Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-02 / 257. szám

Ä Xebex-Magyarország hétvégi meűclfete \ 9 A Montgomery-gyűjtemény Ajándék a Szépművészeti Múzeumban Budapest (MTI-Pressz) — Vannak még csodák! Mert ugyan minek nevezhető, ha nem csodá­nak az a tény, hogy egy angol műgyűjtő egymillió font értékű műtárgyat adományoz egy ma­gyar múzeumnak. Az illető úrnak semmilyen kapcsolata nem volt hazánkkal. Sem rokona, sem ősei, sem barátai között nincse­nek magyarok. Akkor vajon minek köszönhető a nagyvonalú gesztus? Mert, hogy felettébb értékes adomány­ról van szó, arról meggyőződhet bárki a Szépművészeti Múzeum Új művészet — Bryan Montgo­mery adománya című kiállításán. Nos, a 167 kortárs művészeti alkotás azért került Magyaror­szágra, mert Montgomery úrnak nagyon megtetszett a Szépmű­vészeti Múzeum épülete, gyűjte­ménye. Amikor az idén tavasszal hazánkban járt, megismerkedett a múzeum munkatársaival, és felajánlotta, hogy harminc éve gyűjtött — és eddig érintetlen — kollekciójából ajándékoz. Még­hozzá a múzeum gyűjteményé­ből hiányzó 20. századi művé­szek alkotásait. Elsősorban nagy-britanniai alkotóktól (Derek Boshier, Rita Donagh, Paul Hux­ley, lan McKeever), és a nemzet­közi művészvilág olyan jelesei­től, mint a Karel Appel, Kennet Noland, Frank Stella, Joseph Be­uys. Átfogó életművel került a gyűjteménybe Michael Ginsborg, Keith Milow és Kestutis Zapkus. Új, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményeiben eddig nem kép­viselt műfajjal kosztüm- és szín­padtervvel jelenik meg Derek Jarman. Százhatvanhét szobor, fest­mény, grafika, rajz, fotó és ve­gyes technikájú mű alatt áll a felirat: Bryan Montgomery aján­déka. Az absztrakt expresszio- nizmus, a geometrikus absztrak­ció, a hard-edge, a minimal art, a fotórealizmus és más száza- dunkbeli irányzat képviseleté­ben. Novemberben, amikor a felújí­tás miatt bezár a Szépművészeti Múzeum, körútra indul ez a kiállí­tás. Előbb néhány hazai nagyvá­rosban, majd kelet-európai fővá­rosokban mutatják be. Montgomery urat nagylelkű adományáért Pro Cultura Hunga- rica emlékplakettel tüntette ki Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter. Az utolsó mosoly Tóth Kornélia llllllllll (sértenek a szét- szórt cserepek. A torkot fojtogató sí- rástól természetei- ts&üSM&srad lenes az asszony hangja. Miért nem hallgattam meg őt is? Miért hiszem el, hogy a majd harminc esztendőnyi há­zasság pokollá válásában egye­dül őt lehet pellengérre állítani? Sokat mért rá a sors, bár ő már rég belenyugodott az ég rendelé­sébe: az, kit megértő társsal, kit házisárkánnyal áld vagy ver meg. Bár ők is paradicsomi életet tudhattak maguk mögött. Ké­sőbb, amikor megpróbálta őket a gond, a baj, nem egyformán vi­selték azt el. Míg a férjét lelkileg leterítette a kérlelhetetlen kór, addig ő megpróbált talpon ma­radni. Talán eddig kagylóba zárta tit­kát az asszony, s csak most fe­szíti szét a héjakat: hadd lássa más is, nem minden úgy történt a családi tűzhelynél, ahogy most a szeretetotthonba vonult embe­re igyekszik elhitetni a környeze­tével. Gondos kéz nyomait őrzi a nagyszoba bútora. Talán épp most tette le a portörlőt a há­ziasszony. A kristálypoharakon szikrázik a délutáni napfény. A már felnőtt nagyfiú is széket húz az asztalhoz. Töprengenek: hol is kezdjék? Talán ott kezdődtek a bajok, hogy a gazda a világon mindent édesen evett. Még az epret is megcukrozta. Csak legyintett az intő szóra: neki nem jár még ennyi sem? Dehogyisnem. Hadd teljen akkor a kedve... Mígnem egy szép napon súlyos cukorbe­teg lett. Vagy ott rontották el, amikor a férj naphosszat ült és lassan be- gubózott? Azelőtt még bekap­csolta a tévét egy jó filmre, utána már semmi nem kötötte le. De az igazi baj akkor rontott rájuk, ami­kor az érszűkület miatt levágták a lábát. Hiába hajtogatták az or­vosok, hogy sokan megtanulnak így élni, ez még nem a világ vége, legyen egy kis türelemmel. Hát ő éppen annak volt híján! Vihar tombolt a lelkében. Érzel­meinek nem tudott szabad fo­lyást engedni a kórházban, a rendelőben, hát otthon nyitotta fel a zsilipeket. — Igyekeztem minél kevésbé az eszébe juttatni az állapotát. Inkább hajtottam magam kettő helyett, hogy anyagilag ne érez­zük meg a kiesést. És hát sajnál­tam szegényt nagyon, hisz világ­életében irtózott a kórháztól, az orvosoktól. Ha egy kezelésre vagy ellenőrzésre vittem, már at­tól a jellegzetes szagtól felfordult a gyomra. S szinte restelltem magam előtte, én, az egészsé­ges. Biztosan érzem, hogy legfő­képp azért gyűlölködött a család­jára, mert mi épek maradtunk. A hirtelen jött betegség titkát magába zárja mindenki. Nincs az arcára írva senkinek, hogy fekély emészti a gyomrát, vagy elszabadultak a szervezetében a rakoncátlan sejtek. De aki a lá­bát kényszerül zálogba adni az életért, nem titkolhatja a sorsát. Odalesz az amputált végtaggal együtt lelkének egy darabkája is, és csak Kivételes érzelmi gaz­dagsággal bírók képesek életü­ket tovább kormányozni. Elkese­ríti őket az állapotuk, dühösek a sorsra, de legfőképpen azokra, akik mellettük élnek. — Pedig azon voltam, hogy zökkenőmentesek legyenek a férjem napjai. Ha fél hatkor indul­tam műszakba, hétkor elkérez- kedtem, taxival hazarohantam, hogy nyolcra vigyem őt a rende­lőbe. Molesztált útközben, szól­jak oda az orvosnak, hogy ő megérkezett, s hívják be azon­nal. Mintha csak őt várnák egy zsúfolt rendelőben. Hiába csitít- gattam, nyugtattam, képtelen volt várni. O soha nem ismerte a sorbanállást. Úgy képzelte, a tumultus azért van, hogy őt vára­koztassák. Mindent készen ka­pott itthon, a munkahelyén kö­zépvezető volt, az első szavára ugrottak. A vérébe ivódott, hogy ő a központ. Végül megcsinálta a cirkuszt, mire bejutottunk, na­gyon restelltem magam az orvo­sok előtt. S ha csak egyszer tör­tént volna ilyesmi?... Peregnek a közös élet filmkoc­kái az asszony előtt. Nappal és éjjel. A munkahelyén is azon kapja magát: gépiesen teszi a dolgát, de az agya másutt jár. Hol rontották el? — dörömböl a kérdés ezredszer lelke legmé­lyén. Minden éjjel a férjét látja álmában. Hol jó vágású fiatalem­ber, hol zsörtölődő beteg. Me­mento a nyugalom óráiban. Hogy teste se tudjon pihenni, ha már a lelke úgysem nyughat. — Korábban sem értettem, miért olyan hirtelen természetű a férjem. Mi heten voltunk testvé­rek, de soha nem láttam otthon annyi ellenségeskedést, mint később a saját családomban. Pedig én életet, halált emellett a férfi mellett képzeltem el. Van fogalma arról, milyen érzés, ami­kor az esküvő napján jelenti be a vőlegény, hogy már egyszer nős volt, csak elvált? Mit tehettem volna? Együtt a násznép, kitűzve a nagy esemény, a lakodalomra készül a família. Akkor vissza­kozzak, hogy ezt nekem át kell gondolnom, időt kérek? Időt már sem ő, sem az események nem adhattak. Beletörődtem, de a mai napig fáj. Akkor is hozzámegyek, valószínűleg, ha tudok a válás­ról. De mennyivel más lett volna ezt korábban elmondani. Az emberi természet hihetetle­nül hajlékony. Alkalmazkodik a két együtt élő a másikhoz, legfel­jebb nyeli a mindennapi konflik­tus okozta sérelmeket. Telik-telik az a képzeletbeli pohár. Az utol­só csepp lehet, hogy nem is a legfájdalmasabb élmény. De amikor túlcsordul, nincs a vilá­gon erő, amely megállíthatná az érzelmek kitörését. — Valószínűleg nálunk az volt az utolsó csepp, amikor a férjem megzsarolt: lejárat az ismerő­sök, a szomszédok előtt azzal, hogy bemegy a szeretetotthon­ba. Ha neki ez jelentené a meg váltást, én nem akadályozom meg benne — gondoltam. „Ha akarsz, mégy, ha akarsz, ma­radsz”. Ő rögtön felcsattant, úgy értelmezte a beleegyezésemet, hogy én egyenest elkergetem itt­honról. Pedig csak neki akartam jót. Igaz, tavasz óta már pokollá vált az életünk, de én így sem tettem volna szemrehányást neki. Zokszó nélkül ápoltam vol­na, munka mellett. Hiába próbál­tam bevonni a napi ügyekbe, ke­rek egy esztendeig nyomta az ágyat. Megmondták az orvosok is, az jelentené neki az életet, ha érdeklődne a világ dolgai iránt, s kényszerítené magát, hogy újból járjon. — Tudja, hányszor találtam a szekrényen, az asztalon végren­deletet? Volt belőle vagy tíz. Lépten-nyomon öngyilkossággal fenyegetőzött, s tetézte azzal, hogy meg is írta a saját gyász­beszédét. Amit majd a koporsója mellett akart volna hallani... Őrjí­tő volt ez az önsajnálat. Hisz ter­mészetes, hogy rettegünk a ha­láltól, de ép elmével papírra vetni azt, hogy miként búcsúztatnak bennünket? Nem evilági emberre vall... — Ma sem tudom, hol rontot­tuk el — tépelődik az asszony. — Mit vétettünk, hogy öregsé­günkre így kell bűnhődnünk? Vi­lág szájára kerülnünk és nyuga­lom nélkül álomra hajtani a fejün­ket? Ő az otthonban, én itthon. Egy világ választ el bennünket. Papíron házastársak maradtunk. e kit érdekel a te­nyérnyi pecsétes MljlpgM irat, hogy X-et és Y-t az Isten és az llllllllll egyház színe előtt házastársaknak nyílvánítja? Két * ember összetartozását legfel­jebb szentesíti, de nem helyette­síti a házasságlevél. Ágytól, asz­taltól különmentek. Életük egy­befonódott, majd összegubanco­lódott fonalát sebészkéssel vág­ta ketté a férj. Úgy, mint ahogy azokat a fényképeket szakította szét, amelyen mindketten moso­lyogtak a lencsébe. Balogh Ödön Hogy milyen politikust szere­tek? Még a nagy csatározások ide­jén, amikor azért folyt közelharc, hogy melyik párt, melyik politikus szerezze meg a hatalmat, klasz- szikus idézeteket keresgéltem világnagy íróktól a politika és er­kölcs összeférhetőségéről. Vé­letlenül rátaláltam a szívem sze­rint valóra, így szól: „A nagy po­litikusnál , csak azt az embert becsülöm többre; aki nem akar az lenni-”,(La Bruyere) Frappáns. Veséző. És mélyén az igazságtartalom! ♦ ♦ ♦ Magam is úgy véltem (tapasz­talva a székükbe kapaszkodó politikusok szolgai túlbuzgóságát vagy lapítását még a közelmúlt­ban), hogy aki mindenáron veze­tő akar lenni, azt nem szabad a hatalom székébe engedni. Hogy miért? Egyszerű: mindent el fog követni, hogy megtartsa azt. Az erőszaktól, netán a bűntől sem riad vissza, ha pozícióját veszé­lyeztetve látja. Hiába van rendszerváltás, a hatalomvágy e „rendje” magától nem vált. Én azt a nagy politikust szere­tem, aki nem önnön nagyságát kívánja „megalkotni”, hanem nemzete, népe üdvéért, jólétéért, boldogulásáért fáradozik. És ha úgy véli, hogy ..tengelyt akasz­tott"' választói többségével, in­kább lemond, semmint azok el­len tenne, akik bizalmat szavaz­tak neki. Ezért tisztelem De Gaulle gesztusát, aki — érzékel­vén, hogy nem ért szót nemzeté­vel — népszavazást kért maga ellen. Majd önként lemondott. így hát La Bruyere gúnyos megjegy­zését megtoldom Adam Smith véleményével, miszerint „a be­csületesség a legjobb politika”. A tavalyi választási csatározások hevében egy kollégám (cikkemre tromfolva) azt írta: a politikának semmi köze az erkölcshöz! Meglehet. Olyan is az! Napó­leon ebben a kérdésben úgy fo­galmazott, hogy ,,a politikában ismeretlen a szív, csak a fej Számít". Noha nem egészen szí­vem szerint való ez a hideg ra­cionalitás, elismerem, ebben sok igazság van. Persze csak akkor, ha a szívtelen „fej” becsületes marad, ha a hatalom mámorában nem veszti fejét. Végül is, a történelmi tapasz­talatok ismeretében, hajlok a herderi tétel elfogadására a poli­tika természetét megítélendő, íme: „A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember”. Ebből arra követeztettek,, hogy az erkölcs néMfíi politika embertelen. Mert csak eszközüli használja az embert annii mindem nagy tettek és történéseik vég- céljakell. hogy legyen!' ♦ ♦ ♦ Napjainkban is mindegyre ffitt- vetödik: vajon poMikámköiaflti mennyi a nemzet szolgálja, az ember szolgálata? A nagy rar- szágmentésben vayom new vá­lunk-e mindannyian eszközévé a társadalomátalakító komániy- programnak? A vállasz az: azért kell most pár évig súlyos, tiartmtt cipelnie a magyarországi /ökras- ságnak, mert csak ágy jöttét ki a kátyúból. Ez logäous. És hogy vélt erkölcsi súlya is legyen a döntési jogosultságnak, egy-egy politikus- képwiisdloi szá­mára az a végső érv:: „Kenem,, minket törvényesen választott a magyar nép, mi a nép biizáhréíéi vagyunk itt”. Ebben tammmmdBtiá- nul az is benne van,. Hogy ha ránk szavaztatok, akkor im midi­jük, mi a jó nektek* A megválasztottság igaz. A szavazatként leadott bizataimi — igaz. Csakhogy az emberi ter­mészet (meg az ország válsá­gos, változékony állapottá)) irmait a bizalom már részben dáparitl Elpárolgott- Közéleti: slágerünk lett a „Más ez a szendém:..'” Igaz, a választási számadat még fényeskedik. de nincs mögötte ugyanannyi embem tdékJény Minden állampolgár a maga személyes élményéből tudja, hányszor azonosát illetve: hernyó szór nem értett egyelt pártja láp­viselőjének némely jawasitalteirail döntésével, amit ugye,. az © (mint választó) képvnsdéttdöemi tett. Magam is átéltem hasmriötL És ekkor kezdődik az dítiégene- dés ama pártpoitükáltöll,, képvise­lőtől. Az emberben Byemkor fölvető­dik a kérdés: A képviseli® ©rrpsr» képvisel? Sokszor azt gyanítja az állam­polgár a parlamenti! üléseket szemlélve, mintha esettenként a mundér védelmében szavazná­nak egységesen az egy táfeadi- hoz tartozók. Hiszen p nöiiámyiiii- kat évtizedek óta ismnenjjük ((jjdlfe- mük, gondolkodásuk a magunké­val rokonítható vélt)), és Hátim,, az adott kérdésben gcmtatiiyomásiia igent mondanak, aitrniire érni— akit képvisel — nemmnél szavaznék Veszélyt rejt ha a saját káprvih selö és a saját választó ..Más­ként gondolkodása” gyátariwá válik. Szólhat ugyan még a biza­lomról óda, ám a bizádm edd. Szóltak énről már kdzvéé- mény-kutatási statisztikák is Va­jon hányán okulnak bdöfe? 1991. november 2. ll|aHyVÍÍfSz!o: MÜZsák: a zene<í#*e* m szoborsorczaN ■ a ■ 1 A m m H |B| X JJF Bjflb V Mf SH AB K JB Si Bi ® Wr WrTz.,‘? m ne fii John Walker: Kew

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents