Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

1991. november 23. Ä yfeCet-íMagyarország hétvégi mdféíjfete '■ 9 Városvédők Nyíregyháza (KM) — Nem lehet csak úgy, általánosságban szeretni hazánkat, a hazaszeretet a sző­kébb lakóhelyhez kö­tődést is jelenti — így tanultuk ezt annak idején az iskolában. Azt is hallottuk taná­rainktól: ahhoz, hogy szerethessük a he­lyet, ahol élünk, meg kell ,azt részleteiben ismerni. Remélhetőleg nem esett áldozatául ez a szemlélet az iskolák­ban újabban dúló oktatási refor­moknak, és kedvezően fogadják a megyeszékhely iskoláiban a Nyíregyházi Városvédő Egyesü­let felhívását. Az egyesület min­den általános és középiskola igazgatójához elküldte azt a pá­lyázati kiírást, melyben a diáko­kat buzdítják: fedezzék fel kör­nyezetük kevéssé ismert érté­keit és pályázatukban mutassák be azokat másoknak is. Mi lehet e pályáza­tok témája? Bármi, amit a diákok érté­kesnek, megóvandó- nak tartanak, legyen az egy régi, szép épület, kapu, kerítés, kút, egy út menti ke­reszt vagy egy neve­zetes síremlék. Sok szép emlék van kör­nyezetünkben, amely tiszteletet, védelmet érdemel. Megírhatják a tanulók, milyennek szeretnék látni kör­nyezetüket, milyen változtatásokat tarta­nának szükségesnek, hogy tele­pülésünk arculata vonzóbb le­gyen. Pályázhatnak a felső tagoza­tosok és a középiskolások, mindkét kategóriában írásos munkával v^gy képzőművészeti anyaggal — rajz, festés, makett. A legjobbaknak talált pályázatok nyilvánosságot kapnak — rész­letesebb információt az iskolák igazgatóitól kérhetnek. Az Akadémiai Kiadónál megjelent a Magyar La­rousse Enciklopédia — a világhírű francia Larousse magyar változatának — első kötete. A háromköte­tes sorozat első darabja több mint ezeroldalas, a szócikkek huszonöt száza­léka magyar vonatkozású kiegészítés. A könyv hat­vanezer példányban jelent meg, kétharmadát már eladták. A sorozat követke­ző darabja jövő év novem­berében jelenik meg. Képünkön Hegedűs Géza író, a kötet propagálója. Magyar Larousse Rózsa Endre: 50-30* Kőgyöngy héjból nőtt ki szemem. Aki alkusz, felismerem. Nem tudom, hogy mi a titka — kulcscsontom az eget nyitja. Van, aki úgy, van, aki így él: gerincére szárad a szél. Az én vállam a magasság. Szégyenszemre aláássák. Kőből sarjadt fényes szemem. Kőből a mag, ezért terem. * Rózsa Endre, az Elérhetet­len föld-antológia körhöz tar­tozó kiváló költő október 30- án ünnepelte 50. születés­napját. E versével köszönt­jük a költőt. magyarnak lenni? történt, ami megtörtént, a lényeg mégiscsak az, hogy az új hazá­ban is, az új, az idegen népten­ger s történelmi viharok, kihívá­sok és sorscsapások közepette is valahogy megmaradtak, meg­maradtunk — magyarnak is. Ami — miként az köztudott — szintén nem volt könnyű soha! Emezen oldaláról nézvén ma­gyarságomat, úgy hiszem (s ér­zem) én is: magyarnak lenni, bármilyen nehéz, mégiscsak jó és megnyugtató számomra. (Mi­ként más nép, más nemzet fiá­nak is az. hogy ő éppen annak, s nem más népnek a fia!) És ezt nemcsak érzésből mondom, de mondja az ész is, józanul, tuda­tosan. Másként nem is szólhatok erről, hogyha már — túl azon] hogy magyarnak születtem — vallom is és vállalom is a má> gyarságomat. Vallom és válla­lom még akkor is, ha ez a ki­sebbségi magyar sors-ityenség fárasztó is, áldatlan is, próbára tevő is minduntalan, s lehangoló, elfásult, megfáradt, reményét vesztett is, miként: csakazértisl, és ökölbe szoruló is... Nem köte­lességből való vallás ez, s nem muszáj-vállalás, de mint a fának a növekedés, gyümölcsöt ter­més, s mint az, hogy mindig fel- kél a nap. Mindettől még, per­sze, nem lesz könnyebb (egyéni­leg sem) magyarnak lenni, leg- fennebb felelősségteljesebb. Ha mégis szalonképes akar- nónk fogalmazni, azt mondhat­nék: legkevesebb két irányba ,,mozdult" el ez a fogalom is. Egyik irány az újfajta, európai gondolat, européer eszme irá­nya, részben a technokratizmus, részben pedig az ún. apolitizmus zászlója alatt. (Kolozsváron pél­dául ez így tételeződött egy ma­gyar ifjúsági vitafórumon: „Nem magyar akarok lenni, Romániá­ban sem, hanem orvos, tanár, mérnök, vagyis szakember!" Kpyetkezésképp, apolitikus is.) Veszélye ennek az elvnek: na­gypn pma-vonal közelében mo­zog, amelyen túl már a nemzet, a nemzetiség, mint történelmileg adott, létező „szervezet”, maga is politikai párttá, szervezetté minősíttetik, s mint ilyen, elfo­gadhatatlanná. (Lásd még: szo­cialista internacionalizmus!) A másik irány épp ennek az el­lenkezője (emez következmé­nye, avagy éppenséggel ki ter­melője — attól függően, hogy honnan nézzük a kérdést). Ezt a nemzeti, nemzetiségi voltot már- már főfoglalkozásnak tekinti, mindenek elé és fölé helyezi. Mindenek előtt jó magyar akar lenni, s csak tizedsorban kiváló szakember is. Intoleránssá és agresszívvé válván, maga is azzá torzul, ami ellen létrejött, harcol: szélsőséges nacionaliz­mussá, mely nemcsak károsan ésszerűtlen, de provokáló is (le­het) adott körülményekben. ! i----- os, valahol e két N radikális vonal kö­zött volna jó meg­teremteni azt az i ■ — — ... etnikai egyensúly­helyzetet, amely­ben az egyén és a közösség nem adja fel identitását, hű ma­rad önmagához — jó magyar marad! —, de ugyanakkor ezzel az etnikai hovatartozással nem hivalkodik, nem tekinti azt fel­sőbbrendűnek és kizárólagos­nak. Igen, valahogy úgy kellene jó magyarnak is lenni, hogy jó szakemberek is legyünk. Ez so­hasem volt könnyű. Most pedig különösen nehéz... Margócsy József N yíregyháza belvárosá­ból eltűnt a Bethlen utca elején 73 évig működő _ papírüzlet, amelyik Újságbolt né­ven szerepelt a városiak szó- használatában, még az államosí­tások utáni névtelenített szürke­ség idején is. A céget Bata Sándor alapítot­ta. Az 1893-ban született férfiú, iskolái elvégzése után pénzügyi számgyakornok, de hamarosan átpártol az újságíráshoz: az első háború idején a Szabolcsvárme- gye c. napilap egyik szerkesztő­je. Ez az újság 1917-ben meg­szűnt, beolvadt a Nyírvidékbe, amelyik addig csak kétszer je­lent meg hetenként s csak ekkor vált napilappá. 1918-ban Bata íróasztalt vál­tott, s a megnövekedett népsze- rüségű lap kiadóhivatalának ve­zetését vállalta el, már nem is a szerkesztőség és a nyomda Széchenyi u. 9. sz. (ma is álló) épületében, hanem a Bethlen u. sarkán, a régi róm. kát. iskola egyik bolthelyiségében. Hamaro­san kibővíti üzletkörét és az or­szágos lapokat, folyóiratokat is terjeszti, árulja. 1918 őszétől használja a cégért: a karakte­risztikus, megtervezett betűkkel írt Újságbolt nevet. Ezt számoló­cédulákon, hirdetésekben, az is­kolai füzetekhez mellékelt itató­sokon egyaránt használja. A találékony, mozgékony üz­letember — immár önálló vállal­kozóként — 1921-ben kölcsön- könyvtárat szervez: kis beiratko­zási díj ellenében azonnal 1500 kötött könyvet bocsát ügyfelei rendelkezésére. Ez a szám a kö­vetkező évtizedben már több­szörösére növekedett. Magának a boltnak az iskolai tanszerek: füzetek, rajzeszközök, festékek forgalmazása a fő feladata, emellett szépirodalmat is árult. Sőt, használt tankönyveket is vett és újra eladott ezek kötésé­be is belefűzte az Újságbolt rek­lámját az első és hátsó előzékla­pokon. (Képünkön is ilyet látha­tunk.) Nincs szó tévedésről: a két háború között, a jó minőségű papíron kiállított, egyébként drá­ga tankönyvek sok-sok éven át nem változtak, használatban maradtak: érdemes volt a keres­kedőknek az „ócska” tanköny­vek forgalmazása is. Megjegyzendő, hogy régebben a felekezeti és az állami iskolák más-más tankönyveket használ­tak, így ebben az iskolavárosban sok és sokféle tankönyv volt for­galomban. De — sem Batánál, sem a többieknél — nem a raktá­ri készlet volt óriási, hanem az egyéni kívánságra vállalt meg­rendelések lebonyolítása volt gyors és eredményes. Nem me­sébe illő túlzás, hogy bármelyik kiadó bármelyik könyvre vonat­kozó megrendelést egy héten belül maradéktalanul teljesített. Az itteni kereskedő pedig nem­hogy felszámította volna a postai TANKÖNYVEK az összes elemi és középiskolákba, Fertőtlenített használt tankönyvek f é 1 á r o n ez Ujs^bolf -ban kaphatók. Ez sem jobb, sem rosszabb a manapság harsogott rigmusok­nál. — A húszas években ta­vasztól őszig széles szalaghir­detésben ugrott az olvasó sze­mébe három hatalmas P betű. Azt hirdette, hogy a befőzéshez elengedhetetlen a penészmentes pergamenpapír. Természetesen nem az a lényeg, hogy a perga­men legyen penészmentes, ha­nem a befőtt, — ha az Újságbolt­ban kapható pergamen-(hólyag-) papírral kötözik le... 1928-ban lebontották a régi iskolaépületet s helyére a ma is álló róm. kát. bérházat kezdték építeni, Bata is az úttestre épített szükséghelyiségbe kényszerült. Ennek nevezetes vendége volt az akkor igen népszerű Fedák Sári, aki az érdeklődő, de be nem férő tömegnek osztogatta autogramját, éppenséggel a Színházi Élet legfrissebb példá­nyaira. Amikor visszaköltözhe­tett az Újságbolt az új épület szép helyiségébe, teljesen új bú­torzatot rendelt Bata a város leg­nagyobb asztalosüzemében, Oláh E. Zsigmondnál. Ezentúl a kölcsönkönyvtár részlege két gótikus imitációjú oszlopon nyu­godott, mintha a könyv „templo­mának” illúzióját akarta volna kelteni. Ha nem is volt templom ez a most bezárt üzlethelyiség, az biztos, hogy — annak idején — a kultúra otthonos volt a falai kö­zött. Az ev. leánygimnázium régi, szerencsénkre ma is élő tanára, Molnár Rózsa festőmű­vész írta néhány éve: „Az Új­ságboltot Bata Sándor valóságos irodalmi kaszinóvá tette. Szinte látom Komlós urat, amint eleget tesz minden könyvmegszerzési igényemnek.” Komlós úrra még sokan emlé­kezhetnek: 1945 után önálló bolt­ja is volt az államosításig, azután visszakerült az Újságboltba, s ő is, majd a szintén kereskedő­családból származó Fábián Sári „idejében” továbbra is szívesen ment be a vevő ebbe a boltba, mert ott igyekeztek őt kiszolgál­ni. Ha valami éppen nem volt, ajánlottak hasonlót, felhívták a figyelmet az újdonságokra, akár papíráruról volt szó, akár bélyeg­különlegességekről, — amikor éppen azt is árultak. Köszöntek a vevőnek, foglalkoztak vele; nem azzal fogadták, hogy tessék kérni, mert tudták, hogy a vevő nem könyörögni jött, hanem vá­sárolni, miután a felajánlott vá­lasztékból válogatott. S amikor a vevő távozott, még azt is mond­ták, bogy legyen máskor is sze­rencsénk. Vagyis: a vásárló és az eladó érdekkapcsolata érző­dött itt, — még az államosítás után is egy ideig. Akkor Sipkay Jolán és Orosz Piroska is itt dol­gozott: ők aztán a Kossuth téri könyvesboltba kerültek, ahol né­hány évig az idős Bata Sándor is kapott alkalmazást. Ide is ma­gukkal hozták a régi Újságbolt tisztes kereskedői, jó üzleti szel­lemét, hagyományait. De ez már régen volt... A húszas-harmincas években a kb. 40 ezer lakosú Nyír­egyháza központjában 6, azaz hat könyv és papírkereskedés található, a Lichtenberg-saroktól mintegy 150-200 m sugarú kör­ben. Az Újságbolttal szemben, a gör. kát. paróchia „alatt” a Fábián-féle nagy üzlet; a város­háza frontján, két oldalt özv. Borbély Sámuel né ill. Dicker Gyula (az egykori Ferenczi-féle boltban); a régi korzó bal oldalán (Zrínyi I. u. 2.) Szántó Ernő, a másik oldalon, a mai házasság- kötő terem utáni üzletházban Darvas József kereskedése: ezek évtizedeken át, egyszerre is működő cégek. 1991 őszén a 120 ezer lakosú, (a hatvan évvel ezelőtti helyzethez képest) két- háromszor több diák otthonát biztosító városban, ezen a ré­szen, immár az utolsó papír- szaküzlet is bezárt. S ez akkor is szomorú tény marad, ha a kö­zeli áruházaknak van papírrészlege, amely azonban csak az áru anyagát illetően emlékeztethet az egykori szaküzletekre. Az Újságbolt teljes eltűnésével Nyíregyháza történetének egy nevezetes kulturális értéke is immár csak kellemes emlékké foszlott. Vajon miért? Mám f es egyeb Költségeket a vevőnek, hanem nagyobb megrendeléskor vagy éppenséggel a törzsvevő­körnek, 10—15%-os árenged­ményt is adott. Batát és társait ugyanis a vevő érdekelte, az ő igényét igyekezett kielégíteni s ezzel meg is tudta tartani. Meg­győzte arról, hogy ide érdemes visszatérnie. Már a fentiekből is kitűnik, hogy Batának volt érzéke a rek­lám iránt. Olykor versikéket is közölt a lapokban, hogy karácso­nyi vásárlókat toborozzon. Újságboltban víg élet van: / sok képeskönyv van most ottan. / Ha jók vagytok fiúk-lányok, / igen sok könyv rátok vár ott. / Kérjétek meg a Jézuskát: / az Újságbolt kirakatát / ne kerülje; jól nézze meg: / lát majd ottan ezer könyvet, / válassza ki a legszebbet, / s karácsonyra vi­gye nektek! MÚZSÁK I:’l:ilk;->zti:'k IpÉiStTamas: .1811 sorozatból Napraforgó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents