Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
1991. október 24., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 1 1 Derült égből villámcsapás POLGÁRMESTER ŰR! A város lakossága 40 évi parancsuralom után felszabadultan járult az urnákhoz, hogy demokratikus úton szabadon nyilvánítsa ki, ki az, akinek személyében biztosítottnak látja érdekeinek igazságos képviseletét. Ez az érzés, ez az elvárás élt az emberekben, amikor az önkormányzati testületet életre hívták. Mi történt városunkban a választások óta eltelt idő alatt? Azt kell mondani, hogy az adott lehetőségeken belül várakozásaink valóra váltak. Ügy érzem, mint egy igen jelentős körülményt kell kiemelni Antall József miniszterelnök úr városunkban tett látogatását, amikor az ön- kormányzat feltárta a megye, ezen belül a város örökségként kapott hátrányos helyzetét. A sajtón keresztül kapott értesülés szerint Miniszterelnök Űr ígéretet tett, hogy a kormány támogatni fogja a városi önkormányzatot. Mint a mondottak egyik megnyilvánulását üdvözölte a város lakossága a közelmúltban megjelent azt az újságcikket, miszerint Nyíregyháza várost az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak a háztartási földgáz árának emelésére vonatkozó 16/1991. (V. 30.) számú rendelete ugyanúgy, mint a fővárost nem érinti. Ezek után derült égből villám- csapásként hatott a TIGÁZ Vállalatnak a helyi sajtó szeptember 30-diki számában megjelent közlemény, miszerint az augusztus 1. utáni gázfogyasztás árát 56%-kal magasabb összegben fogja számlázni. Azt, hogy ez milyen anyagi megterhelést jelent a lakosságnak, részletesebben nem ecsetelem. Kérjük Polgármester Urat, az önkormányzat éljen előterjesztéssel az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumhoz, hogy tekintse át a város hátrányos helyzetét és Nyíregyházát vonja ki a háztartási gáz áremelése alól. D. M. Vasgyár u. 7/b. Csak így tovább! Eltelt egy év a polgár- mester és képviselők választása óta. Bizonyosan minden faluban mérlegelik, hogy mi változott? Azt' hiszem, hogy mi, hermán- szegi lakosok elmondhatjuk, érdemes volt elmenni szavazni, bizalmat előlegezni az önkormányzati vezetőknek. Az utóbbi években, amikor még a községünk a Jánkmajtisi Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott, a tanácstagok közösen a szamossályi tanácstagokkal kérték egy közös ravatalozó építését. Hiába „nem lehet; nincs rá fedezet” — volt a válasz. Az önkormányzati választás után a szamossályi polgármester tett ígéretet, hogy „egy a tsz, körjegyzőségben van a két község, építhetünk közösen ravatalozót” Aztán Szamossá- lyiban elkezdték külön építeni a ravatalozót. Az embereknek az volt a véleményük, hogy ha annak idején, mikor még nem volt minden ilyen drága, nem tudtuk kiharcolni Jánk- majtistól, hogy építsünk ravatalozót, akkor nem volt rá pénz, ezután, mikor milliókba kerül, biztosan nem tudunk építkezni. Kellemesen csalódott mindenki. Ebben az évben elkészült a polgármesteri hivatal, villanykályha lett szerelve az orvosi rendelőbe, fel lett újítva a kultúr- ház, az iskola épülete. Ha későre maradt is, de elkezdték a ravatalozó építését és 1991. október 3-án a tetőre került a lobogó. Nem kevés munka áll a polgármesterünk mögött, aki tiszteletdíjasként, látja el feladatát, de nem hiszem, hogy a főállású polgár- mesterektől kevesebbet dolgozna. Elmondhatjuk, hogy csak így tovább, hiszen először kapott falunkban valamennyi gyermek nevelési segélyt. Azt hiszem kívánhatok a polgármester úrnak és a képviselő-testület valamennyi tagjának további jó munkát, erőt, egészséget és nagy türelmet a következő években. Tisztelettel: Nagy Bálintné Herrn ánszeg, Kossuth u. 19. sz. A szekta foglya? Válasz a Tüskés sarok cikkére Nekönk nem jár? TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Már nem tudom tovább magamba fojtani, és ezért kérem az önök segítségét, hogy önöktől tudjam meg az igazságot. Mert felháborít, amilyen rendelet uralkodik az or- £ szágban. Vagy a rendeletet meghozók között nincs ilyen szerencsétlen magamfajta. Mert ha lenne, biztos hoztak volna olyan rendeletet, ami kárpótol - ná őket. Így csak a na- • gyón értékes emberek jöhetnek számításba. A Mágnás Miskák pénz- ;J tárcája hadd dagadjon, a szegény meg kínlódjon és szenvedjen továbbra is, ha bírja. Rátérek a tárgyra: 1944. június 8-án születtem. Édesapámat az év október hónapban ki- vitték munkaszolgálatra a „testvéri” szovjet országba. Ki vitték örökre, odamaradt. Hatan maradtunk édesanyám nyakán. Rengeteg munkával, szenvedéssel tudott 6 gyereket egyedül felnevelni. Tovább nem is kell foly- V tatnom, milyen élete volt. Tehát azt kérdezem, hogy nekünk nem jár kárpót- . lás? Vagy egy emberélete nincs olyan értékes, mint egy darab föld ? | Vagy az ember értéke nincs még meghatározva, mint a földé, házé, a gyá- // ré? Édesapám életének kárpótlásáért hová, melyik hivatalhoz fordulha- Sj tok? Tisztelettel: Bodnár István V ásárosnamény, Mező Imre u. 12. A'1/7. a. Október 5-én megjelent fenti cikk olvasása, amely Nábrádi Lajos szerkesztő úr tollából származott, arra kény szeri tett, hogy ezúton válaszoljak írására, mivel az lelkiekben engem felkavart, és .lelkiismeretemet sértette. Magam is ismerve a cikkben szereplő család sajnálatos helyzetét és Jehova Tanúinak ilyen esetekre vonatkozó álláspontját, merőben ellentétes tájékoztatást olvastam, mint a valóság. Jehova Tanúi a mindennapi életükben jelentkező problémáikat minden esetben a Szent Biblia — Isten Szava — tanácsa és előírásai szerint oldják meg. Ezért, ilyen családi konfliktus esetén is a Biblia törvényeit alkalmazzák. A Biblia szerint az Efe- zus 6:1—4-ig írottak alapján a gyermekek kötelesek engedelmeskedni a szüleiknek. Ez alól az eset sem kivétel. Ezért Válasz Takács Péter képviselő úrnak. Az 1991. október 17-i Ke- let-Magyarországban megjelent „Neobolsevista emberkínzás” című cikkét a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat 5 Felmérési Osztályának dolgozói nevében visszautasítjuk. Feltesszük önnek a kérdést, milyen jogon kommunistát, neobolsevistáz le embereket, van erre önnek erkölcsi alapja ... ? Milyen jogon tör pálcát egy 40 fős kollektíva fölött? Milyen jogon tapossa sárba 40 ember évek hosszú sora alatt keservesen kialakított presztízsét? Milyen jogon nevez bennünket az osztályvezető vazallusainak? Milyen jogon hurcol meg a nyilvánosság előtt Jehova Tanúi nem biztathatták. és nem is segíthették a cikkben szereplő leányt abban, hogy hagyja el szüleit és családi otthonát. Sőt. arra kellett, hogy kérjék, alakítson ki békés viszonyt a szüleivel. melynek nyomán ő három nappal az újságcikk megjelenése előtt hazaköltözött szüleihez. A szóban levő leány valóban elhagyta a családját, miként azt ön megírta. A cikkben ennyi a valóság. A történethez viszont hozzátartozik, hogy a gyermek szülei fizikai bántalmazásnak és lelki kényszernek vetették alá lányukat. Már 1989 karácsonyakor, mivel nem úgy vett részt a leány a családi szeretetünnep megünneplésében. ahogy azt elvárták a szülei, az édesapja kékre- zöldre verte, ez esetben orvoshoz kellett fordulni kezelésért. Sor került arra is. hogy a gyámügyi hivatal ad40 embert? Arra nem gondolt, hogy a Geodéziai Vállalat címszó mögött emberek, karrierek, családok vannak, amit ön egyetlen tollvonással elintéz? Hogy fognak ezek az emberek ismerőseik, barátaik, kollégáik, családtagjaik szemébe nézni? Ismer ön bennünket? Nem( Meggyőződött ön személyesen arról (pártatlanságát megőrizve) valóban ez a helyzet a Geodéziánál? Nem! Szerintünk ez az igazán (ön által oly gyakran emlegetett) neobolsevista módszer. Sőt továbbmegyünk, ez régi bevált bolsevista módszer, a kormányzópárt támogatását bírva beleszólni, utasítani, dirigálni egy vállalat Kollektív Szerződés által leszabályozott belső életébe. De híjon segítséget a gyermek védelmében, amelyről ön természetesen nem írt. Sőt, elmegyógyintézeti kivizsgálásra adták lányukat, de nem állapítottak meg betegséget. Mivel a szülők nem tudták elfogadni leányuk gondolkodásmódját, és nem bírták elviselni, hogy maga kívánja megválasztani: melyik valláshoz tartozzon, ezért kijelentették, hogy nincs helye a háznál. Az otthon elhagyásának ez volt az igazi oka. Erről a lány tanúskodik és mindazok, akik őszinték és ismerik a valóságot. Biztosíthatom önt T. szerkesztő úr és ezúton a nagy nyilvánosságot, hogy Jehova Tanúi nem alkalmaztak ez esetben és senki esetében lelki kényszert, és nem is fognak. Jehova Tanúi Városfelvigyázója: Jeles László Nyíregyháza, Kincs u. 7. zunk abban, hogy a kormány nem így gondolja a demokráciát! Nem elhanyagolható az sem, hogy ebben a gazdasági helyzetben, ahol minden munkáért harcolni kell, ön rontja a vállalatunk hírnevét! Igaz, önt megyénk helyzete különös módon érdekli, mert amikor tehetett volna érte (mi arról értesültünk) akkor tartózkodott. Ha ma nagyrészt koholt vádak alapján embereket, kollektívákat, vállalatokat országvilág előtt nyilvánosan meg lehet hurcolni, akkor szomorúan vesszük tudomásul, hogy Magyarország még távol áll Európától! A Geodéziai Vállalat dolgozói (24 aláírás a szerkesztőségben) Visszautasítás Vadászat és ion Válasz Szabaszlai Ottó poliárnestenieli TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A Kelet-Magyarország 1991. szeptember 24-i számában „Törvénysértések az önkormányzatoknál” című cikkben tett nyilatkozatom azon részét, hogy „Nagyhalászban a vadászati jogot megvonták a vadászatra jogosult kft.-től” Szoboszlai Ottó polgármester úr a Kelet-Magyarország 1991. október 15-i számában pontatlannak minősítette. Felkért, hogy a jövőben az önkormányzatukat érintő nyilatkozataimat á tények alapos ismeretében tegyem meg. E felkérést is figyelembe véve az üggyel kapcsolatban az alábbiak közlését kérem: Nagyhalász nagyközség polgármestere 1991. április 15-i 1031—2/1991. számú, Szabó úrnak a Kemecsei Állami Gazdaság Vadgazdálkodási KFT. vezetőjének címzett átiratában többek között a következőket írta: „Az egyértelmű, konkrét törvények megjelenéséig is a vadállomány védelme érdekében Nagyhalász Nagyközség ön- kormányzata a nagyközségi közigazgatási területén az önök kft.-je által folytatott vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet 1991. április 20-i hatállyal megtiltja és 1990. november l-jétől 1991. április 20-ig terjedő időre 300 000 Ft bérleti díjat állapít meg, melyet az önkormányzati törvény 82. paragrafus (1) bek. f. pontja alapján 8 napon belül 802—404488. számú költség- vetési számlánkra kérünk átutalni.” Ez átiratban foglaltakat Nagyhalász önkormányzatának képviselő-testülete 1991. április 22-i ülésén lő igenlő szavazattal megerősítette. Ezt követően a Kemecsei Állami Gazdaságban 1991. május 9-én lefolytatott egyeztető tárgyaláson a polgármester úr a testületileg is megerősített április 15-i átiratát visszavonta. Nagyhalász ön- kormányzatának képviselőtestülete 1991. május 14-i ülésén 33/1991. (V. 14.) sz. határozatával fenntartotta azt a döntést, amellyel megerősítette a polgármester által a Kemecsei Állami Gazdaság Vadgazdálkodási KFT. vezetőjének 1991. április 15- én írt levelében foglaltakat. E határozatban döntés született arról is, hogy a polgármester által 1991. május 9-én kelt emlékeztetőben foglaltakat semmisnek tekinti a képviselő-testület. A képviselő-testület egyben utasította a polgármestert, hogy a testület határozatáról az Állami Gazdaság Vadgazdálkodási KFT. vezetőjét értesítse. A Kemecsei Állami Gazdaság és a Kemecsei Állami Gazdaság Vadgazdálkodási KFT. keresete alapján a Nyíregyházi Városi Bíróság 13. P. 21. 324/91/VI. számú ítéletével a képviselő-testület által megerősített 1991. április 15-én kelt 1031—2/ 1991. számú határozatot hatályon kívül helyezte. A képviselő-testület által megerősített törvénysértő polgármesteri döntés ellen a Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye Köz- társasági Megbízottja is törvényességi jelzéssel élt. A fentiek alapján a Tisztelt Olvasóra bízom annak eldöntését, pontatlan volt-e Szoboszlai Ottó polgármester úr által kifogásolt „kijelentésem”. Dr. Tóth Sándor osztályvezető Zsebesek a buszon Mások okulására írom le, mi történt velem október 9-én, szerdán Nyíregyházán. Az állomástól a 7-es busszal utaztam az Omni- áig délután két óra előtt. Ott a középső ajtónál közvetlenül a lépcső előtt állt három 20—25 év körüli jól öltözött férfi. Megálláskor az ajtó kinyílt, de ők nem mozdultak. — Helyet kérünk, szeretnénk leszállni — szóltam, mert többen is készültünk leszállni. ök nem húzódtak, így kettőjük között lapulva tudtam lelépni. Közben úgy éreztem, hogy a vállamon hordott táskám beleakadt valamibe. Pár lépés után vettem észre, hogy ki van húzva a zipzár és hiányzik a pénztárcám, amiből az állomásnál a buszjegy vásárlásakor még fizettem! Rokkantnyugdíjas vagyok, benne volt a kis megtakarított pénzem (pár ezer forint), a nyugdíjas utazási igazolványom, a menettérti vonatjegyem. Ott maradtam egy fillér nélkül ... Csak azért írom meg ezt és kérem, hogy közöljék, mert pontosan két héttel ezelőtt ugyanott szó szerint megtörtént ez az egyik közeli ismerősömmel is. Legalább mások legye nek még óvatosabbak, ha már ide jutott a közbiztonság. Vagy figyeljen fel a rendőrség a buszon történő sorozatos lopásokra, az ilyen vagy hasonló trükkel „dolgozó” zsebesekre. Kérem, hogy a nevem és a címem maradjon a szerkesztőségben, ne közöljék, mert félek tőlük. Tisztelettel: L. B. Mátészalka Színe és visszája Tisztelt Főszerkesztő Űr! Beléptem október l-jétől a Kelet-Magyarország előfizetők sorába. Már korábban fs ismertem a lapot, jó újság, a megyei eseményekről szól, ami az itt élő embereknek nagyon fontos. Már az is jó, hogy nem kell külön rádió-tv újságot vásárolni, mert a pénteki számban benne van a heti műsor. De azért vannak hiányosságok is a Kelet-Magyarország- ban, amire felfigyeltem. Például az, hogy hiányos a TV pluszban a rádió műsor közlése, sok esetben 8— 9 árától írják a műsorokat, pedig már reggel 4,30-iól van adás. Vagy pl. a Petőfi rádió vasárnapi vallásos félórája nincs kiírva. Valamint a Kelet-Magyaror- szágnak rossz a papírminősége. Az a baj, hogy nem fényszedéssel készül, esetleg színes nyomással. Valami biztatót szeretnék tudni az újságon keresztül. Azt, hogy mikor lesz fényszedéssel több színben készült újság. Tudjuk, hogy jövőre emelkednek a postai költségek (szolgáltatások), dé gondolom nem fog csökkenni az előfizetők száma. 1991. okt. 16. Tisztelettel: Kari János Vásárosnamény II. Munkácsy u. 103. sz. (A szerkesztő válasza: Megszívleljük kritikáját. Terveink szerint 1992-ben először a fényszedést rendszeresítjük, majd az év második felében — ha a technikai feltételek adottak lesznek — szeretnénk „színesben” megjelenni.)
