Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-09 / 237. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. október 9., szerda Külpolitikai jegyzet ElmosóM ellenségkép Tóth Kornélia ^mosódott a hagyomá­r nyos ellenségkép, mi több, egyenesen szí­vélyes légkör jellemezte a német katonatisztek, gya­korló ellenőrzését hétfőn a a nyíregyházi Damjanich laktanyában. A 133 oldalas szerződés, amely részlesen felsorolja valamennyi ha­gyományos harceszközt, fegyvert és technikát, egy igen hosszú időn át folyta­tott tárgyalássorozat ered­ménye. Bécsben diplomaták, po­litikusok és katonai szakér­tők csigalassúsággal ván- szorgó, sokszor egy helyben toporgó tanácskozásokon citáltak elő tankot és repü­lőt, hídvetőt. Bár a katonai doktrína akkoriban az ide­ológiai harcot tűzte zász­lajára és az eszmék csa­táját a gazdasági élet tér­felére kényszerítették. Jól tudjuk, milyen katasztrofá­lis árat fizetnek a keleti tömb államai a fantomkép­ért, amellyel riogatták őket. Nem odaátról, az ,,el­lenség” hadállásaiból, ha­nem saját sündisznóállása- ikból, a Moszkvából vezé­nyelt ideológiát aprópénzre váltó politikusok. Átrajzoltuk Európa tér­képét az elmúlt hónapok­ban, s ehhez kapcsolódik végre a békében élni szán­dékozó állampolgárokat ve­szélyeztető arzenál egy ré­szének megsemmisítése, il­letve csökkentése. Az öreg kontinensről 20 állam, va­lamint az USA és Kanada legfőbb vezetője látta el kézjegyével Párizsban az európai hagyományos fegy­verekről szóló szerződést, lassan egy éve. Nyílt kár­tyákkal játszanak az alá­írók, ezért bármelyik állam ellenőrző csoportjának szí­vesen megmutatják a kor­látozás alá eső harci esz­közeiket. Jártak már ma­gyarok is a régebbi „mu­musok" közül többnél, s fogadtunk is a nyugati ol­dalról briteket, belgákat, franciákat s tegnapelőtt né­meteket. Jürgen Kewitsch, a Bun­deswehr ezredese, a gya­korló ellenőrzést folytatók parancsnoka Nyíregyházán kifejezte azt a meggyőző­dését: nem az a lényeg, hogy most összeszámolják a tankokat, hanem a sze­mélyes találkozások révén erősödik a bizalom az egy­kor szembeállítottak között. A német és a magyar tisz­tek szívélyes, talán már ba­rátinak mondható együtt­működését a két állam po­litikai, diplomáciai jó kap­csolatához hasonlította. 5 zétfoszlott az ellenség­kép, s már komolyan fontolgatjuk a tőkés Európához való integráló­dásunk részeként a NATO- tagságot, amit még főtisz­tek is lidérces álmukban képzelhettek el egészen a közelmúltig. A politikailag, gazdaságilag átrajzolt öreg földrész katonái is szegé­nyebbek lettek egy fantom­ellenséggel és gazdagodtak a békéért munkálkodó egyenruhások barátságával. Következetességet a társadalombiztosításban VARSÓ: Antall József, a Ma­gyar Köztársa­ság miniszter- elnöke október 8-án Varsóban a Belvedere palotában ta­lálkozott Lech Walesával, a Lengyel Köz­társaság elnö­kével. MTI TELEFOTŐ „Nem viszályok, hanem viták...” Feloldódik az ellentét? Koaliciés tárgyalások kereszténydemokrata szemmel Budapest — Parlament (KM — Kovács Éva) — Mint arról a lapokból már érte­sülhettünk, a hét végére ter­vezett kormánypárti irakció- megbeszéléseken a Keresz­ténydemokrata Párt képvi­seletében •'megyénk parla­menti képviselője, Seszták László is részt vesz. A meg­beszélés céljairól, várható eredményeiről kérdeztük kedden délelőtt a Parla­mentben. •— A találkozót a Kisgaz­dapárt, s különösen Torgyán József sürgette. Hogyan fo­gadták önök a kezdeménye­zést? — A frakciómegbeszélés terve már jó ideje a levegő­ben lógott. Amikor a kor­mánykoalíció másfél évvel ezelőtt megalakult, a tárgya­lások elsősorban a kormány összetételéről, valamint a közös politika globális meg­határozásáról szóltak. Az el­múlt időszak azóta számos tapasztalattal szolgált, a hétvégi tárgyalások ezeknek a tapasztalatoknak az újra­gondolását hivatottak szol­gálni. A Kereszténydemok­rata Néppárt nem akar sze­mélyi változásokat, szerin­tünk ez a kormány tóbbé­kevésbé jól együtt van és működik. Megítélésünk sze­rint a koalíciós pártok kö­zötti együttműködés, a szo­rosabb kapcsolattartás. a törvényelőkészítésben szük­séges, ezt fogjuk szorgal­mazni is, ezt tekintjük a tárgyalások fő célkitűzésé­nek. Nem találtuk fel a spa­nyolviaszt, ez a módszer Né­metországban már jól be­vált. Ott a parlamenti frak­cióvezetők minden héten ta­lálkoznak, hogy a szükséges politikai lépéseket összehan­golják. — Torgyán József nem­csak összehangolást, hanem személyi változásokat is akar, nagyobb részt kér a hatalom „tortájából"... — Ami az utóbbiakat il­leti az a megbeszéléseken fog majd kiderülni, valójá­ban ki kivel nincs megelé­gedve. A hatalomból igé­nyelt nagyobb részesedést jómagam úgy értelmezem, hogy annak a törvények elő­készítő szakaszában, illetve a politikai döntések megho­zatalánál kell az eddiginél nagyobb mértékben é.vé- nyesülnie. — Mit várnak önök a ta­lálkozótól? — Elsősorban azt, hogy a meglévő, vagy lappangó fe­szültségeket feloldja a meg­beszélés és az együttműkö­dés, az összhang javul. Csak így remélhetjük, hogy még egyszer nem fordul elő, ami például a kárpótlási töt vény esetében történt: a koalíció egyik pártja a nyílt színen vitatkozott a másik kettővel. A koalíciós tárgyalástól re­méljük, hogy az ellentétek már az előkészítések stádiu­mában megoldódnak, így a törvényalkotás nemcsak fel­gyorsul, zökkenőmentesebb is lehet, — A minapi Népszabad­ság arról tudósít, hogy a belviszályok, a keresztény- demokratákat sem kerülték el... — Nem viszályok, hanem viták vannak. A vitákat pe­dig mi szükségesnek és jó­nak tartjuk, mert így kris­tályosodnak ki a vélemé­nyek, így ismerhetjük meg egymás álláspontjait. A vita alkalmat nyújt egymás meg­győzésére és a szükséges kompromisszum kialakítá­sára is. Jómagam úgy gon­dolom, ha nem lennének vi­ták, akkor országunkban megint az „egypártrendszer ’ valósulna meg. Borsodé és Szabolcsé az előny Budapest (MTI) — A táj- termelés hagyományaihoz illeszkedő mezőgazdasági termelést kívánja a szaktár­ca ösztönözni az elmaradott térségekben — mondta az MTI munkatársának Vörös István, a Földművelésügyi Minisztérium Térségi-gaz­dasági Főosztályának veze­tője annak kapcsán, hogy a közelmúltban közzétették a kormány területfejlesztési és munkahelyteremtési tá­mogatásokról intézkedő rendeletét. A nyolcvanas évek köze­pén kidolgozott területfej­lesztési koncepció elavult. Újabb változatán már dol­goznak a Környezetvédel­mi és Területfejlesztési Mi­nisztériumban. A mezőgaz­dasági termeléssel kapcso­latosan a szaktárca azt tartja elsődleges szempont­nak, hogy főként olyan me­zőgazdasági és élelmiszer- ipari tevékenységek kapja­nak ösztönzést, amelyek jól illeszkednek az adott térség hagyományaihoz. Jelenleg a kormány ha­tározata értelmében két térséget, Borsod-Abaúj- Zemplén, valamint Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét kell kiemelten kezelni a terü­letfejlesztési elképzelések megvalósításánál. Az ez évben rendelkezésre álló mintegy másfél milliárd fo.- rintból főképp e két térség gondjait kívánják megol­dani. A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban, a főosztályvezető szerint a térségekre jellemző kultú­rák újrahonosítását szeret­nék előmozdítani, Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében a dohány- és a burgonyater­mesztést, valamint a régi­óban honos növénytermesz­téshez és állattenyésztéshez kapcsolódó élelmiszeripai feldolgozóüzemek létesíté­sét. A támogatást az elma­radott térségek fejlesztésére pályázat útján lehet elnyer­ni. Budapest — Parlament (KM — K. É.) — Alapos oka van annak, hogy a parla­ment figyelme egyre inkább a társadalombiztosítás irá­nyába fordul. Két dolog is magyarázza a figyelmet, az egyik, hogy a nemrég meg­kapott költségvetési irány­elvekből már kiolvasható, hogy a jövő évi államház­tartásból a társadalombizto­sítás több mint 500 millió fo­rinttal részesedik. Másik, hogy a kiemelt nyugdíjak­ról szóló törvényjavaslat után megint csak jogszabály megalkotásához láttak a képviselők, amelyik teljes­séggel kidolgozatlan, nem található meg benne egy ala­posan átgondolt és végigve­zetett koncepció. — mind­ezekről Mádi László. me­gyénk fideszes parlamenti képviselője szólt kedden ab­ban a vitában, melyet a tár­sadalombiztosításról folya­tatott a T. Ház. A képviselő elmondta: a társadalombiztosítási reform alapkérdése, sikerének kul­csa az új szisztéma követke­zetes kiépítése, annak tisztá­zása, hogy milyen szerepet kap a társadalombiztosítás, a központi költségvetésben. Nehezíti a dolgot a demográ­fiai hullám, s megköti a kép­viselők kezét az is, hogy a lakosság egészségügyi álla­pota igen rossz, javulása csak lassan várható. Mádi László javasolta, hogy a hosszú távú progra­mok közé sorolják be a nyugdíj- és egészségbiztosí­tást, a rövidtávúak közé pe­dig a balesetbiztosítást és a családi ellátásokat. Elmentek... WCletének 74. évében elhunyt dr. Pásztor János, a Wf vásárosnaményi kórház nyugalmazott' igazgató főorvosa. Pályáját 1942-ben Debrecenben díjta­lan gyakornokként kezdte, majd honvédorvos lett, ké­sőbb pedig belgyógyász és laboratóriumi szakvizsgát tett. A beregi városban 1958-tól működött, nevéhez fű­ződik a kórház megszervezése és a szakorvosi gárda ki­alakítása, letelepítése. Hittel, meggyőződéssel szolgálta az egészségügyet, amiért számos elismerés és kitünte­tés mellett megkapta a Vásárosnamény díszpolgára cí­met. Az önkormányzat saját halottjaként kedden he­lyezték végső nyugalomra. □ Dr. Marssó Józsefné, született Temesi Mária könyv­vitel—üzemgazdaságtan szakos tanárt 1950-ben helyez­ték Nyíregyházára. Munkahelyet egyszer sem változta­tott, a Széchenyi közgazdasági szakközépiskolából vo­nult nyugdíjba 1982-ben. Azt megelőzően tíz évig a szakmai igazgatóhelyettesi feladatkört látta el. Négy évtizednyi pályáján közgazdásznemzedékek egész sorá­nak felnevelésében segédkezett, kimagasló eredmé­nyekkel. Országos tekintélyre tett szert, tankönyve­ken lektorált, írt. Tudása és embersége tiszteletet éb­resztett mindazokban, akik most fájdalmasan veszik tudomásul, hogy Mária néni elment. A fiú halott, a ház romokban Szabolcsi szakemberek a jugoszláv határnál JUGOSZLÁVIA: Változatlan heveséggel dúl a polgár­háború Jugoszláviában. A központi „nemzeti” hadsereg saját országának városait, falvait támadja és rombolja, a polgári lakosságot sem kímélve. A képen: a gránát talál­ta eszéki ház előtt sír tulajdonosa, akinek negyven évi munkája veszett kárba. mti — telefotO Cselényi György Nyíregyháza (KM) — A közelmúltban a Menekült- ügyi Hivatal nyíregyházi ki- rendeltségét felkeresőket Hajdúszoboszlóra irányítot­ták. Annak mi az oka, netán a hivatal megszűnik? — Szó sincs róla — közöl­te Koós András, a hivatal vezetője. — Az történt, hogy a moszkvai puccskísérlet után a hivatal készültség­ben volt, ugyanis a Szovjet­unióból nagyobb menekült- hullám érkezésére számítot­tunk. Ez szerencsére nem kö­vetkezett be, ellenben me­nekültügyi szempontból a jugoszláv határon alakult ki kritikus helyzet. Mohácson volt olyan nap, hogy 650,sem- * bér jött, de csak 240 elhe­lyezésére volt lehetőség. “ Pécsi közpottal azonnali hatállyal létrehozták a Du­nántúli Menekültügyi Hiva­tal kirendeltségét, így a sza­bolcsi szakembereket oda irányították, sőt Koós And­rást a vezetői feladatokkal is megbízták. Ezért Koós úr jelenleg Pécs és Nyíregyhá­za között ingázik. — Négy befogadó állomá­son közel 5 ezer jugoszláv menekültet szállásoltunk el — említette a szakember. — A magyar rokonaiknál, is­merőseiknél tartózkodók száma meghaladja a tízezret. A menekültek regisztrálá­sát, és a segélyezését a mene­kültügyi hivatal végzi.* — Gondolom, számos tragi­kus sorsú emberrel találko­zott — vetem közbe. — Rengeteggel — vála­szolta Koós András. — A menekülők 90 százaléka hor- vát, s azon belül a 60 száza­lék asszony és gyerek. Sok az idős ember. Mindnyájan bíznak benne, a háború ha­marosan befejeződik, s ők hazatérhetnek. Egy 75 éves férfi a befogadóállomáson felakasztotta magát. A fia a harcokban elesett, a házu­kat pedig lebombázták. — A kotonai helyzetről mit hallott? — A jugoszláv hadsereg katonai túlerőben van, amely a belgrádi központi kormány­zattól függetlenítette ma­gát. Céljuk: Horvátország­ból minél nagyobb területet megszállni, hogy a majdani tárgyalásoknál kedvezőbb helyzetben legyenek. Tisz­tában vannak vele: Horvát­ország előbb-utóbb függet­len lesz. Egyébként a horvát védelmi erők fanatikusok, sokszor vakmerő művele­tekbe is belemennek, s nagy mennyiségű fegyvert zsák­mányoltak. Bíznak a siker­ben. A jugoszláv hadsereg­ből sokan dezertálnak. A harcok kegyetlenek. Példá­ul jellemző, hogy Eszéken a katonai laktanyával szembe­ni kórházat a laktanyából egész nap tűz alatt tartották. — Mi a helyzet a vajdasá­gi magyarok körül? — A háborús viszonyok­hoz képest itt viszonylag nyugalom van, azonban erő­teljes behívások kezdődtek. A hadköteleseket gyakran éjszaka viszik el. Ennek ha­tása Magyarország határai­nál is érződik, hiszen a had­sereg elől sokan hazánkba szöknek. A horvát egységek civil ruhába öltöztetik őket, és Magyarországra jutásuk­ban segítik. A szerbeknek pedig a Szerbiába menekülé­sét támogatják. A nyugatiak mennyire ér­deklődnek a jugoszláviai ese­mények iránt? — Rengeteg nyugati újság­író keresett meg bennünket. Sőt, még a zágrábi és a belgrádi televíziónak is nyi­latkoztam. Ezt biztonsági okok miatt egyetlen kollé­gám sem vállalta. A nemzet­közi karitatív szervezetek segélyszállítmányokat küld­tek, melyeket szétosztottunk a rászorulók között. A gye­rekek számára hazai és me­nekült tanárok segítségével beindult a horvát nyelvű ok­tatás. — A táborok milyenek? — Többségükben az elhe­lyezés normálisnak mond­ható. Ott a menekültek élet- körülményei meglehetősen mostohák. A hatóságok tar­tanak attól, hogy jelenleg a rokonaiknál, ismerőseiknél tartózkodók is előbb-utóbb a táborokban jelentkeznek, ott még nagyobb problémát okozván. A menekültügyi hivatal nyíregyházi kirendeltsége a jövőben zavartalanul mű­ködik.

Next

/
Thumbnails
Contents