval kibúvókat keres­tek és különböző szakértői véleményt hoztak, mely sze­rint újjáépítési költség 22 millió, mivel a szerződés sze­rint az avult értéket fizetik, adnak 5 milliót, meg ha a többi papírt is bemutatjuk, talán még ennyit. — Ha ötmilliót akarnak fizetni, akkor miért nem ennyire szabták meg a biz­tosítás díjösszegét? — kér­dezte Szakács Béla. — Ami­kor fizetni kellett a biztosí­tás összegét, akkor minden rendben volt, mikor bekö­vetkezett a káresemény, ak­kor már csökkentik az ösz- szeget. Mi hosszú távra kí­vántunk berendezkedni Ti- szadobon, 100—150 ember­nek ígértünk munkát, mun­kahelyteremtő támogatást kívántunk igénybe venni, paradicsomot, paprikát kí­vántunk termeszteni, 118 hektáron a gyümölcsös bete­lepítése már részben meg­történt. De ennyi pénzből semmit nem tudunk kezde­ni. Csökkentik az összeget A Hungária Biztosító Rt.- nél Szász Sándor megyei igazgató és Gyenes László műszaki szakértő mondta el a HB álláspontját. — A hűtőházat nem mi értékeltük 70 millióra, ezt a kft. ügyvezetője diktálta be. Ügynökünk természetesen kiment a helyszínre meg­nézni, valós ingatlanról van szó megfelel-e a tűz- és va­gyonvédelmi előírásoknak. A biztosítás megkötésekor az ügyfél olyan összeget diktál be, amelyet akar, ezután szá­moljuk a biztosítási díjat. Az első káreseménykor derül ki, megfelelő összeget számolt, vagy alul-, illetve túlbiztosí­tott. Szerintünk most utób­bi történt, hiszen az ötmil­liós épületnél az áfát vissza­igényelték és a felújítási költség 1,7 millió forint volt. Hütöház beívelt per — Űgynevezett káridőpon- ti avult értékben fizetünk és már átutaltunk a kft.-nek 9 338 000 forintot. Ez az épületkár, egy külső szakér­tő kft. 1991 augusztusi ár- szinten készítet költségveté­séből számfejtettük a szer­ződés szerint járó avult ér­téket. Ebbe a bontási költ­ség is beletartozik, valamint néhány fogyóeszköz, a felvá­sárolt barack és a göngyöleg egy része. A kft. az idegen vagyon kártérítésétől elzárí kózik. A szerződés szerint rendezzük az idegen tulajr donban keletkezett kárt is a biztosítási összegig. Ezenkí­vül, ha megkapjuk a többi göngyöleg és csomagoló­anyag bizonylatait, akkdr annak is rendezzük a kárát. Sokakban felmerül: a biz-1 tosítási díj megkötése után' két héttel leégett az épület, egy kicsit gyanús... Ez a kockázat! Ebből új hűtőház nem lesz, viszont per az elképzelhető. A kft. nagyobb értékű kár kifizetését kéri, mondván, ilyenkor is partner legyen a HB, ne csak díjfizetéskor. A biztosítónál viszont azt az álláspontot képviselik, hogy bárki nagyobb értéket mondhat be, de csak valós kárértéket kaphat meg. Ilyen alapon bemondhattak volna 200 millió forintot is, akkor háromszorosára emel­kedik a biztosítási díj, de a kifizetés, az nem nő. Nehe­zen lehet megérteni, miért mondják azt. diktáljon be mindenki olyan árat, amit akar, és majd a káresemény­kor derül ki, ennek töredé­két kapja. Most akkor ki a nyerészkedő? Tárca mgagy éhen halunk, vagy megfagyunk? Ez nem egy költői kérdés. Ez része volt egy vezérszónok­latnak. Utalt a létminimum­ra, továbbá Stahanekre a szomszédomra. Mondtam is a jó embernek: — Szóbahozták a parla­mentben. — Ne ugrasson hallja-e. Én nem voltam se Ul/III-as ügynök, s pufajkás, aparát- csik meg pláne. A pártház­hoz nekem csak annyi közöm volt, hogy tőlem vették el annak idején. Így hát szó se lehet róla, hogy engem bár­ki is szóba hozna. Különben is ki ismeri Stohanéket? — Sajnos én. Na ne sér­tődjön meg. Részemről ez csak amolyan csúsztatás volt a valóság és a valótlan­ság között. — Nem bánom. Nem sér­tődök meg. Csúsztatni én is tudok, így aztán azt mon­dom, hogy maga egy gazem­ber, csupán megjegyzem, hogy volt már nekem úri társaságom is. Ezek után sze­retném tudni mit csináltak velem a parlamentben. — Szóbahozták. Szó sze­rint azt mondta a vezérszó­nok, hogy a létminimum alatt tengödöknek két választásuk van. Vagy kajára költik a pénzt és megfagynak, vagy fűtenek és éhen halnak. — A kettő egyszerre nem megy? — Mi nem megy? — Hát, hogy éhesen meg­fagyni. Tudja én már eléggé idős vagyok, megbarátkoz­tam régen a hálál gondola­tával, de hogy úgy l-’ijak meg, hogy miután telezabál- tam magam töltött káposz­tával, dagadóval, kőttes ka­láccsal és utána zupsz meg­fagyok. Hát ez nem megy. Attól én borzadok. Mondom a szomszédom­nak, nyugodjon meg. Rak­jon a tűzre, egyen egy kis kétszersültet. Aztán. majd csak lesz valahogy. Borítsunk patakot az ügyre. — Miféle patakot? — Patakfátyolt. — Ezt meg, hogy értsem? Ez a hibája a szomszédom­nak. Ez nem tart lépést a politikával. Elmagyarázom, hogy régen az egyik képvi­selő azt mondta, ha nem lesz ez meg az, akkor itt pa­takvér fog folyni. Most egy másik képviselő hivatkozva a patakvérre, ki­jelentette, lia nem változik a helyzet így meg úgy akkor itt nem patakvér, hanem pa­takkönny fog folyni. Erre a patákvéres úgy reagált, hogy bár tiszteli a képviselő tár­sát, de amit itt és most ösz- szehordott, az nem más mint patakzagyvaság. — Notabene. Ha van pa­takvér, patakkönny, patak­zagyvaság, akkor miért ne lehetne patakfátyol. Sőt most patakjég is van ... m átom nem ért a szom- W széd. Nem is figyel, csak patakbort ereget le a torkán. Ez előbb-utóbb patakdisznórészeg lesz és ak­kor nem lesz kinek elmon­danom, hogy a pia nem old meg semmit. Még a patakpia sem. Seres Ernő Patakzagyvaság Elkergetett takarítók Dankó Mihály A kár szidjuk, akár di­csérjük, — tudomá­sul kell venni — naponta ezrek fordulnak meg a nyíregyházi vásárté­ri (KGST-) piacon. A je­lenlegi gazdasági helyzet­ben sokan csak innen öl­töznek, itt szerzik be a na­pi szükségleteik egy részét. A város, s ezen belül a Piaciroda vezetése — amit az anyagi lehetőségei meg­engednek — mindent meg­tesz, hogy megfelelő körül­ményeket teremtsen, példá­ul lebetonoztatták a parkí­rozót, a használt piacot, és hozzákezdtek az Acél utca rendbetételéhez. Épül, szé­pül a létesítmény, de még­is ... Ahol ennyi ember meg­fordul, rengeteg szemét keletkezik. S amit korábbi írásainkban már oly sok­szor ostoroztunk, sokáig nem oldódott meg a taka­rítás. Ma egy magánvállal­kozó végzi ezt o tevékeny­séget, kisebb-nagyobb si­kerrel. A sikertelenségnek nem elsősorban ő az oka. Történik pedig, hogy a pi­ac környékén éjszakázó külföldiek a takarító mun­kásokat elkergetik, mert nem tudnak aludni. A tényhez az is hozzá­tartozik, a rend és a tisz­taság elsősorban a piac környékére „korlátozódik". Pedig különösen hétvége­ken a parkolási gondok mi­att a Tokaji út mentén gép­járművek tömege várako­zik, s az ide került hulla­dékot csak a szél „takarít­ja”. Nagyon bántja az ar­ra utazó szemét a Tokaji út másik oldalán lévő parkí­rozóban felgyűlt hulladék is. Nem nevezhető esztéti­kus látványnak az ottfelej­tett rengeteg papírdarab, ételmaradék. N em tudom, a rend ellenőrzésére ki len­ne az illetékes, de valamit tenni kell, mert nemcsak csencselök járnak a piacra, akik nem törőd­nek semmivel. A becsüle­tes helybeli vagy idegen azt látja, hogy mennyire szeny- nyezett a környék, s ezzel a városról is levonja a kon­zekvenciát. Mhclji a betlehemi lángol Nyíregyháza (KM — BE) — Karácsony közeledtével felkészültek a cserkészek arra, hogy közvetítésükkel a családok otthonaiba el­juthasson a betlehemi láng — hallottuk Paál Istvántól, a nyíregyházi Szent László cserkészcsapat parancsno­kától. Betlehemben, Jézus születésének helyén gyújta­nak gyertyát, amit osztrák cserkészek repülővel hoz­nak Bécsbe december 21-én. Bécsben veszik át a lán­got a magyar cserkészek, hozzák át hazánkba és vi­szik szét az ország minden tájára december 22-én. Nyíregyházára várhatóan délben érkezik a betlehemi láng, amit eljuttatnak vala­mennyi templomba, illetve hazavihető lesz a Kossuth térről is. A gyertyák, mé­csesek a kora délutáni órák­ban hirdetik a karácsonyi békét, szeretetet és testvéri­séget, az otthonokban ennek a szellemét képviselik. Amint az tavaly is történt, a cserkészek a határokon túl élő magyarokhoz is el­juttatják a lángot Erdély­ben és a Kárpátalján. Egy lángot elvisznek Fábiánhá- zára is, ahol a tévé kará­csonyi „A hét" című ünnepi műsora készül. Kommentár _____ Földforgás Máthé Csaba mjukucska néni fájós térdével már nehe­zen bír járni, de azt a kis földterületet, amely a háza mögött terül el és mindig az ö tulajdo­nukban volt, megművelné. A Nyírtelekhez tartozó Felső-Sóskúton még min­dig ndpirenden szerepel a földvisszaadás és főleg az, hogy a földkiadást végző bizottság az ott élők által a téeszbe bevitt földet egy másik családnak ajánlotta fel, amely elfogadta. — Semmi törvénytelen nincs az eljárásban, vi­szont az évszázados érzel­mi kötődést a saját földhöz egy határozattal semmissé vették. Való igaz, hogy a Felső-Sóskúton élők azt a földrészt, amely a kertek alatt húzódik, sajátjuknak tekintették évtizedek óid,' hiába szerepel a földhiva­talnál a tulajdoni bejegy­zés alatt a helyi téesz ne­ve. A háztájit is ott kér­ték, a téesz segítségével maguk művelték a földet. A másik család vissza­igényelte az egykori földe­ket, mivel arra a területre már építettek, így kapták meg a Felső-Sóskúton la­kók földjét. Természetesen bántja Kukucska nénit és szomszédait a határozat, fő­leg azért, mert magyaráza­tot nemigen kapnak senki­től. A föld elvesztése pe­dig kegyetlen érzés, ami­kor a mindennapos tény­kedés helyett látják, hogy más műveli a területet, nem úgy, ahogy ők tervez­ték, ilyenkor a hiányossá­gokat is jobban észreveszi az ember. Kérdezgetni ilyenkor már nincs mód, legszívesebben fognák a kapát és hozzálátnának az aktuális munkákhoz. MM őst kérjék ki ők is a Iwt földet, de vajon me­lyik részen fogják visszakapni? ök is perle­kedjenek majd azzal, akié esetleg a föld volt, csak nincs lehetősége visszaigé­nyelni. Tanácsot pedig nem ad nekik senki, úgy érzik, félvállról kezelik a témát, pedig még mindig téeszta- gok. Velük is kell foglal­kozni! A tél zárt la­katot a Nyír­egyházát öve­ző hétvégi tel­kek kapuira. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE

Next

/
Thumbnails
Contents