Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-12 / 291. szám

Diagnózis után gyógyítás Jóváhagyásra vár a megye fejlesztési terve Krecz Tibor Budapest (ISB) — Ismere­tes, hogy a kormány idén májusban, kihelyezett ülésen Nyíregyházán tájékozódott Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye gondjai felől. November végére elkészült a megye fel­zárkózását elősegítő rövid tá­vú program tervezete, de el­fogadása más napirendek sűrűsödése miatt egyelőre várat magára. Aligha vitatható, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg az ország egyik legelesettebb vidéke. Ennek illusztrálásá­ra — külön indoklásra már úgy sincs szükség — néhány adat: az egy lakosra jutó ipari beruházás összegét te­kintve Szabolcs-Szatmár-Be­reg a 19 megye közül az utolsó, az egy lakosra jutó összes népgazdasági beruhá­zások terén pedig a 17.; eb­ben a megyében a legala­csonyabb az ipari és a me­zőgazdasági átlagkereset; ez a megye a megyék közti rangsor utolsó előtti helye­zettje a csatornázottságot te­kintve; itt dolgozik a legke­vesebb szakorvos; itt a leg­magasabb a regisztrált mun­kanélküliek aránya: 13,3 százalék, szemben az orszá­gos 6,5 százalékkal. Van ho­va nyúlni. -Győzi-e bárki a feladatokat? Csepp a tengerben A Belügyminisztérium (BM) összeállításában (ez a tárca vezette a földművelésügyi, az ipari és kereskedelmi, környezetvédelmi és vízgaz­dálkodási, a külgazdasági kapcsolatok, a munkaügyi, a pénzügyi tárcák szakértői ál­tal alkotott bizottságot) döntésre vár az az előter­jesztés, amely a májusi ta­pasztalatokra is támaszkodva rövid távú intézkedési tervet tartalmaz a megye felzárkóz­tatására. Az előterjesztők el­ismerik, hogy az elmaradott területeken „a kedvezőtlen tendenciák — a műszaki és a Ihumán infrastruktúra hi­ányosságai, a gazdaság fej­letlensége, a keleti piacok el­vesztése, az infláció — még felerősödtek, a foglalkoztatá­si és szociális králságjelensé­gek kiéleződtek, és e térsé­gek halmozottan hátrányos helyzetűvé váltak.” A prog­Injekciózásra Vár az élelmiszeripar is... HARASZTOSI PÄL FELVÉTELE ram úgy tekinti a megye felzárkóatatását, mint az or­szágos válságkezelés egy hangsúlyos pontját, s a köz­vetlen feladatokat 1991—92- re jelöli ki. Az előterjesztő BM rögzí­ti, hogy a felzárkóztatás már 1991-ben megkezdődött, ami­kor 18 milliárd forint köz­ponti támogatás jutott a ,me­gye településeinek- terület­fejlesztésre, munkahelyte­remtő beruházások támoga- • tására, infrastruktúra kiépí­tésére. Mint cseppek a ten­gerbe, ha nem érkezik to­vábbi segítség. Szabolcs-Szatmár-Bereg képviselői már tettek javas­latot a továbbiakra, azok középtávú megvalósítása a tárcaközi bizottság számítá­sai szerint 32 milliárd forin­tot igényelne. Az előterjesz­tés szemérmesen nem foglal állást az összegszerűség te­kintetében, de javasol olyan kormányhatározatokat, ame­lyek előnyöket biztosítaná­nak a megyének. Ezek: a jö­vő évi, területfejlesztést és munkahelyteremtést támo­gató keretből különítsenek el 500 millió forintot Szabolcs- Szatmár-Bereg számára hasznosítható programokra: a megyei települések kisebb saját forrással is jussanak infrastruktúra-fejlesztésre szánt hozzájárulásokhoz; ke­zeljék kiemelten az M3-as autópálya építését és a me­gyei távközlés korszerűsíté­sét; a kormány a Világbank­hoz fordulhat, melynek szer­kezetátalakítási programja kiterjeszthető a megyére! MindeZékhez' ; kormányzat; jóváhagyás, no és forrás . szükséges,'Mikor és honnan? Kiemelt lépcsők Az előterjesztés melléklete részletez néhány fejlesztési csomópontot. Gyorsítani ja­vasolják az M3-as Polgár- Nyíregyháza közötti szaka­szának koncessziós megépíté­sét, erre a célra 8 milliárd forint kellene. Középtávon 1,2 milliárd kellene a 4-es főút fejlesztésére, további 470 millió más utak korsze­rűsítésére. Vásárosnamény, Dombrád, Aranyosapáti— Tiszaadony, Lónya—Tisza­Piaczűr Kisvárda (V. P.) — Kis­várdán az elmúlt hónapok­ban már nagy vihart kavart a két piac léte. Az egyik a már régen megszokott piac — a Jókai és a Piac út kö­zött —, s a másik a Rollpack Kft. üzemeltetésében lévő kulturált és korszerű körül­ményeket biztosító kirakodó piac. A régi piacról az új pi­ac megnyitását követően ki­tiltották az úgynevezett KGST-piacot, megszüntették az utcán s a földön történő árusítást. De mindez csak tiszavirág­életű volt. A csütörtöki, szombati és vasárnapi napo­kon nagy forgalmat lebonyo­lító piacon most már újra, a piaci asztalok között egy-két sorban, nagy zsúfoltság kö­zepette visszatért a KGST- piaci árusítás. Az új piacon pedig lézeng az árus és a vásárló is. Sürgőis döntést igényel a régi piac ügye, az ott lakók nyugalmának érdekében is. TÁRCA Seres Ernő r gnap kivittük a csali­madarakat. Nem volt szerencsénk. Fogtunk ugyan tíz cinkét, de szélnek eresztettük. — Madár, madár. — Nem úgy van az. Ha egy madár nem tűri a kalit­kát, belepusztul. A strigó az igazi. Vagy a zöldike. A stri- gónál nincs jobb és szebb. A strigó az szebben fülyül, mint a kanári. — De mi az, hogy strigó? — Stiglinc. Aha — idézem emlékeze­tembe az iskolában régen ta­nultakat. Tengelice, avagy stiglinc a verébnél kisebb termetű, zöldes kékes színű tollazatú énekes madár, ma­gokkal, rovarokkal táplálko­zik. Védett. Mondom, hogy védett madárról van szó, te­hát amit ők ketten nyugdí­jasok csinálnak, törvénysér­tő. — Védett? Ugyan ki védi meg őket? Igaz, hogy ki van­nak rakva az erdei etetők, egy- szer-kétszer talán tesznek is bele eledelt az iskolások, a természetvédők, aztán meg­unják, hideg ' van, hófúvás van, mindenféle nyavaja van. Márpedig ha a strigó kétszer evett és harmadjára, negyedszerre nem talál az etetőben semmit, éhen pusz­tul, mert oda jár. Ha én be­fogok néhányat, azok egész télen fütyörésznek. Istenem de szépen tudnak fütyörész- ni, szebben mint a pacsirta és kapnak eledelt, vizet bő­séggel. Tavasszal meg huss. Legfeljebb ha egy párat megtartok. Én védem a ma­darakat. — Na és mi az a csalima­dár? Egyáltalán, hogy lehet madarat befogni? A madarászás, madárfogás amennyire ravasz, annyira egyszerű. Van egy kalitka, abban egy fiú stiglinc. A ka­litka tartozéka két mellékka­litka, benne elkeverve a fi­mogyoród — e helyeken kü­lönböző szintű hídfejleszté- seket terveznek, összesen százmilliós nagyságrendű tá­mogatással. Nem felejthető el a nyíregyházi reptér, kon­cesszióval gyorsítható a for­galomba való bekapcsolása. Átütemezni javasolják a ma­gyar távközlés 3 éves fej­lesztési tervét, hogy Nyír­egyháza után két éven belül Mátészalka és Kisvárda is bekapcsolódhasson az orszá­gos gerinchálózatba. Közmű­vek, vízművek fejlesztése „csak többlet központi forrá­sok biztosításával lehetsé­ges.” Az egészségügy terén a nyíregyházi megyei és a má­tészalkai kórház elsőbbséget és 1992-ben 1,1 milliárd fo­rintot kaphatnak. Az egyéb egészségügyi gép- és műszer- ellátottság javítására a kö­vetkező évben 33 millió fo­rint céltámogatás jut. Lesz rá idő ? A foglalkoztatási gondok orvoslásában jelentős szere­pet játszhat a megyei PRI- MON Alapítvány, mely a tárcaközi bizottság megítélé­se szerint a megye gazdaság- szervező központjává fejlőd­het. Említést érdemel, hogy az előterjesztés a „munkahe­lyek megtartása” jelszóval támogatni javasolja a nem megyei székhelyű vállalatok helyi és legalább 50 főt fog­lalkoztató üzemeinek önálló­sodását, ám ennek feltételei között inkább csak a priva­tizáció általános áldásait em­lítik-. Súlyos problémák tömege és a teljes számbavétel szán­déka, a lehetséges eszközök feltárása — e tekintetben el­ismerést érdemel a program- tervezet. Ám már elfogadá­sának körülményei is jelzik, hogy elkészülte nem ok a megkönnyebbülésre. A- kor­mány még nem jutott oda, hogy megtárgyalhassa a ja­vaslatot. Meglehet, épp azok miatt a gondok miatt, ame­lyek nem teszik lehetővé, hogy o soros támogatások kivételezett elosztása helyett már 1992-ben is más típusú megoldási módokat ízlelget­hessenek a térség települé­sei: adó- és vámkedvezmé­nyeket, speciális hitelpoliti­kát. A program részleteiről an­nak kormány általi elfoga­dása után tájékoztatjuk ol­vasóinkat. nőm madáreledel. A mel- lékkalickák csapóajtóval működnek. A füttyös kedvű csalimadár, ha fajbeli tár­sai csapatostól arra repül­nek, párkereső fütyölésre hívja a lányt. És mindig akad a tengelice, stiglincraj- ban párnélküli, aki a hívó hangra besétál a kalitkába. A lesben álló madarász ilyenkor a vékony zsineggel kioldja a csapóajtót. — Van más mód is — mondja a madarász. Ha be­érik a tölgyfák termése, az a sárga bogyó, akkor az lehul­lik, összeszedjük, kifőzzük és lépet főzünk belőle, vesszőre kenjük és egy kórón a csali­madár kalitkája elé tűzzük. Ez nem jó módszer. Mert ha rászáll a madár a lépes vesz- szőre, beleragad a lába és ha szabadulni akar, megsérül­het. Jobb a kalicka. Jó volt hallgatni ezt a be­szélgetést, megtudni, hogy a madarászás milyen kalandos élet. Ámbár senkit sem biz­tatok madárfogásra. A szó­ban forgó énekesek hasznos és szép madarak és védetteké Inkább az etetők legyenek tele magvakkal, mint a kalit­kák madarakkal EXPO- várakozás Baraksó Erzsébet C seppet sem csodálkoz­hatunk azon, hogy a Világkiállításokat Rendező Nemzetközi Irodá­ban meglepődtek a magyar parlament döntésén, amely szerint a honatyák igent mondtak az Expo megren­dezésére. Valószínűleg, egy nem magyar észjárású sze­mély számára eléggé nehe­zen követhető, miféle logi­ka szerint alakulnak nálunk az események. Néhány hónapja éppen a nevezett irodától kaptuk a jó tanácsot: ők szívesen se­gítenének tanulmányozni, hogyan lehet megrendezni az Expo-t, dehát mégis a magyaroknak kellene meg­egyezniük arról, mi legyen az álláspontjuk. Ezután szü­letett meg a fővárosi köz­gyűlés határozata, s amint ismeretes, elzárkóztak a vi­lágkiállítás megrendezése elöl. Az újabb hírek ezzel ellentétben arról tudattak; a főváros kerületeinek többsége fantáziát látna az Expo-ban. Nem csoda, ha mások nehezen igazodnak el rajtunk, mi magunk sem mindig értjük, mi történik, ■ például ha a kerületek többsége támogatja az Expo-t, kik-azok, akik a fő­városi közgyűlésben ellene voksolnak? Végre, úgy tűnt nyugvó­pontra jutott az ügy az Or­szággyűlés döntésével, ami­ről a főváros képviselője úgy nyilatkozott; azt a ma­guk számára is kötelező­nek tekintik. Lám, gondol­hattuk, győzött a józan ész, mire egyes országos hírközlő szervek azt kezd­ték el feszegetni; miért ad­ta le előbb a kormány az Expo-tervezetet a párizsi irodának, miért nem várta még a parlamenti állásfog­lalást? . Ilyen kérdés csak hangulatkeltésre alkalmas, hiszen ismeretes, a párizsi iroda egy meghatározott napra kérte a kormány vá­laszát, s az korábbra esett a parlamenti döntés nap­jánál — egyébként nem kö­telesek Párizsban az egyes országok törvénykezési na­pirendjét számon tartani, kivált, hogy az ügy a kor­mány illetékességébe tarto­zik. Lehetne számunkra az Expo olyan ügy, amely a más kérdésekben ellentétes álláspontú személyeket, csoportokat, szervezeteket egymáshoz közelebb hoz­hatná. Ehelyett néha azt láthatják rólunk külhon­ban: a magyarok viszály- kodnak, talán még azt is feltételezik; — ha össze­vissza születnek a dönté­sek, ha ilyen nagy a huza­vona — nem vagyunk elég­gé megbízhatóak. Reméljük, azért van rólunk annyi po­zitív tapasztalat is, ami miatt a mérleg nyelve a ja­vunkra billen, és ideadják a világkiállítás megrende- zési jogát. Naponta 70 ezer dobozos tejfölt készítenek a Szabolcs Tej­ipari Vállalat nyíregyházi üzemében. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Kiárusítás ? reket jelent. Ez az ágazat nem tartozik a termelő szférához, de annak egy fontos kiegészítője, sőt sok esetben alapja. Ezért talán nem éri meg aprópénzre váltani a kultúrát. A pilla­natnyi anyagi haszon két- három év múlva behozha­tatlan szellemi veszteséggel járhat. A KPVDSZ művelődési ház a fenntartási költségé­nek közel nyolcvan száza­lékát saját maga gazdál- kodta ki. Kívánhatunk-e ettől többet? Olyan átkép­zési tanfolyamokat, felvé­teli előkészítőket, nyelvok­tatásokat szerveznek, me­lyekre az emberek körében igény van. Jó néhány alko­holellenes, diabetikus és nyugdíjasklub működik. Intézeményünkben nincs már egy talpalatnyi hely sem, ami kihasználatlanul állna. Kár lenne a népművelés előtt lehúzni a rolót, alá­rendelni az oktatást, a szó­rakozást olyan gazdasági tényezőknek, melyek nem hozhatnak hosszú távon si­kert. Bojté Gizella A hirdetési lapokban nemigen találkozunk olyan felhívással, hogy népművelőt keresné­nek, de a kultúra területén ma még éppen dolgozó nép­művelés szakosok ideje is meg van számlálva. Pedig nincs még egy olyan szé­pen hangzó magyar szó és foglalkozás, mint a népmű­velés. Nyíregyházán, a KPVDSZ művelődési húz vezetője, Szathmáryné Sipos Ildikó egy összejövetelen kissé csalódottan mondta, hogy három munkatársával nagy-nagy nehézségekkel tudják csak megőrizni a művelődési ház igazi funk­cióját, arculatát. Felháboro­dásuk egyik oka: miért kényszerítik olyasmire őket, ami igen távol áll a műve­lődés méltóságától, mint például a palackozott ita­lok, olcsó ruhák árusítá­sa. A kulturális intézmények képtelenek arra, hogy ön­magukat fenntartsák, a tá­mogatást viszont csak fillé­I9«f* december 12 . csütörtök » HÁTTÉR | Kelet-Magyarország • 3

Next

/
Thumbnails
Contents