Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

1991. október 26., szombat HATTER Kelet-Magyarország 3 Kis lépések Újdombrádon Nincs, aki fogja a kezüket A főutcán. A SZERZŐ FELVÉTELE Űjdombrád (KM — Dan- kó) — Az átmenti földeken emberek szorgoskodnak, a krumpli derékig érő dudvája közt nehezen találják a bok­rokat. Arrébb a kisvasút va­gonjaiba gépek rakják a cu­korrépát. Mindez azt mutat­ja, Üjdombrádon és környé­kén is megkezdődött az őszi munka dandárja. Egy évvel ezelőtt a választáskor jártam itt. Akkor már biztos volt, hogy a lakosság az önállóság mellett dönt. Harsányi Menyhért, a te­lepülés polgármestere a felú­jított faluház előtt vár rám. Mentegetőzik, siet Dombrád- ra, onnan Kisvárdára, a szeszfőzde árverésének ügyé­ben. Bevált a fejkvóta — Az állampolgárok bizal­mából hét képviselő — vala­mennyi függetlenként — ke­rült a testületbe. — mondja. — Ma is „pártmentesen”, a község érdekét szem előtt tartva ténykedünk. Előny, ilyen kis faluban (860 lakos) mindenki ismer mindenkit. A döntéseknél ezért jobban tudunk mérlegelni. A mun­kánkat jól segítik a dombrá- di jegyző és az ügyintézők. A polgármester már ko­rábban is belekóstolt az ál­lamigazgatási munkákba. Hiszen a korábbi községköz­ponttól 6 kilométerre lévő településrész ’89 januárjától önálló községi jogot kapott, és őt választották meg elöl­járónak. Főállásban a Pető­fi Termelőszövetkezet nö­vénytermesztési ágazatának vezetője. Ez jó. mert válasz­tói közül sokan dolgoznak a tsz-ben, így rendszeres a kapcsolattartás. Rossz azért, mert mindkét elfoglaltság teljes embert igényel. Sokkal nagyobb a felelősség, mint elöljáró korában, több a munka, „nincs aki fogja a kezét.” Az önkormányzati törvény szellemében kell megalapozott anyagi és köz­életi döntéseket hozni. — Az önállóságunknak köszönhetően pénzügyileg jobban jártunk — folytatja. Nekünk kedvezett a „fejkvó­ta” rendszer. Kevesebb az intézményünk, több jut a be­ruházásra. Egy év alatt utat, járdát építettünk, felújítot­tuk a faluházat, az iskolát, orvosi rendelőt alakítottunk ki. Különösen a 6,5 millió forint értékű szilárd burko­latú út elkészülte jelent so­kat a lakosságnak, mert ed­dig a legtöbb mellékutcába esőben nem lehetett bemen­ni. A fiatalokat mozi és klubhelyiség várja, és ami bizakodásra ad okot. innen kevesen vándorolnak el. Jel­zi ezt az évente épülő 20—30 új lakás. ■■ Helyben intézi!« Szívesen beszél a jövőről is. Terveik közt szerepel; üz­letház létesítése, a konyha visszaállítása, egy „rende­sebb” polgármesteri hivatal kialakítása és természetesen az utak, járdák továbbépíté­se. Hogy milyen az újdomb- rádi állampolgárok hangula­ta, azt a kisvárdai ÁFÉSZ he­lyi vegyesboltjában jól le lehet mérni. Az eszmecserék­ből kiderül, a lakosság érté­keli a község vezetőinek tö­rekvéseit. különösen az vál­tott ki pozitív hatást, amikor a közel 140 családnak segí­tettek a hat hónapi kamatadó visszafizetésében. Tanévkez­detkor minden általános is­kolás ingyen megkapta a tan­könyvet, a füzetcsomót és az iskolai felszereléseket. A hátralévő négy hónapban pedig nem kell fizetni a nap­közis és óvodai ellátásért sem. A polgármestert .elkísérem Dombrádra. A községiházán Harcsa Bertalan jegyző az elkövetkezendő feladatokról fejti ki véleményét: Osztozkodás után — Űjdombrád fejlődő Te­lepülés. Előrelépést jelente­ne, ha a körjegyzőséget fenn­tartva, de önálló polgármes­teri hivatalt hoznának létre. Erre. ez év december 1-jétől lesz lehetőség. A gazdálko­dás vitelére egy társulás alakulna az orvosi ellátással és az általános iskola felső tagozatával összefüggő ügyek kivételével, mindent helyben lehetne intézni. A szakember szerint az ilyen kis községek szellemi­sége, a lakosság lokálpatrio­tizmusa. összetartása jelent­heti a haladás zálogát. Távol mindentől magukra hagyat­va bebizonyíthatják az em­berek. tudnak élni az önálló­sággal. Ami gondo.t okoz; nem tör­tént még meg a szétváló köz­ség és társközségek között a vagyonelosztás. Nincs köz­ponti utasítás a módszerre, s ebből sok vita várható. Min­denesetre ők kigyűjtötték a vagyont, felértékelték a mai torgalml értéknek megfelelő­en, mert ez lesz az osztoz­kodás alapja. „Ha nem is nagy léptekkel, de elindul­tunk a saját úton” — fejezi be búcsúzóul a jegyző. „Student” a gyerekeknek Borverseny és vigasság Nyíregyháza (KM — Bojté) — Űj szereplővel gazdago­dott a biztosítási piac: N-N —, a 150 éves Nationale- Nederlanden — holland cé­get jelenti. A társaság Euró­pa egyik legjelentősebb biz­tosítójaként már több mint 40 országban tevékenykedik. Hazánkban a Nationale- Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt. száz százalékos holland tőkével, ez év szep­temberében kezdte meg mű­ködését. Az N-N üzleti tevé­kenységét különböző sze­mélybiztosítások területén indította el, később ezt sze­retnék kiegészíteni betegség- és vagyonbiztosítással. Olyan élet- és nyugdíjbiztosítási konstrukciót ajánlanak, amely magába foglal egyfaj­ta tőkebiztosítást is. Ezeket TÁRCA A hölgy, megnyerő mo­solyának biztos tuda­tával hajolt be a por­tásfülke ablakán. — A Sobri Jóskát keres­ném! A kapu rendíthetelen őre enyhén szólva meghökkent. A „Sobri Jóska” ezidáig szá­mára csak a Sobri József igazgató úr volt, merészebb pillanataiban a „Vezér”, ha egy kicsit ivott, a „Sobri úr”. De hogy Jóska? Ahogy a pótlásos fogsorát villogtató hölgy arcára pil­lantott, amelyen már repe­dezni kezdett a néhány nap­ja fiatalosra kanyarított va­kolat, elfogta a düh. Mit érdekli őt, hogy ki mennyire van bratyiban va­lamelyik főnökével, hogyan ültek egy padban az elemi­ben, mikor lobbant el ifjonti egyaránt köthetik magán- személyek és gazdálkodó szervek saját vezetőikre és munkatársaikra. A „Student” biztosítást a szülők vállalhatják saját éle­tükre, kiskorú gyermekeik javára. Ha a gyerekek elérik a 14, vagy a 18 éves kort részükre a biztosító tanul­mányaik segítésére négy-, vagy ötéves járadékot fizet. Bársony János, a szerencsi körzet üzleti igazgatója el­mondta, hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében szeret­nének minél több biztosítási szerződést kötni. Elképzelé­sük között szerepel, hogy Nyíregyházán is létesítenek egy központot. Ez a térség egyelőre a szerencsi üzlethez tartozik. szerelmük, ki kinek a nem- tudomkije. Itt a portásfülke ablakában mindenki ugyan­olyan. Keres valakit és kész. Csak egy, az utcáról bejött idegen. Hiába „Jóskázza” le az igazgatót, azzal még nem válik kiváltságossá. A portás fölöltötte hát leg­ridegebb, a legelutasítóbb ajkbiggyesztését, s foghegy­ről odavetette. — Egy pillanat, hívom, Sobri József vezérigazgató urat! S mint ahogy az lenni szo­kott, a „Sobrik” ilyen ese­tekben nem annyira „Jós­kák”. A készáruraktár ra­kodói nem tudták mire vél­ni azt, hogy a góré a fél délelőttöt náluk tölti, hisz máskor hónapszámra rájuk sem néz. Nem tudták, hogy bujkál. Nem akarja, hogy egész birodalma szeme lát­tára, füle hallatára (naná, hisz ezt mindenkinek a tudtára kell adni) a nyaká­ba boruljon valaki, aki az ö „Jóskája” ó, de régen nem látta már. Nyírbogdány (KM) — Régi hagyományt elevenítettek fel nemrég Nyírbogdányban, amikor az évtizedekkel ez­előtt szokásos szüreti mulat­ságot ismét megrendezték. Tanicsár Miklós polgár- mester vezetésével — ösztön­zésére lelkes helybeliek ré­gi, már-már feledésbe me­rült emlékeket idéztek, fel, gyűjtöttek össze, hogy a fa­lu apraja-nagyja önfeledten szórakozhasson. Harsány nótaszó és pattogó zene kí­séretével indult körbe a fa­luban a lovas kocsin ülő vi­dám fiatalok menete, a ko­csikat boroshordók és szőlő­fürtök díszítették. Betegre várva Nyíregyháza (KM) — Jú­niusbán új körzeti fogor­vosi és általános orvosi szakrendelő nyílt Örökös­földön a Család u. 21. szám alatt. A korábbi összevont körzeti rendelő a nagy zsú­foltság miatt nem volt ide­ális, ezért a helyi önkor­mányzat segítségével új egészségügyi központ nyílt, de hiába, mert erről na­gyon kevesen tudnak, így kihasználatlan. Dr. Káldy Zoltánná körzeti orvos tájékoztatása szerint a Törzs utca, a Család utca, valamint a Fazekas János tér nagy részének lakosai tartoznak ebbe a körzetbe. Képünkön a betegekre „vá- ró”-terem. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Balogh Géza A csirketartók régen kiszámolták máfir mennyi területre van szüksége egy aprójószág­nak. hogy normálisan fej­lődjön. Ha túlságosan sokat tartanak az ólakban, az ud- varokon, a csirkék egyré- sze óhatatlanul elpusztul. Semmiféle szervi elvátozást nem tapasztalni náluk, egy­szerűen a stressz végez ve­lük. Ügy tűnik az ember sok­kal szívósabb a csirkénél, a madárnál, képes megélni a legszűkebb udvaron, ket­recben is. Mert mi másnak nevezhetők azok az újon­nan kimért porták, amilye­nekkel lépten-nyomon ta­lálkozhat az ember, járjon városon, járjon falun? Százötven-kétszáz négyzet- méteren szoronganak a sok millió forintot érő házak, ahol az udvar inkább jel­kép, mint valóság. Mert gondoljunk bele, mit lehet csinálni egy fél teniszpályányi portán? Semmit. Vagy ha igen, ak­kor tanúja annak a fél ut­ca. Elnézem például Nyír­egyházán, a Korányi út, úgynevezett négyes ütemé­ben épülő sorházakat, me­lyeket annak idején kerttel, zölddel, fűvel harangozott be nagy hangon az akkori városi tanács... A házak valóban ki is nőttek a földből. .. De azok a ker­tek, azok az udvarok ... ■' Meg lehet persze érteni, hogyne lehetne a törkvést: építsünk minél gazdaságo­sabban. Drága az út, a firáz, a villanyvezeték, spóroljunk hát az utcafronttal. S per­sze. ha már mérünk, a te­lekmélységgel is. Sok az eszkimó, kevés a fóka . ■ ■ majd csak lesz e telkekre is vevő, hisz az ember zöldre vágyik. a ármiban jártam a mi­nap meg Nyírcsa- holyban. Csaholyban már hozzákezdtek, s Jármi­ban is tervezik: olyan tel­keket alakítanak ki, s kí­nálnak eladásra, ahol nem kell majd hallani a szom­széd szuszogását, nem kell majd szagolni a szomszéd odakozmált ételét. S a tel­kek ára sem lesz annyival drágább, hogy az ne érné meg annak, aki egy életre építi a házát. Aki nem akar úgy élni, mint azok a broj­lercsirkék. Zarándokok éneke Pílóczy Lajosáé írja Máriapicsról TISZTELT FŐSZER­KESZTŐ ŰR! Mindig nagy öröm és boldogság, ha a kegytemplomban, Mária- pócson, ebben a csodálatos felmagasztaló, lelki meg­nyugvást adó bazilikában felcsendül az ének hangja. Még inkább az mostanában, mivel a Szentatya látoga­tása után nem sokkal, ami­kor rtiég fülünkbeji cseng­tek oly biztató, reményt- keltő, megnyugtató szavai a kisebbségről, a nemzeti­ségről, a határon túli ma­gyarokról. Ez a nap 1991. október 19-e este hét óra volt. A besztercebányai (cseh és szlovák), a tanárképző fő­iskola, az Ifjú Zenebará­tok kórusa (Nyíregyháza), Székely udvarhelyi Bene­dek Elek Tanítóképző Fő­iskola leánykara (Erdély) énekelték — „Boldogasz- szony anyánk,...” Máriá­hoz fohászukat. Csendes ajtónyitással halkan, zarándokok érkez­tek Kárpátaljáról. Kárpát­alja, Erdély, szlovák, ma­gyar hívei itt találkoztak ismét. Elhozta őket Mária szeretete, a közös éneklés, a közös zarándoklat. Fe­lejthetetlen este volt és tud­tuk mindannyian, hogy a szűnni nem akaró taps nemcsak az éneklésnek szól. Kommentár __________ Vastaps Balogh József B ejött a vastaps. Olyan heves és olyan han­gos volt, amilyet ál­lítólag 1956 óta nem lehe­tett hallani. Ezt a levezető elnök mondta, aki bekon­ferálta a forradalom év­fordulója tiszteletére ren­dezett ünnepségen Aszta­los János nevét. A nyír- madai nyugdíjas pedagó­gus tulajdonképpen azért állt a mikrofon elé, hogy köszönetét mondjon ma­ga és társai nevében a ki­tüntetésekért, amelyre — amikor azt cselekedetük­kel kiérdemelték — nyil­vánvalóan nem számítot­tak. És többségük 33 évig ‘ meg is szenvedett érte. Hányszor előzték őket má­sok fizetésemelésben, ju­talomban, kitüntetésben csak azért, mert nem vol­tak 56-osok, s hányszor ér­te őket a méltánytalanság hátrányos megkülönbözte­tés, mert 56-osok voltak. Persze a vastaps nem ezért csendült fel, hiszen az ünnepség résztvevői va­lamennyien 56-osok, vagy azok hozzátartozót voltak, hanem azért, mert Aszta­los János egy apróságnak tűnő, ám jelentőségét te­kintve mégiscsak nagy dol­got hozott szóba. A vajai múzeum sorsáról volt szó, arról a múzeumról, ame­lyik a Rákóczi-hagyomá- nyok, a Vay grófok, a szabadságharc eszméit, hagyományait őrzi, s amely méltán lehetne ’56 szel­lemiségének őrzője és ott­hona is, ha sikerülne on­nan kitelepíteni a néhány éve ott berendezett úttö­rőmúzeumot. Az ünnep hangulatában Asztalos János mondan­dója inkább panasz volt, hiszen ez a kérés többször is elhangzott már, ám aki tehetne valamit a meg­valósításért, az nem tesz, vagy nem akar. F dig a forradalom, a szabadság dokumen­tumainak, szellemi­ségének inkább volna he­lye a vajai kastély ódon falai között, mint egy olyan mozgalom emléké­nek és jelképeinek, amely már alakulásakor is ide­gen volt a magyar hagyo­mányoktól. A vastapssal ezt fejezték ki az 56-osok, s azért ütötték össze üte­mesen tenyerüket, mert egyetértenek a múzeum legújabb kort bemutató termeinek átrendezésével. Élettér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents