Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-07 / 261. szám
1981 nflVemr> ; ... •:/- MATTER .. _ .. Kelet-Magyarország 3 Újra ütik Balkányban nosztalgia Az ötvenévesnél fiatalabbak nem is emlékezhetnek hasonló üzemre. a szerző felvétele n Üzlet, nem Balkány (KM — GB) — Negyven évi szünet után ismét működik olajütő Balkányban. Tóth Sándor és fia. if j. Tóth Sándor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve tavaly ősszel felkutatta, s megvásárolta az egyik tsc-ben ócskavasként porosodó berendezést. Saját kezűleg felújították és a község lakosságának lelkes támogatásától kísérve, a néhány hónap alatt felépített műhelyben, üzembe is helyezték. A vállalkozás, .ami ezekben a hónapokban esik túl az első szezonján, úgy tűnik több lesz, mint egyszerű „nosztalgiaüzem”. Balkány központjában, egy lovas kocsi gazdája igazít útba: „Csak menjen kifelé Nyíradonynak, aztán a második utcán forduljon be jobbra. Ott aztán már megtalálja az olajütőt.” A kis üzem előtt teherautó várakozik, odabent olajat üttetni napraforgót hozott kuncsaftok figyelik Tóthék mostanában már meglehetősen ritkán látható foglalatosságát. SzotyoláMI alaj A szotyolát először a hán- tolóba önftik, ahol megszabadítják a héjától. A kirostált magbél, darálás után a pörkölőbe kerül, s innen — miután az egész műhelyt belengi az ínycsiklandó pirított napraforgóillat — öntik át a sajtóiéba, ahonnan azután a préselés nyomán kicsordul az aranysárga, zamatos napraforgóolaj. Pénzügy régióban Debrecen (KM—R. J.) — Megnyitotta debreceni kirendeltségét a PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Vállalat, ami két esztendeje alakult a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézetének jogutódjaként. A vállalat a pénzügyi-számviteli oktatások szervezését, továbbá a számviteli vizsgákkal kapcsolatos feladatokat ettől az évtől regionális alapon, vidéki hálózat kiépítésével valósítja meg. TÁRCA — Hoznak magot hál’ istennek mostanában szinte mindennap — mutogat meg mindent az ügyes kezű idősb Tóth — de, hogy idáig eljutottunk, azért nagyon sok köszönet jár mindazoknak, akik anyagilag, vagy a két kezük munkájával segítették, lelkesedésükkel támogattak, a mi — őszintén szólva induláskor talán nem elég körültekintően felmért költségvetésű — vállalkozásunkat. Már amikor bejelentettük, mire készülünk; sok lelkes halkányira találtunk. „Kell a községnek az olaj- ütő”, — mondták —, „legalább lesz amibe ha mást nem, hát a hagymát meg tudja pirítani a nép!” Egy nyolcvanéves öreg néni, aki még ismerte a hajdan Balkányban ütött olajat, meg- megállt itt, amíg folyt az Nyíregyháza (KM — CS. K.) — Másfél napos konferenciát rendezett a közelmúltban a Megyei Jogú Városok Szövetsége Miskolcon, ahol a húsz megyei jogú városból csaknem valamennyi képviseltette magát. Mint azt Mádi Zoltántól„ Nyíregyháza polgármesterétől megtudtuk az alapvető kérdés a konferencián az volt: hogyan erősítsék tovább az érdekképviseleti szövetséget. Az eltelt egy év tapasztalatait értékelve elhangzott, hogy a legkomoépítkezés, és el-el mondogatta: csak addig meg ne haljon, amíg ebből nem lesz valami! D plébános felszentelte Végül is lett oiajijitő. Öt hónapi megfeszített/ munka után elkészült az üzem, amit ünnepélyes külsőségek között adott át a baikányi polgármester, és fel is szentelte a helyi plébános. A gondfelhők azonban még nem oszlottak el Tóthék feje fölül. Valahogyan el kellett sajátítani a jó olaj készítésének csínját-bínját. Kétezer kilométernél is többét utazlyabb erővel és tekintéllyel ez az önkormányzati szervezet rendelkezik. Négy határozatot hoztak, ezek közül kettőt emelt ki a polgármester. Elfogadhatatlannak tartják, hogy a jövő évi állami költségvetés ösz- szeállításánál a kormányzati szervek tovább folytatják az elmúlt évtizedek rossz és elavult, a települési önkormányzatok számára egyértel- rfiűen hátrányos tervezési gyakorlatát. Túl kevés időt szabtak a költségvetési irányszámok elkészítéséhez, úgy tak az országban, de a felkeresett „kollégák” nem árultak el semmit. Nem volt más hátra, saját maguknak kellett rájönniük az illatos, zamatos olaj titkára. Igaz, már majdnem elfogyott a drága pénzen vett tizenkét mázsa napraforgó, mire olyan olajat sikerült nyerni, amivel a sokat látott öregek előtt sem kellett szégyenkezni. Ügy látszik a tanulópénzt itt sem lehetett megspórolni. R bioolaj — Minden a pirításon múlik — kapcsolódik be a fiatalabb Tóth Sándor, aki évekig dolgozott eredeti szakmájában, szakácsként különböző éttermekben, s így értője ízeknek, illatoknak — ha nem csípi el az ember a legjobb pillanatot, már nem az igazi. Szerencsére nálunk már ez nem fordulhat elő, igazán linóm olajat ütünk. — Majd adok egy kis kóstolót — veti közbe, s a terveit ecseteli: már 150 kilométer távolságról is jönnek hozzánk üttetni, mert szó, ami szó nem vagyunk drágák. Ám sokkal többet is tudnánk dolgozni. Éppen ezért kezdtünk tárgyalni olyan cégekkel, akik palackozót telepítenének ide, és vállalnák a forgalmazását is az itt, folyamatosan «gyártott, hagyományos, vegyszermentes technológiával készülő terméknek: a bioolajnak”. Talán lesz belőle valami! tűnik, nem tekintik partnernek az önkormányzati testületeket. A másik: természetesnek veszi a szövetség, hogy a törvényesség és a szakmai előírások érvényesítése, a kormányzati * munka hatékonyabbá tétele, az önkormányzatok megfelelő információval való ellátása érdekében szükség van regionális és megyei hivatalokra, de ez nem járhat az önkormányzati feladatok és hatáskörök szűkítésével. Érdekképviselet Nem partner az önkormányzat? D ,e régen ettem libamá- , jat. Kacsamájat is régen ettem. Sőt enni is régen ettem. Ügy isten iga- zápól. De hát miért nem eszem én libamájat? Nincs liba? Vagy, ha van liba, akkor csak olyan liba van, hogy annak nincs mája? Fogas kérdések ezek. De én a fogas kérdésből most keresztkérdést csinálok. Zavarba hozom a szomszédomat, Sto- haneket azzal, hogy rászólok: — Maga mikor evett utoljára libamájat? — Mi köze hozzá. Egyébként utálom a libamájat. A csirke szárnyát szeretem, meg a kaparóját. — Stohanek úr maga nem őszinte. Miért nem mondja meg áperbé, hogy a jövedelméből nem futja a libamájra, a kacsamájra, a csirkemellre, és a csirkecombra. — Koldus azért nem vagyok. Igenis ha szeretném a libamájat akkor venném és enném. Telezabálnám magam. Kerül, amibe kerül. Legfeljebb nem fizetném a lakbért, a villanyszámlát, meg egyebet. Egyébként most mit macerái? Nem is lehet libamájat kapni! — Hát persze, hogy nem lehet. — Akkor meg minek beszélünk róla? — Mert mi vagyunk Európa legnagyobb libamájexportőre. Évi 75 millió dol- lárd értékű libamájat exportálunk Franciaországba. — Ne mondja. De mondom, sőt azt is közlöm a szomszédommal, hogy válságba került a buli. Már a hetedik libamájjal rakott kamiont gyújtották fel a franciák tiltakozásul. — Mi az, hogy tiltakozásul? Én inkább arra gondolok, hogy a franciák mostanában a kamionban sült libamájat kedvelik. Tudja szomszéd úr, a franciáktól minden kitelik. Akik rákot, csigát, osztrigát esznek, azokról elhiszem, hogy kamionban sült libamájat is zabáinak. Lehet, hogy a kamiont is sülve szeretik. — Stohanek úr maga egy balfácán. A franciák nem azért gyújtották fel a libamájas kamiont, mert a kamionban sült libamájat kedvelik. A gyújtogatás a honi termelők részéről tiltakozásként történt. A magyar libamáj letöri a francia termelői árakat. Ügy, hogy a német szállítmányozási vállalat képviselője ki is jelentette, nem ad több kamiont. — Na és. — Ha nem lesz kamion, nyakunkon marad a rengeteg libamáj. Tele lesznek az üzletek libamájjal. E z utóbbi okfejtésre a Stohanek elsápad, elvörösödik, és gutaütés kerülgeti. Már azt hiszem jobblétre szenderül, de erőt vesz magán, és közli: nem akar libamájat enni. Gyomorrontást kapna, meg mindent. Különben is megszokta már a csirkeszárnyat meg a kaparóját. Ebben a műfajban ínyenc, és nem enged a huszonegyből. Lelke rajta. Nem erőszak a libamáj. Balogh József É letképesek, demokratikusan és önállóan működnek, hatékonyságuk azonban még nem megfelelő. Ezt a mondatot dr. Verebéig Imre, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára mondta Nyíregyházán, amikor három megye polgármestereinek tanácskozásán értékelte az önkormányzatok működésének egyéves tapasztalatait. Legtöbb szó a képviselő- testületek működéséről esett, hiszen az önkormányzati jogok és kötelezettségek legfőbb letéteményese és az önkormányzati struktúra meghatározó eleme a képviselő- testület. így az is természetes, hogy a működésben tapasztalt bizonytalanságok legtöbbje a képviselő-testületek működése körül keletkezett. A bizonytalanság okozta, hogy több helyen túllendültek a törvény biztosította mozgásterükön, hogy a rendszerváltás sajátosságaiból adódóan bizalmatlanok voltak néhol a polgármesterrel, illetve a hivatali apparátussal szemben, s nem ruháztak annyi hatáskört a polgármesterre, mint amennyi megillette volna, mint amennyi a képviselő-testületek munkáját jócskán megkönnyítette volna. Az összeszokás konfliktusait is át kellett élniük, Versenyben ami miatt a testületi ülések időnként éjszakákba nyúltak, helyben felvetett témákat tárgyaltak, s mert nem hajlottak különböző pártok képviselői kompromisszumokra, sokszor csak formális döntések születtek. Az eltelt egy év a legtöbb helyen — kivételek azért még vannak — elependő volt arra, hogy a képviselő-testületek hozzáláthattak a reális programok kidolgozásához. Mostanra a legtöbb helyen demokratikus keretek közé terelődtek a viták, eltűntek a tanácsrendszerre jellemző „szervezett” viták, s nem adnak az interpellációkra manipulált statisztikával kialakított válaszokat. E gy év a települések működőképességének megőrzésében nagy idő, de a működtető szervezetek összhangjának megteremtésében ugyancsak rövidnek tekinthető. A tapasztalatok azonban reményt nyújthatnak arra, hogy a legközelebbi választáskor a legtöbb helyen már nyugodt lelkiismerettel állhatnak a képviselő-testületek települések lakói elé, mert tetteikkel, eredményeikkel bizonyíthatják, hogy ez a demokratikus önkormányzati rendszer minden tekintetben kiállta a versenyt, s felülmúlta az előzőt, a tanácsi rendszert. Nyíregyháza belterületén már megszokhattuk, hogy minden építkezés rombolással kezdődik. A volt szovjet laktanya helyén a hálózatát Magyarországra is kiterjesztő osztrák ÖMV cégtől a nyíregyházi NYIRBAU Kft. kapott megbízást egy komplex töltőállomás felépítésére, amely a sorban negyedik lenne országunkban. BALÄZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Távhőguta Kováts Dénes M z állampolgárok több- sége képtelen kifizet- ™ * ni azt a távfütésdíjat, melyet az állami dotáció megszűnése után tervez bevezetni a Szabolcshő. Hiszen nemcsak a fűtésdíjat kell fizetni keresetükből, de számos, más irányú anyagi terhei is vannak az állampolgároknak. Ez a megállapítás azon a tájékoztatón hangzott el, amelyen a négy — Nyíregyházán kívül érdekelt * kisváros képviselői vettek részt. Számukra ugyanis többletterhet ró ez a változás, mivel a tervek szerint Kis- várdán, Záhonyban, Nyírbátorban és Mátészalkán jóval többet kell fizetni a távfűtésért, mint a megye- székhelyen. S ez — a polgármesterek szerint is — igazságtalan, hiszen megyei vállalatról van szó. Hallatszanak olyan hangok: a díjbeszedők nemcsak a számlát viszik magukkal, de csekket is, mondván: a díjból annyit fizessen be az állampolgár, amennyit bír. Ha ez valóban így van, kissé furcsa a helyzet: maga a Szabolcshő buzdítja állampolgári engedetlenségre a lakókat. Ugyan ki fizetné így ki a teljes összeget? A polgármesterek véleménye: ez nem megoldás, ettől meg kellene óvni a megyei vállalatot. Bár tény: a lakosság ilyen terheket már nem bír el. Hallottam egy példát: egy 3 szobás kisvárdai lakás után több mint 11 ezer (!) forint a havi fűtésdíj az új rendszerben. Vajon mennyit kell akkor a családtagoknak keresni, hogy a villanyszámlát, a TV-díjat, az OTP-részletet (vagy részleteket), az óvodai és iskolai térítési díjakat (stb.) Id tudják fizetni. S akkor még nem vettek ruhát, nem ettek egy falatot sem. Szolidan számolva nettó negyvenezer alig lenne elég az átlagos életvitelhez. Vajon ennyi egy család átlagjövedelme ma, Magyarországon?
