Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
1991. november 2., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 ELEK EMIL FELVETELE Táncos lányok pihenőben alapítvány születik Nyíregyháza (KM — CS. GY.) — Nap mint nap újabb és újabb alapítványok létrejöttéről hallani. Azok egy része karitatív jelleggel gyógykezelések finanszírozására irányul. Az alapítványokban akár magán-, akár jogi személyek, valamint társadalmi szervezetek helyezhetnek el pénzösszeget. A számlák vezetésére több pénzintézet Vállalkozik. A Kereskedelmi és Hitelbanknál arról érdeklődtünk: egy alapítvány tulajdonképpen hogyan bocsátható útjára? — Az alapítványtevőnek el kell készítenie az alapító okiratot — mondta Csák István főelőadó. — Abban a törvény által részletesen szabályozott adatokat kell feltüntetni. Ha az alapító okirat már rendelkezésre áll, akkor az alapítványtevőnek a Kereskedelmi és Hitelbankot számlanyitási kérelemmel kell felkeresnie Ezután az alapítványba egy, annak céljával arányos pénzösszeg fizetendő be. Az erről szóló bankij igazolással és más iratokkal az illető elmegy a megyei bíróságra. Ha az ügy úgymond „sima", akkor a bíróság végzéssel elrendeli az alapítvány nyilvántartásba vételét. A Kereskedelmi és Hitéi- bank nyíregyházi fiókja jelenleg 20 alapítvány számláját vezeti. Található közöttük vallási, nemzetiségi és vállalkozási célból létrehozott is. „Tizedelés” Demecserben A munkanélküliek nem vállalják Nábrádi Lajos Demecser (KM) — A de- mecseri vasútállomás közelében a sarki házon ez áll: . Gyár utca. Hol van az a gyár?! A régi, gyapjúszövőgyár, amely fénykorában 1200 dolgozót foglalkoztatott. A „tizedelés” után most száz- húszan dolgoznak a kapun belül. A kapun pedig ez olvasható : FONEX Részvény- társaság. Üres az utca, hiába hirdettek munkásfelvételt, nem tolonganak a kapu előtt. Micsoda ellentmondás: a több ezer munkanélküli közül csak néhányan jelentkeznek mun- . kára. így a vártnál kisebb a termelés... A bejárat közelében a hosszú csarnokban működőképes gépek porosodnak. Rozsdás lakat az ajtón. A közelben egy tágas épület, hosszú éveken át ez volt a gyár üzemi étkezdéje. Az asztalok, székek helyén most különböző alkatrészek hevernek, nem éppen rendezett sorokban, minden sarokban limlom. E lehangoló kép .után, érünk a hátsó üzemcsarnokba, ahol elég nagy a zaj. Igaz, a fülvédő halk du- ruzsolássá szelídíti a gépek dübörgését. Hosszú szürke fonál jön le a gépekről. Ebben a csarnokban is sok a gép, kevés az ember. Leitner Béláné, az Rt. vezérigazgatója egy sajnálatos információval kezdi a beszélgetést: — Hetente a tervezettnél és vártnál öt tonnával kevesebb fonalat gyártunk a munkaerőhiány miatt — magyarázza a vezérigazgató-nő, hogy mostanában lenne a főszezon, hiszen nyáron senki nem köt meleg pulóvert. Most van kereslet a termékük iránt szerte a hazai piacon és újabban külföldön is próbálkoznak. Hangsúlyozza, hogy ötven szakmunkásnőt, illetve betanítást vállaló lányt és asszonyt azonnal felvennének. Ám hiába a hirdetés, alig jelentkeznek. Hozzáteszi némi iróniával, hogy ez részvénytársaság, tehát nyereségérdekeit, szigorú elszámolású, nem pedig államilag támogatott szocialista nagyvállalat. Ahogy beszélgetünk, valaki jelenti, hogy a kisvárdai munkaerő-gazdálkodási iroda kiközvetített ide négy gé- gényi munkanélküli asz- szonyt, bebocsátásra várnak. E sorok írója tanúja lehet a vezérigazgatónő és a négy, Gégényből jött munkanélküli párbeszédének. A vezérígazgatő-'nő: —' A férje hol dólgozik? Az egyik munkanélküli: — Ö is munkanélküli, de egy férfira nem bízhatom, hogy a gyereket reggel óvodába vigye, a pici miatt nem vállalok munkát. A másik asszony válasza: — Én valaha itt dolgoztam, de könnyű munkán. A gép mellé most se jövök, könnyű munkát pedig ugye nem tudnak adni. A vezérasszony válasza: — Jobb volna, ha leszáza- lékoltatná magát, ha valóban beteg, az egy más kategória. A harmadik és a negyedik asszony a kiskorú gyerekének nevelésére hivatkozik, igazi indokuk nincs, eleget tettek a jelentkezési kötelességüknek, de munkát nem hajlandók vállalni. Hogy miért? Vállrándítás a válaszuk. Ám tudjuk az igazi okot: a munkanélküli-segélyük alig kevesebb mint az itteni dolgozók bére ... — Azért annál jóval több — mondja Sipos Józsefné munkaügyis, aki egy hivatalos iratot mutat. A megyei és a kisvárdai foglalkoztatási központnak írt iratban az áll, hogy kéri az Rt. ötven női munkaerő kiközvetítését, s a szakmunkások alapbére 8—12 ezer, a betanítottaké 7—II ezer forint. Siposné hozzáteszi: a megyei, hivatal nem is válaszolt, a kisvár- daiak kiközvetítettek 48 aSz- szonyt a környékről, közülük 16 orvosilag alkalmatlan, legtöbben nem vállalták a munkát, mindössze heten álltak munkába. A munkaügyistől még megtudjuk: bő egy évvel ezelőtt a „jogelőd” Nyírtex 590 dolgozójából átvették a most is itt dolgozó százhúszat, a 470 munkanélküli közül nem jön vissza ötven. Rossz a szabály, az érdekeltségi rendszer — állapítjuk meg a munkaügyissel. A kevés újfelvételisek egyike Vass Tünde a gép mellett szorgoskodik. Félrehúzod va ezt mondja: — Valaha anyám is itt dolgozott, ő jót mondott az üzemről. Egy hete vagyok itt, valóban elbírható a munka és egy-két hónapos betanulás után nyolcezret is kereshetek nettóban. A betanítóm, Lukács Gyuláné havonta ezer forint jutalmat kap, ha jól elsajátíttatja velem az alapfogásokat. A vezérigazgató-nő búcsúmondata : — Pakisztánba és Hongkongba is exportálhatunk, ha lesz elég munkaerőnk. Országos ügy a mi ügyünk, csak találjunk munkaerőt... TÁRCA m áttam egy boldog embert, öreg- M nek öreg volt, ősznek ősz, de mindezeknek nincs köze boldogságához. Busz, tömeg. Tiszta sor. Térdmagasságban érkezik jövőnk reménysége. A mama egy körrel lemaradva. Mire hatótávolságba ér, porontya már befészkelte magát a legelső szólószéken ülő öregúr és a sofőrfülke közé. S most jő a történelmi pillanat. Megindul a busz. Pöttömke támaszt keres. Anya helyett először csak egy kézzel, majd teljes tizenvalahány kilójával az öregúr térdein. S a hófehér arc mosolyra szelídül. Kész, ennyi. Nem történt más. A mama nem kezdett litániába arról, hogy az ő Dömécskéje mennyire szereti az embereket, hogy hipp-hopp az ölükbe ül, beszélget, játszik, leginkább a bajuszos, ősz bácsikat szereti. Szerencsére nem rontotta az apró, de csodás pillanat varázsát. Hogy egy picinyke kéz, mivel még nem béklyózza a „Jajj, Istenem, szabad-e, illik-e?”, teljes közvetlenséggel azt teszi, ami a legtermészetesebbnek tűnik számára. A kedves öregúr mosolyában se keressen senki fájdalmas lelki rugókat. Bizonyára nem magányos, gyermekét korán elvesztett, s így megtört, sze- retetre éhes ember, akinek minden apró báj a szívét melengeti. A, dehogy! Biztos van gyermeke, unokája tucatszám, mind szereti, s attól ízüle- tes a térde, hogy rogyásig lovagoltatja őket rajta. Nem. Egyszerűen csak boldogság járta át, amikor a „tisztes távolság” szentségére fittyet hányt egy kéz. Barázdatünet M. Magyar László O úl a harc a földért egy Záhony melletti községben. No nem kell több száz holdra és véres összetűzésekre gondolni, mindössze arról van szó, hogy néhány telektulajdonos nem tudja eldönteni, hol van a területének a határa. Nagyobb probléma soha ne legyen ennél, egyszerűen fel kellene újra méretni a földet — gondolhatják olvasóink. Ebbe a megoldásba néhány gazda bele is egyezne a költségek közös vállalásával, azonban az egyik birtokos, aki egyben éppen a polgármester, a maga igazának tudatában erre nem hajlandó. ‘ Vallja, jogosan kapálta ki a mások által elültetett 4—5 bokor krumplit, mivel az ő földje. Több évtizede jár ki a gyümölcsösbe, jól tudja, egykoron hol volt a mezsgye. Akinek fáj a foga, tartsa rajta a nyelvét, vagyis lépjen az, akit mindez zavar: szomszédjai kérjenek birtokvédelmet a bíróságtól\; az majd szakértőt rendel ki, s aki veszít, majd állja a költségeket. A barázdavitát nehéz eldönteni, hiszen mindenki a maga igazát fújja. Csak a közösen felkért szakértő mondhatja ki a végső ítéletet, különben félő, per esetén az ellenségeskedés, a gyűlölködés továbbra is megmarad. Talán jobb lenne, ha a polgármester-gazda szintén kérné a hivatalos felmérést, mert így — mint kiderült, választási sérelmek is közrejátszanak a vitában —, könnyen szájra kaphat az, hogy az igazságos döntés helyett a hatalmával él vissza. Mert ugyanis bármennyire szeretné, nem lehet különválasztani a földjéért küzdő magánembert és a polgármesteri tisztséget. Egy település lakói előtt a polgármester akkor is polgármester, ha moziba megy, ha focimecésen szurkol, vagy éppen a telkén kapál- gat. Egy közszereplést vállaló személynek minden lépést jóik meg kell gondolnia, s így elsőként neki kellene tennie azért, hogy a szakértő állásfoglalását elfogadva ismét béke legyen a szőlőtőkék között. Tanulnak és ipák Harminc tanulót képeznek másod- és harmadévfolyamon a záhonyi Derby Cipőfelsőrész-készítő Kft.-ben. A harmadéves tanulók teljesítménybérben dolgoznak, és így munkájukért már'bért is kapnak. Kommentár___________________________ Könyvértékek Kállai János 4 jelenlegi könyvárakat ismerve, igencsak hasznos dolog minden kedvezményes, árleszállitá- sos akcióra odafigyelnünk. Hiszen, járva a könyvesboltokat, böngészve az utcai standok vegyes választékát, pillanatok alatt rádöbbenhetünk: már két-három pa- pírkötésüért is ötszázast kell váltani, és a visszajáró pénz... alig! Nem is szólva az igényesebbeknek, a szakembereknek kínált olvasmányokról. Elegendő csupán a nyelvkönyvek, szótárak, kézikönyvek, monográfiák, esszékötetek egy- egy szebb kiállítású, nyomdatechnikájú darabjára utalnunk. Ezért is örvendetes, ho"gy az Akadémiai Kiadó — a példaként említett művek jelentős része ugyanis náluk Ipt napvilágot — házhoz jött! Tényleg gazdag választékot terített az érdeklődők elé — kedvezményesen! A nyíregyházi városi művelődési központ Ifjúsági Centrumában féláron vagy még ennél is olcsóbban szerezhetők meg a sokszor csak áhítozva szemlélt, forgatott tudományos és népszerű művek, igazi könyvritkaságok. A Ludens Kulturális Egyesület szervezését dicséri, hogy a még november 9-ig tartó akció keretében a szerényebb pénzű, de művelődni, tanulni, búvárkodni szándékozó, bízzunk benne: nem túl vékony” olvasóréteg is hozzájuthat egy-két valóban értékes kiadványhoz. Ne sajnálja hát senki az időt, leg'alább nézzen szét az értékes könyvek piacán! Mert, s ezt tapasztalatból mondhatom, a magán- könyvtárak gyarapítása otthoni könyvespolcaink „utántöltése” — történjen bármi is az árakkal — egy idő után már abbahagyha- tatlan. Aki pedig éppen most kezdené a gyűjtögető munkát, annak sem mindegy, hogy hol válogat.
