Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

r ‘Tudod... ...én csak akikor írok [eveket ne­ked, fia valami van. S most van. ‘Balhé. (Miattam. (Mert kiborítot­tam. A főnökömet. kp, meg azt a bizonyost. A lényeg: először is erről a zab- pehely gerincű 'Pilátusról. ‘Érzi, milyen jó a hatalom, de nem érti, miért csikorog a gépezet. Éjem rendelkezik, olyan személyiséggel és tudással, amely mellett az őt je­lenleg bosszantó apróságok.vagy a felszínre sem kerülnének vagy könnyedén tovább siklanänfmel- lette. “De nem. O minden reggel „végigléptet" a tanáriban az asz­talok. közt. Ahol nem talál kato­nás rendet, ott hegyibeszédet tart a tanári példamutatásról, majd szakavatott arckifejezéssel és ki­rályi többesben érdeklődik; „Az órára készületünk, készülge- tünf" Amit lehet, egyszerű be­szédfordulatnak. tekinteni, de akár burkolt vádnafis. (Más. Lényeglátását mi sem pél­dázza jobban, minthogy az egy évre járó pedagógus tanszereket, azt a néhány tollat, radirt, füze­tet tőle kell átvenni. Elismervény ellenében. Ofehogy nagy szűkös helyzetünkben pazarlásra vete­medjen valamelyikünk, Amitől csak.az agyunk_vetemedik, ke vigyorogj, van még! llgy egy hónapja lehetett. Egy (akii negye­dikes fordultában kibillentette egyensúlyából a folyosón épp mel­lette elhaladó apró termetű tane­rőt. Aki csak. azért nem dübbent teljes testhosszában, mert a [akii villámgyorsan utánakapott. Ijed­tében megszállta a jóság, elmoso­lyodott, s csak. a szemével mon­dott annyit, ejnye-bejnye. “De mire a tanáriba ért! (Hogy ezek. a toho­nya állatok, drabális bunkók,.. Csak, a valósághűség kedvéért idéztem ízes jelzőiből. S ahelyett, hogy a kollégák, helyrebillentették, volna: „Eja azért nem minden papsajt”, még rátettek.egy (apát­tal. „Plot a régi rend, amikor a diákok, lekapták, a sapkájukat, ha az utca végén feltűnt az osztály­főnök!’" A porosz csendőrlázadás hang­zavarában mi, kis ifjonti liberáli­soki jobbnak, láttuk, csendben ma­radni. Húr fuldokoltunk, a röhö­géstől. Amibe egy jó adag düh is keveredett. Az-tán a folytatás V mindent betetézett. “Dicső (Pilátu­som döntött. Az iskola folyosóján bevezette a jobbkézszabályt. Az ajtóffala mellett északi irányba, a fogasokén ellentétesen haladhat a diákforgalom. A tanároké a fe­lezővonal. Egy középiskolában! Éjem csoda hát, hogy már másnap krétával pingádt közlekedési jelek, tűntek, fal a keramitkpckákpn. Qyors nyomozás, spicli mindig ' akad, az önjelölt piktoroknak, puff egy igazgatói. Amikor maga az oktatás az át­lag és a béka alatt, ez a legfonto­sabb. áfa itt állt be a pumpám ál­landó kft atmoszférára. 'Tudod., történelemből igazán jó könyvünk nincs. Egy középisko­lás pedig még nem jegyzetel, s nem olvas szívesen. “Tíz hétvégémbe került, de elkészítettem egy olyan tervezetet, amely a diákok „moz­gatásával" a „történelmi készsé­get”, s a legszükségesebb ténya­nyag tudását célozza meg. A tö­kéletes nyugodtság álarcában tet­tem fő-főítészem elé. Elolvasta. „(Majd visszatérünk"— mondta. Visszatértünk A folyosón, öt percre, „Ejmcs még itt az ideje!" (Mire válaszolhattam volna, már rohant is, bokros teendőire hivat­kozva. A szelep már visított. Ekkor jött az október 23-i ünnepély. ‘Ca­lami megyei góré osztogatta a ju­talmakat. Aztán „kollegák la- zuljunkel", koccintás. A két nagy koponya, a megyei meg a miénk természetesen egymásra talált. 'Véletlenül (ó, én botor!) dicső pá-' rosukmellett sétáltam el Igazga­tóm félbehagyva mondókáját meg­fogta a kezem, gyengéden a me­gyei góré elé fordított. „Eladd mutassam be egy ifjú kollégánkat. Ő (esz az, aki kísérleti TAJjTEk ‘IPEíME'T valamelyik, osztályában kipróbálja. " Éje tudd meg, mi tör­tént ezután. “De inkább mégis. Ott helyben háromszor szedtem le róla a keresztvizet, kétszer bepelen- káztam, hogy tisztában legyen a dolgok mibenlétével. (Megyei góré ide, megyei góré oda, „szembe ba­bám, ha szeretsz iMásnap reggel, amikor „kilo­vaglásán" mögém ért, csak annyit mondott: „(korának tudom be a vehemenciáját! De ezért még fe­lelni fog!" :Pedig tudod, én csukákkor szó­lok ha... közreadja: Tapolcai Zoltán A huszonéves vállalkozó Nyíregyháza (KM — D. M.) — Elegáns, jó megjelenésű, határozott fellépésű, maga­biztos — valahogy így kép­zelem én is el mai világunk huszonéves vállalkozóját. — Ne higgy a szemednek — kezdi a beszélgetést kicsit tréfá­san Mócsán Csaba. — A való­ság sokkal szürkébb. Három éve, amióta „zöldségezek”, szinte éjjel-nappal úton vagyok. Budapest—Debrecen—Nyíregy- 5, háza piacai a munkahelyeim. Csalóka az a látszat is, amikor egy „köteg” ezrest elővéve fize­tek. Nekem mindent készpénzért kell megvásárolni, akkor és ott, ahol olcsóbban és jobb minősé­gű árut lehet kapni. Nem mond­hatom, hogy mindjárt hozom a pénzt... Csaba „karrierje” kezdetén mint sok hasonló társa, csak vál­lalkozókedvvel és bátorsággal rendelkezett. A Bánkiban szer­zett érettségivel, és a gépi-for­gácsoló szakmunkásbizonyít­vánnyal nem sokra ment. Ezért kölcsönből vett egy lakókocsit; gyertyát, fenyődíszt kezdett árul­ni. Később ismerősök segítségé­vel bérelt egy zöldségüzletet, melyben ma már egy alkalma­zottja dolgozik. — Milliomosság? — kérdez vissza. — Ebből nem lehet meg­gazdagodni. Legfeljebb egyedül, család nélkül, az átlagosnál job­ban élni. Valóban van kocsim, berendezett lakásom, de a szü­leim is segítettek. Nem sajnáltat- ni akarom magam..., aki vállalja, csinálja utánam. A vevőt nem érdekli, hogyan, miképp, de reg­gelre legyen az üzletben a friss, jó minőségű áru, mert legköze­lebb nem jön be. Sokan azért buknak meg idő előtt, mert gyor­san szeretnének nagy hasznot húzni, minél előbb megtollasod- ni. Én inkább azt tartom, adjak el olcsóbban többet, mint drágán kevesebbet. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Az sem mindegy, milyen a ki­szolgálás — teszi hozzá. — A vevő szereti, ha körülugrálják, imád válogatni, s ezt el kell tűrni, akár tíz, vagy száz forintért vá­sárol. Fontos elv számomra: in­kább én csapódjak be húsz fillér­rel, mint a vásárló tízzel. Elég egyszer elszámolni..., a hír futó­tűzként terjed. A sokat emlegetett zöldség­maffiával ő még nem találkozott. Sőt, vannak jó „haverjai”, bár az igazi szakmai összetartást hiá­nyolja. Számára is, mint manap­ság a legtöbb üzletember szá­mára, a legnagyobb gond: ho­gyan tovább? Szeretne tovább­lépni, új dolgokba befektetni a pénzét. Ami biztos, jövőre árui­nak egy részét ő maga akarja megtermelni. Végül is mi kell ahhoz, hogy valaki jó üzletember legyen? Csaba szerint: akarat, rátermett­ség, kitartás, s nem árt, ha mind­ez a külsőségekben is megmu­tatkozik. Végül, de nem utolsó­sorban: pénz, pénz... Az oldalt összeállította: Szőke Judit KÉTMILLIÓ SZERELEM Jégh Róbert ■ / alami mást kellett volna 1 / mondanom. Olyasmit, If hogy még mindig szere­tem, de képtelen voltam rá, és más szavakra is. Felkapta a fe­jét, mintha rejtett kamerákat ke­resne a mennyezeten. — Mit akart az a kurva, igen, mit akart tőled, nem szabad hin­ned neki, mindenkivel ezt csinál­ja, láttad volna azzal a Van Ha- negennel... Úristen, ezek itt mind vért akarnak látni, hát persze, az édes kis bosszúk, mintha máris tarkabarka vér folyna körülöt­tünk, kétmillió szerelem. És közben folyton rá gondolok, ki ez a rá, Dorottya, vacak kis ringyó, láttam volna azzal a Van Hanegennel, és mégis. Helga még mondani akar vala­mit, most ő a becsapott király­lány, érzi már, hogy hiába min­den, és minden, de minden ke­vés. A holland buszsofőr menti meg a helyzetet, amint belép, vi­tatkozni kezd Helgával, valami jelentést akar írni. Németül be­szélnek. csak minden második szavukat értem, de ennyi tökéle­tesen elég, tiszta zsarolás, csak mert nem feküdt le vele is. — Fogd már fel, te barom — mondom magyarul —, hogy ő az enyém, azaz, hogy most már én nem vagyok az övé, vagyis so­hasem voltunk csak egymáséi, de még mindig sokkal inkább az enyém, mint a tied... Meg kell veszni, mennyi birtokos név­más... A csoport minden tagja ré­szeg. Ez a Van Hanegen valósá­gos szőke Mefisztó, fél üveg konyak után úgy forgatja Do­rottyát, hogy nézni sem bírom. Végre elfárad, lezuhannak az asztalunkhoz. Dorottyával összevillan a sze­münk, a holland észreveszi, dünnyög valamit az ideális sze­relemről. Aztán fizet, és elindul a lift felé. A két lány szobájában ülünk, éljenek az idegenvezetők, mond­ja Van Hanegen, és meghúzza az üveget. Dorottya kisiklik a karjai közül, és kimegy az er­kélyre. — Ha egy kicsit is bíznék ma­gamban és benned — súgja Hel­ga —, most elmennék veled, el ebből az álragyogásból, el az unalmas kis életedbe, a tervraj­zaid meg a makettjeid közé, bár­hová... Téged vár, siess... Váratlanul odalép a holland­hoz, megcsókolja, hagyja, hogy benyúljon a blúza alá, majd ami­kor a férfi belelendülne, eltolja magától. „Mit képzelsz, te szar­házi?’’, és leveti magát a sző­nyegre. Valami azt súgja, hogy el in­nen, el a szállodából, el a város­ból is, és most mégis az erkély felé indulok. Az erkélyajtóból lá­tom, ahogy Helga hangtalanul zokogni kezd. Rockkeresztek Kállai János A rocktörténelem ezerfelé ágazó útjait — éppúgy, mint a nagy históriáét — szaporodó ke­resztek szegélyezik. Jeltelen szerénységű sírok (vagy még azok sem, hiszen Janis Joplin a Csendes-óceánba szóratta ham­vait kétezer fontnyi hagyatékát elmulató barátaival), zarándok- hellyé magasztosult mementók őrzik a mának az egykori bálvá­nyozott sztárok emlékét, zené- jük-hangjuk foszlányait, vagy tel­jes életművük napjainkig sugár­zó energiáit. Az MHV-trió (magyarok!) még most is őt siratja nosztalgiázó- szirupos számával, megidézve a klipkockákon a kerek szemüve­ges arcot, elsiratva újra és so­kadszor az elnémult gitárt, John Lennon értelmetlenül-korán ha­lálba „küldött” alakját. Pedig már több mint tíz éve, hogy meggyilkolták! Marc Bolan — harminc évet élt —, a T. Rex avantgarde frontembere is csak az örök hangmezőkről búgja fe­lénk — a fülünkbe, a szívünkbe — a „Children of The Revolu­tion” üzenetét, és Jimmy Hendrix, a kísérteties „Cros- stown Traffic”-ben sikolt, hörög, figyelmeztet... Mire is? A rock abbahagyhatatlanságára, a be- végzetlenül maradt lázadásokra, egy virágok-madarak-szerelmek jegyében indult nemzedék csaló­dásaira, Woodstockra, a Wight- szigetí örömzene eufóriájára, a fénylő magasságokból padlóra zuhant, „furcsa” angyalokra? Mindenre? Önmagunkra? Kegyetlenül hosszú már a sor, a Baudelaire megverselte Albat­rosz-jelenség újra és újra ismét­lődik. Mert nem mindig makulát­lanfehér-szárnyú rockangyalainí mindegyre belebotlottak óriá: szárnyaikba, s legtöbbjüknél még az ágyban, párnák közt ki szenvedés kegyelme sem ads tott meg. Maguk akarták így, prc vokálták a sorsot, nehezen kifüt készhető a röppenő évek távola ból. A komor sereglést talán Budo Holly kezdte: huszonhárom éve sen zuhant le repülőgépéve koncertre igyekezvén. Tíz évr rá holtan találták saját úszc medencéjében Brian Jonest, Rolling Stones „kis vörö kakasát”, MickJagger örök rivá lisát. Halálának értelmetlenség* a Wembley ben égnek ereszte tízezernyi fehér pillangó ser tudta „megmagyarázni”. Egy é' vei később, 1970-ben túladagoll a heroint a fehér blues „csúny lánya”, Janis Joplin, s a Wigh szigeti kiáradást követően véf leg letette emberhangú gitárj; az egyre széthullóbb Hendrix. Jim Morrison, a The Dooi poétája, menekülve-szökve If gendás csapatától 1971-ben P; rizsba költözik, még két kötetn versét kiadja, s lélekben — h szem, hogy így volt — „ráki szül" a már csak posztumus: ként kiadott „An American Pra; er” c. lemezére. Alkoholtól If romlott szervezetével szívrohai végez. Jelképesen szép páriz sírján, a Pére Lachaise-i temeti ben mindig friss virágok garm; dája... V;/, Halottak napja táján — gondf latban — hozzájuk is igyekszen Dúdolom magamnak Joplin ki serű — hangszerkíséret nélki —■ fohászát: „Óh, Uram, adj ni kém egy Mercedes Benzt (me a barátaim Porschén száguldó; nak), s nekem színes tévéi sincs...” Utón... BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI A szerb Zorán a sovinizmusról Nemrég Nyíregyházán kon­certezett sokunk kedvence, Zorán. Munkatársunk, M. Ma­gyar László készített vele hosszabb interjút, ebből emel­tük ki a következő részletet: □ Belgrádban születtél, a magyar mellett a másik anyanyelved a szerb. Hogyan éled meg a ju­goszláviai eseménye­ket? — Nagyon szomorú vagyok. Abszolút világpolgár nevelte­tést kaptam, így a nacionaliz­mus csírái távol állnak tőlem, egyébként az emberiség leg­nagyobb átkának tartom. Eb­ben a kelet-európai térségben minden elölről kezdődik, holott máshol már jól bevált modellek működnek. Gondolok itt akár a kapitalizmus kezdeteinek visz- szatérésére, a sovinizmus, na­cionalizmus újraéledésére. 6 9(e[et-fMafjyarorszáfj hétvégi metféfcTete _________________________________________________________________________________1991. november 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents