Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-06 / 260. szám
1991. BQV(snber 6., szerda HÄHER Kelet-Magyarország 3 Nagy pénzek Kisvárdán? Négycsillagos szálloda épül Kisvárda legújabb középülete ez a pénzintézet, amely novembertől működik. A szerző felvétele Nábrádi Lajos ■ < Kisvárda, (KM) Mikor lesz Kisvárdáéói nagyobb város? Mit ígérnek a hazai és a külföldi befektetők? Mire van pénz és mire nincs? Van-e jő hírverése a településnek? Ilyen és hasonló kérdésekkel kopogtatnak be intézményekbe, üzemekbe, járjuk az utcákat íme a tapasztalat. A város déli részén sima, közművesített terület. Itt jelölték ki az almai eldolgozó üzem helyét. Megbízható a hírünk, amely szerint nemsokára elkezdik építeni. Jóval bentebb, Deák Ferenc utca sarkán rendezett terepet látunk. Ide képzeljük el a négycsillagos szállodát, amely az üzletemberek igényeit is kielégíti. Egy kereszteződésnél modem, űj épület marasztalja a tekintetet. Sak a bizaavtalaaság Ez az új orvosi rendelő, pár napja avatták. A főutcán látványos építkezés utolsó fázisát láthatjuk. Ebben a városképet is szépítő pompás épületben kap helyet pár nap múlva az új pénzintézet, a takarékszövetkezet. Dt. Oláh Albert polgár- mester hivatalában válaszol a kérdésekre. Előrebocsátja, hogy ő sem tudja mindenre a választ, oly sok a bizonytalanság. S bevallja: itt-ott van eredmény, tapasztalható némi fejlődés, de nem elégedett, hiányérzete van. Mondja, a vállalkozók, a pénzemberek egymásnak adják itt a kilincset, de mire fizetni, befektetni kellene, valahogy mindig eltűnnek. Prospektusokat, ajánlatokat keres elő egy fiókból, lehangoltan legyint, kéri olvassunk el néhány meddő ajánlatot. * Az egyik stencilezett ajánlatban ez áll: „Svédországi partnerünk bevonásával szívesen részt vennénk az Önök területén minimum 50, maximum ezer lakás építésében. Vállaljuk teílefon- rendszerek, digitális hálózatok tervezését, telepítését”. A polgármester emelt hangon jegyzi meg, ennek a városnak még nincs táv- kapcsolású telefonhálózata, innen az üzletemberek is csak órák alatt tudnak telefonálni. Mikor lesz felzárkózás? — kérdezzük egyszerre. Egy külföldi érdekeltségű •részvénytársaság hónapokkal ezelőtt tett ajánlatából is idézünk: „Vállaljuk a gyógyító, regeneráló víz melletti gyógyszálló építését (A vár mellett. A szerk.) Nagy forgalmú üt mentén vállaljuk kereskedelmi üzletház és golfpálya építését. Ezen objektumok megépítésére a teljes finanszírozási összeggel rendelkezünk”. A rendelkezésre álló ösz- szeg csak ígéret, ezzel az ösz- szeggel nem jelentkeznek komolyan az RT. emberei — közli beletörődve a polgár- mester. S hogy valami biztatót is mondjon, arról szól, hogy egy fölöslegessé vált óvodát az önkormányzat eladott a Piremon Kisvállalatnak. Az átalakított épületben a kisvállalat egy nyolcvan főt foglalkoztató üzemet nyitott. Textíliákat, elektromos alkatrészeket •gyártanak majd. Városrendezési terv A polgármesteri hivatal csoportvezetője, Fekete Ferenc tervdokumentációkat, városrendezési tervet tesz az asztalra és sorolja a száraz tényeket. Az önkormányzat a város déli részét tar-- talék iparterületnek jelölte ki. A következő években ki- sebb-nagyobb üzemeket építhetnek itt a komoly befektetők. Hangsúlyozza a csoportvezető, komoly a magyar—spanyol kft., amely almafeldolgozó építését kezdi el nemsokára. A Budapesti Iparterv már készíti a terveket. A spanyolok feldolgozó üzemében az almát majd al- masziromnak dolgozzák fel, e termék iránt ugyanis nagy a kereslet. A csoportvezető arról is szól, hogy már megkötötték a szerződést, amelynek értelmében a Miskolci Sarkkő Kereskedelmi és Vendéglátó Kft. négycsillagos szállodát épít a városban, számítva a kelet—nyugati kereskedelem megélénkülésére. Ám a csoportvezető is mond valami lehango- lót: „Egy pesti bank megígérte nekünk, hogy bel- és külföldi vállalkozókat keres a négyes főút mentén megépítendő üzletház és benzinkút létrehozására. Ez is ígéret maradt”. KSzel a határ ígéretes Petkó László áfészelnök nyilatkozata: „A Kon- sumbankkal közösen hamarosan fiókot nyitunk a városban. A Szabolcs Áruház mellett vállalkozókkal közösen butiksort alakítunk ki. A határ közelsége miatt is magyar—szovjet közös kereskedelmi vállalatot akarunk létrehozni”. A helyi fékbetétgyár igazgatója, Tóth Ferenc ezt mondja: „Mi már tapasztaljuk a Hamburg melletti Ju- rid cég szellemi befektetését, licencet kaptunk e cégtől. Jövőre működő tőkét hoznak ide a németek”. Kisvárda tehát, ha kis lépésekben is, de halad előre. Üzlet a kórházban Kisvárda (KM — V. P.) — Már három hete működik Kisvárdán a kórház rendelőintézetének földszintjén a Granvisus Lát- szerész Kft. üzlete. Az automata csiszolóval is felszerelt üzletben a szemészeti rendelést követően — akinek szemüveget írtak fel — bárki megvárhatja, vagy más ügyeit is elintézheti, s közben 30—60 perc alatt elkészül a szemüvege. Minden igényt igyekeznek itt kielégíteni, a színezést, a monixozást, vagy bármit a tulajdonos igényei szerint. A kórházban működő kft. üzletében megvalósult az, ami eddig álom volt. Nem kell napokat eltölteni a vidékieknek, hogy szemüvegük legyen. A jövő szakmnnkásaiért Fehérgyarmat (KM — M. K.) — A fehérgyarmati szakmunkásképzőben jelenleg 710 fiatal ismerkedik tucatnyi szakmával. Sokat jelentett a gyakorlati oktatásban, hogy több vállalati tanműhelyben illetve a termelésben fogadták a harmadéves tanulókat. Sajnos a szatmári üzemek a szakmunkásaikat sem tudják foglalkoztatni, nemhogy tanulókat. Amennyiben újabb üzemek kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem lévén munkájuk — újabb csökkentést hajtanak végre; 3 új tanműhelyt kell kialakítani. A városi ön- kormányzat felkészült a gond orvoslására. Az iskola vezetői profilváltáson is gondolkodnak. Bolti eladó, valamint gázvezeték- és készülékszerelő szakmát indítanak — pályázaton szerezve ehhez támogatást. TÁRCA Tóth Kornélia A rany gyűrűje sok vékony karikából áll. Divatos pulóvert visel, hosszú haját modem szalag fogja össze. Ápolt körmét színesre lakkozta. Az ifjú hölgy innen még a nagykorúság határán, ö a szóvivő az asztalnál. Jó harmincas kolléganője és hasonló korú munkatársa a hallgatóság. A tini gondban van. — Talán mégis el kellene költözni albérletbe. Akkor annyit diszkóznék, amennyit • csak lehet. Nem kellene este tjzre mindenáron hazaérnem. Bár lehet, hogy anyám nem engedné meg az albérletet, még akor sem, ha betöltőm a 18-at. Már néztem is egy garzont, csupán 8 ezret kér a tulaj havonta. — Plusz a rezsi? — Télen biztos rámenne a ... Szóval, az. Bár anyámck igazán hozzájárulhatnának ... — Otthon megvan a helyed, nem is kell fizetned emberek, hogy így a pénz, meg úgy a pénz — fordít a beszélgetés fonalán a leányzó. — Én mindig kijövök a fizetésemből, és rendszeresen veszek belőle magamnak Tóth Kornélia Potom ötezer érte, és még azt képzeled, hogy ezek mellett az albérletedet is leszurkolják?! — így a két kolléga. Egybehangzó mondataikat a fiatal házasok számtalan gondja formázta azonosra. — A rezsibe be- szállsz valamennyivel? — Mit képzelsz? Csak nem fizetek azért, hogy otthon lakom? Egyébként sem értem, miért sírnak annyit az valamit. Hol egy órát, hol egy csizmát, hol egy pulóvert. Mostanában apunak adok egy ötöst, nyugati kocsira gyűjt, hátha az enyém lesz... — Mennyi is jön ki neked nettóban? — gyors felszámolón. — Ugye, megvan a 14— 15 ezer forint? Abból egyetlen fülért sem kell a lakásra befizetned, rezsire költened, még egy kiló kenyeret sem veszel. Ha tankolsz, biztos kapsz a papa kocsijához benzinrevalót is. Jó, hogy te kijössz ennyi pénzből. Gondolnád, hogy egyetlen családos munkatársadnak sincs ennyi zsebpénze egy hónapra? S arról hallottál-e, hogy az átlagos családokban a férj, feleség együtt visz haza ennyi nettót? .. . N e röhögtess. Így is elmegy. Az képtelenség, hogy ennyiből éljenek — most először fut át a csodálkozás a csinos arcon. De csak egy röpke pillanatra felhősödik el a gondosan festett szem, hisz sokkal fontosabb dolgok izgatják. — Délután el kell szaladnom a ci- pőshöz, láttam egy isteni barna bőrcsizmát. Potom ötezer. Karácsonyig még felmehet az ára. Meg egyáltalán. Szükségem van rá ... Baraksó Erzsébet H iába, Budapest fővárosa Budapest — szoktuk mondani társaságban, egymás közt, ha arra fordul a szó; sokszor mennyire eluralkodik a főváros vezető szerepe, jutnak indokolatlanul előnybe a ■fővárosiak, és a „nagy vízfejjel” szemben menynyire hátrányos az ország némely térségének helyzete. Fővárosunk most ékesen bizonyította; van valami valóságtartalma e mondásnak. Az EXPO-ról alkotott állásfoglalásáról azt érzékelhettük, nem az ország, hanem csakis a főváros szempontjait mérlegelték, azért születhetett elutasító döntés. Ugyanakkor rácáfol a főváros „tehetségességére” számos vidéki kezdeményezés, amely azt bizonyítja, a vidéknek nincs mit félnie, hiszen nincs is mit veszítenie, inkább csak nyerhetnénk. Amint arról értesülhettünk, a Kiállítások Nemzetközi Irodája szívesen venné a népszavazást ez ügyben, azért, mert pozitív válasz esetén a kormánxj szándékának megerősítését látnák, elutasítás esetében pedig szerintük egyértelművé válna a nép óhaja. Emlékezetes, hogy Becsben is szavaztak az EXPO- ról, és a bécsiek azt mondták: nem. Indoknak többek között azt hozták fel: ők gazdagok, nekik nincs szükségük újabb infrastrukturális fejlesztésekre, beruházásokra és félnek a vendégjárás környezetszennyezési következményeitől. Nekünk, nem ilyen egyszerű a döntés. Mi szegények vagyunk, és lehetséges felemelkedésünkhöz külső segítségre is rászorulunk. Nagyon meg kell gondolni, szabad-e népszavazást , kiír,ni, ráadásul most, amikor a magyar társadalomra az általános politikai kiábrándultság és közéleti fásultság a jellemző. / nkább Budapestnek kellene leereszkednie arisztokratikus magasságaiból, és megegyeznie a kormánnyal egy szerény, kivitelezhető megoldásról. Tudjuk, a nemzetközi iroda hajlik még arra is, hogy döntését 1992- re elnapolja. Ezt a gesztust kellene tekintetbe venni, és rádöbbenni, lám, a kiiljöld mennyire toleráns velünk, mi magyarok etjymás közt ne tudnánk azok lenni? (Természetesen, ha netán mégis lenne népszavazás, e sorok szerzője a világkiállítás megrendezése mellett fogja leadni a voksát.) Diplomás munkanélküliek a számítógép előtt. A hét elején kezdődött meg a munka Közép-Kelet Európa első átképző központjának nyíregyházi kirendeltségében. Az első nap három — szabás-varrás, számítógépes, iroda és ügyviteltechnika, valamint kisvállalkozó — tanfolyamon indult meg a képzés. balAzs attila felvétele Kommentár Liberóban... Cservenyák Katalin BM észül az új közokta- JC tási törvény, melynek — mint olvashattuk — két lényeges eleme van. Az egyik: hatról ötéves korra szállítják le a tankötelezettséget, a másik: a jövőben nagyobb beleszólást kell adni az iskola életébe annak működtetőinek. Mit mondjak? Fantasztikus áttörésismét sikerült megfogni a lényeget! Nyilvánvaló, hogy egy ötéves gyereknek már az iskolapadban a helye. Miért is lenne neki jobb dolga, mint tőle egy-két évvel idősebb társainak?! Hagyja a fenébe a villany- vasútat, a Barby-bab át, nem érünk rá játszani rohanó világunkban, tessék csak szépen tanulni. Azért, persze, a koncepció megalkotóinak nem ártott volna megkérdezniük előbb néhány pedagógust. Akkor bizonyára meglepődtek volna, ha azt hallják, sok kicsi még hatéves korában sem iskolaérett, a nyáron született, hatodik életévüket betöltő gyerekeket sokszor szüleik — a szakemberek javaslatára — visszatartják az iskolától még egy évig. De hát, végül is nem a törvényt alkotók vesződnek majd a kicsikkel, hanem a pedagógusok. Az pedig, úgy látszik, huszadrangú. Ezzel kapcsolatban volna egy javaslatom. Sokat hallok arról, hogy az ön- kormányzatok sorra kénytelenek bezárni a bölcsődéket, az óvodákat, mert nincs elég gyerek és pénz sem az intézmények működtetéséhez. Meg kellene fontolniuk az illetékeseknek, nem volna-e érdemesebb másfél, kétéves korra leszállítani az iskolakötelezettséget, így egy csapásra megoldódna a gyerekek elhelyezésének a gondja. S összeköthetjük a kellemest a hasznossal: míg leszokik a Liberóról, megtanulhat logaritmizál- ni. H ogy mit jelent majd a gyakorlatban az a mondat, hogy nagyobb beleszólást kell adni az iskola életébe a működtetőinek, tartok tőle, sok esetben majd az iskola felett hatalmat gyakorlók egyéni értelmezésétől függ. Csak remélni tudom, nem terjed majd addig, hogy az óravázlatot is ők írják ... Gesztusok
