Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-04 / 233. szám

2 Kelet-Magyarország HAZAI HOL-MI 199L október 4- Péntek Tüskés sarok____ Puma és mókuskerék Cselényi György S ajnálom azokat a szü­lőket, akik a gyer­mekük farmernad­rágjáért, vagy ADIDAS ci­pőjéért alig szurkolták le az árat, máris újabb kia­dás-fenyegetéstől kell tar­taniuk. Ugyanis a közelmúltban a müncheni sportruha- és eszközvásáron a Puma cég olyan cipőt mutatott be, melyen a fűzőt damilszál helyettesíti, s a megszo­rítás és a megkötés pedig egy fogaskereket rejtő tár­csával történik. A „kikö­téshez” viszont mindössze egy gombnyomás szüksé­geltetik. Lehet, ilyen lábbeli ná­lunk még nem kapható, de bizonyos vagyok benne: hamarosan hozzánk is „be­gyűrűzik." Már szinte hal­lom a szülők reagálását: Jaj, fiam, lányom, nagyon drága, az olcsóbb is ugyan­azt a célt szolgálja ... ' A csemeték az érvelést már-már el is fogadnák, de előbb-utóbb megjelenik az első fecske, akarom mon­dani, szülő, akinek semmi sem drága, s amint a „ke­rekes” sportcipő hazánk­ban is megvásárolható, már szalad is valamelyik fővá­rosi szaküzlethez, sorba áll­ni érte. Aztán lesz Nyíregyházán és másutt egy másik, egy harmadik, és egy sokadik gyerek is ..., akik az emlí­tett Puma-csodában gyalo­golnak, futnak, rúgnak, ugranak... S ha már las­san minden fiatalnak olyan cipellője lesz, akkor a legsze­rényebb anyagi körülmé­nyek között élő is kényte­len a kuporgatott fillérjei­ből a Pumát megszerezni. Hiszen miért pont az ő gyerekének ne legyen? Mindez talán természetes is, amíg a világ világ, e „mókuskerékből" nincs ki­szállás. Nincs, mert ezt le­gyűrjük, jön az újabb for­duló, aminek kiindulópont­ja még a tervezők fejében, vagy rajzasztalán van, s nemsokára ő is világhódí­tásba kezd. De vajon az milyen lesz? Nincs kizár­va: vele bármely vetélytár- sunkat erőkifejtés és aka­rat nélkül is megelőzhet­jük. Csak bírjuk szusszal, no meg pénztárcával. Mindenféle Nyíregyháza (KM) — Ha Bodnár István napokban megjelent interjúkötetét elolvassuk, magunk is meg­lepődünk, hogy az elmúlt két-három esztendő alatt mennyi híres ember fordult meg megyénkben. A Kelet-Magyarország újságírójának szerencséje is volt, meg türelme is, így egy asztalhoz ülhetett a sietős sztár és a kíváncsi ember. Néhány interjúalany az im­ponáló névsorból: Antal Imre, Richard Clayderman, Cseh Tamás, Szakáig György, Tolnay Klári, Kál­mán Béla, Kányádi Sán­dor, AZOK A BOLDOG SÉTÁK Az interjú múlékony mű­faj, hiszen nem lezárt élet- utat mutat be, hanem be­pillantást enged egy-egy ember zajló és tünékeny hétköznapjaiba. Bodnár István interjúi ezekből a pillanatokból ragadnak meg Gratulálunk Infrastruktúra Kisvárdáért elne­vezéssel hoztak létre alapítványt a felső­szabolcsi városban, mely­nek elsődleges célja az in­Bodnár István interjúi egy parányit. A kötet inter­júiból egyúttal bepillantást is nyerhetünk a zene, a tánc és a színház, valamint a képzőművészet érdekes világába is. frastruktúra fejlesztésének támogatása. A Kuratórium tagjai: Hesz Róbert (elnök), dr. Kovács Ferenc és Tóth Tibor. Rendezvények Mozi Krúdy mozi: Rocketeer. Előadás: 16 és 18 óra. Tör­vényre törve. Előadás: 20 óra. Béke mozi: Törvényre törve. Előadás: 16 és 18 óra. Rocketeer. Előadás: 20 óra. Kabalás, autósmozi: Ovi­zsaru. Fehérgyarmat: Csendes terror. Kisvárda: Földön kívüli zsaru. Mátészalka: Spionfióka. Nyírbátor: Apócák a pác­ban. Kiállítótok A Jósa András Múzeum­ban a Szűz Mária ábrázo­lása a lengyel képzőművé­szetben című tárlat, a Nyír­egyházi huszárok című ki­állítás, a Messze van a nyíregyházi kaszárnya című tárlat látható. A napokban nyílt meg Az ördög bibliá­ja címmel egy kártyakiál­lítás, amely a játékkártyák magyarországi történetét mutatja be. Ez a kiállítás október 26-ig látható. Színház A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban 19 órától A kaktusz virága cí­mű színmű tekinthető meg, melyre a Vörösmarty—Ba­jor-bérlet érvényes. Párthír A kárpótlásról és aktuális politikai, gazdasági kérdé­sekről tartanak lakossági fórumot október 5-én, szombaton Tarpán, a műve­lődési házban 18 órai kez­dettel. A kérdésekre Jakab Ferenc, dr. Nagy István, dr. Takács Péter és Szűcs M. Sándor MDF-es országgyű­lési képviselők válaszolnak a tarpaiaknak, a környék­belieknek. Hidegre tett otthonok „Beköltözöm a hivatalba, ha...” A SZERZŐ FELVÉTELE Tóth Kornélia Záhony (KM) — Ha a fű­tési szezon kezdetén végre nem lesz meleg a radiátor, a családommal a polgármes­teri hivataliba költözöm! — írja végső elkeseredésében Harangozó Tibomé, Záhony, Hársfa u. 22. szám alatti la­kos. Négyszobás, kertvárosi házukba ez év áprilisában költöztek be — akár fél év­vel hamarabb is lehetett vol­na. ha fűthető lett volna. Eleinte a hivatalnokokban bízó, szavuknak hitelt adó lakókként járták a volt taná­csot, majd a polgármesteri hivatalt, ám amikor elfo­gyott a türelmük, bíróság­hoz fordultak, majd szer­kesztőségünknek írta le a tényeket Harangozóné. Még hét lakó hitelesítette aláírá­sával az elkeseredett asszony panaszának igazát. Elszállt ígéret 1989-ben ifjúsági lakótele­pet — 28 lakással — tervez­tek az Arany János és a Hársfa utcán. A 400 és 800 négyzetméter közötti tel­kekért 104 és 130 ezer forint közötti összeget fizettek a majdani lakók. Víz és vil­lany jelentette a közművat. Bár az OTP-vel kötött szer­ződésből egyértelműen nem derült ki: a lakást mi mó­don fűtik majd, a laikók előbb-utóbb kiderítették, hogy 80 ezer forint a telek árából már tartalmazza a majdani távfűtésnek egy családra jutó díját. — Múlt év márciusában kalákában kezdtük a házépí­tést és versenyt futottunk a pénzzel és az idővel is — mondta Harangozóné. — Az OTP visszavásárolta tőlünk a korábbi lakást és 90. szep­tember 30-áig engedte a bentlakást. Ügy gondoltuk, addig mindennel kész le­szünk. Mi valóban lakhatóvá tettük a földszinti részt, de a fűtést hiába ígérte meg az egykori tanácstól több, ak­kor még fontos beosztásban lévő ember, az ígéreteiket már nem váltották be. Tavaly szeptemberben már az önkormányzati választá­sokra került sor, s bár a vá­ros üzemeltetése nem érez­hette meg a rendszerváltást, mégsem ez volt a legsürgő­sebb teendő Záhonyban. Plószné dr. Sallai Margit tár­sadalmi alpolgármestert és Révész Viola városfejlesztési osztályvezetőt kérdeztük az ifjúsági lakótelep fűtéséről. Bírósághoz fordultak — Ügy csöppentünk bele, mint Pilátus a Crédóba — így Plószné. — Számba vet­tük az előző vezetés által felvállalt vagy éppen beígért tennivalókat és becsületbeli ügynek tartottuk, hogy rend­be tegyük a restanciákat. Az első dolog éppen az említett fűtés mielőbbi megoldása volt. Félmillió forintért ké­szíttettük el a tervet és az 1991-es pénzügyi tervben 5,5 millió forintot irányoztunk elő a távfűtésre. Még hitelt is készek lettünk volna fel­venni. csak mielőbb oldód­jon meg ez a sok embert érintő ügy. Közben a lakók egy része — dacolva a hideggel — mégis beköltözött és hősu­gárzóval (!) fűtött. Harango­zóék inkább lakbért fizettek a volt lakásukban (havi 1210 forintot) és a 657 forintos kö­zös költséget ez év április közepéig. Am előkészületeket nem láttak, hogy most ősz­szel már felmelegednek a radiátorok és a kisvárdai bí­rósághoz fordultak: vagy ki­építik ez év október 15-re a távfűtést, vagy kártérítést fizet a polgármesteri hivatal. Az első tárgyaláson a kör­jegyző vett részt, aki meg­ígérte a fűtést, csak időpon­tot nem tudott mondani. A második tárgyaláson az alpe­res polgármesteri hivatal nem képviseltette magát. — Kétféle kártérítési igé­nyünk van — folytatta Ha­rangozóné —, amennyiben október 15-től fűtenek, úgy csak a bojler, a bojleróra. a vízmelegítés áramszámlája a követelésünk, amit azért vol­tunk kénytelenek kifizetni, mert a felépített saját laká­sunkba nem költözhettünk be, illetve ennyivel került többe a rezsink. Ha pedig kazánt, új radiátorokat kény­szerülünk beszereltetni, úgy 537 ezer forintot követelünk. Sürgető határidő — Bár a lakók még hiva­talosan nem értesültek róla, mi minden követ megmoz­gattunk. hogy a fűtés ne hú­zódjon tovább — így az osz­tályvezető. — Megkerestünk egy vállalkozót, aki október végére kiépíti a rendszert. Ez a vállalkozó Toldiné Nagy Ildikó, akinek a férje, Toldi Miklós — maga is ré­szese a vállalkozásnak — a TIGÁZ-nál elmondta: — Mi szeptember 9-én kö­töttük meg a szerződést és október 30-ára próbafűtést vállaltunk. Egy hónap jön még az esetleges hiánypót­lásra. A mi megbízatásunk egy hőeloszltó komplett épí­tészeti és gépészeti kivitele­.zésére. a Hársfa utcán a táv­fűtés kiépítésére és a laká­sok pincéiben az alapvezeté­kek kialakítására vonatkozik. A vállalkozónak a pénze bánná, ha a határidőt nem tartaná. Az önkormányzat ás a polgármesteri hivatal igye­kezett a jogelőd restanciáját rendbe tenni. Ám minderről célszerű lett volna az érintett lakókat hivatalosan értesíte­ni, biztosan megelőzhettek volna egy csomó idegeske­dést, ellenségeskedést és fel­tehetően a bíróságnak sem kellett volna közbeavatkoz­nia. Így viszont ügy lett be­lőle, amely már sok fejfájást okozott valamennyi szerep­lőnek. Mentsük meg a Pál Gyula-termet Nyíregyháza (KM — Baraksó Erzsébet) — Pályázati fel­hívás jelent meg lapunk hétfői számában arról, hogy Nyír­egyháza önkormányzata bérbeadás útján kívánja haszno­sítani a város központ jában található reprezentatív helyi­ségét, mely pénzintézetnek, üzlethelyiségnek egyaránt meg­felelő vagy bemutatóteremként hasznosítható. — A hivatal álláspontja után hallgattassák meg a másik fél is; a Pál Gyula­teremként ismert kiállító- hely sorsával kapcsolatban Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész véleményét kérdeztük. — Ügy érzem, szólnom kell a nyilvánosság előtt úgy is, mint a művészeti alap választmányának tagja, a művészek érdekvédelmének megyei képviselője. Szemé­lyes ok is szólásra késztet, hiszen számomra különösen kedves az a hely, ott volt az első, bemutatkozó kiállításom ebben a városban, 1974-ben. — Megértem, hogy az ön- kormányzat minden lehetsé­ges forrásból bevételre sze­retne szert tenni, de azt nem értem meg, miért kellene a kultúrától elvenni ezt a he­lyiséget. Szerintem nincsenek olyan jelek a megye képző- művészeti életében, mintha ez a művészeti ág elszegé­nyedett volna és semmi sem indokolja, miért kellene megszüntetni a kiállítóterem tevékenységét. Ellenkezőleg, a képzőművészet fejlődésé­ről beszélhetünk: amikor idejöttem, egyedül voltam szobrász a megyében, most tízen vagyunk, nemzetközi hírű éremművészeti-kisplasz- tikai alkotótábort hoztunk létre, megnyitotta kapuját a művészeti szakközépiskola. Az igaz, hogy sokszor '„hó- kusz-pókuszokat” is kiállí­tottak a Pál Gyula-terem­ben, amire én sem voltam kíváncsi, mégis, az a véle­ményem, a termet meg kel­lene őrizni a képzőművészet­nek. Őrizzük meg a hagyo­mányok miatt is. és azért is, mert itt a városban, de még Debrecenben sincs ilyen. központi fekvésű és közvet­lenül az utcáról látogatható kiállítóhely. — Ha a bérbeadás végképp elkerülhetetlen, jó lenne, ha művészek volnának a bér­lők A meghirdetett bérleti díj, plusz a felmerülő ener­giaköltség azonban olyan nagy összeg, hogy azt egy, vagy egy pár művész valószí­nűleg nem tudná kifizetni, mégis megoldható lenne a bérbevétel, a Városi Galéria és néhány művész összefo­gásával, gazdasági alapon, valamilyen kft. megalakítá­sával. Anélkül, hogy erről beszéltem volna valakivel, úgy gondolom, közösen kibé­relhetnénk a Pál Gyula-ter­met öten: Gál Ludmilla a ruháival, Abrahamjan David az ötvösmunkáival, ékszerei­vel, Schmidt Sándor a fafa­ragásaival, Sebestyén Sándor és én a kisplasztikáinkkal, érmeinkkel. Megfelelő kíná­latot tudnánk nyújtani azok­nak a művészetbarátoknak, akik a pénzüket ilyen célra akarják elkölteni, és egy for­galmas városközponti helyen A tárgyalóteremből ____________________ KIZSEBELTÉK Nyíregyháza (KM — N. L.) — „Színes”, változatos a bűnlajstroma a nágykágpi Ostorházi Istvánnak. IVÍa- gánlaksértésért, orgazdasá­gért, ittas járművezetésért ítélte el korábban a bíróság. Legutóbb lopás és személyi szabadság megsértése miatt állították bíróság elé. Ittas állapotban észrevette, hogy az egyik nagykállói ka­puban benne felejtették a kulcsot. Bement a lakásba, majd az éléskamrába. Innen eltulajdonított egy füstölt sonkát és egy műanyag kan­nában 30 liter házi bort. Egy reggel pénzt kért lakó­társától, nem kapott, majd kényszerrel elvette tőle a négyezer-ötszáz forintját. Az­tán a kizsebelt lakótársra rázárta az ajtót. Bő három óra múlva engedte ki a ház tulajdonosa az immár pénz­telen lakótársat. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Ostorházi Istvánt tíz hónap felfüggesztett börtön­re ítélte és kötelezte négyezer forint bűnügyi költség meg­fizetésére. Az ítélet jogerős. jobban megfordulnak, mint egy eldugott részen, illetve azoknak, akik a növekvő ide­genforgalom révén váro­sunkba érkeznek. E sorok szerzője is osztja a művész véleményét. Al­kotnak megyénkben olyan művészek, akiknek munkás­sága túlmutat a megye ha­tárain, műveik keresettsége indokolja a központi elhe­lyezést. Vannak közöttük olyanok is, akik azért, hogy leg ven egy kedvező fekvésű bemutatóhelyük, árukapcso­lásban vettek részt, pl. az ötvösművésznek a fonalas- boltban volt kiállítóhelye. Le­het, hogy az önkormányzatot ma a pillanatnyi érdekek is motiválják és ma kétségbe vagyunk esve a pénztelenség miatt, mégse dobhatunk oda mindent az üzlet számára Gondoljunk a jövőre is a döntések megszületése előtt, és ha lehei, ne leszorítsuk a pályáról az értéket, a művé­szeket, a kultúrát, hanem kedvezményekkel segítsük az átmenetileg nehéz korszak­ban. Ügyeletek Sürgős esetekben Nyír­egyházán a Megyei Ren­delőintézet (SZTK) fogad­ja a felnőtt és gyermek- betegeket este 7-től reggel 7-ig a Bocskai u. 73. sz. alatt. Akik balesetet szen­vedtek, azokat ugyanitt, a traumatológiai állomáson látják el. Fűtésre várva...

Next

/
Thumbnails
Contents