Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-21 / 273. szám
1991. november 21., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Nincs jelentkező Nagyon szomorú vagyok, de egyben dühös is, amikor azt hallom, így a szegénység, úgy a munkanélküliség. Ne írjanak Önök a szegénységről, munka- nélküliségről, mert nincs, én ezt tapasztaltam. Van egy 200 öles kertem, szőlővel, és nem találok egy embert aki'betakarja, pedig kis nyugdíjamból szívesen adnék ezer forintot és ellátást árinak, aki megcsinálná. De nincs. írtam ki a Mezőgazdasági Főiskolára is, hátha van egykét fiatalember, akinek jól jönne egy kis zsebpénz, de eddig nincs jelentkező. Lá- zongani, követelni jogaikat azt tudnak, de dolgozni nem akarnak. Én nem bírom megcsinálni, idős vagyok hozzá. Legfeljebb elfagy a jövő évi termés. Elnézést kérek, hogy elpanaszoltam bajomat, nem kérek én semmit, csak jól esett valakinek elmondanom. Kicsit megkönnyebbültem. Címeimet ne hozzák nyilvánosságra, a mai közbiztonság mellett nem tanácsos. Tisztelettel: Egy olvasójuk B. A-né, Nyíregyháza Jogos reklamálás A Nyírségi Patyolat Vállalat munkavégzését kifogásoló „Fele szolgáltatás” c. cikkre válaszolva sajnálattal ismerjük el, hogy a Tisztelt Ügyfél által reklamált kosztüm kabát tisztítási minősége valóban kívánnivalót hagyott maga után. Ezt a hibát igyekeztünk ügyfelünk megelégedésére helyrehozni, bár a kiváltó ok a feldolgozott anyag minőségében rejlett. A felvevő üzletvezető tájékoztatása részben szakmailag megalapozatlan volt, hiszen a tisztításra váró ruhaneműk nemcsak külsőleg, hanem teljes egészében átmennek a tisztítási folyamaton. A felsőruhák alapanyagai az anyag természeténél fogva az alkalmazott vegyszerben szépen tisztulnak, míg egyes bélésanyagok egyáltalán nem, mások csak a friss felszíni szennyeződést engedik. Különösen nagy gondot okoz a „beöregedett”, erős szennyeződések, olajfoltok maradéktalan eltávolítása annak ellenére, hogy munkánk során az egyáltalán ismert, legmodernebb — elsősorban Nyugat-Európából származó — szennyoldó és foltkezelő szereket használjuk. Javasoljuk valamennyi ügyfelünknek, hogy minél hamarabb rendelje meg a munka elvégzését. Tisztelettel: Mészáros Lászlőné igazgató II földig leissza magát TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Azt hiszem a keddi újságban olvastam egy cikket az alkoholról. Kérem, Tisztelt Szerkesztőség, és az egész Szabolcs-Szatmár-Be- reg megye, meg az egész Magyarország önkormányzata: legyenek szívesek azt megvizsgálni, hogy mennyi éhes száj érzi meg a kocsmát, mert Magyarországon még sem a kormányfőnek, sem az önkormányzatnak nem megy úgy, mint a kocs- márosnak. A kocsmáros már mind maszek és nem bánják, ha akárki a földig isz- sza magát, csak neki menjen jól. Ezt mint egy parasztasszony írom, mert nekem is volt belőle elég 19 évig a férjemmel, és miért nem lehet azt ellenőrizni a tisztelt rendőrségnek, vagy a tisztelt polgármestereknek kiadni azt a rendeletet, hogy ittas embert nem szabad kiszolgálni? Vagy a kocsmárost megbüntetni egyszer, kétszer és aztán nem szolgálna ki ittas embert. Kérdem a tisztelt önkormányzatot, ebben miért nem tudnak erős intézkedést kiadni, a sok 16 éven aluli gyerek is elmegy és aztán így szokik rá az italra, és kérem, hogy a ne- Vem ne írják ki, mert nekem is van két fiam, igaz, ők nem nagyon járnak a kocsmába, vagy ha el is mennek, de részegen nem jönnek haza. Használják a pénzünket TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Nagy kéréssel fordulok Önökhöz. Nem tudom megérteni, hogyan lehet a Szabolcs Húsipari Vállalat veszteséges, hiszen mi is 1991. augusztus 2-án leadtunk három disznót, remélve, hogy mennek a gyerekek iskolába és így könnyebben tudjuk intézni a sorsukat, mivel a férjem is munkanélkü- lin van. Szóval a tiszaberceli tsz-nek leadtunk három disznót, melyre azt mondták 62 Ft/kg fognak kifizetni három hét múlva. A három hétből három hónap lett, de még ez is semmi, hogy három hónapig használják a termelő pénzét és még így is nagy hűhóval fizetnek, azaz fizetgetnek. Mert mikor megvették a disznókat, lefogták az 5 kg-ot darabonként, most, hogy kifizették, újból lefogtak 6 kg-ot darabonként tőlünk, a másik családtól pedig 7 kg-ot darabonként, és még ráadásul 2 Ft/kg, hogy nekik azt be kellett szállítani Nyíregyházára. Hát nem értem, mi köze a termelőnek a már megvett állatok szállításához. Így megkárosítottak bennünket 18 kg húsnak az árával, plusz 650 forinttal, mivel 325 kg volt a tiszta súly, és hiába kér az ember számlát, nem adnak semmiről. Ez hogyan lehetséges. Hát kinek van itt a ráfizetése? Szeretném tudni, legyenek szívesek már utána nézni. Azt a 20 ezer forintot be tudná a termelő tenni a bankba, három hónap alatt égy másik disznót kamatozna. Tisztelettel: Barati Gáhorné Kétérköz, Dózsa Gy. u. 42. sz. Az élet „ára” TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Nekünk nem jár? cím alatt írt egy naményi olvasó, amihez én is csatlakozom és kérdezem is, hogy miért nem jár? 1942-ben apám 34 éves volt, SAS-behívóval hívták be katonának, itt maradtunk négyen testvérek. Én akkor 6 éves voltam és soká vártuk vissza, sajnos, nem jött többet haza, lejött a haláleset, a Don-kanyarnál halt meg. Azt nem is írom le, hogy milyen gyermekkorunk volt, mit szenvedett az anyám és mit dolgozott, mert 75,— forint segélyt kapott, amiért az apánk elesett. Majd utána jött a nagy beadások ideje, amikor is a hízót is elvitték a szánkból és a tejet is oda kellett adni. Aztán 'jött még egy, a tsz- alakulás, akkor újra leöltöztettek bennünket. 6 kh földet, gyönyörű két csikót há- mostól, szekerestől elvittek a tsz-be. A kárpótlási csomagot megvettem, hogy hátha van az apánk életére és a többi hozzánk hasonló apja életére kárpótlás. Sajnos ilyen kérdés nincs. Én is azt kérdezem, hogy egy darab föld vagy egy lakás kárpótolható, az én apám élete nem ér annyit, és, hogy melyik hivatalhoz lehet fordulni, mert azzal az én 83 éves anyám semmit' nem ér, hogy a Pát- rohán épült hősök szobrára gyönyörű aranyozott betűkkel van ráírva az én apám neve is. A rendeletet hozók között senkinek se maradt az apja a háborúban? Tisztelettel: Szikszai Imre Nyírmada Jókai u. 46. sz. Áldjon vagy vérién Színes ceruza Két általános iskolás gyermekem van és elég gyakran elfogy a színes ceruzájuk. Vásárolni szerettem volna Nyíregyházán színes ceruzát, de ez sajnos nem sikerült. A Bethlen Gábor utcai, jó áru- választékkal rendelkező papírboltot megszüntették, a Nyírfa Áruház papír-iró- szer osztályán néhány grafit ceruzán kívül más írószer nem volt, a Centrum Áruház ugyanilyen osztályát megszüntették, egy pár törött ceruzán kívül mást ott sem találtam. Az Arany János utcai papírboltban még bíztam, de sajnos, mire oda értem, zárva volt. Kérdezném én a város alapvető ellátásáért felelősöktől, miért nem lehet a gyermek elhasznált színes ceruzáját pótőlni? Én a privatizáció sürgető szükségességét elfogadom, de azt nem, hogy egy szabolcsi embernek már arra sem lehet igénye, hogy egyórás keresgélés után végre tudjon venni gyermekének — iskolai munkájához szükséges — színes ceruzát. Arra már gondolni sem merek, mi lesz az iskolai felkészülés idején július-augusztus hónapban. A privatizációban nem lehet a boltok értékesítését úgy irányítani, hogy a szükséges szakboltok megmaradjanak? Most már tudom, ha legközelebb Debrecenben vagy Budapesten járok, a gyermekemnek nem csokoládét vagy játékot hozok, hanem 1—2 doboz színes ceruzát. Tisztelettel: B. M-né Nyíregyháza, Rozmaring u. 3. sz. Még arra az egyre lennék kíváncsi, hogy a kocsmáro- sok mennyi jövedelemadót fizetnek, mert azt nem is tudja senki, hogy mi pénz folyik be csak egy nap, hát akkor hónapról hónapra, mert amikor az a valaki már ittas, úgy csapja be, ahogy akarja és a lélek ráviszi és az a család éhezik és nélkülözik, és megyen a támogatás, mert a családfő megisz- sza. Tisztelettel: egy vásárosnaniényi édesanya (Teljes cím a szerkesztőségben) Leszállítottak Alulírott Dávid Józsefné, Nyíregyháza, Kun Béla u. 24. szám alatti lakos bejelentést szeretnék tenni a nyíregyházi Volán egyik autóbuszvezetője ellen. 1991. november 8-án a 17,20 perckor Téglásról induló helyközi járaton utaztam az ötéves kisfiámmal. Induláskor az autóbuszvezetőnél Nyírlugosig váltattam jegyet (melyet mellékelek). Tudtommal a járatnak Nyír- lúgosig kellett volna a menetrend szerint közlekednie, ennek ellenére Szakoly község határában a buszvezető önkényesen leszállított a buszról, mondván, hogy majd jön a következő járat, holott a menetrend szerint ez volt az utolsó, ami Nyírlugosig közlekedik. A megváltott jegy ellenére, mint említettem az autóbusz vezetője engem (megjegyzem 6 hónapos terhes anya vagyok) és 5 éves kisfiámat a község határában Nyírlugostól több mint 15 km-re leszállított a buszról. Teljes kétségbeesésemben kb. fél órát várakoztam a község határát jelző táblánál, majd visszaindultam a községbe síró gyermekemmel. Teljesen kilátástalannak találtam helyzetemet, ezért kerestem egy autóval rendelkező egyént, aki 500 forint felajánlása után hajlandó volt hazavinni Nyír- lúgosra. Így 6,30 helyett 8 órára érkeztem haza. Indokaim alapján kártérítési igényt tartok a céggel szemben és kérem az autó- buszvezető felelősségre vonását az önkényes és jogtalan magatartása miatt. Kérem az ügy és kártérítési igényem kivizsgálását! Értesítésüket kérem a Takarékbank címére legyenek szívesek küldeni. (4401 Nyíregyháza, Pf. 2230). Tisztelettel: Dávid Józsefné TISZTELT URAIM! Ugyanis nem tudom, hogy kinek írom vagy írjam e néhány sort, így megküldöm több címre. Több tanács és magyarázkodás elhangzott rádióban, TV-ben a kárpótlási jegy felhasználásával kapcsolatban. Szerintem össze van tévesztve a hétköznap a vasárnappal, ugyanis mi nem licitálni (hazardírozni) akarunk, hanem a tőlünk jogtalanul és fondorlattal eltulajdonított tulajdonunkat akarjuk visszakapni (föld, ház, üzlet, termelőeszköz) a lehetőségekhez képest, becsületes úton. Tisztelt Uraim! Én 1952- ben kaptam az első pofont, volt egy jól kialakított termelőszövetkezetünk, ezt megette egy nagyhal, utána a mi termelőeszközeinket is. Igazi urat csináltak belőlem, még az alkalmazást vállaló jogosítványomat is megvonták, az úrvezetőit hagyták meg, de autó sehol! így kocsimosónak 640,— Ft-ért játszottam az urat, de sebaj, 29 éves voltam. „Áldjon vagy verjen sors keze” itt élni kell! (Átéltem) egy államosítást, padlásseperést, egy tagosítást és a vele járó megalázást, enyhén szólva járomba szoktatást. Uraim! 67 éves vagyok, éltem egy kapitalizmusban, egy fasizmusban, egy alakuló szocializ- musban-kommunizmusban, tehát megéltem egy háborút 1944-ben, egy forradalmat 1956-ban, és élek egy átalakulásban. Elnézést kérek, nem szeretnék senkit vádolni, de annak az intézménynek fizessek holdanként 6000,— forint mérési díjat, amely évtizedeken keresztül használta és hasznát élvezte, és meg is gazdagodott, az én használatidíj-fizetésemről teljesen megfeledkezve. Na, de próbáltam volna szót emelni miatta. A tőlünk eltulajdonított termelőeszközök és annak a hasznából nőtt egy nagy vállalat, igaz már „Mercedes” zászlót lobogtat a szél a homlokzatán, ami privatizálásra vall. Senkinek sem jutott eszébe, hogy az eredeti tulajdonosokat kárpótolni kellene, akik még élnek! Uraim! Mi nagyon keményen dolgoztunk a létért a nyakunkba erőszakolt járomban. Nem ingyen tanultunk és nem szereztünk diplomát, így egyszerűen tudunk gondolkozni bavi. 5700,— Ft nyugdíjért. Így csak azt látjuk, hogy évek óta csűrik, csavarják, visz- szaadás, licitálás, 6000,— Ft földmérés, 20%-os licit előlegbehelyezés, és még ki tudja, hogy csavarják a paraszt nyakát és a zsebét, de meddig, erről még nem hallottam sem a rádióban, sem a TV-ben. Vagy nem meri kimondani senki, hogy nem adnak vissza semmit, ez nem tisztességes, hiszen mikor elvették, nem fizettet, nem mértek, csak fenyegettek és meg is valósították azt. Mi le tudunk mondani a kárpótlásról, de elvárjuk, hogy a 25 000,— forintnál nagyobb jövedelem se legyen, illetve azon felüli jövedelem ösz- szegét az államadósság törlesztésére fordítsák. Mi eddig sem élveztük a külföldi kölcsönöket! 6000,— forint a legmagasabb nyugdíj, mert most is azok élvezik a magas nyugdíjat, akik a magas fizetést élvezték ezelőtt! „Száraz ágon hallgató ajakkal, meddig üljünk, mint csüggedt madarak?” Morauszki István Nyíregyháza-Oros, Erkölcsi bizonyítvány A minap erkölcsi bizonyítvány megkéréséhez szükséges űrlapért álltam sorban Nyíregyházán az 1. sz. Postahivatalban. A nyomtatvány kitöltése után, annak hátoldalán jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy árában benne szerepel a postai feladás költsége is Budapestre. így már nem sokalltam a kifizetett 25 forintot. Mondtam is magamban: végre ilyen apróságra is kiterjed a Belügyminisztérium és a Posta figyelme, hogy nem kell az ügyfélnek és a postai alkalmazottnak kétszer keresgélni az aprópénz között. Újbóli sorbanállás után ért a meglepetés. A kötelezően ajánlva feladandó levél átvétele után újabb 22 forint befizetését kérte az alkalmazott. Bátorkodtam felhívni a figyelmét az űrlapon szereplő díj mentesítésre. Mire láthatóan rutinos régi választ adott: „Rossz a szerkesztés, kérem a 22 forintot!” Ügy éreztem, hogy szembenállók ismét a régről jól ismert hivatali bürokratizmus sötét kapujával, de igazságérzetem nem engedett meghátrállni. Nem én szerkesztettem így — védekeztem és hivatkoztam azon embertársaimra, akikkel a szerkesztő százszámra fizettet ki 22 forintot. Inkább kifizetem maga helyett, csak hagyja már abba! — csattant fel a kisasszony. Igyekeztem megnyugtatni. hogy nem az ő személyével, hanem az eljárással van bajom. Ekkorra már a hátam mögött álló úr is beleavatkozott, mondván: Értse már meg, hogy nem a Posta a hibás. Mielőtt ő is felajánlotta volna 22 forintját, úgy döntöttem, hogy megtépázott igazságérzetemmel együtt fizetek és távozom. Az utolsó szó jogán még utaltam arra, hogy a két nagyhatalmú hivatal egyetlen levélváltásán múlhatna e méltányosság orvoslása. A levélváltásig viszont felhívom minden gyanútlan állampolgár figyelmét, hogy erkölcsi bizonyítványért elegendő pénzzel a zsebében induljon a Postára. Én egy hét múlva megkapom, a Posta és a BM pedig már a helyszínen kiállította bizonyítványát. Bistey Attila tanár Csak hitegetnek? A KeleJrMagyarország 1991. november 4-i számában megjelent egy hirdetés munka- nélküliek ingyenes tanfolyamáról. A hirdetés szövege alapján nem tudtam eldönteni, hogy sóstóhegyiként az Egyház utcán vagy a Benczúr téren kell-e jelentkeznem. A biztonság kedvéért a K-M. szerkesztőségének portáján érdeklődtem, ahol az Egyház utcára irányítottak. Az Egyház utcáról a Berczúr térre. Ott beálltam a sorba 13,17-kor és a portás, mikor oda kerültem, közölte, hogy menjek az Egyház utcára. Tájékoztattam, hogy onnan küldték ide. Ekkor a 2-es szobához küldött, ahol az illetékes fiatalember az egészről semmit sem tudott. Így egy jó órát vagy másfelet ültem ott, a szerencsére várva. Végül a dolgot megunva 16,15-kor távoztam az épületből. Szeretném, ha a legilletékesebb legalább megpróbálna választ adni kérdéseimre. 1. Komoly volt- e a hirdetés? 2. Hol kell jelentkezni? Mit kell magammal vinni? Levélben lehet-e? Ugyanis ha garantálja nekem- valaki, hogy a) sorbán- állás nélkül elrendezhetem, b) és valóban ingyenes, c) biztosan (100%) bekerülök valamelyik csoportba, én hajlandó vagyok még egy „túrára” és kilométerpénzt se kérek. 3. Az átképzőközpont vezetőjétől azt szeretném megtudni: mi ez az őskáosz, miért hitegetik az embert? Mondják meg kerek perec, hogy kevés az érettségi eredménye, vagy mi a gond, hogy nem vehet részt a tanfolyamon. Amikor jelentkeztem a gyermekfelügyelői tanfolyamra, akkor kb. 18—25-ig lehettem, és pont én maradok le. Miért?? A K-M. okt. 21-re hirdette a kezdést. Akkor voltam bent, ahol a hölgy azt mondta „Jövő héten értesítést küldünk”. Azóta is várom. És a levél sehol. Sóstóhegy, 199L november 5. Tisztelettel: Tamás Ildikó Gyöngyi Sóstóhegy Seregély u. 3. sz.
