Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05 / 234. szám
1991. október 5., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Vendégmunkások a Muszáj-tagban Takarójuk a csillagos ég A SZERZŐ FELVÉTELE Balogh Géza Jármi (KM) — Kedd hajnalra az évszakhoz képest enyhébb időt jósolt a meteorológia. Hat fokot ígért, s egy fokkal még annál is melegebb lett. Persze még ez sem sok, ha az ember a szabadban tölti az éjszakát. Ha a lepedője egyetlen öl szalma, ha takarója a csillagos ég. Márpedig Jármi és Hodász között, egy irdatlan nagy gyümölcsösben ezen a napon tucatnyinál is többen aludtak a szabadban. Romániából jött vendégmunkások, akik hetek óta dacolnak az ősszel... szedik az almát. A gyümölcsös első kapujánál kis lakókocsi, onnan ellenőrzi a forgalmat Molnár Ferenc. Hallott, hogyne hallott volna arról, hogy voltak, s vannak magyarországi magyarok, akik kíméletlenül kizsákmányolták őket, százötven-kétszáz forintot lökve nekik egy-egy tizenkét órás munkanap leteltével, de a többség tisztességesen megfizette, megfizeti őket. A Mátészalkai Állami Gazdaság kertjében folyó munkák egyik irányítója Véghseő Sándor, nap mint nap hozzá fordulnak a határ túloldaláról érkezett románok és magyarok. Kevés munka Gyors fejszámolás, s kiderül, ma több mint nyolcvan vendégmunkás dolgozik a kertekben. Lennének sokkal többen is, de már itt is alig van munka. Csak ma reggel egy jó harmincfős csoportot kellett elirányítania, próbálják meg a Hegyalján .. . lassan már ott is kezdődik a szüret. Véghseő Sándor egyébként ha akarna sem igen tudna munkát adni. Az állami gazdaság ugyanis a fákat már régen kiadta bérbe, így aztán a bérlők tárgyalhatnak a Romániából érkezettekkel. Akik főleg a Partiumból, a Szilágyságból, Máramarosból, s a Kővár vidékről kopogtatnak, de gyakoriak itt, a homokdombok alatt a HR, a CV rendszámú Dáciák is. Melyek köztudomásúlag Hargita, illetve Kovászna megyét jelölik, vagyis a Székelyföldet. Már bent járunk a gyümölcsös közepén, ahol egy „Szálloda” a Muszáj-tagban. öreg, nyitott szín uralja a terepet. Alatta sátrak, kocsik sorakoznak, azok lakói alkotják a bérmunkások arisztokráciáját. Nemcsak sátorban, gumimatracon alhatnaK. de még a szín is védi őket. Közéjük tartozik a Zilah melletti Sarmaságon élő K. István, s K. Csaba vezette kis csoport is, melynek tagjai egy hete dolgoznak itt. s maradnának, ameddig csak munka lesz, illetve a szabadságuk engedi. K. István villanyszerelő, barátja pedig autómérnök, s azt mondják, higgyük el, hogy nem a jókedv hozta őket ide. Kutyába se veszik — Azért kell nekünk a forint, hogy később is átjöhessünk Magyarországra. Mert a románok egyetlen lejt sem váltanak át forintra ... Anélkül pedig mihez kezdenénk maguknál!? Véletlenül cseppentek a Nyírségbe. A szilágysági magyarok nagy része korábban Cegléd körül, a Dánszent- miklósi Állami Gazdaságban kapott munkát, de ott ma már kutyába sem veszik az erdélyi magyarokat. így aztán visszajöttek K. Csabáék is. s a lehetetlen állapotok ellenére sem panaszkodnak. Itt naponta megkeresnek négy-ötszáz forintot is. amit ha a fekete árfolyamon számítunk át, egy hónap alatt negyvenötezer lejt jelent. Az pedig egy féléves fizetés Romániában. Csoda-e hát, ha tömegesen érkeznek odaátról a munkát keresők? Ideát senki sem készült fel ekkora rohamra, de becsületükre legyen mondva, sokan vannak, akik — bár ők is szűkösen élnek — a maguk módján megpróbálnak segíteni. Már említettük, az állami gazdaságnak elvileg nincs köze a vendégmunkásokhoz, ennek elienére kiürítette a környéken álló épületeinek egy részét, s igénybe vehetik a gazdaság dolgozóinak rendelkezésére álló szociális helyiségeket is. Bár mindenki így gondolkozna! Ám vannak olyanok is, akik könyörtelenül kihasználják a túlkínálatot. így járt a Kovásznáról érkezett G. J. és F. I. is, akik készséggel félbehagyják a munkát, hogy beszélgessünk, de könyörögnek, a nevüket nehogy megírjuk, mert a határon ki nem állhatják a román vámosok a csikieket. a háromszékieket. Aho! színtiszta magyarok élnek, ahonnan ők is érkeztek. Összegyűjtöttek már egy kis pénzt, a határon nehogy átkutassák őket. Nehogy pontosan a Kelet-Magyarország vezesse nyomra a román vámosokat! Kevés pénzért — Eddig jó dolgunk volt, a korábbi bérlő rendesen fizetett bennünket, de ez az új már csak százhúsz forintot ad a színalma konténerjéért — mondják. — A hullóalmáért még annyit sem. Nem kaszálta le az alját. így aztán ha a fűbe belérázzuk, nem tudjuk kifésülni onnan az almát. Ök két hete vannak már itt. s tegnap este „kirúgtak" a hámból. Kaptak kétezer forintot. s felmentek a jármi korcsmába. Megittak egy fél deci cseresznyét, meg egy- egy üveg Borsodi Világost. S vettek két tyúkhúsleves- kockát, és este „tyúkhúslevest” főztek. A kocsi mellett, az akácfák alatt. — A bévaló laskát otthonról hoztuk, a szalonnánk is kitart még egy darabig. Maradunk hát, míg a tarisznya ki nem ürül. X A kertet, ahol a Partiumból. Erdélyből jöttek dolgoznak. Muszáj-tagnak nevezik a környéken élők. HUMOR m m inézek az ablakon. Veszem észre, hogy m” győzött az ősz. Front, frontot követett és most hideg van, szitál az eső. De van egy jobb hírem is. Hírközlő eszközöm a rádió bemondja, csökken a kamatláb. A Magyar Nemzeti Barik október 15- tel egy százalékkal kisebb kamatért adja a pénzt a kereskedelmi bankoknak. A kereskedelmi bankok viszont november 1-től csökkentének. Kérdezem a Stohanektöl: — Na, mit szól hozzá? — Hát ami a kamatlábat illeti, szomszéd úr őszintén megmondom, már eléggé nagy lábonl éltünk. Csak az indoklást nem értem. Feszton-feszt azt hallom, hogy így nincs pénz, meg úgy nincs pénz, most meg azt mondják a kamatcsökkentést a pénzfelesleg tette lehetővé. Hát hol itt a felesleges pénz? — Momentán nem tudom Stohanek úr, de kíváncsivá tett. Totózzuk ki. Magának van felesleges pénze? — Nekem? Egy buznyá- kom sincs. — A vállalatnál, ahol dolgozik, annak vanI felesleges pénze. — Fizetésképtelen. Kérem szépen az én vállalatom az úgy le van robbanva, mint a nemzeti tizenegy az EB-selejtezőn. — Ez meg micsoda hasonlat? — Képtelen. A labdarúgó válhat gólképtelenné, a vállalatom fizetésképtelen. Jó mi? Ha nincs jobb. Szóval a Stohaneknek nincs felesleges pénze, a vállalatának egyáltalán nincs pénze, akkor hát hol lehet az a pénzfelesleg? Eszembe jutok. Mert hogy én is ezen a világon élek. Belenyúlok a zsebembe. Minden zsebembe. Egyik zsebemben sincs felesleges pénz. Ez lever. Én már nem is totózok, de Stohanek nem hagyja abba. — Nincs felesleges pénz a nyugdíjasoknál, a munkálkodóknál, a munkanélkülieknél, a közintézményeknél, az önkormányzatoknál, meg sehol. Viszont támadt egy ötletem. A pénzfelesleg annál a fickónál van, aki a kamatcsökkentés indoklását kitalálta. Szerintem az az ürge egy milliárdos. Ehhez mit szól... Kinézek az ablakon. Már nem érdekel a dolog. Akár van pénzfelesleg, akár nincs pénzfelesleg, győzött az ősz. Esik. Esőben a cipőm ronggyá ázik és miután én nem kamatlábon járok . .. Szóval szeretném, ha nem a kamat, hanem a cipő ára csökkenne. Vagy egye fene mind a kettő. De mondhatom én ezt a Stohaneknek!' Üdítő Vajáról Új üzemcsarnok Vaja — (KM) — A vajai Vajafrukt Kft. almasűrítményt gyártó üzeme mellett újabb üzemcsarnok épül, amelyben a Juice Factory Kft. tetrapack csomagolású üdítőitalokat fog készíteni. A dobozos literes levekből ötfajta ízt fognak piacra dobni, később bővítik az ízválasztékot. A gépsor teljesítménye óránként ötezer liter üdítőital. A néhány éve hazánkban elterjedt dobozos üdítőket a fogyasztók megkedvelték. A vajai üzem, mondta Vass Ottó ügyvezető igazgató, a Vajafrukt Kft. feldolgozósorát egészíti ki, hiszen az ott elkészített almaléből ízletes üdítőitalt készítenek. Nemcsak a megye kereskedőinek, hanem az ország minden tájára kívánnak szállítani. A megyei feldolgozóipar új üzemét várhatóan tavaszra adják át. Mesés nyereség Balogh József 5 okán tudomást szereztek már lapunkból is arról a furcsa privatizációról, amelyet a megyei gyógyszertári központban végeztek. Röviden arról van szó, hogy a vállalat pénzéből három kft.-t hoztak létre, amelyek — de különösen közülük egy — meglehetősen nagy nyereséget ért el, kiadásai pedig szinte nem voltak, mert a költségeket a gyógyszertári központ fizette. így fordulhatott elő, hogy míg a vállalat pénzügyi gondokkal küszködött, addig a kft. mesés nyereséget vágott zsebre. Tulajdonképpen nem is ez ennek az írásnak a témája, erről majd a könyv- szakértők megállapításai alapján részletesebben is beszámolunk, inkább az: hogyan is történhetett mindenki szeme láttára mindez. A napokban a megyei közgyűlésen erre is megszületett a válasz, Ügy, hogy akik ennek szereplői és értelmi szerzői voltak, joggal hihették: nekik mindéin szabad. Korábban ugyanis a vállalat egyik, a vállalat gazdálkodásának egészét átlátó dolgozója közölte az általa szabálytalannak és erkölcstelennek vélt eseményeket a megyeitanács egészségügyi osztályának vezetőjével, ám az osztály úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, semmilyen következménye nem volt a nyilvánvaló szabálytalanságoknak. Most a fegyelmi döntés jogerőssé válása után az igazgatói szék elnyerésére minden bizonnyal új pályázat kiírása következik. Nem akarjuk befolyásolni a döntésre illetékeseket, de kísérletképpen meg kellene próbálkozni egy megyebeli pályázó támogatásával. Mert a mostani és elődje — akit szintén munkájával összefüggő bűncselekmények miatt váltottak le — más megyéből jött, miként a róluk szóló bejelentések kivizsgálását elmulasztó megyei főorvos is. És ugyebár ez nem vált be .. . s A nagy szabolcsi mesemondó Fedics Mihály emlékszobáját sokan keresik fel Bátorligeten. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Almacsalogató Galambos Béla £ zen az őszön a hazai és külföldi kereskedők, a felvásárló cégek futnak versenyt, hogy megpróbáljanak — az idén úgy tűnik kisebbfajta kincsnek számitó almához jutni. Fagy pusztított Nyugat- Európa nagy almatermesztő országaiban, ami kedvező helyzetbe hozott bennünket. Nagyot „kaszálhatunk" ebben az évben, — a hatalmas keresletnek köszönhetően — a fakulásnak indult szabolcsi aranyból. És csak most sajnálhatjuk igazán, hogy az itthon is meglehetősért mérsékelt almatermésnek, bizony nagyon kis része sikeredett kiváló minőségűre! Am keseregni már nem sok értelme van azon,, „mi lett volna, ha”... Itt van egy szokásosnál kisebb és gyengébb minőségű termés, viszont ezért most igen jó árat (is) kaphat a termelő, ha tájékozott, figyelemmel kíséri az ármozgásokat és türelmes! Az almasűrítmény ugyanis ma rendkívül keresett cikk a világpiacon, ennél fogva a léalma megszerzéséért soha nem tapasztalható versenybe kezdtek a feldolgozóüzemek. Ez persze a felvásárlási árak folyamatos emelésében, a termelőknek kedvező árversenyben is megnyilvánul. Egyes hozzáértő vélemények szerint viszont, a jelenleg már a tíz forinthoz közelítő iparialma- árak — amelyek mellett is kifizetődő még a feldolgozás — erősen kérdésessé teszik a szovjet exportra történő almacsomagolás gazdaságosságát a termesztők számára. A Hünigaro- fruct jelenleg érvényes, maximum huszonkét forintos szovjet exportalfáa ára mellett, a göngyöleg és a szállítás költségeinek levonása után, nem marad több a termelőnek, mint ti- zenháfom-tizennégy forint. A kialakult árviszonyok nem hatnak elég ösztönzően a szovjeteknek történő szállításra is. Pedig a keleti szomszédokhoz lekötött 70 ezer tontnányi alma kiszállítását komolyan kellene venni, hogy jövőre, — amikor már valószínűleg a múlté lesz az idei dömping — tőlünk vegyenek ismét almát és ne mástól!
