Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-29 / 253. szám
6 Kelet-Magyarország CSUPA ÉRDEKES A HIRDETÉSEK 1991. október 29., kedd A testvéri Kajaanitól a Mikulás földjéig maradt egy kanálnyi sem a vendéglátók tányérjában! Ouluban, a Botteni-öböl kikötővárosában már hűvös éjszakák várták az expedíciósokat. Nappal nem volt hideg, sőt, a finn lányok még fürödtek is a néhány fokos tengervízben. Rövid pihenés, majd folytatták útjukat Rovaniemibe, Lappföld fővárosába. Ide már viszonylag kevés turista szokott elmerészkedni, bár a valódi egzotikumok itt várják a látogatókat. A várostól nyolc kilométerre húzódik a sarkkör, az „arctic circle”, aminek átlépéséről mindenki névre szóló „tanúsítványt” kap. S amit aztán tényleg nem szabad kihagyni! Itt lakik az..,,igazi” Mikulás, a saját, minden rekvizitummal — szánkók, karácsonyfák, puttonyok, rénszarvasok, stb. — berendezett falujában. És mindez az idegenforgalom égisze alatt! Nem is egy van a Mikulásból! Három műszakban váltják egymást* s még ölükbe is veszik egy fotó erejéig a vendégek egyikét-másikát. (A fiúk közül Zoli részesült ebben a megtiszteltetésben.) Az ajándékboltok egymást érik, s a magas árak ellenére, mindenki vásárol, ha már odakeveredett. — A Pyhätunturi Nemzeti Parkban aztán már igazi szakmai munkát végeztünk — szövik tovább a történet fonalát a fiúk. Itt is a kiépítettség, a felszereltség, a megfigyelésekhez, kutatásokhoz szükséges legjobb feltételek, ami meglepett bennünket. A „mákki” — fából készült kunyhóféle — nappali és éjjeli változata egyaránt megtalálható a parkban. Ezeket sohasem zárják kulcsra, mindig fogadókészek: végszükség esetére még élelem is van mindenhol, de — és ez a nagyszerű! — nem is nyúl hozzá senki, csak ha végképp kifogyott már mindenből. És van telefon, segítséget, tanácsot lehet kérni bármikor. Persze, a természet csodái a leglenyűgözőbbek! Igazi sí- paradicsom! S csak itt terem a „lakka” bogyó, a legdrágább gyümölcs Finnországban. A belőle készített lekvár pedig... szavakkal el nem mondható finomságú és ízű! S. ha már eddig eljutottak, nekivágtak a Lappföld belsejének! Pedig itt már se vonat, se busz! Inari már csak ötven kilométerre a Jeges tengertől! Óriási tó partján, falusias település: az utcákon csordákban bóklászó, „vad” rénszarvasok, a lapp népi kultúra építészeti remekei, szuvenírboltok és értékes — giccsmen tes —, eredeti emléktárgyak. S még egy örökre megmaradó élmény: a hajnali rénszarvasles, lyukas csónakban, dideregve, de mámorosán Észak csodáitól! A‘ háromezer kilométeres utazás persze mégiscsak véget ért, a Reindeer Expedíció augusztus 8- án visszatért Helsinkibe, majd 11- én Magyarországra. Több, mint kétezer diát készítettek, naplót írtak, s hoztak egykét emléket is: ivócsanakot, lapp tőrt, rénszarvasirhát... S a múlhatatlan nyári emlékeket, amiről azóta csak mesélnek, mesélnek, fáradhatatlanul... A tinnek mindent begyujtenek, amit a termeszei felkínál Kállai János A nyarat, a vakációt sokféleképpen el lehet tölteni, s az, hogy miként sikerül a gyorsan röppenő napokat feledhetetlen élményekkel megrakni, elszánásainktól, ötleteink és lehetőségeink összehangolásától, s nem utolsó sorban: pénztárcánk kapacitásától is függ. Annak a három — nyíregyházi — krúdys diáknak, akikből az elegáns nevet viselő Reindeer Expedíció ösz- szeállt, szintén az akarásból és fantáziából volt több az ötlet megszületésének pillanatában, de lankadatlan utánjárással, kilincseléssel, kapcsolatkereséssel végül mégiscsak sikerült összehordaniuk a negyven napos finnországi „kiruccanás” nem csekély — mintegy négyszázezer forintot kitevő — anyagi fedezetét is. A Soros Alapítványhoz küldött pályázatuk sikerességén kívül még mintegy hatvan szponzor anyagi és elvi támogatását megszerezve vághattak neki az északi kalandnak, mert, mint mondották: abból aztán kijutott mindhármójuknak a jóval több mint ezer tó országában! Pedig: Závaczki Zoltán, Brez- nyiczki László és Németh Ákos jól kimunkált tervvel, sőt, munkaprogrammal érkezett meg Helsinkibe július 2-án. A szándékaik szerint a sarkkörön túlívelő, hosszú útvonalon, ill. annak állomásain a finn természet- és környezetvédelmi kultúrát, tevékenységet, módszereket kívánták megfigyelni, minél több védett, nemzeti parkot meglátogatni, felkeresni az igazi egzotikumnak számító tájakat, a mítosz-titokzatosságú Lappföldet, s közben megismerkedni a „rokonokkal”, szokásaikkal, mindennapjaikkal. Már Helsinkiben beindult a „romantika”! Még a magyar- országi „előfutkosás”-tól holt fáradtan, több kilót fogyva, először regenerálódni próbáltak, majd nyakukba vették a finn fővárost. Mivel a szállást illetően is önellátásra rendezkedtek be, az éjszakákat itt, a British Circus lakókocsijában töltötték. A fővárosi állatkertbe, ahová hajóval utaztak, várta őket a számukra legnagyobb itteni „attrakció”: a sok, majdnem szabadon tartott állat, s köztük is a legérdekesebbek: a fókák. S már itt, Helsinkiben igyekeztek megszokni a hosz- szú-hosszú nappalokat (a nyári napforduló „tájékán” voltak kint), s azt, hogy csillagot negyven napig nemigen fognak látni. Persze, volt más szokni- való is! Mondjuk: a finn bolti árak! Még szerencse, hogy teljes menetfelszereléssel utaztak (negyven kg-os poggyász fejenként!), s mindvégig kiszolgálta étvágyukat a közel harminc kilónyi magyar konzerv. — így aztán csak a legolcsóbb kenyeret vásároltuk, meg tejtermékeket — mesélte Németh Ákos —, de nagyon tetszett a helybeliek egészséges táplálkozási kultúrája. A sokféle pékáru, a margarinfélék, a halak, a rénszarvashúsból készített finomságok, a „magvak”, a gyümölcsök. A „kondit” visszanyerve folytatódott az utazás az Isojár- vi Nemzeti Parkba. Ez a tefiilet — mint elmondták — eléggé Isten háta mögötti helyen van: vonattal, busszal, stoppal egyaránt próbálkoztak, míg végre odaérkeztek. Négy napig sátoroztak a meglehetősen nomád viszonyok között, de a tiszta vizű tavak, a gyönyörű, szinte háborítatlan nyugalmú környezet mindenért kárpótolt. A tizenkilenc négyzetkilométer kiterjedésű park információs rendszere sokat segített a tájékozódásban. — Az esőházak védelmet nyújtanak, s mindenhol útba igazító térképek, több nyelvű tájékoztatók —- idézi fel Závaczki Zoltán —, s túrázga- tó, pihenő finn családok. A legszimpatikusabb az egészben az volt — teszi hozzá —, hogy a nem védett tájak és a nemzti park szépségekben bővelkedő flórája és faunája között szinte alig lehet különbséget felfedezni. Az egész ország egyetlen nagy nemzeti park, ha azt vesz- szük: a finn emberek a legszorosabb egymásra utaltságban élnek a természeti környezettel. Nem zsákmányolják ki, nem. akarják leigázni, vagyis tilalmak, rendszabályok nélkül is védelmezik minden kis vizét- kövét-bokrocskáját és az állatokat, mert mindez az ő közös kincsük. Nincs túlszabályozva az egész, olyan magától értetődő, hogy van. Ez az igazán megnyerő! Kuopio vol.t a következő stáció. A hajnali vonattal érkeztek az ottani léptékkel nagy városnak nevezhető településre, s itt már belekóstoltak a zordabb éghajlat „nyári örömeibe” is: szakadó esőben éjszakáztak egy temetői pádon, míg végül tető alá kerültek. — Általában keveset aludtunk — mondja Breznyiczki László —, de ezt nem panaszként említem. A leghosszabb időtartam ötven óra volt, amit ébren töltöttünk, de a „folyamatos nappalok földjén *’ ez sem kuriózum. — Kuopioból Kajaaniba utaztunk. Biztosan sokan tudják — mondja Ákos —, hogy ez Nyíregyháza testvérvárosa. S bár az expedíciónak ném akartunk különösebben hivatalos jelleget adni, itt már volt teljesítendő megbízásunk is: a Magyar Autóklub nyíregyházi Szervezetének többnyelvű videó-kazettáját kellett átadnunk a finn „klubosoknak”. A felvételen a Felső-Tisza vidékének szépségei láthatók, s a kazettához mellékelt Magyarországra szóló meghívás — a látvánnyal együtt — nagy hatással volt finn barátainkra. A húszezer lakosú városban testvéri szeretettel fogadták a magyar diákokat. Családoknál laktak, s minden „megmozdulásukhoz” társult a vendéglátók gondoskodása. Zárkózott, kevés szavú emberek a finnek — állapítja meg Zoltán —, de segítőkészek, nyugodtak, kedvesek. Rokonságtudatuk valamivel mélyebb, mint a miénk. — Ouluban— teszi hozzá László — pl. egy finn-cigány család is egészen apró' fhorrien- tumokat tudott a finn—magyar, ősi múltról. S az is igaz: a finnekben erős szimpátia él a magyarság iránt. A Kajaaniban töltött familiáris hangulatú napok adtak alkalmat a fiúknak, hogy megfigyeljék az életmód-kultúra jellemzőit. Sokat hallhattak az „őszi izzás”-ra való készülődésről. Ekkor érik a sokféle vad gyümölcs, bogyó az erdőkben, s ez a begyűjtés, a lekvárfőzés ideje. Mindent felhasználnak a finnek, amit a természet felkínál — pl. a zuzmót is díszítésre, szigetelésre — , de mindig csak annyit, amennyi szükséges nekik, amivel nem okoznak kárt. Kajaani idegenforgalmi szenzációja az ún. kátrányszállító hajó zsilipelése. Hetente kétszer közlekedik a „járat”, s a vele kapcsolatos ősi ceremónia ilyenkor népünnepély jelleget ölt. A finnek egyébként kedvelik a csoportos rendezvényeket, sportkultuszuk, egész szabadidőszervezésük is majdnem minden állampolgárt mozgósít. Az egészséges életmód jegyében rendezkedtek be: zsírszegényen, a fehér lisztet csaknem teljesen száműzve, tengeri sóval (ami „sótlanabb”, mint a miénk), margarinnal, vajjal készítik ételeiket. A lepényspecialitásuk a magyar fiúknak igencsak ízlett, de az ő — meglepetés-gulyáslevesükből sem Hidrogénautó Lehet automatikus és környezetbarát Tokio (MTI-Panoráma) — Nem is az autóiparnak, inkább az elektronika gálájának tekinthető az idei autó- show, amelyet szokás szerint kétévenként rendeznek meg a japán főváros közeli Chiba tartományában. A legjobb olasz, német és japán tervezők aerodinamikus, színpompás autóremekei bárhol megcsodálhatok a nemzetközi kiállításokon, ennyi úgynevezett koncept autót viszont másutt még sohasem lehetett látni. ÖT HATALMAS SZEKCIÓBAN mutatják be a kocsicsodákat, de ezúttal már külön csarnokra való környezetbarát járművet hoztak el a gyártók, olyan teljesítményűeket, amelyek alig maradnak el a benzingőzös járművekétől. Az áruk persze még sokszorosa amazo- kénak, ámde érezhetően közeleg az autópiacon az az idő, amikor kifejezetten a vevő megnyerésének, az értékesítésnek a szándékával csapnak majd össze egymással az eladók. Japánban például nemrégiben jelentette be a Nemzetközi Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, hogy tíz éven belül a mostaninak a kétszázszorosára szeretné növelni a forgalomban lévő elektromos meghajtású autók számát, ami 200 ezer autót jelent, és ez már mérhető változást eredményezne a környezetvédelemben — a japán fővárosban és környékén 5 százalékkal csökkentheti az autók nitrogén-oxid kibocsátását. A JAPÁN szakemberek a Mazda fejlesztési törekvéseit tartják a legígéretesebbeknek. A japán cég, amely a nevét novembertől az olaszos hangzású Anfinire változtatja, hidrogénüzemelésű forgómotorral látta el HR-X jelű kocsiját. Eddig is reményeket fűztek a tervezők ahhoz, hogy a 21. században az elégéskor vízzé váló hidrogé- nes járművel utazunk majd, ám technikai gondot okozott, hogy a hidrogén üzemelésű motor túlságosan felhevül. — A Mazda különleges fémből készült hidrogéntankkal és motorral oldotta meg ezt a gondot — közölte a vállalat kutatóközpontjának vezérigazgatója. Ez a cég sem csak a hidrogénre épít, metanol-dízel üzemű kocsit is kiállított, csakúgy, mint a Nissan, Japán második legnagyobb gyártója, amely metanol-benzin keveréket tölt a jövő autójába. Ettől a megoldástól is azt várják, hogy csökkenjen a mérges- gáz-kibocsátás, mérséklődjék a benzinfogyasztás. Az már magától értetődő, hogy a Nissan autójából száműzték a föld légkörére káros légkondicionáló anyagot, vagy, hogy rendkívül kemény, ugyanakkor újra felhasználható titániumból gyártották az autó ütközőjét. A Fudzsi nehézipari részlege szintén metanol-benzin üzemű autót állított ki, Rioma nevű kocsiját a közeljövőben már piacra is dobja. A BIZTONSÁGRA is nagy súlyt fektetnek és a sokféle ötlet természetesen nem merül ki a biztonsági övék vagy a felfúvódó, az ütközés erejét csökkentő légzsákok újabb típusaiban. A balesetmegelőzésről is az elektronika hozza a fantáziadús találmányokat. A Nissan Tri-X lézerérzékelő riasztó rendszere automatikusan jelzi, ha egy másik jármű túlságosan közel kerül a gépkocsihoz. A Toyota nyolc különleges tervezésű koncept autót mutat be, köztük az AXV-III-at, amely ugyanezzel a módszerrel jelzi azt, ha a kocsi nem tudatos szándékból tér el a sávjából. A Mitsubishi kutatóközpontja a sportkocsikkal szembeni követelményeket ötvözi a biztonság szempontjaival, 1600 köbcentis autóját a gyár olyan — a kormánykerékbe építtetett — szenzoros érzékelővel látta el, amely figyelemmel kíséri a vezető éberséget. Emellett az autó automatikus üzemmenetre is állítható, a tervezők szerint főképp csúcsforgalomban tehet jó szolgálatot, ha a járművezetőnek nem kell figyelni a kocsi áramszolgáltatására. A HITACHI-ELEKTRONIKA AJÁNLATA: GOLD STAR TV (51 cm) 30 500 — FUNAI TV (51 cm) 32 000 — GOLD STAR (37 cm) 25 500 — FUNAI egyéni műholdvevő, 120 0 antenna, 40 pr. sztereo beltéri, 1,1 dB konverter 32 900.— SANYO videolejátszó 19 500.— GOLD STAR videolejátszó 18 500.— GOLD STAR videorecorder 26 500.— Cím: Flitachi-Elektronika Szaküzlet 4400 Nyíregyháza, Búza u. 38. Tel/Fax.: 42/10-573,42/18-716. ______________________________________________________________________(4940) FIGYELEM! Rendkívül olcsó vásárlási lehetőség a fehérgyarmati ÁFÉSZ Ruházati Aruház konfekcióosztályán csak október 30. és 31-én. Valamennyi férfiöltöny 4000 Ft-ért kapható, csak október 30-án és 31-én. Ha rriost veszi meg az öltönyét, csökkenti a költségét! (4946) AKCIÓ AKCIÓ
