Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30 / 281. szám

1991. november 30., szombat Kelet-Magyarország 3 Egyik üzemrészünkben mun­karuhákat gyártunk, a má­sikban kisebb műszereket. Munkaruháinkból a rész­vénytársaság is rendel, e cégnek közvetlenül, árrés nélkül kedvezményesen szál­lítunk. A következő évek­ben profilbővítésre, exportra is gondolunk. Az egyik varrógép fölé hajol Kovács Ferencné, aki elégedetten szól az új üzem­ről. Mint mondja, a Tungs- ramban a lámpagyártó gép mellett dolgozott, elment gyesre, s ahogy visszajött, fel akartak mondani neki. Rétközberencsi otthonában régóta van varrógépe, így nem a nulláról indult az átképzésnél. Örömmel mond­ja, hogy a korábbi munka­helyén kapott órabérével vették át, de itt a rutin helyről származó informá­ciónkat tesszük közzé: a vá­rosi önkormányzat a demog­ráfiai hullámvölgy miatt megszűnt bölcsődét rendel­kezésre bocsátotta, a Tungs- ram Rt: helyi gyára más munkát keresett az elbocsá­tás előtt álló dolgozóinak, a Firemon ebben a térségben bővíteni kívánta tevékenysé­gét. Az érdekek találkoztak. A volt bölcsőde egy igen szűk helyiségében rendezte be ideiglenes irodáját Fábi­án Imre, a Píromon Kisvál­lalat termelési igazgatóhe­lyettese. Ő ad általános tájé­koztatást a jelenről és a megtervezett jövőről. Mint mondja, vállalata három al­földi megyében főleg moz­gássérülteket, szebben fogal­mazva megváltozott munka­képességűeket foglalkoztat. De hangsúlyozza, ebben az új üzemben egyelőre egész­Egészségesek is Bölcsődéből mentőkötél Orvosság munkanélküliség ellen séges emberek dolgoznak, később melléjük mozgássé­rülteket is felvesznek a kör­nyékről. A harminc mun­kába állt dolgozó a Tungs­ram helyi üzeméből jött át. Nem önszántából. A gyárból fokozatosan nyolcvan dolgo­zót bocsátanak él, s őket át­irányítják ide. Így nem ke­rülnek az utcára — jegyzi meg az igazgatóhelyettes. Kedvezmény Aztán arról szól, hogy kis­vállalatuk nem nyereség­centrikus, fő céljuk inkább a rokkant emberek foglal­koztatása és a hiánycikkek gyártása. Ezért is kapnak még mindig, ebben a nehéz gazdasági helyzetben is né­mi állami támogatást. De ki­emelt hangsúllyal szól arról, hogy ennek az üzemnek az indításához az amerikai ér­dekeltségű Tungsram is hoz­zájárult. A részvénytársaság illeté­kesei kerestek meg bennün­ket az ajánlatukkal — mondta. — Létrehoztunk egy szerződést, amelynek értel­mében a Tungsram 15 millió forint igen kedvezményes hi­telt adott nekünk. Ennek a pénznek a felhasználásával vettük meg a gépeket, vé­geztük el az átalakításokat. megszerzése után növeked­het a bére. Ezermester A másik üzemrészben a rokkantak kézi hajtású ko­csiját szerelik át korszerű, elektromos meghajtásúra. Itt szorgoskodik Nagy Ferenc, aki a lámpagyárban legutóbb vésnökként dolgozott. Di­csekvés nélkül mondja hogy ezermester, pár éve egy dup­la biciklihez hasonló négyke­rekűt konstruált. Sokrétű ta­pasztalatait ebben az üzem­ben jól tudja hasznosítani. Kisvárdán így találtak or­vosságot a munkanélküliség gyógyítására. Nábrádi Lajos K isvárda (KM) — A gyennekzsivaj helyett gépek halk zúgása hallatszik a Kisvárda peremén álló hosszú, lapos épületben. Az egykori böl­csőde helyén november kö­zepétől üzem működik. Cj értéket termelnek a még át­képzés alatt álló asszonyok, férfiak. Olyanokat, amelyek­re társadalmi igény van. Többes haszonról van szó: nem áll kihasználatlanul az egykori bölcsőde, s az itt dolgozók egytől egyig mun­kanélküliek lennének, ha összefogással nem jött volna létre ez az üzem. A Fireman sz. kisvárdai Kisvállalat 19. üzeme. Több Munkában a műszerészek A SZERZŐ FELVÉTELE Sörgyár épülhet Naményban Összekalapozzák az 5 milliót? Krecz Tibor Budapest (ISB) — Német befektetők a magyar, az uk­rán és a román piacra ter­melő sör- és üdítőitalgyárat telepítenének Vásárosna- mény határába. A héten sza­bolcsi politikusok részvételé­vel zajlott egy üzleti megbe­szélés az Országházban, amelynek eredménye az, hogy egyelőre túl korai bár­milyen eredményről beszél­ni. Vásárosnamény és Olcsva önkormányzatának vezetőit jó kapcsolat fűzi a Nürn­bergijén kereskedelmi, pénz­ügyi tanácsadó céget vezető, a megyéből elszármazott László Alföldihez. A munka­helyteremtő beruházások le­hetőségeit taglalva merült fel néhány hónappal ezelőtt, hogy a két helység vidéke földtani, vízrajzi adottságai­nál fogva is alkalmas egy sörgyár felépítésére. A két önkormányzat az Alföldi Consulting közbenjárásával TÁRCA megbízta a német Gambri- nus GmbH-t és a BCl-t, mint két, a sör- és üdítő­ital-gyártásban nemzetközi tekintélynek örvendő céget, hogy készítsenek vázlattervet a beruházásra. A terv elkészült, eszerint: első lépcsőben felépíthető egy évi 250 ezer hektoliter sör és 100 ezer hektoliter üdítőital kapacitású üzem. A piaci ki­látások: Magyarország jelen­leg évi 800 ezer hektoliterrel Európa egyik legnagyobb sörimportálója, ebből a mennyiségből bőven van mit kiváltani, különösen, ha fi­gyelembe vesszük például az egyik rivális, a Kőbányai Sörgyár siralmas műszaki színvonalát, s az emiatt vár­ható visszaesést. Nagy lehe­tőségek rejlenek a közeljövő­ben megnyíló ukrán, majd a későbbiekben mégiscsak li­beralizálódó román piacon. A beruházáshoz 40—45 millió márka szükséges, egy modern technológia mellett, alapka­pacitáson termelve 120 ember dolgozhatna ott. Az érdekeltek a héten ta­lálkoztak a Parlamentben. Szűcs M. Sándor képviselő volt a házigazda, részt vett Willi Glaser, a Gambrinus GmbH. ügyvivője, Gabriel Rabek, a BCI magyar szár­mazású vezetője, Vásárosna­mény és Olcsva polgármeste­rei, a Munkaügyi Miniszté­rium, a Pénzügyminisztéri­um képviselői, s a megye más érdeklődő képviselői. A megbeszélés egyfelől sikeres voltra sörgyár jó távlatokkal rendelkezhet, a befektetési szándék megvan, az ország- gyűlési képviselők . segítő­készsége kifogástalan, új munkahelyek is létesülhet­nek. Csakhogy! A kormányzat oldaláról elhangzott, hogy csak és kizárólag a törvényes kedvezmények illethetik meg a majdani beruházót, egyéb garanciát, adókedvezményt senki sem biztosíthat. A kor­mány kihelyezett ülése nem jelentette azt, hogy a külföl­diek beruházásai kedvezőbb viszonyok között léphetné­nek a hatványozott válsággal küzdő Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye felé. Egyelőre nem készült megvalósítható­sági tanulmány, ez ugyanis meglehetősen borsos költség­gel jár, ráadásul a szerdai nap tapasztalataként volt megállapítható, hogy az ön- kormányzati vezetők nem ér­tették pontosan, miért lenne rá szükség. A tanulmány a gyár bekerülési költségeinek, technológia-, munkaerő-, alapanyag-szükségletének, a piaci kilátásoknak pontos elemzése. Az elkészítése mintegy 5 millió forintnak megfelelő márka. A tanul­mány nélkül aligha akad olyan tőketulajdonos, aki egyetlen petákot is elhelyez­ne erre a célra. Eközben tény: Vásárosnamény egy évi fejlesztési kerete 9 millió fo­rint. A felek azzal álltak fel az asztaltól, hogy az önkor­mányzatok összekalapozzák az 5 millió forintot. Addig mindenki vár. A telefonállomások új, számunkra' legkorszerűbb alközpontjai mint • * azt egyre többször tapasztalhat­juk, nem durva, sőt primitív csöröm­pöléssel, márcsak nem is szolid gerle- búgással jelzik a hívó számára, hogy számíthat a kapcsolás létrejöttére, ha­nem a türelerri dallamot terem. Igen, a vonal túlsó végén egy kis dallam, egy aprócska melódiácska perdül táncra, hogy a kagylóba érkezve meg­édesítse a várakozás talán épp indula­tos, izgatott, vagy türelmetlen pillana­tait, egészen a hívott fél belehallózá- sáig. Kár, hogy ez a dallamdolog nem te­hető általánossá, nem vihető át az élet — legyünk szerények — mondjuk minden területére. Egymásnak rontani készülő autók fékcsikorgását köve­tően, például a káromkodás jégverése helyett egy menüett csendülne fel a motorházból, hogy egészen a lecsilla­podásig andalítsa a vétlent és vétkest egyaránt. Hogy a rendelők ajtajai, hi­vatalok pultjai, ablakai előtt várako­zók kara, tegyük fel tizenöt, húsz per­cenként a Zümmögő kórust döngicsél­né el Puccini operájából, ezzel jelez­vén belülre, hogy kívül fogytán a cérna. A *tömegközlekedésben fellépő el­lenőrök dalolva kérnék a jegyeket es ■bérleteket, akinek egyik sincs, az halk szerenádot hallatva jelezné, hogy vise­li a következményeket. Trillázna a tanár,. dudorászna a diák, áriáznának az anyósok és cite- ráznának a férjek. A futballbírók a norvég favágók indulójával jeleznék a szabálytalanságot, a lelátó meg az Antillákról származó termékenységi himnusszal nyilvánítana véleményt ró­luk. És így tovább! „Be más lenne itt az élet...” Kanattupírozás Máthé Csaba A merikában csökkentik a betétek kamatait, hogy ezzel ösztönöz­zék a vállalkozókat a beru­házásokra. Ha ugyanis jó­val 10 százalék alá esnék a betétkamatok, akkor alig éri meg a nagy összegű dollárkötegeket hosszabb időre bankoknál lekötni, a zöldhasúak tulajdonosait ebben az esetben jobban ösztönzi valamilyen terme­lés beindítására. Magyarországon a leg­jobb befektetés, a legtöbb profitot hozó tevékenység a pénz elhelyezése bankok­nál. A betétkamatok pedig egyre jobban alku tárgyai, hiszen sokszor lehet halla­ni, cégek vezetői úgymond megszondázzák a vidéki bankok igazgatóit, 100 mil­lió forintjuk lekötéséért ki ad nagyobb kamatot. A bank pedig saját hasznát is rászámolva rátesz néhány százalékot a betétkamatra és úgy helyezi ki a hitele­ket cégeknek, vállalkozók­nak. Negyven százalék fe­letti hitelkamatnál pedig igencsak kapaszkodni kell, hogy nyereséges legyen a termelés. A megoldás, amit már régen meg kellett volna lépni, a betétkamatok nagy­ságának folyamatos csök­kentése. Előbb 30 százalék alá kellene csökkenteni, majd egy rövid idő múlva 20 százalék körül lenne ér­demes megállapodni. Ezt a mozgást a hitelkamatok is követnék, azok is lefelé kúsznának. A betétesek va­lóban rosszabbul járnának, hiszen a bankban elhelye­zett pénzükért kevesebb ka­matot kapnának, de ezzel jobban lehetne ösztönözni az ipari termelést. Manap­ság hazánkban mindenki kereskedni, venni és eladni akar, mert ez a tevékeny­ség talán a legmegbízha­tóbb bevételi forrás, míg a termelés ilyen hitelkama­tok mellett igencsak kocká­zatos. Várhatóan nem lesz könnyű döntés meghúzni a határokat a betétkamatok csökkentésénél, de már nemigen halogatható. Kis „Niagara" a Túrnál A Túr és a Hp- sza találkozása a Nagybukó, kedvelt kirán­dulóhely. A látvány szépsé­ge ősszel is emlékezetes. MOLNÁR KÁROLY FELVÉTELE Kommentár ________________ rrw* rí loruli a szemet Seres Ernő A dós fizess, tartja a mondás és így köve­telné meg a tisztes­ség, de úgy tűnik a becsü­letesség és partneri kap­csolatok értékrendjei felbo­rultak. Mindezt egy Üjfe- hértóról érkezett panaszos levél alapján írom. (Név és pontos cím is van, de mert óvni kívánom az olvasót az esetleges kellemetlenségek­től, maradok az inkognitó- nál.) Természetesen uborka­ügyről van szó, olyan ügy­ről, ami már a könyökén jön ki az embereknek. Ez­úttal azonban nem a túlter­melés, nem az eladhatatlan- ság a téma. Levélírónk közli, hogy a kálmánházi tsz átvevőjének leadott 325 kilogramm első osztályú uborkát. Akkor az uborka ára 14, illetve 8 fo­rint volt. Az átvételi elis- mervényre a kilogrammo­kat írták az árat nem. Az árutermelő, miután több­szöri hitegetés után ne­gyedszer is elment a pén­zéért, közölték vele, hogy csak az első osztályú árut fizetik majd ki, azt is 4 fo­rint 80 fillérért. Ugyanis a felvásárló a másodosztályú árut nem tudta értékesíte­ni, másrészt az első osztá­lyú áruért is kevesebbet fi­zetett a konzervgyár. A termelőt, a saját szá­mítása szerint, 3500 forint kár érte. Nem kevés pénz, de mi ez ahhoz a veszteség­hez képest, amit úgy nevez­nek, hogy hitelrontás, biza­lomvesztés, avagy tisztes­ségtelenség. Mert ha már piacgazdaságról beszélünk, ez nem azt jelenti, hogy ki, kit tud a legjobban be­csapni. A piacgazdaságnak is vannak írott és íratlan szabályai. Szavahihetőség, megbízhatóság, közös koc­kázatviselés és még sorol­hatnánk. Hogy vannak gon­dok és bajok, de még lesz­nek is, nem indok és ment­ség arra, hogy valakit át­verjünk, hitegessünk, illet­ve aprópénzzel kifizessük. Ami idén az uborkával tör­tént, az ellen már nem le­het semmit sem tenni, ma­ga a levélíró is keserűen jegyezte meg: az idei mun­kája hiábavaló volt. A munka nem volt hiábavaló, de sajnos egyesek azzá tet­ték. ■ HÁTTÉR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents