Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

1991. november 16., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Réti János y állaj (KM) — Két pont között a leg­rövidebb távolság az egyenes. Ez a tétel mindenütt és minden kor­ban igaz, egyedül Közép-Ke- let-Európában kérdőjelezhető meg, legalábbis mindaddig, amíg a felismerést — ha óvatosan, ha fontolgatva, ha tétovázva is — nem követi gyakorlat. Nem kell ahhoz sem föld­mérőnek, sem térképésznek lenni, hogy egyszerű, egysze­ri rápillantással nyugtázható legyen: Nagykároly felé a legrövidebb út Váliajon ke­resztül vezet a megye legtöbb településéből és osa'k másodszorra kínálko­zik Csengersima, ahol jelen­leg is működik átkelőhely, de csak utasforgalom átbo- csátására. A megyéből induló teher-, illetve áruforgalom — ahogy erre már lapunk több írásában már utaltunk eddig is — viszont költséges és fáradságos kerülővel jut­hat el a romániai célállo­másra a már említett Nagy­károly vagy Kolozsvár térsé­gébe. Nem tudni, hogy szomszé­dos területeket illetően van-e ilyenre példa Európában. Az ésszerűtlen, ráadásul gazda­ságtalan helyzet megváltoz­tatására lényegében két éve megkezdődött a tárgyalás, levelezés, a megfontolásra érdemes szempontok szám­bavétele. Indokolja a Vállaj—Urzi- ceni áruforgalmú kapu meg­nyitását, hogy magyar olda­lon, a határhoz vezető 1938­ból kitűnik — nagy mérték­ben függ attól, hogy a léte­sítendő új határállomások között milyen besorolást kap a tervezés időszakában. A falu önkormányzata a levélre válaszolva arról tájé­koztatta az országos parancs­nokságot és Vajta keresztül a Pénzügyminisztérium illeté­keseit, hogy a határátkelő- hely létesítéséhez szükséges I villamosenergia-hálózat és vízvezetékrendszer kiépült. A község infrastruktúrája — figyelembe véve a közeljövő fejlesztéseit is — megfelelő a határnyitással együtt járó forgalom kiszolgálására. Is­mereteik „szerint a határral szomszédos romániai megye vezetői támogatják a határ­nyitást a kétoldalú teher- és személyforgalom számára. A döntés előmozdítása érdeké­ben a rájulk eső érintett út­szakasz felújítását is elvégez­ték, és megítélésük szerint a forgalom a két megye között 1992-ben megindulhat. A Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoka, Mész­Határkapu az árunak ban épült hadiút jelenleg is olyan állapotban van, hogy az átkelő forgalom Nyíregy­háza—Nyírbátor és Nyíregy­háza—Mátészalka irányból is akár azonnal ráterelhető lenne. A román területen a határ túloldalán Csanálosig, de tovább Nagykároly felé is megfelelő út vezet. Az átkelő kialakítása, illet­ve megnyitása iránti igényt a Vám- és Pénzügyőrség megyei, és országos parancs­noksága is megalapozottnak tartja, ám a rendelkezésükre álló anyagi lehetőségek nem teszik lehetővé a rövid időn belüli megvalósítást. A vállaj i átkelő sorsa — amint az dr. Balogh György vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos pa­rancsnokának tájékoztatásá­lény-i Sándor tájékoztatása szerint az új határátkelő ügye várhatóan november végén a pénzügyminiszter, majd a kormány asztalára kerül döntés, illetve a meg­valósítási ütemterv kialakí­tása végett. Tekintettel arra, hogy több vonatkozásban is bírjuk a kormány ■ ígéretét a megye helyzetének javításá­ra, így reméljük, joggal bi­zakodunk. • • Üzletet remél Professzornő Amerikából Nyíregyháza (KM — M. Cs.) — Nem minősítem a magyar üzletembereket, de azokkal, akikkel eddig talál­koztam, többségük komolyta­lan üzletet ajánlott, és kizá- . rólag a pénzemre utazott. Talán nem is meglepő kije­lentés, számtalan ilyet halla­ni az utóbbi időben. Aki ezt nyilatkozta, Rácz András, nyíregyházi születésű, 1956- ban Ausztria érintésével Üj- Zélandra települt. Az utóbbi hónapokban új­ra hazalátogatott, ezúttal már a csekkfüzetét is magával hozta a Wellingtonban élő üzletember. Üj-Zélandban autó-motorszerelő üzeme, hentesüzlete, Garden Center- je, és irodaépületei vannak, amelyeket bérbe ad. Nem tit­kolt szándéka üzletet kötni a megyében. Tervei szerint nem szándékozik végleg Ma­gyarországra költözni, hanem félévente ingázni fog Buda­pest és Wellington között. A Világbank háztűznézőben Nyíregyháza (KM — G. B.) — Hogy tetszett a megyei Zöldért Rt. a Világbank ame­rikai szakembereinek, akika kereskedelem fejlesztésére szánt világbanki hitelprog­ram előkészítése céljából ta­nulmányozták a közelmúlt­ban a nyíregyházi székhelyű vállalat működését? — tettük fel a kérdést Kovács István vezérigazgatónak. — Az volt a benyomásom, hogy körülbelül azzal talál­koztak a vállalatunk külön­böző egységeiben, amivel elő­zetesen is számoltak. Már rendelkeztek információval rólunk, miszerint mi egy túl­méretezett vagyonnal bíró. korábban főként szovjet ex­porttal foglalkozó, kategó­riájában nagyvállalatnak számító szervezet vagyunk. Volt, ami tetszett nekik, s volt, ami kevésbé. Vidéki termelési egységeinken kí­vül megtekintették a nyír­egyházi „Család” ABC-áru- házunkat, aminek az áruvá­lasztékával sőt még a tech­nológiai színvonalával is elé­gedettek voltak. Igaz, a leg­korszerűbb üzleteink egyike ez az áruház. Az amerikai szakemberek inkább az áru útjának szervezéséről tettek fel kritikus kérdéseket. Nyíregyháza (KM. — K. D.) — Amerikai egyetemi professzor vendége van a nyíregyházi egészségügyi fő­iskolának. Claire Dixon Ben­jamin a chicagói Illinois egyetemen tanít, az egész­ségügyi ügyvitelszervezés in­formatikáját oktatja, emel­lett elnöke az Egészségügyi Informatikai és Technológiai Oktatás nemzetközi bizottsá­gának. Hogyan kerül ide egy ame­rikai professzor? — tehetik fel joggal a kérdést az olva­sók. Nos, Claire rendszeres kapcsolatban áll a főiskolá­val, az egészségügyi ügyvi­telszervező szak tantervi irányelveinek, illetve tanter­vének kidolgozásához is hasznos tanácsokat adott, hi­szen Chicagóban régóta folyik ilyen oktatás. Ha­zánkban egyedül Nyíregyhá­zán ... Beszélgetésünk során el­mondta, hogy először jár. Magyarországon, a főiskola hívására érkezett ide. Az amerikai oktatás, illetve szá­mítógépes feldolgozás (az egészségügyben) számos ha­sonlóságot, de különbözősé­get is mutat a miénkhez vi­szonyítva. Ő, tapasztalatai alapján feltárja ezeket, s megpróbál tanácsokat adni a továbblépéshez, az itteni szá­mítógépes rendszer kidolgo­zásához. Véleménye szerint a leg­nagyobb problémát az jelen­ti, hogy számos eltérő rend­szert alkalmaznak az egész­ségügyben, így ezek össze­hangolása az egyik legfonto­sabb feladat Előny • viszont, hogy hazánk majdnem tiszta lappal indul, hiszen a szá­mítógépes feldolgozás alkal­mazásának még csak az ele­jén tartunk. Kiemelte: az egészségügyi kormányzatnak, de mindenkinek be kell lát­nia: nagy jelentősége van az egészségügyi informatikának, így még több pénzt kell ki- fejlesztéséhez befektetni. Ör­vendetesnek tartja — az in­tézményekben tett látogatá­sai, tapasztalatai alapján, — hogy sok érdeklődő szakem­berrel találkozott, ez jó ala­pot jelenthet a továbblépés­hez. A •professzorasszony dicsér­te azt a tantervi programot, melyet az egészségügyi főis­kola dolgozott ki, és alkal­maz; úgy véli, megfelelő képzést kapnak itt az egész­ségügyi ügyvitelszervezők. Ha végeznék a hallgatók, vélhetően nem lesznek elhe­lyezkedési problémáik, .hi­szen egészségügyi és infor­matikai szakképzettségük ré­vén betolthetik azt a szak­ember-űrt, mely már jelent­kezik az egészségügyben és a társadalombiztosításban. Claire Dixon Benjamin nyáron tér vissza Nyíregyhá­zára, további tapasztalatcse­rére, tanácsadásra. TÁRCA Á két öreg már régen megegyezett abban, hogy „külön konyhán” lesznek, vagyis, hogy a nyugdí­ját mindenki arra költi, amire jónak látja, meg amire éppen szükséges. A dolog működött is rendben, gondok nemigen akadtak, mert a mama nyug­díját időnként a fiuk egészítették ki, az öreg meg korábbi tisztes mestersé­ge révén, kádárkodásból jutott némi kis többlethez. Nos, ez az, ami a kis­ördögöt felébresztette a mamában, mert az öregnek főleg szüret idején jobban csurrant-cseppent. Ezért aztán éjszakánként, amikor az öreg már aludt, meg-megcsapolta pénztárcáját. Idő múltával az öregnek csak fel­tűnt a hiány, elpanaszolta hát a kocs­mában a komájának a búját, nem érti, hová tűnhet a pénze, hisz anyjök nem lehet a bűnös, mivel milyen jól al­szik éjszakánként, idegen meg nem jöhet szóba. A koma tanácsát megfo­gadva, mégiscsak a házban kell elő­ször bizonyosságot keresni, éjszakára egy egérfogót helyezett nadrágja zse­bébe, a pénztárca mellé. Ezután alud­ni tért, de arra vigyázott, nehogy mély álomba merüljön, mert akkor lőttek az egésznek. Tán fél óra elteltével neszezést hal­lott, majd egy kattanás és a mama ijedt kiáltása hallatszott, mire az öreg felpattant az ágyból: — Aha! Szóval te dézsmálod a pén- zikémet! — mondta élete párjának. — Jaj! — hangzott a válasz — A frászt hozod rám ezzel a nyavalyával! Még hogy-én a te pénzedet! Csak a nadrágodat akarom holnap kimosni és megnéztem, hogy nincs-e benne vala­milyen számla, vagy fontos papír — vágta ki magát szorult helyzetéből a mama. Szakértelem Cselényi György mjmanapság lépten-nyo- ÍWM mon hallani a jogos w követelést: legyen rangja a szakértelemnek. Ezt sokan panaszkodóan akkor mondják, ha egy döntés vagy intézkedés ne­gatív hatását érzékelik, s úgy vélik, azt laikusok hoz­ták. Eszem ágában sincs di­lettánsok védelmére kelni, csupán meggyőződésem, olykor a valamiben határo­zó szakértők helyzete sem könnyű, hiszen az adott problémát ki-ki a szaktu­dása ellenére is másként ítélheti meg. Például ha egy betegséggel több orvost keresünk fel, szinte biztos, hogy mindegyik más-más gyógyszert ír fel rá. És egyikről sem mondhatjuk: nem szakember. Idézhetem Teller Ede professzor szavait is, aki egy lapnak adót interjújá­ban kifejtette: „Olyan kü­lönös, hogy egy konkrét dolgot egyféleképpen leírni, megmagyarázni nem lehet. Minden kérdésre többféle válasz adható.” Ahány szakértő, annyi vélemény logikus érvekkel alátá­masztva. Ha ez így van, akkor bármelyik vezető, vagy tes­tület hogyan, kikre támasz­kodva döntsön? Azt hi­szem, ez örök és nagy di­lemma. Válasszon akár jól, akár rosszul, annak követ­kezményeit, esetleg a vál­toztatás kockázatát, vagy kényszerét vállalni kell. Emlékszem, egyszer egy útépítési vita miatt egy ut­ca lakói az ügyben illeté­kes szakemberekkel talál­koztak. Ez utóbbiak a ta­nácskozást nagy mellény­nyel, az igazuk megfelleb­bezhetetlen tudatában nyi­tották meg. S bizony, né­hány perc múlva a laiku­sok józan ésszel kiötlött ja­vaslatai hatására a szakér­tők majdnem az asztal alá bújtak szégyenükben. Az is kérdés: ki, kihez képest és mennyire szakem­ber9 A múltkor egy üzem­ben francia mérnökök vizsgálódtak, s úgy véle­kedtek, a magyar kollegáik elméleti felkészültsége meg­felelő, de az iparismeretük gyenge. A szakértelem talán egy komplex módon értelmez­hető tudás, amelyre az élet minden területén igen nagy szükség van. De azt sem árt eszünkbe vésni, a tudás nem egyenlő a tudálékos­sággal és nem ad okot a csalhatatlanságra. Mégha ez néha kísértésbe is hoz némelyeket... Üj a gazda Nyíregyháza belvárosának legcsúfabb, leg­elhanyagol­tabb hirdető- oszlopát évek óta kerülgetik a járókelők a Kossuth téren. Most gazdára talált, felújít­ják és a nyír­egyházi Móricz Zsigmond Színház műso­rait, színházi fotóit mutatják, reklámozzák. ELEK EMIL FELVETELE Kommentár Informatika Bojté Gizella S okan bosszánkodnak az útbontáSok miatt, különösen akkor dü­hítő ez, ha nemrég szedték fel ugyanott a járdát, csak korábban éppen egy mé­terrel arrébb fúrtak. En­nek az áldatlan állapotnak az oka elsősorban az, hogy nincs pontos nyilvántartás a közművesítésről. A hiányos információk miatt más területeken ha­sonló gondok jelentkeznek, és, sajnos, az adatok egyez­tetése is rengeteg időt el­vesz. Ezért Nyíregyháza Polgármesteri Hivatala a város több intézményével együtt létre akar hozni egy komplex informatikai rendszert. A munka első fázisában készítenek egy digitális tér­képet, pontosan bejelölik az utcákat, épületeket... A rendszerbe bekapcsolják a földhivatal, a közművek nyilvántartását is, így tud­ni lehet, hogy kié a ház, hogy néz ki, Jiol megy a gáz-, a vízhálózat. Az ál­lamigazgatási információk közül szintén lehívható szá­mos adat. Abból például, hogy hány szociális segélyt osztottak ki, már azt is meg lehet állapítani, hogy á város mely területére esik a legtöbb segélyezett, de ugyanígy a bűncselekmé­nyek számának lakóterületi sűrűsége is értékelhetőbb információt nyújt, mint egy puszta számadat. A nyugati országokban már régóta digitális térkép felhasználásával dolgoz­nak. Persze, ehhez sok pénz, és számítógéphez ér­tő szakemberek kellenek. Az elképzelések szerint Nyíregyháza térinformati­kai rendszerének kiépítése körülbelül 60 millió forint­ba kerül, a költségek fede­zéséhez valószínű, hogy a PHARE segélykeretből is jut. Így reméljük, hogy né­hány év múlva a Nyíregy­házára vonatkozó informá­ciók felhasználásával ma­gasabb szintű értékelést és elemzéseket kaphatunk. A költséges digitális térkép kialakításának egyébként csak úgy van értelme, ha azt a későbbiekben karban­tartják és minden változást pontosan vezetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents