Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
Aktuális kérdések Kézen fogott gyermekek Kováts Dénes Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az „előkelő” harmadik helyet foglalja el a gyermek- és ifjúságvédelem területén Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megye mögött. Nálunk ugyanis 2700 állami gondoskodás alatt álló gyermeket kell nevelni. Együd János, a GYIVI igazgatója, nemcsak a hazai, de a külföldi gyermekvédelem körülményeit és lehetőségeit is jól ismeri, személyes tapasztalatokat szerzett fejlett nyugati országokban. Mint beszélgetésünkből is kiderült, híve az új, a korszerű gyakorlat alkalmazásának. Nem véletlen, hogy első intézkedései közé tartozott — s nem kis vihart kavart vele — a nyíregyházi intézet falairól a szögesdrót eltávolíttatása, majd az ablakokon lévő rácsok lefűrészeltetése. >- Sejtem a választ, de azért kíváncsi vagyok a véleményére: melyik a hatékonyabb nevelési forma: a nevelőszülői vagy az intézeti?-r- Nagyon jók a tapasztalataink a hagyományos és a hivatásos nevelőszülői tevékenységről, számos település (Újfehértó, Ibrány, Túristvándi és még sorolhatnám) közvéleménye is a nevelés e formája mellett állt ki tevékeny részvételével, a családok igyekeznek megküzdeni a nevelési gondokkal, melyeket saját gyermekeik nevelése során is átélnek. Gyakran olyan nagy a kötődés a nevelőszülő és a nevelt gyermek között, hogy, bár egyes családokban idős emberek élnek, mégsem lehet a gyereket máshová helyezni. A másik véglet: 10-20 fiatal visszakerül az intézetbe, esetleg más családokhoz, ők a serdülőkor problémáit hordozzák magukkal, de sem a szülők, sem az iskola vagy a közösség nem képes tolerálni a gyerek deviáns magatartását, így még az sem igazán elképzelhető, hogy az adott településen kerüljenek más nevelőszülőkhöz. Azért lényeges, hogy minél több gyermek családban, nevelőszülőknél nőjön fel, mert ott mindenben többet tudnak nyújtani nekik, mint — az egyébként drága — intézetek. Együd János igazgató HARASZTOSI PAL FELVETELE ► Elegendő számban jelentkeznek-e nevelőszülők? — Az idén 270 személy jelentkezett nevelőszülőnek, a pszichológiai, pedagógiai vizsgálatok és a környezettanulmány alapján 237 találtatott alkalmasnak. Megyénkben egyébként mindig nagy volt a nevelőszülői kedv — számarányukat tekintve az országban első helyen állunk — ez talán a foglalkoztatottsággal is összefügg. Jó partnerek, s a helyi önkormányzatok és az egyház is segíti őket. >■ Miért jelentkeznek? Egyesek szerint a pénz, a járandóság miatt... — Ez így nem igaz. A motiváció sok esetben az: nagy családban nőttek fel, s az egy-két gyerekük mellé így fogadnak még többet. Meglehetősen szigorú feltételek megléte esetén lehet valaki nevelőszülő. Van, aki azért nem lehet, mert kicsi a lakása. De úgy érzem, megvan a jelentkezők esetében a tisztességes emberi hozzáállás. Nálunk átlagosan ötezer forint a gondozási díj, emellett családi pótlékot is kap a nevelőszülő. Zömük ez utóbbit betétkönyvbe helyezi el a gyerek nevére: nagyobb vásárlásokra, illetve az életkezdéshez használják majd fel. > Kezelhetőbbek-e a családban élő gyerekek? — Én nem így fogalmaznék. A tény: jobban tudnak alkalmazkodni az élet igényeihez, hiszen kevésbé elzártan, nem oly zárt közegben élnek. Az érem másik'Oldala: a nevelő családok kezelhető gyerekeket akarnak kivinni. >- Várhatók-e változások a gyermek- és ifjúság- védelem területén? — A korábbi kormány utolsó időszakában voltak újítási törekvések, melyek már nem igazán va- ósultak meg. Az igazgatók kaptak olyan gyámi kötelezettségeket, hogy azon gyerekeket, akiket hosszabb időn keresztül nem látogatnak szülei: akár örökbe is adhatják. Jelenleg 50-60 ilyen kérelem van a gyámhatóság asztalán, de mivel hoszszas — a szülő holléte miatt nehézkes a beleegyezést megkapni — folyamat révén jöhet létre az örökbefogadás, lassan haladnak ezek az ügyek. >- Milyen új kezdeményezésekről tud beszámolni az ifjúságvédelemben? — Jelenleg 22 hivatásos nevelőszülőnk van, akik a GYIVI alkalmazásában állnak minimálbérért. Némelyikük 4—6 gyermeket nevel, s ugyanolyan járandóságot kap, mint a nem hivatásosak. Most, amikor a gazdaság szerkezetátalakításának időszakát éljük, azon gondolkodunk: a munkanélkuli-járadék terhére arra alkalmas családokat, anyákat hivatásos nevelőszülőként lehetne alkalmazni. Akik ezáltal társadalmilag is hasznos munkához jutnának, ráadásul nagy segítséget jelentenének az állami gondozásban lévő gyermekek nevelésében. Mi sajnos — anyagiak hiányában — sok hivatásos nevelőszülőnek jelentkező embert utasítunk el. Mert igény, s jelentkező lenne erre a munkára, hivatásra, de pénzügyi fedezet nincs rá. Tulajdonképpen, ha sikerülne e téren előre lépni, az a gyermekvédelem korszerűsítését is jelentené, erről néhány éve még csak nem is álmodtunk. De az újítást jelenti a mátészalkai kezdeményezés is, ahol 8 blokkban egy-egy családot helyeztünk el saját és nevelt gyermekeikkel, az intézmény biztosítja a hátteret (fűtés, étkezés stb). A mócjszer továbbvitele csupán pénzkérdés... Még jobb lenne, ha lakásotthonokat létesíthetnénk, ahol egy- egy nagy házban családias jellegű nevelést lehetne megvalósítani. Például a tiszadobi kastély eladása esetén a pénzből házakat vásárolhatnánk, ott telepednének le a gyerekek a nevelőszülőkkel, így életszerűbb körülmények között biztosíthatnánk elhelyezésüket, nevelésüket. Nyíregyházán az önálló életre nevelés szempontja vezérelt, amikor két lakást béreltünk, ahol 8-10 fiatal él egy családgondozó közreműködésével, gyakorolva a mindennapi életben szükséges tevékenységeket (bevásárlás, takarítás stb.). — A megyei közgyűlés a közeljövőben tárgyalja intézményeink helyzetét, ezt jelentős lépésnek érezzük a gyermekvédelem korszerűsítésének irányába. Köszönet illeti az oktatási bizottságot, melynek tagjai személyesen végiglátogatták az intézményeket, így szerezve tapasztalatokat a gondokról, nehézségekről, esetenként a nem európai színvonalú körülményekről. A bizottság tagjai szakmaiságukkal egyetértettek, s személyes támogatásukról biztosították az intézményeket a korszerűsítés előmozdításához. Persze a pedagógiai és pszichológiai érvek a korszerűsítés mellett szólnak azonban lényeges a pénzkérdés is. Fontos feladat a nevelőszülői hálózat bővítése, a hivatásos nevelőszülői hálózat fejlesztése, valamint kis létszámú gyermek- otthoni részleg fenntartása. A csecsemőotthonokban kétszáz férőhelyre van igény, az egyéb gyermekotthonok esetében 4- 500 körül, de sajnos növelni kell a szellemi fogyatékosok, és az egészségügyi gyermekotthon férőhelyeinek számát, mégpedig jelentős mértékben, A magyar gyermekvédelemben — a nyugatiakhoz hasonlóan — nagyobb létszámú pedagógusi és nevelői hálózatra van szükség, hogy intenzívebb pedagógiai gondoskodást valósítsunk meg. Szükséges lenne úgynevezett'utcai hálózat kiépítése is a kallódó gyermekek felkutatására. így lehetne csak még komolyabb eredményeket elérni. Hű osszú távra kell szabáLM lyozni a munka világát ■H — hangoztatta a héten a parlament plenáris ülésén az illetékes miniszter, miközben a honatyák elé terjesztette a Munka Törvénykönyve tervezetét általános vitára. Bár a választópolgár előtt még ismeretlenek a részletek, annyit azonban kivehetünk az elhangzottakból, hogy az új szabályozásra a gazdasági rendszerváltozás sikere érdekében van szükség. Ez a változtatás azon az alapelven nyugszik, hogy a piacgazdaságban, a munkaerő- piacon a kereslet és a kínálat törvényszerűségei működnek. Az elmúlt évtizedek egyik nagy tévedése, a felgyülemlett gazdasági problémák forrása éppen az volt, hogy az akkori rendszer tagadta a fenti tétel időt álló igazságát. Ezt a jóságos szerepben tetszelgő „állambácsi’’ korlátlan beavatkozásával igyekezett ellensúlyozni, amivel csak elodázta a tornyosuló problémákat. Megérett, nagyon is megérett a változtatásra a munka világának új szabályozása, már csak azért is, mert a — divatos szóval élve — piackomform rendteremtés nemcsak az elhibázott, káros szemlélet feladását jelenti, hanem az új helyzetben új konfliktusokat is felszínre hoz. Ha az előbbit tekintjük, be kell vallani: az idejét múlt szabályozás szinte naponta újratermelte a veszteségforrásokat a foglalkoztatásban is. Miközben „teljes foglalkoztatásról" beszéltünk, kegyes nagyvonalúsággal eltekintettünk afölött, hogy valójában egy indokolatlan túlfoglalkoztatá- si gyakorlat alakult ki. Szónoklatokban, vezércikkekben méltattuk, hogy nálunk nincs munka- nélküliség, ugyanakkor mélyen hallgattunk a gyáron belüli mun- kátlanságról, a „vattaemberek” duzzadó tömegéről, a központilag szabályozott bérszínvonal, „az átlagbér" megtévesztő mindenhatóságáról. Eközben nőttön nőtt az államadósság, meg az annak fedezetére parttalanul felvett külföldi kölcsönök tömege. A kollektív szerződések is nagyon sok esetben mentőövet dobtak a fegyelmezetleneknek, a képzetleneknek, az immel-ám- mal dolgozóknak, s béklyót kötöttek az okszerű változtatást sürgetők kezére. Akik nem láttak a dolgok mélyére, azok egyetértettek az akkori rendezési elvvel, s miután — enyhén szólva döcögött a valós tájékoztatás, a leselkedő, majd az összeomlást előidéző gazdasági veszélyről — a legtöbben csak a saját helyzetüket láthatták, nem tudhatták, hogy az ő pénztárcájukba, borítékjukba valójában hitelből kerülhet fizetésnapon a bér. Szembe kell nézni végre a valósággal, ha nemcsak szavakban, hanem tettekben is piac- gazdaságot szeretnénk. Ez pedig azt sürgeti, hogy az állam a szükséges mértékig vonuljon vissza a munka szférájából, s csak kivételes esetben legyen módja beavatkozni a munkaadók és a munkavállalók kapcsolatába. Ha most már a gazdaságos termelés, a nyereség, a profit a meghatározó, s nem lehet ácsin- gani a kormány küszöbén holmi megmentő tízmilliókért, akkor kívülről se diktáljanak azoknak, akik eredményt szeretnének felmutatni. Legyen joguk dönteni a termelés irányában, a foglalkoztatottak létszámában, kockáztatA TARTALOMBÓL: • Tenyéren a jövő • A falu üzenete • Valóság nélküli álom • Az utolsó mosoly Zagyva Lászíó szobrai ni új megoldásokkal és sikeres tevékenység esetén tisztességes díjazást megszabni. Szépen hangzik mindez, elvileg. Ám az ördög a részletekben lakozik, s ezért tekint nagy várakozással a választópolgár az új szabályozásra. Mert a munka világa számtalan nehéz helyzetet produkál a hétköznapokon. Indokolt például szigorúan körülhatárolni a jogosítványokat és az érdekvédelem módjait. Legyen joga a választott gazdasági vezetőnek legjobb belátása, tisztessége szerint megszabni az adott egység gazdálkodásának módját, de ez ne eredményezze a korlátlan uralkodást a dolgozói kollektíva fölött. Hiszen csakis egy minden szempontból korrekt érdekvédelem szabhat gátat a személyi összefonódások által motivált önkényeskedésnek, például a létszámleépítéseknél. Mert e téren — bár elkerülhetetlen a felduzzasztott létszám normálissá tétele — a legnagyobb mértékben védtelenné válhatnak munkások, alkalmazottak, ha a vállalatot irányító szőkébb kör minden kontroll nélkül cselekedheti meg az elbocsátásokat. Megfelelő garanciák szükségesek tehát, s ez nem csupán szakszervezeti ügy. Egy-egy munkahelyen többféle szakszervezet alakulhat a jövőben, s jaj annak a vezetőnek, aki mindegyik irányában meg akar felelni. Indokolt ezért, hogy új keretekben, új szerepkörben szólhassanak bele a dolgozók teljes körét képviselő testületek akár a privatizáció, akár a létszám meg határozás kérdéseibe. Ezek a demokratikusan megválasztott testületek állhatják útját a már ma sem ritka vagyonátmentés- nek, az egyéni vezetői érdekek túlhajszolásának éppúgy, mint a humánum, az emberséges megoldások mellőzésének. örvényi szinten szükséges biztosítékot teremteni arra, hogy a munkaadók és munkavállalók szentírása legyen a kollektív szerződés, melynek megsértése ugyancsak a törvény által rögzített követelményeket vonja maga után. Ha nem így lesz, akkor a munka világában káosz uralkodhat el. TKM qaíéria | Sirató HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE É | I Szatmárnémetiből induló szobrászművész a kö- || zdmúltban települt át Nyíregyházára. A ‘Kép- 1 | ~ zó- és Iparművészeti főiskolát Kolozsváron vé- ^ | gezte, szobrászat szakon. Mesterének.Vetró Artúrt tartja, || | de nagy hatással volt szemléletének, formálódás ára Kpós ^ | András — Kpós Károly fia — is. 1990-ig Marosvásárhe- || | [yen élt. formatervezőként dolgozott, s közben sorra készí- § | tette a nagyobbrészt köztereken elhelyezett szobrait. | Klag a fogalmazta meg: leginkább díszítőszobrászatnak. ^ | nevezhető, amit alkotásaiban létrehoz. Művei távol állnak, fe | a zsánerszobrászattól, általában nem kötődik, konkrét ese- 1 | menyek, személyek megmintázásához. Nagyobb formákban || | gondolkodik, kővel, bronzzal, fával dolgozik. Angyal Sándor A MUNKA VILÁGA
