Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16 / 269. szám
Mii kérdések Szaktudás zsákutca nélkül Baraksó Erzsébet A nyírbátori születésű dr. Farkas László érettségi után szerzett szakmunkás-bizonyítványt, majd matematika—fizika—műszaki ismeretek, valamint pedagógia szakon végzett főiskolát illetve egyetemet, pedagógiából doktorált. Közel két évtizede dolgozik a nyíregyházi 107-es szakmunkásképző és szakközépiskolában, melynek negyedik éve igazgatója. Családos, két gyermekük van. > Miiyen érzés a megye egyik legnagyobb szakmunkásképző intézetét vezetni ma, amikor az Önök által kiképzett szakemberek egy része munkanélkülivé válik? —r Most igazgatónak lenni egyszerre nagyon jó és nagyon rossz isi Jó, amikor a közösség — a szülők, a gyerekek, a munkatársaim — érdekeit képviselhetem, és rossz akkor, ha jelen vannak az iskola ellen ható körülmények, amelyek miatt időnként bizonytalannak érzem a helyzetünket. Jelenleg több mint kétezer-kétszáz fiatal tanul nálunk, 32 szakmát oktatunk. Tantestületünk a nyitottságra fogékony, és amikor azt gondoljuk, hogy munkásokra mindig szüksége lesz a társadalomnak, azzal is számolunk, hogy az eddigieknél kvalifikáltabb szakembereket kell intézetünkből kibocsátani. Ném nyugodhat bele az iskola abba, hogy sikerült most a miskolci kihelyezett részlegeként egy munkaerő-átképző központot Nyíregyházán is kialakítani, a mi munkánk úgy lehet hatékony, ha velük együtt dolgozunk. > Hadd kérdezzek akkor konkrétabban: van-e információjuk arról, hogy hány év múlva, milyen szakemberekre lesz szükség, vagy képeznek „a vakvilágba”? — Nem könnyű kimondanom, de az az igaz, hogy a „vakvilágba” képezünk több szakterületen, mert nem tudjuk, fogják-e majd foglalkoztatni gyerekeinket. Jelenleg minden ötödik végzősünknek, illetve tanulónknak szembe kell néznie azzal a helyzettel, hogy esetleg munkanélküliként kezdi pályáját. Tapasztalataink szerint a könnyűipar még mindig nagy felvevő, az elmúlt évben nagy kereslet volt nőiruha-készítők iránt, a műszer- és autóiparban viszont túlképzés van, de a kisiparosok minden évben kérik az autóvillamossági szerelő képzés indítását. Mégis, inkább hajlandó vagyok úgy dönteni; legyen akár minden ötödik kiképzett tanulónk munkanélküli, de szerezzen itt egy szakképesítést, egy alapot, amire rá lehet képezni, és ne 14 évesen váljon képzetlenül kiszolgáltatottá. > Mi az, amit Önök, mint általánosan konvertálható tudást, nyújtani tudnak az itt eltöltött három-négy év alatt, aminek a munkanélküli pályakezdők hasznát vehetik? — Mindegy, hogy milyen szakmát tanulnak a fiatalok, lehetőségük van egy általános alapműveltség megszerzésére, és kiemelném a nyelvtanulást, illetve a számítógépes ismereteket. A Commodore-program mindenkinek kötelező, de a harmadéveseink az IBM rendszerű számítógépeken is majdnem operátori szinten dolgoznak. >- Él-e még az a szemlélet, hogy szakmunkástanulónak inkább csak a gyengébb képességű gyerekek jelentkeznek, és ezzel összefüggésben hogyan alakul az utánpótlás? — Az a szemlélet él a köztudatban, sajnos, hogy aki szakmunkástanulónak megy, annak nem kell tanulnia, mert csak dolgoznak. Holott, a mi gyerekeink sokkal nagyobb erőfeszítéseket tesznek, ha eredményeket akarnak elérni, hiszen az egyik héten fizikai munkát végeznek, a másik héten kemény szellemi tevékenységet fejtenek ki. Jelenleg túljelentkezés van autóvillamossági szerelő, nőiruha- készítő és kötőipari konfekció szakokra, viszont lasszóval kell fogni a cipőkészítő, a gumi- és papíripari feldolgozó, vagy a vegytisztító tanulókat. Az az igazság, még mindig a legszűkebb környezet a befolyásoló a pályaválasztásnál, és nincs a köztudatban, milyen széles a választható szakmák köre. Azt is látjuk viszont, hogy az iskolák között egy egészséges verseny van kialakulóban, egyes iskolák igyekeznek minél vonzóbb feltételeket teremteni, például a sportolási lehetőségek területén. Ugyanakkor tanáraink kutatják a tehetségeket, igyekeznek felfigyelni azokra a jó képességű gyerekekre, akik szívesen jönnének hozzánk. Azt szeretnénk elérni, legyen sikk a 107- esbe járni. >- Hogyan alakulnak kapcsolataik a tanulókat foglalkoztató munkahelyekkel £ gazdasági-társadalmi átrendeződés időszakában? — Tanulóinkat általában 150— 200 cég foglalkoztatja, velük korábban a megyei munkaügyi osztály közvetítésével tartottuk a kapcsolatot. Ez megszűnt, most közvetlenül kerülünk velük kapcsolatba, s ezáltal, egyelőre, kissé szegényesebb információkhoz juthatunk hozzá, nincs teljes áttekintésünk, hol, milyen szakmunkások képzésére tartanának igényt. Problémánk van azokkal a magániparosokkal is, akik nem tagjai az IPOSZ testületének, hiszen mi azt szeretnénk, ha minden gyermek gyakorlati képzésére garanciát kapnánk — és ha egy nem IPOSZ- tag mester felmondja a gyermek foglalkoztatását, patthelyzetbe kerülhetünk. > A magánszféra, a vállalkozások megjelenése a szakmunkásképzőben milyen új jelenségekkel jár, és menynyire felkészült az iskola arra, hogy a gyerekek a gyors meggazdagodás le- hetőségének-vágyának kérdését kezelni tudják? — Megjelentek a vállalkozók, a kft.-k a mi gyerekeink munkaadói között is. Az említett 150- 200 cég fele ilyen új típusú vállalkozás. Sok egészséges jelenség jár együtt a magánszféra jelenlétével, ezek közül kettőt említenék: az egyik az, hogy a magántulajdon az értékek megbecsülésével jár együtt, jobban figyelnek a gyerekek, hogyan bánnak az anyaggal, a szerszámokkal, és a magánvállalkozónál tanuló gyerek magatartása jótékonyan hat ki a környezetére. A másik: bukott gyereket általában nem vesznek vissza a magánvállalkozók — reméljük, ez a szemlélet a tanulási kedvet fogja ösztönözni. — Nehéz kezelni a gyors meggazdagodás kérdését, hiszen a gyerek azt látja, nem a tanár jár Opelen, Mercedessel, hanem a nyolc általános végzettségű, képzetlen kft.-s. A tudás leértékelődött. Mégis, azt képviseljük, arra neveljük fiataljainkat; csak kitartó, becsületes, tisztességes és tudással párosuló tevékenység az, amire érdemes törekedni, ez húzhatja ki az ország szekerét a kátyúból. >- Ebben a „kátyúban” milyen most az Önök anyagi helyzete? — Majdnem hatmillió hiányzik a további működéshez, de minden elképzelhető lehetőséget kihasználunk, és pályázunk, pályázunk, ahová csak alkalom adódik... >- Igazgató úr, a szakmunkásképzésről, erről az iskolatípusról elmondták korábban, hogy az oktatás zsákutcája. Most, az „új világban” van-e kiút ebből a zsákutcából? — Ki kell szakadnunk abból, ami az eddigi gyakorlat volt, és átjárhatóvá kell tenni az utat az egyes iskolatípusok között: ha gyengébb a tanuló a szakközépben, menjen át a szakmunkásosztályba, de ha jobb, mint a szakmunkásátlag, ha akar, folytathassa tanulmányait a szakközépiskolai osztályban. Óriási fantáziát látok most egy dán iskola jelentkezésében, az is elképzelhető, hogy a 107-esből egy tanulócsoport egy tanévet külföldi, esetleg dán iskolában fog eltölteni. Figyelnek ránk külföldről, és úgy látom, nagy lehetőségek előtt áll a magyar szakképzés. > Köszönöm a válaszait. /A TARTALOMBÓL: • Igazi értékek a jövő asztalán • Két művész Kárpátaljáról • Tüzek az éjszakában • „Nem szabad feladni!” • Az agrárértelmiség jövője VARIÁCIÓK EGY KEDVEZMÉNYRE Máthé Csaba M "™ ™| ár megint dilemmába | kerültünk néhány kósza hír, elejtett szó nyomán. Szerintem még csak kiszivárogtatásról sem lehet beszélni, azt a pontot még nem érték el. Lakásépítők, lakásvásárlók mégis megkezdték a variálást, melyiket válasszák: a szociálpolitikai juttatást és a kedvezményes lakásvásárlási hitelt még az idén vegyék fel, vagy inkább várjanak és a jövő évi feltételek alapján igényeljék meg. Vártam, hogy mikor dobnak be a köztudatba ezzel kapcsolatban valami újat, hiszen már november közepénél tartunk. Csak ajánlásokra hagyatkozhatunk, amelyek tényleg eltérőek, de ezek úgy megkavarják az emberfiát, mintha turmixgépben ülne. Az óvatosabbja mit mondhatna mást, minthogy amilyen sürgősen lehet, mindenki vegye fel a neki járó szociálpolitikai kedvezményt, és kösse meg a hitelszerződést, mert ki tudja, jövőre ezekből mit törölnek el. Most nem osztom nézetüket, még annak ellenére sem, hogy néhányan a teljes szociálpolitikai kedvezmény elvonását rebesgetik. Ha ez bekövetkezne, akkor a fiatalok lakáshoz jutásának esélye jelentősen leromlana, hiszen a legtöbb ifjú házas már eleve bekalkulálja a tervezett két gyermeket, amiért ugye megkapja a szociálpolitikai kedvezményt. Elképzelhetetlennek tartom a teljes elvonást, ennél sokkal nagyobb realitása van a szociálpolitikai kedvezmény növelésének. A jólértesültek, a bennfentesek szerint a háromgyermekesek akár egymillió forintot is felvehetnek ilyen címen. Ez már komoly pénz, jelentős summa, ezzel már hozzá lehet látni megfelelő lakást keresni, illetve kiegészítő anyagi forrással már egy házépítés sem lehetetlen. A lakásépítésre fordítható kedvezményes hitelek elvonása tényleg padlóra tenné az építkezőket. Ezt a forrást még talán az is igénybe veszi, akinek a házépítéshez a teljes összeg rendelkezésére áll, hiszen ezt a hitelt tíz évre is fel lehet venni, és kedvezményes kamatozású. Megéri akár befektetni, akár megforgatni. Nem hinném, hogy ezen a hitelformán változtatnának, legfeljebb növelni fogják a folyósítható hitel összegét. Nem csodálkozom, hogy rengeteg variációról van szó, ugyanis a betonlyukak, a házgyári lakások építése szinte teljesen leállt. Üresen állnak ilyen lakások, sokan menekülnek a betonrengetegből, főleg az olyan tízemeletes tömbökből, ahová egy kisebb falu egész lakosságát be lehetne költöztetni. Az új lakásokat harmincezer forint feletti négyzetméterenkénti árért kínálják, miközben a szabadpiaci forgalomban hihetetlen alacsonyra estek vissza a lakásárak. Várni, várni és még egyszer várni, ez a véleményem ebben az ügyben. A hideg, hűvös idő amúgy sem kedvez az építkezéseknek, így érdemes a döntést halogatni legalább december közepéig. Senki nem ellensége saját magának, főleg ha pénzről van szó, és akár több száz ezerről. Hogy miért javaslom a következő hónapot? Addigra már legalább a kiszivárogtatás szintjére eljut az egész dolog, és konkrétan lehet számolgatni, kinek melyik változat éri meg, az idei vagy a jövő évi. Azt már megszokhattuk, hogy a szabályozók, a határozatok évről évre változnak, miért ne lenne ez másképpen a szociálpolitikai kedvezménynél és a hiteleknél. Az egész mechanizmus — úgy látszik — abban az esetben tud működni, ha folyamatosan változtatják. Persze jó lenne, ha a kedvezmény és a hitelkeret összege nőne, ugyanakkor a hitelkamat csökkenne, ez is enyhítés a lakásépítők számára. ■■■ yugodtan kérdezhetik, plj ■ mit ajánljak annak, aki- I nek sürgősen kell a pénz, minden forint számít, és ezekből a juttatásokból vásárolt anyagokat még az idén be akarja spájzolni, mert tudja, jövőre 30- 50 százalékkal is emelkedhetnek az építőanyagárak. Ő rohanjon, kösse a szerződést, de ha jövőre kedvezőbbek lesznek a feltételek, akkor se önmagát szidja. gaíéria I Muszka- László kípei \ l —- antáziadús művész íMuszka László, | * ‘Kárpátalja egyik, legtehetségesebb alko- | v' tója. Különböző műfajodat művel: raj- || É zol, fest, szobrokat, fafaragásokat, karikatúrákat || t| készít. Az ukrán fővárosban az ő tervei alapján É || emeltek, emlékművet Larasz Sevcsenkónak a nagy || |l ukrán költőnek: Alkotásait többek, között ‘Weimar- | i ban is bemutatták■ A közeljövőben Mátészalkán | k láthatjuk,képeit.
