Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

1991. november 9., szombat Kelet-Magyarország 3 Zolcsák várja az ajánlatot A HAFE sorsa bizonytalan iláthé Csaba Nyíregyháza — Budapest - Sao Paulo (KM) — Red­en a Parlamentben adta át ÍUÍ»a Mihály pénztigymi- iszternek Szilassy Géza, íegyénk országgyűlési kép- iselője a Hajtóművek cs estőberendezések Gyára yíregyházi leányvállalat át- lakulási tervéről szóló do- umentumokat. A képviselő iirgős intézkedést kert a yíregyházán dolgozó több eáz munkás nevében, akik ilenleg teljes bizonytalan- ígban élnek. A dokumentumok tártai­mról még aznap megkér- eztük Szilassy Gézái, maid ílefonon felhívtuk Brazíliá- an Zolcsák István magyar cármazású brazil üzletem­ért, aki korábban meg karta vásárolni a leányvál- ilatot. Szilassy Géza elmondta, lég 1990 tavaszán hívták íeg a nyíregyházi leányvál- ilathoz a munkástanács íegalakulásakor. Már akkor, erdifc János korábbi igaz­aiéval az önállósulás lehe- iségéről beszélgettek. A épviselő felhívta Terdik úr gyeimét, nehogy úgy tűn- jn a dolog, mintha átmen- ísi akció készülne, és egy íendő vegyes vállalat élére erülne az igazgató, otthagy- a több száz munkást, 'öbbszöri tárgyalás után lind a munkástanács, mind helyi vasasszakszervezet épviselői Terdik János íellé álltak, és egy vegyes vállalat mellett tették le vaksukat. — Akkor úgy éreztem si­kerül létrehozni Nyíregyhá­zán a tervezett vegyes válla­latot — mondta a képviselő. — Viszont hiába határozott a HAFE vállalati tanácsa a HAFE—Zolcsák vegyes vál­lalat létrehozásáról, a cég élére, új vezérigazgatót ne­veztek ki, akinek teljesen más elképzelése volt a vál­lalattal, egy részvénytársa­ságot akart létrehozni, és a vt. korábbi döntését emiatt figyelmen kívül hagyta. Az Állami Vagyonügynökség pedig az ő elképzeléseit tá­mogatta. Ekkor keresett meg a leányvállalat mun­kástanácsának vezetője Fesz- tóry András, Terdik János igazgató és a vasasszakszer­vezet helyi képviselője, kér­ték segítsek az ügyükben. Szilassy Géza hiába pró­bált az új vezérigazgatónál, Sztankovics úrnál kedvező választ elérni, nem sikerült. Közben a korábban jól pros­peráló vállalat csődbe ment. Mivel a nyíregyházi leány- vállalat igazgatójának véle­ménye nem egyezett a ve­zérigazgatóval, őt leváltották tisztségéből. — Hol volt ekkor a mun­kástanács, illetve a vasas­szakszervezet — kérdezte a képviselő —, akik egykoron teljes vállszélességgel kiáll­tak az igazgatójuk mellett7 Ekkor kellett volna az or­szág közvéleményét felhívni a vidéki leányvállalat sa­nyarú helyzetére. A csődbe ment HAFE fel­számolását az Állami Fej­lesztési Intézet kezdte meg. amelynek munkatársa még szeptemberben azt ígérte, október végére kiírják a pá­lyázatot a HAFE eladására. Eddig ez nem történt meg. — Szerintem a következő variációk képzelhetők el — latolgatta az esélyeket Szi­lassy Géza. — A HAFE egé­szét meghirdetik eladásra, vagy a leányvállalatokat kü- lön-külön árverezik el. Az is elképzelhető, hogy zártkörű részvénytársaságot hoznak létre, elsősorban a hitelezők tagjaiból, illetve külön en­gedélyezik, hogy létrejöjjön a HAFE nyíregyházi leány- vállalatából egy vegyes vál­lalat, amelynek résztulajdo­nát a külföldi fél, másik résztulajdonát az Állami Fejlesztési Intézet kapná. Zolcsák István idén ta­vasszal egy nyíregyházi munkásgyűlésen elmondta elképzeléseit, mely szerint egy amerikai és egy német partnerrel közösen vennék meg a HAFE nyíregyházi leányvállalatát. Erről a szer­ződés is megszületett, ame­lyet a HAFE egyoldalúan felbontott. Akkor azt nyilat­kozta Zolcsák úr, nem pe­reskedik a HAFE-val, ugyanis nincs hozzászokva ahhoz, ha a partnere aláír egy szerződést, azt rövid időn belül megmásítsa. — A szerződésfelbontás után értesítettem az ameri­kai és a német partnert, akik visszaléptek az üzlettől — mondta Zolcsák István. — Pedig a teljes termelést le lehetett volna kötni. Terdik úrral erről egyébként Ang­liában tárgyaltunk. Most egyedül maradtam, és várom az Állami Fejlesztési Intézet által kiírt pályázatot. To­vábbra is szándékomban áll megvenni a nyíregyházi gyá­rat, de nem az egész HAFE- val együtt. Ha kezemben van a kiírás, áttanulmányozom, újra felveszem a kapcsolatot a partnereimmel és azután közösen döntünk, beadjuk-e vásárlási szándékunkat. •Egy kis történelem • Ne legyen vagyon- átmentés • Csőd lett a vége • A brazil állja a szavát Káposzta van eladó! Levelek (KM — S. E.) — uhogott az eső, bokáig érő árban jártak, áztak és fáz­ik az emberek, miközben a eveleki határban szedték, akodták és szállították a ká- osztát. Fodor Lászlótól tu- om, hogy jó az idei termés. — Tavaly is jó volt, akkor 50 mázsát adtam el, most 30 mázsa káposztám lesz. ügy mi lesz vele, nem tu- om. Rutonics Pál, aki egy ITZ-re akasztott utánfutó- al az út szélére felállított óliasátorba tolatott, egy ve- ;ménnyel van Fodor László- al. — Nekem is olyan 560 má­sa káposztám lesz. De nem agyon tülekednek érte a evők. Nem értek valamit. rgy hallom, hogy a kárpá- mtúli területen nincs ká- oszta, miért nem viszik, íiért nem adja el valaki. — Tavaly volt kereslet, ittek Miskolcról, Egerből, jttek a maszekok, a kon- ervgyárak, most meg sém­ii. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI Vas József, aki mérlegel és az árut kiadja, ha van ki­nek, szintén nem rejti véka alá véleményét. — Nincs most feketepia­ca a káposztának. — Ezt meg, hogy érti? — Ügy ahogy tavaly volt. Egymásra ígértek. Most vagy sok a káposzta az országban, vagy a kereskedők, a gyárak nem vállalják a kockázatot. — Mennyiért adják a ká­posztát? — Adnánk. Hat forintért. Na, és mennyiért árulják a nyíregyházi piacon? 15 fo­rintért . . . Szedik a káposztát, most van itt a szezonja. Mondják az emberek, hogy bár nem tudják biztosan, de termett a faluban, a falu határában legalább 30 ezer mázsa. Ren­geteg toroskáposztának, ká­posztásgaluskának, töltött- káposztának, savanyúságnak való. Ki gondol rá? A sá­tor előtt áll egy ládaoszlop, rajta két fej káposzta. Jelzi, hogy káposzta van eladó. Ki veszi észre? rÁRCA A z Ember jó. Tojáskoromban me­leg gépbe tett. Ügyelt rám, for­gatott állandóan, ellenőrizte, hogy minden rendben legyen. Az Ember rossz. Anyámnak hány­szor kellett riadtan fölröppenni a fészekről — pedig gondosan válasz­totta ki a fasort —, amikor zörgő, csat­togó járműveivel majdnem ránkhaj­tott. Testvéreim közül sokan ezért nem láthatták meg a napvilágot. Az Ember nagyon jó. Tágas épület­ben nevelt. Finomabbnál fino­mabb ételekkel traktált. Az itatóból soha sem fogyott ki a víz. Az Ember nagyon rossz. Apró csibe koromban megfogott, kalapja alól alig tudtam elmenekülni. Hangjára né­mán kellet megbújni. Az Ember becsületes. Óvott még a széltől is, jobban vigyázott ránk, mint a saját baromfijára. Messze űzte a héját, szarkát, szürkevarjút. Csapdá­ba csalta az ólálkodó rókát, görényt, vadmacskát. Az Ember becstelen. Gyermekei megkergettek, kővel dobáltak. A pásztor a kutyáját uszította ránk. Hányszor kellett anyánknak magára hagyni bennünket, menekülni, hogy alig talált meg utána bennünket. Az Ember tisztességes. Repülni taní­tott. Bármerre csavarogtunk, min­dig visszahívott. Az ember tiszteségtelen. Ha az út­ra tévedtünk, autójával mindjárt ránk akart hajtani. Megtanított félni, ret­tegni. Az Ember betartotta ígéretét. Mi­kor megnőttünk, szabadon engedett. Miénk lett a határ: ezer érdekesség1 várt ránk. Az Ember hamis ígéretet tett. Este orvul — szemünkbe világítva — va­dászott ránk. Gépeivel kiűzött a bú­zatáblából. A kukoricaszár rossz, mert a szellő is megzörgeti. A Nap rossz, mert nem- melegít. Az eső rossz, mert eláztatja tollruhámat. Csak az ember, jó... ! Lám, ott jön... A kukoricaszár eltakar, zizzenése elnyomja hangodat. A Nap jó, mert felszárítja a harmatot. Az eső jó, mert felébreszti a magban szunnyadó alvó csírát. Csak az Ember rossz .... vigyázz ott jön ... ! Menekülj !!! Miért tenném, hisz velem min­dig jót tett... ? Jaj, mi ez a fájda­lom ... Ez szörnyű, miért nem szárnyalsz tovább . . . megmondtam, az Ember . . . * * * „Ez szép lövés volt komám, ma már a harmadik fácánkakas hullik lábad elé.” IQ Szőke Judit # ntelligencia és annak mérése — zűrzavar övezi ezt az erede­tileg pszichológiai termi­nológiát. Pedig a hétköz­napok során is sokat használjuk, de legtöbbször nem a helyén. Okosság, értelmesség, kulturáltság... csak részleteiben fedik át egymást és az alkalmazott lélektan eme kiemelt fo­galmát. A minap egy úri­ember — egyébként lélek­tantanár — beszélt e té­ma kapcsán a rádió egyik műsorában. Kicsit idege- nes volt az akcentusa, ha­marosan ki is derült, hogy Svédországban ő az Intel­ligensek Szövetségének az elnöke. Amúgy magyar. Azt fejtegette, milyen sok a vita a mérést szolgáló tesztek, a kvóciensek, a teljesítmény-pontérték, 'mint képességkifejező kö­rül. Az IQ nem egy szám, hanem tudományosan ér­telmezhető, a személy szín­vonalára többé-kevésbé tartósan jellemző értelmi állapot. Roppant szerény volt, harapófogóval kellett ki­húzni belőle adatát. ö ahhoz a szűk réteghez tartozik, akik 145 feletti IQ-val rendelkeznek. Ez extrém magas eredmény. 0 zseniális, vagy majdnem az. Azért jött Magyaror­szágra, hogy nálunk is meghonosítsa az általuk legjobbnak tartott teszt­konstrukciót, s persze, hogy felmérjék majd a magyar lakosságot. Ko­moly tapasztalatokon ala­puló becslések szerint a magyar népesség öt száza­léka ebbe a kategóriába tartozik. Az ugyebár van vagy kétszázezer. Azért erre kí­váncsi leszek. Ahogy vé­giggondolom, van egyszer verbális intelligencia. Ez­zel nálunk nincs baj. Be­szélni nagyon tudunk. So­kat is, feleslegesen is, mellé is. 4 szociális, érinkezési ügyességünkkel sincs baj. A jó emlékezete azonban sok embernek már hadilábon áll. A lo­gikus gondolkodás tekinte­tében is akad bőven mérni való. Kétszázezer zseni... Uram, kérjük a névsort, hogy kezükbe adhassuk az országot, a maradék ki­lencmillió-nyolcszázez­rünk sorsát. A nyári esők miatt általánosan két hetet csúszott a ku­korica betakarítása. A Nyíregyházi Ságvári Tsz kettes kerületében 400 ha áll lábon a jó termésből, melynek betakarítása november végére fejeződik be. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Ujsztrí szemiyitás Kállai János ■ »isszafogott, opálosan derengő fények, kel­lemes szintetizátor- zene — Jean-Michell Jarre dallamai —, a megnyitó előtti készülődés utolsó simításai. A nyíregyházi Ifjúsági Centrumban a technikán már nem múlik a Nemzetközi Hologram Kiállítás sikere. Elhelyez­ték az első pillantásra alig valamit eláruló műtárgya­kat, bekapcsolták a lézer­fényeket, s a gyanútlanul bóklászó látogatók csak akkor bökkennek meg, amikor a falra függesztett képek síkjából szinte elé­jük ugrik az ábrázolt ál­latfigura, megfogható kö­zelségbe kerül a nemes veretű fegyver, „megeleve­nedik” a bohócarc, vagy éppen a három grácia szobra. Igen. A nem mindennapi látványosság élvezhetővé tételéhez szükséges a XXI. századot megelőlegező, igencsak költséges beren­dezés-rendszer, s nem árt, ha évezredes, megrögzült látásbeidegződéseinket is átprogramozzuk az élmé­nyek befogadásához. A hologramokról sokan még nem merikfakarják ki­mondani, hogy művészet. Pedig, a lézersugarak se­gítségével háromdimenzi­óssá „változtathat9” ké­pek az emberiség sokszá­zados törekvésének megva­lósíthatóságát jelzik: a síkban ábrázoltak térél­ménnyé alakítását. Anélkül, hogy a ho­logramkészítésnek a tu­dományokra tartozó „ap­róságaiba” belebonyolód­nánk, túlzás nélkül mond­hatjuk: szép és izgalmas, vizuális csemegéket kínál ez a tárlat. A s akkor még csak az #* esztétikum szférájá­ban megfogható ér­tékekről szóltunk! Pedig a hologramok a hétköznapok számos területén alkalmaz­hatók — sikerrel! Az ilyen „kép” sokféle rek­lámcélt szolgál, mert szí­nes, felhívó ereje is nagy. Megnehezíti az okmányok. értékpapírok, hitelkártyák hamisítását, de díszíthet­nek vele ajándéktárgya­kat, üdvözlőkártyákat. És még egy nagy terület: az oktatás. A szemléltetésnek teljesen új perspektíváit nyithatja meg a hologram­technika. Igaz, egyelőre még nem olcsó mulatság ez az egész, de „szemet nem nyitni rá” — vétek lenne! HÁTTÉR ül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents