Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-20 / 272. szám
4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991, november 20,, szerda Külpolitikai jegyzet Kábítás helyett sokkterápia Dajka Béla (Moszkva) E gy átlagos moszkvai tanár fizetése jelenleg mintegy havi 350 —400 rubel, s ez az összeg a hivatalos turistaárfolyam alapján még a nyolc dollárt sem éri el. Ezért a pénzért manapság csupán öt kiló sertéshús, vagy tíz kiló alma, esetleg négy liter tejföl vásárolható a piacon, ami az egyetlen megbízható élelmiszerforrást jelenti az orosz fővárosban. Az állami boltokban mostanában ismét van kenyér, s a jegyrendszer december 1-jei bevezetésével talán a tej is feltűnik majd időnként az üzletek polcain. A kérdés csupán az: mennyiért? A fogyasztási cikkek árait az ez év áprilisában végrehajtott óriási mértékű hivatalos áremelés után sem lehetett stabilizálni, és az így kialakult szokatlanul magas árak kábítószerként hatottak a gazdasági fejleményeket döbbenten figyelő polgárokra. Az árak liberalizálása nem hozta magával a várt árubőséget: az emberek számára ugyanúgy, ahogy eddig, napi gond maradt a létfenntartás — csakhogy ez az eddiginél sokkal drágábban oldható meg. S hiába emelték a fizetéseket, a rubel fokozatos elértéktelenedésének következtében azok vásárlóereje egyre jobban csökken. Borisz Jelcin hétvégén közzétett gazdasági rendeleté azonban az eddigi „kábítószerezés” helyett is egy erősebb „drog”, a gazdasági sokkterápia képét vázolja fel. Az orosz elnök elképzelése szerint liberalizálják a külkereskedelmi tevékenységet az Orosz Föderáció területén, azaz az ott bejegyzett vállalatok a tulajdonformára való tekintet nélkül kereskedhetnek külföldi cégekkel, méghozzá külön engedély nélkül. A rendelet valamennyi jogi személy és állampolgár részére korlátlan mértékben lehetővé teszi valutájának devizaszámlán történő elhelyezését. Ennek következtében pedig várhatóan jelentősen megnő a kereslet a keményvaluták iránt, és a rubel további elértéktelenedésével kell számolni. A Kommerszant című mértékadó gazdasági hetilap prognózisa szerint az év végéig több mint kétszeresére emelkedik a forgalomban lévő készpénz mennyisége a tavalyihoz képest. Az infláció mértéke az év hátralévő részére vetítve mintegy 30 százalékos lesz, éves szinten pedig 650— 700 százalékos áremelkedéssel kell számolni. A lap szakértői úgy vélik, hogy amennyiben Jelcin rendeletéit végre is hajtják a gyakorlatban, egy dollárért hamarosan 300—350 rubelt is elkérnek majd. Tegnap a londoni Buckingham Palotában adott díszebédet II. Erzsébet, Nagy-Britannia uralkodója, köztársasági elnökünk, Göncz Árpád tiszteletére. Képünkön a Göncz házaspár II. Erzsébet királynő és Fülöp herceg társaságában látható a palota lépcsőjén. KM — TEL.EFOTO Királyi fogadás Szabad György válasza Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei ügyvivői Nyíregyháza Szarvas u. 1—3. 4400 Tisztelt Ügyvivő Urak! Megkaptam november 14-i levelüket, s biztosíthatom Önöket arról, hogy az „akasztást” emlegető felszólalás — amely nem az én elnökségem alatt hangzott el — tételesen ütközik a halálbüntetést eltörlő Magyar Köztársaság és annak törvényhozása által kialakított jogállamisággal, és nem marad el a felszólalónak erre való egyértelmű figyelmeztetése. Tisztelettel: Szakad, Qipim-y a Magyar Országgyűlés elnöke Kormánypárti képviselők is bíráltak összevontan terjesztette elő kedden délelőtt az Országgyűlés plenáris ülésén Szabó Tamás pénzügyi államtitkár a fogyasztási adóról, a földadóról és a gépjárműadóról szóló törvény- javaslatokat. Az általános vita első fordulójában a pártfrakciók vezérszónokai a fogyasztási adóról fejtették ki álláspontjukat, s ebből kiderült: a törésvonal ezúttal is az ellenzéki és a kormánypártok között húzódik. Az MDF, az FKGP és a KDNP támogatásáról biztosította a kormányzati koncepciót, míg a három ellenzéki párt elvetette azt. Az ellenzéki képviselők elsősorban azért marasztalták el a kormányt, Budapest (MTI) — A mezőgazdaság ez évi jó teljesít; ménye jövőre várhatóan nem lesz megismételhető — vélte Raskó György, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára a keddi sajtó- tájékoztatón, amelyen beszámolt közép-amerikai látogatásáról, és elemezte a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyait, különös tekintettel az egyes területeken mutatkozó válságjelenségekre. Raskó György az elmúlt hetek anomáliáit elemezve az ágazat egyes területein azt a következtetést vonta le, hogy ezek okai elsősorban a mezőgazdaság csekély jövedelmezőségére vezethetők vissza. Mindenekelőtt a tohogy a törvényben foglalt határidő ellenére mind ez idáig nem terjesztette be a jövő évi költségvetést megalapozó törvényt, márpedig — álláspontjuk szerint — ennek hiányában érdemben nem tárgyalhatok a most beterjesztett adótörvények sem. Nem értettek egyet azzal sem, hogy a kormány — az Országgyűlés felhatalmazása nélkül — határozza meg az adómértékeket. A három adótörvény részleteit illetően a kormány- párti képviselők is találtak kivetnivalót. Így például számos termék esetében sokallották a fogyasztási adó tervezett mértékét, és elismerték, hogy az ártámogatások leépítése — főként a háztartási energiánál, valamint a víz- és csatornadíjaknál — újabb társadalmi, szociális feszültséghez vezethet. jásmizériát említette mint jellemző példát, ahol a nagyüzemi tojástermelés jövedelmezőségének hiányában állhatott elő a jelenlegi helyzet. Hangsúlyozta, hogy a szaktárcának nincs közvetlen befolyása a tojás fogyasztói árának alakítására. Ennek ellenére a minisztérium meg kívánja tenni a szükséges közvetett beavatkozásokat, ha kell, leállítja az exportot, illetve azonnal kiadja az importengedélyeket. Az államtitkár arra ugyancsak figyelmeztetett: nem tartható tovább a vágott csirke jelenlegi ára sem, mivel a termelők vesztesége kilogrammonként eléri a 4— 5 forintot. Tréfa a temelibei Három nap krónikája Erdólybil M. Magyar László Szatmárnémeti KM) — Egy épületben dolgozik a magyar és a román nyelvű szerkesztőség a romániai Szatmárnémetiben — a napokban együtt látták vendégül lapunk két munkatársát. Mint megtudtuk; a lehető legjobb közöttük az összhang, nem jelentenek egymás számára konkurenciát; más az olvasói körük. .Újdonság, hogy egy törvény nemrég lehetővé tette a szerkesztőségeknek, hogy kft.-t alakítsanak. A kft.-nek tagjai csak a szerkesztőségek munkatársai lehetnek, nincs semmilyen külföldi érdekeltség. A beszélgetések mellett arról is gondoskodtak vendéglátóink, hogy a rövid ideig tartó látogatás ellenére megismerkedjünk néhány szép vidékkel, történelmi-irodalmi nevezetességgel. így az egyik nap, reggeli után egy egyévesnek mondott, de bizony eléggé lerobbant állapotban lévő Dáciába ültünk, hogy bepillantsunk Erdély mindennapjaiba. Észak felé indultunk el, az Avas-hegység vidékére. Itt már a szovjet határ közelében jártunk, de a főútról egy mellékútra hajtva elkerültük Halmi községet és a határállomást. Az Avas tövében szerényen húzódik meg egy kis falu, Túrt. A nyírségi települések képéhez szokott szemnek furcsának tűnt a világos- és sötétkékre festett házak Sokasága. Mint „idegenvezetőinktől” megtudtuk, a szabad parasztoknak fehérre, a jobbágyoknak kékre kellett festeniük a házukat az elmúlt századokban. Arra is felhívták a figyelmünket, hogy ez a község nagyon híres a szilvapálinkájáról. Erről, „sajnos” személyesen nem győződhettünk meg, de valóban ott sorakoztak katonás rendben a domboldalakon a már termésüktől és levelüktől megszabadult gyümölcsfák. Az Avason átkelve a Tisza völgyébe jutottunk, ahol Szaplonca híres román temetőjét kerestük fel. A holtak birodalma attól érdekes, hogy a néhai Stan Ion Patras népművész színes fejfát faragott az elhunytaknak, a keresztekre pedig tréfás rigmusokat, szövegeket írtak. Szaplonca után nemsokára Máramarossziget következet. Nem sok időnk maradt a nézelődésre, mert előttünk állt még az út legnehezebb, ugyanakkor legszebb része: átkelés a Gutin hegyvidéken, amelynek, a legmagasabb pontja 1447 méter. Festői tájakon keresztül vezettek az egymásba fonódott szerpentinek fel a nyeregig, ahonnan leereszkedve hamarosan Nagybánya köszöntött bennünket. Innen már más úton, a hegyeket elkerülve jutottunk vissza Szatmárnémetibe az esti órákban. Az utolsó napra is jutott még bőven látnivaló. Ellátogattunk Érmindszentre, ahol Ady Endre szülőházát tekintettük meg. Kismajtény- ban az 1711-es szatmári béTábla a Károlyi-váron. Az építtetők között legalul „Pista gróf”. A SZERZŐ FELVETEI.E ke emlékére állított emlékműnél idéztük fel történelmünk régmúlt napjait. Meglepő módon csak egy olyan községet láttunk, ahol a helységjelző táblára több nyelven is kiírták a település nevét. A felirat németül, románul és magyarul is tájékoztatott bennünket arról, hogy Kaplonyban járunk. Itt már 1080-ban állt egy monostor, később a Károlyi-cSalád templommal és kriptával bővítette. A család impozáns sírboltjában látható a szatmári békét megkötő Károlyi Sándornak a szarkofágja. Erdélyi tartózkodásunk utolsó állomásaként Nagykárolyban tölthettünk el egy kis időt. Felkerestük Kaffka Margit szülőházát, valamint a volt Szarvas fogadó épületét, ahol 1846- ban Petőfi megismerte Szendrey Júliát. Az épület jelenleg valamilyen karhatalmi célt szolgál, így csak kívülről nézhettük meg. Az egykori Károlyi-kastély a város közepén levő parkban látható, napjainkban kultúrházként használják. Csak. a falán levő táblát sikerült fényképen megörökíteni, érdekessége, hogy a várat építtetők között gróf Károlyi Istvánt egyszerűen csak „Pista”-ként említi. Tisztelet az áldozatoknak Munkáspárti nyilatkozat Az MSZMP megyei koordinációs bizottsága azzal a kéréssel kereste meg szerkesztőségünket, hogy tegyük lehetővé a Munkáspárt vezetői egy korábbi nyilatkozatának közlését, mivel azzal a megyei bizottság teljes egészében azonosul. Tisztelet nemzeti tragédiánk minden áldozatának. Ezzel a címmel fordultak a magyar közvéleményhez a Munkáspárt vezetői. A nyilatkozat — többek között — hangoztatja : „A Munkáspárt XV. kongresszusának szellemében támogatunk minden kezdeményezést, ami 1956 kérdésében a társadalmi megbékélést szolgálja, bárkitől is induljon ez ki. Tesz- szük ezt abból a meggyőződésből, hogy minden múltbéli esemény csak megfelelő történelmi távlatban ítélhető meg, nem zárható le politikai döntéssel, vagy jogi aktussal.” A nyilatkozattevők a továbbiakban azt vallják, „1956 nemzeti tragédia volt népünk életében. Azt kívánjuk, adassék tisztelet a tragédia kárvallottainak és áldozatainak, bármelyik oldalon is álltak.” Ezután hangsúlyozzák: elítélnek mindenféle leszámolást, újbóli politikai, erkölcsi vagy jogi megkülönböztetést, bármelyik fél áldozatai emlékének meg- gyalázását. A nyilatkozat így fejeződik be: „Mi tényleges megbékélésre hívunk fel, s arra, hogy később a mainál szilárdabb politikai helyzetben, a már megbékélt társadalom akaratát fejezze ki közös emlékmű.” Harmonizált privatizáció flz AVÜ nem tud|a teljesíteni a 40 milliárdos bevételi tervét Budapest (ISB — S. Z.) — Az Állami Vagyonügynökség (ÄVÜ) a jövőben nem indít központosított ágazati programokat. Egy- egy kiszemelt ágazat vállalatait egyenként, de úgynevezett harmonizált privatizáció keretében kívánják értékesíteni. Erről Bokodi Béla, az ÁVÜ privatizációs programigazgatóságának helyettes vezetője számolt be, amikor a legfrissebb privatizációs elképzelésekről kérdeztük. Jelenleg két ágazatot — az építőipart és a borvidékeket érintő privatizációs menetrend kialakításán dolgoznak a vagyonügynökségnél. A szőlőtermelés és a borgazdaság területéről legalább 15 vállalatot — többségében borászati üzemeket —, az építőipari vállalatok közül 30—35 céget szándékoznak értékesíteni. A vállalatokat egyenként bocsátják áruba, eltérő privatizációs technikák alkalmazásával. A központi programok esetében a hátrányok nagyobb súllyal esnek latba, mint az előnyök — indokolta Bokodi Béla az ÁVÜ elhatározását. Minél több vállalatot kínálnak egyszerre, annál bővebb a kínálati piac, s ha az ágazatot valamilyen „szerencsétlenség” éri, az egész program egy hét alatt kudarcba fulladhat. A központi program minden vállalat esetében azonos eljárást feltételez, míg a harmonizált privatizáció lényege, hogy bár egyetlen csapat kezében futnak össze a szálak, a privatizációs technikákat — a cégek eltérő kondícióinak a figyelembevételével — különbözően alakíthatják. Az érintett szaktárcák legszívesebben a súlyos válságokkal küszködő vállalatokon adnának túl először, míg az ÁVÜ inkább a jobb erőben lévő cégeket szeretné első körben bevonni a privatizációba. Ezzel kapcsolatban a programigazgatóság helyettes vezetője megjegyezte, hogy a válságkezelést nem lehet ösz- szekeverni a privatizációval — ez utóbbi nem egyenlő a szanálással. A felszámolás intézménye viszont egyike a létező privatizációs technikáknak, ám a tulajdonos nem szívesen folyamodik ehhez a megoldáshoz, hiszen ennek során a tulajdon a hitelezők kezébe kerül. Az ÁVÜ e két ágazatba tartozó vállalatok eladása során nem számít nettó bevételekre. Az 1991-es év nagy tapasztalata — mondta Bokodi Béla —, hogy a végső szót úgyis a piac mondja ki. A keresletnek és a kínálatnak a várttól eltérő alakulása a leggondosabb terveket is romba döntheti — ezt bizonyítja, hogy a vagyonügynökségnek előreláthatólag nem sikerül teljesítenie az ez évre előirányzott 40 milliárd forintos bevételi tervét. Tojásmizéria, ráfizetés Nehéz időszak következik a mezöaazdasáoban ?
