Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-23 / 275. szám
1991. november 23., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Igény a kultúrára fiatalon kell kezdeni Tiszabercel (KM — N. í. A.) — A tiszaberceli határban a későn ébredők foglalatoskodnak. A legtöbb portán már nyugodtak az emberek: a termés be van takarítva. Nem idilli a nyugalom mégsem, mert a településen úgyszólván nincs munkaalkalom, a megélhetés egyre nehezebb. Hajnal András polgármestert mégis a kultúráról, a kétezerháromszáz lakó köz- művelődési lehetőségeiről kérdezem. — Az a legnagyobb gond, hogy a faluban nincs művelődési ház. A téesznek van egy kultúrterme, azt szoktuk igénybe venni — mondja a polgármester. — A testület tíz tagjából négy pedagógus, egy agrármérnök és egy gépészmérnök. Egyáltalán nem mondható, hogy ne lennénk fogékonyak a kultúrára. Van egy ifjúsági klubunk (18—20 fővel), van benne színes tévé, számítógép, video. Az általános iskolában irodalmi színpad működik, két alkalommal — március 15-én és október 23-án — biztosan szerepelnek. De található itt lovasklub és egy autómodellező klub is. A tagjai legutóbb III. helyezést értek el Debrecenben. Ezek mind a fiatalokat igénylik. A felnőttek sem maradnak program nélkül. Május elseje évek óta nagy ünnepély a faluban. Tojásdobáló, rönkvágó versenyt rendezünk. Igazi majálisi a hangulat ilyenkor. Szeretnénk különböző öntevékény csoportokat is megnyerni a szereplésre. Újraindult a berceli vásár, szeretnénk, ha a népművészek is kínálnák a portékáikat. November közepén kétnapos virágkiállítás volt, ami szintén hagyománnyá nőtte ki magát. A felnőtteket nehéz megmozdítani: kevés a pénz meg az idő, de az igénnyel is baj van. Ezért szeretnénk, ha a fiatalokban most alakulna ki a kultúra iránti igény. Ennek érdekében viszik el őket Nyíregyházára színházba, úszótanfolyamra. A Besse- nyei-házban, amelynek a felújítása most fejeződött be, található a könyvtár. Ha nem is óriási a kínálat, azért mindenki találhat magának olvasnivalót. Persze hamarosan több idő is lesz, mert a tél, a hó egy kicsit elvágja a világtól Tiszabercelt. S a magányban az ember talán szívesebben nyúl a könyvhöz is. TÁRCA a »égé? Az asszony kér- désére a férfi( csak w szemével inti az igent. Harminchárom évi együttélés után már fél szavak sem kellenek, hogy megértsék egymást. Vége! Vége! Visszhangzik a feleség dobhártyáján, s egyre szorosabban kapaszkodik a szék karfájába, hogy el ne essen. Már rég tudja, hogy ennek egyszer be kell következni. Lassan egy éve, hogy húzódik ez az ügy köztük. Először a veszekedések sza -V porodtak meg. Nem tetszett a férjének semmi. Baj volt, ha a leves sütött, netán kihűlt, s az imádott lekváros gombócból is egyre többet hiányzott a cukor ... S talán ez fájt a legjobban. Korábban mennyit istenítette a kezét és dicsérte a szakácstudományát. Most pedig... Később már nem is szólt hozzá. Hiába replikázott, Katedra helyén — művezető Űj üzem Nyírtéten Kurucz Jánosné munka közben. A SZERZŐ FELVÉTELE Nyírtét (KM — N. L.) — Két akácfasor között vezet a kövesút az eldugott községbe, Nyírtétre. A település szélén a régi általános iskola helyén új. könnyűipari üzem működik november második felétől. A régimódi olajos padlóra korszerű varrógépeket telepítettek. Nagyjából a katedra helyén a művezető áll. Cserépkályha melegénél szebbnél szebb ruhákat készítenek a község pár napja még munkanélküli lányai, asszonyai. Az egyik gépen Kurucz Jánosné dolgozik. Nem tétovák, inkább gyakorlottak a mozdulatai. Rövid szünetet tartva mondja: SzArólapos szervezés — A helyi cérnázó üzemből engedtek el pont egy évvel ezelőtt. Eddig havi ötezer forint munkanélküli-segélyt kaptam. Mi az ma már, ha két kiskorú gyermeke van az embernek, mint nekem is! Azt ígérték, hogy a teljesítménytől függően havi 7—12 ezer forintot lehet majd keresni, örültem hál, amikor az én ládámba is bedobták a szórólapot, amiből kitűnt, lehet munkára ’ jelentkezni. Nagy az öröm a községben az új üzem miatt, mert megoldódott a foglalkoztatási gondok egy része. Az önkormányzat tagjai mellett harminc család örülhet. A település fiatal polgármestere, Révész Dezső így beszél a szervezésről és az indulásról : — A Kelet-Magyarország egyik cikkében olvastam, hogy a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet aliq győz eleget tenni a megrendelésnek, új üzemrészt is akar valahol. Rögvest felhívtam telefonon a szövetkezet elnökét és ajánlottam, a mi megszüntetett iskolánkban átalakítás után létrehozható az üzem. A mezőgazdaság ugyanis kátyúban van. Ha nincs munkahely, a lakosság elvándorol, más baja is adódik emiatt az önkormányzatnak. Olvasta, felhívta — Miben állapodtak meg? — Községünkben a munkaképes lakosok közül több mint száz munkanélküli. A szövetkezet vezetőivel esténként, munka után szerveztünk, toboroztuk a leginkább alkalmas harminc személyt. A szövetkezet mintadarabjainak bemutatása is esténként történt. Megérte a fáradozás. Megállapodtunk, hogy az önkormányzat három karbantartó szakmunkása segíti az épület átalakítását. A betanítás idejére, legalább egy fél évre ingyen adjuk az épületet a szövetkezetnek. Aztán bérbe vehetik, meg is vásárolhatják. Hatvanezer forint készpénzt is adtunk az önkormányzat kasszájából az induláshoz. Csepp a tengerben, de ez is segítség. A beruházásról, az üzemelésről az éppen Nyírtéten tartózkodó Beren- csi Gyula, a szövetkezet elnöke ad tájékoztatást: — Az átalakítás és a gépi beruházás tizennyolc millió forintba kerül. Az Állami Fejlesztési Intézettől pályázat útján igényeltünk hárommillió forintot. A 15 milliót saját erőből fogjuk fedezni. Női blúzokat, szoknyákat gyártunk hazai piacra, de áprilistól exportra is termelnek majd a nyírtéti asszonyok. Nyereséget hoz — Várható-e, hogy az itteniek nyereséget termelnek9 — Piackutatásunknak és egyéb intézkedéseinknek köszönhetően van elég nyereséget hozó munkánk. Az elmúlt hónapokban átszervezéseket hajtottunk végre, jelentős beruházásra is költöttünk. mégis tisztes nyereséggel zárjuk ezt az évet. Drága lett... K ét fekete bivalyt ajándékozott a nyíregyházi vadasparknak dr. Nagy Endre afrikai vadász, aki Balatonedericsen egy szafariparkot létesített. Üröm az örömben, hogy á megkeresett nyírségi szállítók olyan drágán hoznák el az állatokat a megyeszékhelyre, hogy abból a pénzből a két bivalyt akár meg is lehetne venni a debreceni állatkertben. A vadaspark el szeretné fogadni a nemes gesztusként felajánlott jószágokat, s az elszállításhoz ezért kéri fuvarozók, gazdasági társaságok segítségét, hozzájárulását. Mindazok, akik segíteni szeretnének, Szántó Jánostól, a vadaspark vezetőjétől kérhetnek bővebb tfelvilá- gosítást. arra sem méltatta, hogy veszekedjen vele. 0 pedig egyre csak őrlődött magában. A bánat pedig feszítette belülről. Igaz, senki nem vette észre rajta, mert igyekezett mosolyogni, s a látszatot fenntartani. Se a gyerekek, se a szomszédok nem tudták, miért szomorúbb egyre a szeme. Mit rontottam el? — tette fel ezerszer magának a kérdést. Húsz évig laktak egy szoba-konyhás házban, gürcöltek, hogy felépüljön a hatalmas lakás, s most itt áll üresen. Ügy bolyonganak benne egymást kerülgetve, mint két idegen. Kocsit is vettek, szépen gyarapodtak. Most pedig ... Kinek panaszkodjon? Senki sem fog hinni neki. Talán, ha eladnák a házat, s menne ki-ki a maga útjára. De így együtt? Mi lesz, ha naponta egymásba bot- lanak, hogy lehet köszönés nélkül elmenni. Már sírni sem tud. Érzi, nem bírják sokáig az idegei. mjége! Vége! — Har- af sogja most már szóval is a férj. — Bemegyek, beadom a válópert! Ügy érzi, számára bezárult minden rés. Elege van ebből a kutya-macska állapotból. „Kapuzárás előtti utolsó fellángolás’’ — visszhangoznak fülében felesége szavai. Nem is tudja, mi ez! Elfáradt a civódás- ban, a négy gyerek már kirepült, most már ő is élni akar. Tizenegyen a riniszMiez Nyíregyháza (KM — R. J.) — Tizenegy kisközség polgármestere levélben fordult Kupa Mihály pénzügyminiszterhez, támogatást kérve tőle falvaik ravatalozójának megépítéséhez. Tették ezt azért, amiért a Tárcaközi Bizottság pályázatuk elbírálásakor nem ítélte meg az ösz- szeget, amit erre a célra igényeltek. A bizottság véleménye szerint ugyanis — Ök ott Pesten csak tudják — községi összefogással, vagyis a hiányzó 50 százalék lakossági összeadásával felépíthető lenne a körülbelül 2 millió forint költségvonzatú objektum. A polgármesterek ezen elutasítást követően írták meg és küldték el levelüket a miniszter úrnak, hivatkozva községeik — Aranyosapáti, Barabás, Benk, Géberjén, Hermánszeg, Mezöladány, Papos, Szamossályi, Tákos, Tiszakerecseny, Üjkenéz — halmozottan hátrányos helyzetére amiből egyenesen következik, hogy önerőből képtelenek ezt az egészségügyi szempontból igen fontos, mondhatni nélkülözhetetlen beruházást megvalósítani. A levélírók utaltak arra is, hogy a régebben épült ravatalozók mind állami pénzekből készültek, ezért is várják el a tárca segítségét, véleményét, vagy ígéretét az igencsak esedékessé vált fejlesztés beindításához. Az önkormányzatok, nevezetesen a polgármesterek levelüket megírták, amire remélik hamarosan kedvező, de legalábbis biztató válasz érkezik. Repül a munkakönyv Szőke Judit Ä ajom van a világgal. Abból is egy új jelenséggel, azon belül is bizonyos emberekkel Talán egy közéleti tétellel illusztrálom: Nagy Demokrácia osztva szólás- és véleményszabadsággal = munkakönyv. Hallottam például egy kereskedőről, aki ahelyett, hogy a tapasztalt szakember jótanácsait, kritikáját megköszönte volna, azonnali hatállyal megvált az illetőtől. Még akkor sem tartom az eljárást szalonképesnek, ha a hosszúra sikerült beszélgetés során a munkavállaló szájából egyebek között az a mondat is elhangzott: többet használna a cégnek, ha be sem jönne.” Ezt az állítást egyébként kemény tények, milliós mínuszok igazolják. Hallom, hogy az egyik vállalkozó „nem tud együtt dolgozni” egy mérnökkel, (aki egyben a helyettese), mert az korábbi ígéretét számon kérte: „mintha nem így állapodtak volna meg a melósokkal.” A végső lökést az új típusúnak az adta meg, hogy a mi köny- nyelmű emberünk még a szappanért is szót emelt. Mármint a piszkos munka utáni kézmosáshoz. Kereshet is új munkahelyet. Hallom, hogy egy iskola tantestülete, nyomatékot adva akaratának, az igazgatóválasztás környékén eljátszadozott a gondolattal: mi lenne, ha tiltakozásképpen egy kicsit megtagadnák a munkát? A gondolatban tovább nem is juthattak, mert az illetékes felettes szerv azt üzente, állhatnak majd sorba a munkakönyvért, van elég napközis a helyükre. 4 z egzisztenciális bizonytalanság, a védtelenség úgy látszik, hallgatásra kényszerít. Sajnos, ezek az élethelyzetek kedveznek a gyomorfekélynek. Lehet, hogy nem is igazán az fáj, hogy bajom van a világgal, hanem inkább az: őt ez egyáltalán nem zavarja. Minőségi csomagolás Na már nélkülözhetetlen a termékek korszerű csomagolása, védelme, a szállítás közben történő rongálódás ellen. A Növényolajipari Vállalat nyírbátori mosószergyárában korszerű automata gépek segítik a raklapos, kartotndobozos 'csomagolást. elek emil felvétele Kommentár Pezsgis optimizmus M. Magyar László mmint a napokban Nyír- IWm egyházán egy fórumon elhangzott, nincs pénz sem felüljáróra, sem hidra, sem útra — épp ezért mindennek a megépítése csak koncesszióval lehetséges —, rendelkezünk azonban kis hazánkban bőven optimizmussal. Siklós Csaba miniszter megyénk távközlési helyzetét elemezve ugyanis azt mondta, hogy bár most az utolsó helyen állunk a 100 lakosra jutó telefonok arányában, de egy hároméves fejlesztési program révén a telefonok száma megháromszorozódik, illetve 1993- ra a megye minden egyes településén lesz 24 órán keresztül elérhető nyilvános állomás, amely hívható, s ahonnan hívni lehet. Valamennyien örülnénk, ha így lenne, de a beszélgetés résztvevői — többségükben MDF-tagok — csak mosolyogtak ezen a kijelentésen. A városi szervezet egyik jeles képviselője szóvá is tette, hogy nem bízik a Magyar Távközlési Vállalatban, azonban a tárca vezetője megnyugtatta: ő hisz a fejlődésben, s épp ezért pezsgőben Idész fogadni arra, hogy pár év múlva az elmondottak valóra válnak. A jelenlevőket ez a kijelentés nem győzte meg teljesen. A legtöbben azzal a gondolattal távoztak, hogy mindezt csak „hivatalból”, megnyugtatásként állítja a minisztérium első embere. fga valóban megvaló- sulna mindez, — miért ne remélhetnénk! — a p ezsgöbontás- nak még akkor sem lenne itt az ideje. A távközlés kiépítése ugyanis nem cél, hanem csak egy eszköz a hátrányos helyzet leküzdése érdekében. Ha majd a beregi és a szatmári ember nem érzi magát semmilyen téren sem hátrányosnak, akkor itt az ideje, hogy durranjon a pezsgő ...
