Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-01 / 256. szám
1991. november 1., péntek HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Vállalkozásbarát ügyosztály Szőke Judit Nem túl szívderítő a neve, mégis sokan kénytelenek vagyunk megfordulni irodáiban. A hagyatéki eljárástól a műszaki igazgatáson át a lakásügyekig intézik, elintézik itt dolgainkat. Mi újság van a Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal Hatósági Ügyosztályán? Erről érdeklődtünk dr. Köteles Istvántól, az ügyosztály vezetőjétől. Először az ügyiratforgalmat vettük szerbe-számba. Ebben az évben műszaki ügyekben eddig 5600 leirat keletkezett, több mint ezres nagyságrendű a szabálysértési feljelentésakta, az általános igazgatási részleg a beszélgetés óta már bizonyára elérte a tízezres számot. A családvédelemmel, szociálpolitikával foglalkozóknak tavaly 31 ezer ügyirattal volt dolguk, ebben az évben is valószínűleg hasonló adattal zárhatnak. Mindezen szerteágazó tevékenységet 70 szakemberrel végzik. Hétfőn, szerdán, pénteken fogadják az ügyfeleket, de az ügyfél- szolgálati irodában folyamatosan, mindennap rendelkezésre állnak az ügyintézők. Fontosnak tartják a gépesítettség továbbfejlesztését. A számítógépes háttér a család- védelemnél a legsürgetőbb, mivel a gépi nyilvántartás az igazságosabb segélyosztás eszköze. A hatósági ügyosztály egyik jelentős feladata a magánváll alkozói engedélyek kiállítása. Hogy is volt a dal a Négy évszak című filmben? „Az élet fenékig tejfel. .. okosak vagyunk, vállalkoz- gatunk.. — A slágerszöveg első részére nehéz lenne válaszolni, de vállalkozni vállalkozgat- nak -itt, Nyíregyházán is. Mi vállalkozásbarátok vagyunk. Háromszáz forintos illeték- bélyeg, erkölcsi bizonyítvány és egy típusnyomtatvány ellenében pár perc alatt vállalkozóvá válhat bárki. Kevés a tiltott tevékenység. Csak orvosi és egészségügyi szolgáltatási feladat nem látható el ilyen formában. De például természetgyógyászat, talpmasszázs igen. — Mennyire tájékozottak azok, akik valamibe bele akarnak vágni? — Általában tudják, mire szánják el magukat, a teendőket is nagyjából ismerik. A többség azzal is tisztában van, hogy ezen igazolvány birtokában kötelezetté lett. Tőlünk az adóhivatalhoz, majd a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz kell bejelentkezni és be kell szerezniük meghatározott segédleteket például pénztárkönyvet, ellenőrzési naplót stb. Legtöbben azon lepődnek meg, hogy társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük. Az összeg nagysága attól is függ, hogy munkaviszony mellett vagy másodállásban vállalkoznak-e. Divat ma a kezdeményezés. Sokan ebben látják a boldogulás útját. A magán- vállalkozások gyakran itt nálunk érnek véget, ha meggondolják magukat, vagy túlbecsülték erejüket. Szeptemberi adataink szerint ez évben 1257 igazolványt adtunk ki és 166-ot vettünk vissza. — Milyen a magánvállalkozók szakmai megoszlása? — Kevesebb a jelentkező a klasszikus szakmákban. Ezekből most talán nehezebb megélni. Ilyen például az iparban a kőműves, ács, villanyszerelő. Egy időben divat volt az általános nagy- kereskedő. Feltűnően sok volt az ügynöki tevékenységi kör megjelölés. Talán azért, mert behatárolhatatlannak tűnik a konkrét tevékenység. Kevés a szellemi szabadfoglalkozású, alig van magánvállalkozásban működő tanár, viszont túltelített a piac a palackozottital-áru- sokból. Hasonló helyzet alakult ki a taxisoknál, főleg a személyszállítóknál. Különleges igényként jelent meg a közelmúltban a repülőgépvezető és repülésszervező szakma magánvállalkozóként történő gyakorlása. — Mit tanácsolna azoknak, akik magánvállalkozásra adják a fejüket? — Jól gondolják meg a döntést. Hivatalunk részéről gyors és rugalmas az ügyintézés, de ezután nem biztos, hogy minden ehhez hasonlóan gyorsan és simán fog menni. Az eredményes vállalkozásnak nagyon sak ösz- szetevője van, amelyre kész sémát, hatékony receptet nem lehet adni. A saját szellemi és anyagi adottságait, lehetőségeit mindenki kellő kritikával vegye számba és ezután lépjen. Semmiesetre se kergessenek délibábot! Italárus-jelöltek, kíméljenek! ft számítógép nem részrehajló Zsákbamacska * Déllbábkergetés helyett Magasabb almaár Nyíregyháza (KM — S. E.) — November 1-jével ismét emelkedik a szovjet exportalma átvételi ára. A TuZSér- ra szállított piros téli alma ára első osztály esetében 26,50 forint, a másodosztályú 21 forint, a harmadosztályú alma ára 15 forint 60 fillér. Az említett árak magukban foglalják a göngyöleg és csomagolóanyag költséget. A Tuzsérra szállított almát a helyszínen minősítik. -A HUNGAROFRUCT a saját járművel szállított áruért szállítási költséget térít. Tantárgyak Záhony (KM — M: M. L.) — Egy beszélgetés során a záhonyi és a környékbeli fiatalok úgy nyilatkoztak, nem érzik jól magukat lakóhelyükön, további életüket Nyíregyházán vagy Debrecenben tudnák elképzelni. A munkanélküliség, a térség hátrányos helyzete játszott főleg szerepet ebben a válaszadásban, s bizony nagy változásnak kell bekövetkeznie, hogy ezek az ifjak másképp lássák lehetőségeiket. A szemléletváltáshoz kíván segítséget nyújtani a budakenyérkereséshez pesti székhelyű Magyar Nyitott Tér Alapítvány, amely kifejezetten a munkanélküli fiatalok támogatására jött létre. Mint Pordány Sarolta, az alapítvány elnöke elmondta, az ország négy városában — Kaposvárott, Szombathelyen, Békéscsabán, Záhonyban —, novembertől középfokú szakképesítést adó tanfolyamot szerveznek érettségizett, munkával nem rendelkező 18—21 éves pályakezdőknek. Míg a többi városban a tanfolyam keretében a jelentkezők idegenforgalommal-turizmussal, textilkereskedelemmel, bőrdíszművel foglalkoznak, addig Záhonyban idegennyelvi és más szakképesítést szerezhetne«. Az oktatás, amely júniusban vizsgával fejeződik be, három részből áll. A nyelvi képzésben az angol és a német mellett fontos szerepet kap az orosz is, hiszen közvetítő nyelvnek kell lennie, .nemtudása hátrányt jelent. A további tantárgyak a szak- képesítési ismereteket és a vállalkozói szemlélet kialakítását ölelik fel. TÁRCA rülünk és bosszanko- MW dunk, hogy megélénkült az utcai élet a megyeszékhelyen. Különösen a sétálóutcának becézett 'Zrínyi Ilona utca kínál változatos látni- és hallaniva- lót a járókelőnek, az utca Házaiban dolgozóknak és az itt lakóknak. Eleinte még talán tetszett is, hogy megjelentek az utcai énekesek, mert olyan nagyvárosias hangulatot kölcsönöztek a három Grácia társaságában, a szobor tövében zenélő, éneklő, kalapoló énekesek. Később már kezdtük unni a reggeltől estig ismétlődő, már-már a vallatásra is alkalmas monoton dallamokat, de nem volt mit tenni. Az utca mindenkié . .. De még ezzel sem teljes a sor. Felfedezték az utca intim hangulatát és forgalmas, zsongó, kavargó adottságait az éppen Nyíregyházát felkereső különböző szektacsoportok is. Tagjaik alkalmanként — ugyancsak a három Grácia mellett — helyezik el hatalmas hangszóróikat és elkezdik az éneket, a hittérítő szöveget, ami olykor igen érdekes. Aztán felütötték tanyájukat az utcai árusok, akik ugyan nem kiabálnak, nem hangoskodnak, kivéve a magnókazetta-árust, azaz hangosra állított magnóját, ami persze tudjuk, a reklámhoz tartozik. De reggeltől estig igen keserves eltűrni, hallgatni a közelben dolgozóknak, az itt lakóknak, mert borzolja az idegeket, egy idő után őrjítővé válik. Történt pedig a héten szerdán, hogy egy magukat Svédországból érkezőknek mondó társaság vette birtokba az említett helyet. Eg- telen hangoskodást csaptak. Nem tudtam, mivel csitítani bosszankodó kollégáimat, s azt találtam mondani, még mindig jobb, mintha ugyanezek a torkunkra kést tartanának . .. Mire néhány perc múlva halljuk az isten tudja hány decibeles hangerővel sugárzott üzenetet, miszerint ők bűnözők voltak nemrég, de megtértek, most itt vannak, hogy minket is jót útra térítsenek ... Mindez stimmel. Tisztelet és békesség mindenkinek, aki az utcát választja eszméi, portékái, stb. terjesztésére. De attól még marad a kérdés, bármikor bárki megzavarhatja a nyugalmunkat, azokét, akik ebben az utcában dolgoznak, élnek, pihennének, betegek, gyerekek és így tovább. Vagy végképp nincs ellenszer az utca demokratizmusának harsány- ságai ellen? « o nincs, az más, akkor legfeljebb mi is levonulhatunk az utcára, megvédeni emberi jogainkat, beállunk a véleményüket hangos szóval hirdetők közé. De ez már egy ördögi kör, hisz akkor mi is vétünk a csend, a rend, a békesség ellen. Inkább lemondanánk erről a jogunkról, ha valakik segítenének némileg szelídíteni az utcai zajokat, melyek mint az időzített bombák idegrendszerünkben robbannak. De meddig bírjuk? A kulcsszó: nyelvtudás Nyíregyháza (KM) — A hírek szerint jövőre várhatóan megnehezítik a külföldi munkavállalási engedélyek kiadását is, feltételül szabva a nyelv alapfokú ismeretét. Ezen próbál segíteni, erre kíván felkészíteni több nyelviskola is, közöttük az MTESZ megyei szervezetének Nyíregyházán a közeljövőben induló nyelvtanfolyama, amelyik most a vasasszakmában dolgozók szamára kínálja a német szakmai nyelv elsajátításának lehetőségét. A húsz héten át heti kétszer három órában zajló oktatás során egy műszaki végzettségű szakember által összeállított tematika alapján, a németet anyanyelvi szinten ismerő tanár segítségével, mintegy ezer szót sajátíthatnak el a német vasasszakmai nyelv alapjaiból és a mindennapi életben legszükségesebb kifejezésekből a külföldi munkára készülő szakmunkások, tecn- nikusok. Vallasd a jelent! Nábrád! Lajos MM önnyebb az erősnek a gyengébbet legyőzni, mint meggyőzni. Könnyebb felelősségre vonni, mint felelősséget vállalni. Könnyebb a múltat felemlegetni, mint a jövőt tervezni. A közelmúltban Nyíregyházán és Záhonyban Vettem részt egy-egy pártfórumon, s most, hogy visszaemlékszem e két eseményre, e három gondolat visszhangzik bennem: Az nevezetesen, hogy kis- és nagy politikusaink a könnyebbet választják. (Tisztelet a kivételnek.) S a politizáló „kisemberek” is többet turkálnak a múltban, mint a jelenben. S a kezdő három gondolatsor kibővíthető harmincra, esetleg háromszázra. Gondoljunk csak arra, hogy könnyebb régi bűnösöket keresni, mint később elkövetendő bűnöket megelőzni. Könnyebb tőkével a hátunk mögött a más által megtermelt áruval kereskedni, mint új árut termelni. Könnyebb a sajtót szidni, mint a sajtóban egy-egy okos saját cikket megjelentetni ... Könnyebb veszekedni, mint érvelni. Lehetne még sorolni. Mennyivel jobb lenne, ha ellenfeleinkben nem ellenséget látnánk és gyalázko- dás helyett jobbak álcáznánk lenni ellenfeleinknél. Jobbak szavakban és tettekben. Jobb és közhasz- núbb lenne, ha a nehezebbet választanánk és többet törődnénk gazdaságunk talpra állításával. Ha például érvekkel, egyenrangú partnerként csalogatnánk ide a nyugati tőkét. A régi és az új szovjet politikát másodrangú kérdésként kezelve többet törődhetnénk a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok újjáélesztésével, hiszen már valóban egyenrangú partnerként vehetünk részt a gazdasági tanácskozáson. Nincs olyan rossz, amiben jó ne legyen: tőkét kovácsolhatnánk megyénk földrajzi helyzetéből is. A mostaninál nagyobb tőkét. S igen fontos lenne a termelésben is figyelembe venni az emberi tényezőket. Nyíregyházán is tapasztaltam, hogy a várható leépítések a maradókat nem ösztönzi jobb munkára, a politikusok civako- dását látó munkásoknak és műszakiaknak ebben a pesszimista légkörben elmegy a maradék munkakedvük is. Ne engedjük! K Szatmárcsekén a szűkös körülmények miatt fogtak az iskolabővítéshez, melynek nyomán a fűtésrendszert is kialakítják, kazánházat, szociális helyiségeket és új tantermeket építenek. A munkát helyi erővel oldják meg. Kommentár Vigaszdíj Tóth Kornélia A zért vigasz lehet, hogy Ciprust megelőztük. E szavakkal kommentálja a magyar fociválogatott Norvégia elleni döntetlen „eredményét” a sportriporter csütörtök reggel a rádióban. A sportrajongók azonban keserű szájízzel gondolnak arra, mi rejlik a méltatás mögött: nevezetesen az, hogy az öttagú selejtező csoportban a negyedik hely nekünk már vigaszra adhat okot. Most nem a kétes dicsőséget jelentő negyedik hely felett érzett csekély öröm miatt ültem a géphez, hanem eszembe jutott egy reklám. Egy távol-keleti, számítógépeket gyártó és forgalmazó cég azzal kezdte bemutatkozását: mi csak a másodikok vagyunk a világon, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem a legtökéletesebb módon szolgáljuk vevőinket. S a hangsúly ez esetben — véleményem szerint — azon van, hogy az ázsiai cég nem kevesebbet tűzött önmaga elé, mint a legjobba válni a világon. A győzelemre törés egyébként sem egyenlő a magamutogatással, nem véletlenül törekednek az embérek a már-már tökéletesnek kikiáltott világelsőségre: legyen az olimpiai diadal, a legmagasabb hegycsúcs megmászása, idegen bolygók felderítése vagy „mindössze” a világpiac egy szeletének uralása. Az irodalomból is hozhatunk példát. József Attila intelme szerint „a mindenség- hez mérd magad!” Miniszterelnökünk többször megemlítette, hogy a történelemben járatlan utat választott a magyar nép, a demokrácia megteremtése. Ez igaz, s bizonyára az is, hogy végletekben gondolkodó zsebkendőnyi országunk nem érheti be annyival, hogy a hátul kullogó helyek valamelyikének tapsoljon. Dőreség lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy politikai vagy gazdasági téren meghatározó szerepet játszunk a világban. De önmagukkal szemben támasztott igénytelenségünket fémjelzi, ha a számunkra elfogadható helyek közül sem a legfontosabbat tűzzük célul, hanem beérjük a „futottak még" kategóriájával. S ráadásul a szégyenletes teljesítményt vigaszként kommentáljuk,
