Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-25 / 250. szám
1991. október 25., péntek HÁTTÉR Kelet-iMagyarország 3 Jelképes büntetés a Gabonának Nem érzik jogosnak Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — A büntetés 300 ezer torint. Ennyit ítélt meg a Gazdasági Versenyhivatal a Sza- bolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ellen, amely idén a felvásárlásoknál visszaélt erőfölényével. A büntetés hátteréről Kovács Oszkár megbízott igazgatót kérdeztük. — Tavasszal, amikor megkötöttük a szerződéseket a táeszekkel fix árakat írtunk be, amelyek magasabbak voltak az akkor érvényben lévő minimáláraknái — magyarázta Kovács Oszkár. — Ezt úgy állapítottuk meg, hogy figyelembe vettük a tavalyi felvásárlási árakat és azt, hogy emelkedtek a termelés költségei. Az étkezési búzánál 6000 Ft, míg a takarmánybúzánál 5800 Ft volt a tonnánkénti ár, ugyanakkor a belföldi gabonapiacon 5500 és 5000 Ft volt az ár. Ezek után ilyen magas fel- vásárlási árnál lisztárat nem akartunk emelni, sőt, a tápárakat is csökkentenünk kellett. Július közepéig ráadásul bizonytalan volt, lesz-e export, vagy nem. A szerződésben szereplő árakat nem tudtuk fizetni, így szerződés- módosítást javasoltunk, amelyet 138 partner közül 135 elfogadott. Gabonazuhatag. — Tiszakerecseny, Nyírbátor és Szakoly nem írta alá a módosítást, nekik a korábbi szerződés alapján fizetünk. Három fő pontja volt a módosított szerződésnek: a minimálárra csökkentettük a takarmánybúza, a malmi Il-es és a zab fel- vásárlási árát, a malmi I-es búza ára a minimálár szintje felett volt. A rozsnál pedig csak a szerződött meny- nyiség felét tudtuk átvenni Az árpánál megmaradt a 6000 forintos tonnánkénti ár. A szerződésmódosításra az utolsó pillanatokig vártunk, ARCHÍV FELVÉTEL sőt a megyei Agrárszövetség kérésére azt is leírtuk, ha 7000 forint felett adjuk el a búzát külföldön, a hétezer forint feletti áron a téeszekkel osztozkodunk. Ezenkívül azt is garantáltuk, minőségtől függetlenül az utolsó szem búzát is átvesszük. — Mivel a megyében a gabonapiac 90 százaléka a miénk, erőfölényünk egyértelmű, a hivatal azt vizsgálta, visszaéltünk, vagy nem. Megállapították, a búza és a zab felvásárlásánál a szerződésmódosítással 74 millió forinttal olcsóbban vettük át a terményt. A hivatal szerint: „befolyásoltuk szerződéses' partnereink döntését olyan irányban, amely számukra kedvezőtlen, ugyanakkor nekik kárt nem okoztunk”. Az ár- és pénzügyi feltételeink ugyanis még így is kedvezőbbek voltak, mint az aktuális gabonapiaci helyzet. A versenytörvény szerint a büntetés a 76 millió minimum 130 százaiéira lett volna, vagyis közel 100 millió, ennek ellenére jelképesnek mondható 300 ezer forintos büntetést szabtak ki ránk, amelyet egy hónapon belül bíróságnál meg lehet fellebbezni. Addig a részletes indoklás megjön. — Ha nem módosítjuk a szerződéseket a vállalat tönkrement volna, ez kényszerhelyzet volt. Jelenleg 6600 Ft/Ta záhonyi paritású exportár, nekünk pedig úgy kell kalkulálni, hogy a fel- vásárlási árhoz további 1200 forint önköltséget kell számolni. A hivatal azt is értékelte, ha bejön a nagyarányú export, akkor a termelők plusz pénzhez jutnak. — Ebből a 74 millióból nekünk semmi nem maradt, mert például a tápárat csökkenteni kellett. Várhatóan megfellebbezzük a döntést, de ehhez már az új igazgató véleménye is szükséges, akit november elsejével neveznek ki. Amerikából jöttem Stephanie meglepetése Nyíregyháza (KM — Bl.) — A metodista egyház segítségének köszönhetően amerikai nyelvtanártól tanulhatják az angol nyelvet a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium diákjai. Egy amerikai metodista püspök nyíregyházi látogatása alkalmából megkérdezte a közösséget, mivel segíthetné a magyarokat. A válasz az volt: itt leginkább angol nyelvtanárokra lenne szükség. Az intézkedés gyors volt, Stephanie Crothzrs szeptembertől a Vasvári Pál Gimnázium tanára. A SZERZŐ FELVÉTELE — Minek köszönhető, hogy elvállalta ezt a feladatot? — kérdeztük a New York Állami Egyetem Társadalomtudományok szakán végzett pályakezdő tanárt. — Egy Svájcban töltött speciális képzés során a kelet-európai változásokról hallottunk több előadást, ahol úgy festették le előttünk Magyarországot, mint amely igen nyitott ország, és itt a legelőrehaladottabbak a változások. Kíváncsi lettem rá, így örömmel vállaltam el ezt a küldetést. — Persze más az, amit hall és amit lát az ember. Milyennek találja Magyarországot? — Ügy képzeltem, hogy itt sokkal rosszabb körülmények között élnek az emberek, mint ahogy valójában. Nos, kellemes meglepetés fogadott. Európa sok országában megfordultam már, és örömmel látom, hogy alig van különbség mondjuk az angol, francia vagy a magyar élet- körülmények között. — Hízelgő amit mond, bár mi is ilyennek találnánk. Mondja, nem érzi egyedül magát? — A magyarok nagy szeretettel fogadtak, és az itteni metodista egyházon keresztül is sok kapcsolatom van, számos rendezvényükön részt veszek. Egyébként 4— 5 társam is velem jött. de ők más városokban tanítanak. Tartjuk a kapcsolatot. — És milyen a magyar diákok nyelvtudásaid — Nagyon kellemes meglepetés ért, azt hittem nem tudnak ennyire angolul. Akik igyekeznek, szinte folyékonyan beszélnek angolul a Vasvári Gimnáziumban, úgy hogy öröm velük dolgozni. TÁRCA Házmatuzsálem A SZERZŐ FELVÉTELE Balogh Géza A házat az útról szinte észre sem venni. Egészen mélyen, bent a telek közepén áll, egy kis halom tetején. A vén eperfa hajol rá, védi esőtől, hótól, széltől. A Namény és Gyarmat között siető országúti vándor ügyet sem vet rá, meg hát mit nézzen rajta. Van itt Gulács főutcáján épp elég szépen rendben tartott öreg épület. Minek állna hát meg pont e ház előtt....'? E sorok írója is így gondolkodott, míg egy borús őszi napon be nem kopogott az időette, megbámult ajtón. Idősödő, szép arcú asszony tessékelte beljebb, s szabadkozott: — Mit lehet nézni ezen a vén házon ...? Valamikor ezen a környéken is gyakoriak voltak a fatalpas, favázas, patics- falú épületek, manapság persze elvétve is alig találni már belőlük egyet-egyet. A gulácsi ház a ritka kivéA fatalpas, paticsfalú ház. mindegyik, megadta az ácsmester a módját. Már búcsúzkodtam éppen, mikor Illésy Pálné, a háziasszony megkér dte: — A padlásra nem megy fel? A mestergerendát nem nézi meg? A tetőről a zsindelyt' ledobták már régen, de a cserép alatt is száraz, hűvös a levegő. S félhomály. A majd fél öl vastagságú mestergerendán pedig elmosódó írás. Ujjaimmal betűztem hát a szavakat, s lassan kiformálódott az írás: „Épült 1722 dik Balasi Ferentz”. És akkor, ott fent a pádon, megelevenedett a történelem. A nagymajtényi síkról még alighogy megjöttek a tarpai, jándi, gulácsi kurucok, még alighogy eltakarodtak az országra másodszor is rátörő tatár hordák, fent Bécsben, a császári udvarban még éppen csak elosztották a Habsburgokhoz hű urak között a nagyságos fejedelem birtokát ... A zóta sem hagy nyugton a gondolat: vajon ki volt, miképpen élt az a beregi ácsmester, akinek oly hosszú ideig simogattam a tölgybe vésett betűit? Gu- lácson, egy borús, októberi napon, a kétezredik év küszöbén ... RÉrigzi Kállai János F alun nőttem fel, igaz, városnyiban. Mifelénk az esküvő mindig hét határra szóló eser ménynek számított, a „ni- metfalusi lakodalom" pedig különösképpen annak. Ki-ki úgy adta meg a módját, ahogyan tehetőségéből futotta: fényesebben, hiválkodóbban, vagy kivagyisága kényszeréből egy még nagyobb úr, a szegénység okán engedve: csöndesebben, visszafogottabban, de méltósággal! És élt (volt) egy nagyon szép, íratlan törvények által ébren tartott szokás is, lett légyen háromszáz vendéges, vagy csak éppen a háznál rendezett lagzi- ról szó. Ez pedig: a szegényeknek, a kimaradtak- nak, a meg nem hívottaknak a vendégül látása volt, ha csak egy tál pogácsa vagy kulacsszájból hörpin- tett bornyeletnyi is. Nem szólva a maradék szétpor- ciózásáról, a nagy napok letelte utáni „széthordás- ról”. A jó ismerősi kapcsolattartás, a megbízható szomszédi viszony tette elkerülhetővé ilyenkor a kéretlen, de jóleső ajándék elfogadásával együttjáró pirulást. Hogy még világosabb legyen, mire gondolok: ez volt a szegényekről való meg nem feledkezés akár szimbolikusnak is nevezhető kinyilvánítása. ' Lakodalmat ülni, hál’ istennek, még nem felejtettünk el, s mi több: úgy belejöttünk a házasulás „aktusának" közös megünneplésébe, hogy már-már valamiféle össznépi versengés jellegét (vagy: nagyon valóságosságát) kezdi ölteni az egész. Százezres nagyságrendű menyasz- szonytáncnál alább nem adjuk, s a násznagy, a közeli rokon, a testvér, a „szoros" barát-barátnő bizony gyakran sorscsapásszámba menő kiadásokat vállal egy-egy lakodalmi meghívás elfogadásával. Betétkönyvek, hifitorony, automata mosógép, „kis- polszki", flancos nászút „előfizetése"... D e vajon közben nem feledkeznek(-ünk) meg az „egy tál pogácsa, egy korty bor” juttatásának keserűséget enyhítő kötelezettségéről? Mert bizonyos dolgokat a métermagas ünnepi torták, sok mázsás húshegyek és pezsgőpiramisok magassá- ból sem szabad szem elől tévesztenünk. Végzetes hiba lenne! VILLANYZSÁMOLYOK. A milotai önkormányzat az óvodai konyhához villany- zsámolyokat vásárolt. A TI- TÁSZ dolgozói a polgár- mesteri hivatal megrendelésére október közepén elvégezték az üzemeltetéshez szükséges hálózati munkát. MOLNÁR KAROLY FELVÉTELS Kommentár Veszélyforrás Bodnár István M ostanában, amikor egyre többször látunk közlekedési rendőröket az utakon, többen bizonyára felesleges zaklatásnak tartják a gyakori ellenőrzést. Másokban viszont éppen ez kelt némi reményt, hogy a közlekedésben egyre gyakrabban tapasztalható durvaságot, az erő jogának érvényesítését némileg sikerül megfékezni. A halál mindig megdöbbentő, abszurd és érthetetlen, de különösen az, amikor vétlen ember, vagy egész családok, ártálan gyermekek esnek a felelőtlen gyorshajtók áldozatául. A hírekben naponta hallani a halállal végződő autóbalesetek számának ugrásszerű növekedéséről, ami arra utal, hogy a meseautókkal száguldozó vezetők nemcsak a saját és mások kocsijának épségét veszélyeztetik, hanem az emberéletet is. Az országutak mellett lépten-nyo- mon látható keresztek, virágcsokrok a néma bizonyítékai annak a sok-sok fájdalomnak, amelyet a némi előnyre szert tenni akaró sofőrök okoznak országszerte. Akik nem tudják elviselni, hogy előttük is közlekednek, vagy túlzottan bízva a saját gyorsaságukban, a szembejövő életét is kockáztatják. Persze a veszélyhelyzetet még erősebben érzik az autósokkal szemben védtelennek tűnő gyalogosdk. Hányszor látni a nyíregyházi utcákon idős embereket, vagy kisgyerekeket, akik lassúbb reflexeik, vagy tapasztalatlanságuk miatt tétován álldogálnak a járda peremén abban a reményben, hogy majdcsak lelassít valaki, vagy ián elfogy egyszer az autók sora. Finn barátunk — aki egyébként edzett autós — maga is kissé elbizonytalanodik a nyíregyházi gyalogos közlekedésben. Furcsának találja, hogy a gyalogos a zebrán jóformán alig élvez védelmet. F innországban a legnagyobb vétségnek számit, ha valaki a zebrán gázol egy gyalogost. Örökre elveszik a jogosítványát. Nálunk pedig — mint a napokban olvashattuk — egy halálos gázoló három év elteltével ismét veszélyeztetheti bármelyikünk életét. Nem kellene a közlekedési szabályok betartásában és talán a szabálysértők büntetésében kicsit szigorúbbnak lennünk, valamennyiünk életének a védelmében? tel. Körben tornác fut rajta, gyönyörű faoszlopokkal. A beregi, szatmári Tisza- háton ez is megszokott volt, néhány esztergált tornácoszlop még ma is áll. Ám ezeket az oszlopokat nem esztergálták, hanem faragták! Szép, míves darab
