Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
Kelet-Magyarország 3 1991. október 22., kedd HATTER Életképes önkormányzatokat! Hehéi év után az igazi megújulásról Balogh József Holnap lesz egy éve, hogy a szeptember 30-i választások után megalakult a nyíregyházi önkormányzat. Korábban azt mondtuk: a rendszerváltás a helyhatósági választásokkal fejeződik be. Vajon így történt-e? Elegendő volt-e az önkormányzatoknak ez az év ahhoz, hogy bebizonyítsák: új összetételben. új rendszerben a nagyobb önállósággal többre képesek? Egyáltalán mire volt elég az egy esztendő, s adott-e annyi önbizalmat az önkormányzatoknak, hogy azt hihetik : á választásokig hátralévő időben maradandót tudnak alkotni? ályen kérdésekről beszélgettünk Módi Zoltánnal, Nyíregyháza polgármesterével. O Milyennek ítéli általánosságban polgármester úr azt a környezetet, amelyben az önkormányzatának működni kell? — Az alaphelyzet a következő: egy demokratikus társadalmi berendezkedést kell megteremteni ebben az országban, anélkül, hogy ennek a feltételéi adottak lennének. A feltételrendszer alapvetően a pénz és az idő lenne. A pénz, hogy finanszírozni lehessen a demokratikus működéséből adódó többletköltségeket, és az idő, hogy megtudjuk találni egymást a konszanzusterem- téshez, a problémák feldolgozásához. Ezek a feltételek nem adottak, ezért rendkívül nehéz a magyar demokrácia elindítása. Külföldi útjaim során különösen Finnországban volt az az érzésem, hogy nem igazán tudnak többet a finn önkormányzatokban, egyszerűen több a pénzük. Ezért képesek lényegesen szociálisab- ban gondolkodni piacgazdasági környezetben, mert éppen a piacgazdaság hatékony működése miatt adva vannak a források ahhoz, hogy a szociális gondolkodást teljesíthessék. Sokan politikai oldalról szemlélik a mai változásokat, és a rendszerváltozást politikai változásként értékelik. Én úgy gondolom, hogy a magyar társadalom előtt 1867 óta a modernizáció a feladat, és ezt a feladatot nem képes az ország megoldani. O Gondolom ennek szellemében dolgozott az ön irányításával a megyeszékhely önkormányzata ... — A nyíregyházi közgyűlés működésének két nagy időszaka volt. Az első a munka átvétele és egyáltalán a működés feltételeinek biztosítása volt. Ez február Nyíregyházi panoráma. 26-tal, a költségvetés elfogadásával zárult. A következő időszak a nagy diagnózisok felállítása, és bizonyos távlati elképzelések végiggondolása volt. Ez folyamatos, és a városkoncepcióval zárul le. Nyíregyháza arcát piacvárossá, kereskedővárossá szeretnénk formálni, alkalmazkodva természetesen a hagyományokhoz. Nyíregyháza mezőváros volt, a saját lakóinak munkáján nőtt fel ennek a megyének a közepén és mi ehhez szeretnénk igazodni, s megteremteni hozzá az eszközöket. A városkóncepció lezárása után kell végigvinnünk azokat a nehéz problémákat, amelyekkel az egész ország küzd. Ilyen a lakáskérdés, a közművek átvétele, az oktatás, amelynek egész struktúrája változásban van, például az egyházi iskolák belépésével. A kultúra egészén belül az alaplépéseket megtettük, de működésbe kell hozni ezt az egész rendszert, hogy alkalmazkodni tudjon az emberek igényeihez. Tudom, hogy a városkoncepcióban lévő elképzelések döntő része nem valósul meg a mi ciklusunkban, azonban úgy gondoltuk: elkerülhetetlen, hogy legyen egy képünk a város egészéről és a város jövőjéről O Sok önkormányzat pártharcok színtere. Nyíregyházán hogy van ez? — Ügy gondolom, és ilyen hírünk is van az országban, hogy a nyíregyházi közgyűlés. példamutatóan, szervezetten működik. Én ezt alapvetően a képviselők emberi adottságainak tulajdonítom, illetve annak, hogy nagyon hamar felismerték: a város érdekében csak közösen, egymást erősítve lehet tenni. O Az önkormányzatokat sok bírálat éri a városközösség tulajdonának kiárusításáért. Nyíregyházán? — A vagyon a legfontosabb kérdés ebben a fajta átalakulásban, ugyanis a magántulajdon az. ami a piacgazdaság működési feltételeit megteremti. Mi ebben a folyamatban leghátul vagyunk. Mi bántunk legóva- tosabban például a lakásva- gyonunkkal is. Az önkormányzat két malomkerék között őrlődik. Egyik nyomás a bérlők felől jön, akik szeretnének vagyonhoz jutni, a másik a város lakosságának attól a részétől, akik azt szeretnék, ha az önkormányzati vagyon megmaradna és hosz- szú távon gondolkodhatna erről az önkormányzat. Ezer született az a döntés, hogy az önkormányzati lakásértékesítést leállítjuk, végiggondoljuk efct a kérdést egészében. O És a nem lakások? — Talán kettőt értékesítettünk. Bérbe adjuk ezeket az ingatlanokat, pontosan azért, hogy ne éljük fel. A belvárosban semmilyen ingatlant nem értékesít az ön- kormányzat, mindössze külterületi, lerobbant, évek óta használaton kívüli életveszélyes épületeket értékesítettünk. O Mi lesz a bérleti díjak sorsa? — A bérleti díj az önkormányzati költségvetés része*, nem egészen 3 százaléka lett volna ebben az évben. Sajnos, a privatizáció lassúsága. különösen a nagyvállalatok lassú privatizációja miatt ezzel problémák vannak. O Milyen következmélyekkel jár, ha kevesebb a bevétel? — Nagyon fontos fejlesztések maradtak el, mert a pályázatokra lényegesen több céltámogatási kérelem érkezett, mint amennyire forrás volt. ezért a financiális részét áttolták 1992-re. Nyíregyháza 132 milliót igényelt volna, ebből 8 milliót kapott meg. Az intézmények működőképességét — amely alapcél volt 1991-ben — és a hitelmentes gazdálkodást a mai napig biztosítani tudtuk. O Ha tartósak lesznek ezek a gondok, működőképes marad-e a város? — Mindenképpen működőképesen tudjuk tartani a várost az elkövetkező három évben. Ügy gondolom, sikerül megőrizni az ország működőképességét is, de ennek iszonyatosan nagy ára lesz. Erre a lakosság nincs felkészülve. Ügy érzem, az emberek egyre fáradtabbak, és egyre kevesebb tartalékot érzek. Márpedig az igazi megújulás alapja az lenne: az emberek elhiggyék és érezzék, hogy végre önma- guktól függ a saját sorsuk. Ezt tartanám a legfontosabb változásnak. O 1994-ben lesz a következő választás. Mit szeretne On, mint polgármester addig elérni? — Azt szeretném elérni személy szerint, hogy emelt fővel állhassak oda a választók elé. Nagyon örülnék, ha addig tisztességesen, méltóságunkat megőrizve tudnánk ezt a várost működtetni. Különösebb illúzióim nincsenek erre a három évre, ugyanis érdemi elmozdulás az emberek életében nem lesz. mjm inden évben elgon- IwM dolkozom azon, hogy *w mi adja a nyíregyházi ősz varázsát? Lehetetlen megunni ezt a látványt, aki elmegy mellette észrevétlenülaz megfosztja magát a csodálat érzésétől. Mielőtt a festmények tanulmányozásához kezdenénk a múzeumban, a képtárban, ki kellene menni a sóstói erdőbe. Itt tökéletes az összhang a sárga, a barna^ a vörös, a zöld százféle árnyalata között. Nincs is igazán egyfajta szín az erdőben! A színek olyan csodálatos keverékét lehel látni, amelyet az ember sohasem fog kikeverni a palettán. Esténként már hűvösebb az idő. Egyre kevesebb párt lehet látni a padokon, a sötét ráülepszik a fák csupaszodó koronáira. Csend van az erdőben. Illatos őszi csönd. Csak néha, amikor egy-egy levél elválik az ágtól és leér a földre, akkor zizzen meg az avar. „Ősz húrja zsong, ja- jong, búsong a tájon’’ — írta a költő ennek az évszaknak a hangulatáról. De azért nemcsak a búsu- lásnak van itt az ideje. Az öröm hangjai most is ugyanúgy megszólalnak, mint máskor. Az ősz sem nyújt kevesebb örömöt, mint a többi évszak. De valahogy ki vagyunk szolgálTatva az érzékszerveinknek, amelyek ilyenkor kevesebb meleget, kevesebb fényt közvetítenek. Megborzongunk az ingünk alá bújó hidegtől, bosszankodunk az áztató eső miatt, s arra gondolunk, hamarosan naponta be kell fűteni a kályhába, vagy a zseb mélyére kell nyúlni, ha ki akarjuk fizetni a távhőszolgáltatás díját. Aztán meg: már október közepétől megjelennek a krizantémok, hatalmas fejüket ingatják, mintha figyelmeztetnének, halotta- ink vannak a temetőben. S családtagjaink szívszorító emlékezetén kívül a magyar történelem is „gondoskodott” arról, hogy az október ne legyen teljesen vidám. Én is elzarándokolok édesapám és nővérem sírjához, nézem a gyertya remegő lángját, s arra gondolok, hogy milyen hamar ellobban a láng. Az ősz pedig itt zakatol a szívemben, s hiába kényszerítem magam arra, hogy. a gazdagságra gondoljak, arra, amit ez az évszak hoz magával, én mégis a hiányaimat élem át újra meg újra. Történelmi olvasókönyv Nyíregyháza (KM — Szal- ga Z.) — Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 35. évfordulójára — a Tan- könyvkiadó gondozásában Az 1956-os magyar forradalom címmel — hiánypótló történelmi olvasókönyv jelent meg a középiskolások számára. A kötet megjelenését a Történelmi Igazságtétel Bizottsága kezdeményezte. Szerkesztője: Litván György, frói az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutató Intézete szerzői munkaközösségének tagjai: Bak M. János, Kozák Gyula, Litván György, Rainer M. János (szamizdatos álnevén: Fényes Elek). A könyv íróinak és szerkesztőinek munkáját méltató Göncz Árpád köztársasági elnök előszava kiemeli: „Alapvető fontosságú ..., hogy ez a könyv megjelenik: hitelesen értékeli a történelmet, igazat mond.” Seres Ernő m ugyancsak meglepődmj tem, amikor Vaján o termelőszövetkezet elnöke, Maizik István közölte: a termelőszövetkezet vezetősége októberi ülésén tagfelvételi kérelmeket tárgyalt és hagyott jóvá. Meglepetésemnek hangot is adtam, mire az elnök kijelentette, hogy ebben az évben összesen 85 tagfelvételi kérelmei szentesítettek és ezen nincs mit csodálkozni. De hiszen 1991-et írunk? És aztán — mondta az elnök — mi köze az évszámnak ahhoz, hogy emberek termelőszövetkezeti tagok akarnak lenni, termelőszövetkezetben szeretnének dolgozni. Van más választásuk? — Az is szóba került, hogy új tagokat nemcsak Vaján, de a megye más mezőgazdasági szövetkezetében is felvesznek. Miért jelent vagy jelenthet státust, életteret ma 1991 októberében a szövetkezeti tagság? Mindenekelőtt önmagámnak szeretnék erre a kérdésre felelni. Az első elfogadható magyarázatot a már elavult szövetkezeti törvényben és a szövetkezeti alapszabályokban keresem. A tagsági jogokat említem, azt, hogy a szövetkezeti tag tulajdonos, és mint ilyet, megillette a háztáji. A tsz-tagoknak — igaz, olykor látszólagos, de — szavazati joga volt, nem lehetett neki felmondani, a kizáráshoz, a jogvesztéshez súlyos fegyelmi vétség kellett. Na de mit ér már mindez, hiszen a termelőszövetkezetek régi rendje, szabálya felbomlóban van. 1991. október 8-án az igazságügy-miniszter a parlament elé terjesztette az új szövetkezeti törvénytervezetet. Ha elfogadják, sok minden megváltozik. Tavaly és idén háztájinak vagy bérletbe annyi földet adtak a szövetkezetek, amennyit a tagság, az alkalmazottak, sőt a kívülállók megkívántak. (Igaz, e téren előfordultak visszaélések is, de nem ez a jellemző.) A földnek tehát indítékként a tagsági viszonyhoz nem sok köze lehet, ha csak az nem, hogy a kárpótlási törvény szerint szövetkezeti tag 30 aranykorona, az alkalmazott 20 aranykorona értékű földet vásárolhat, ha a földértékesítés sorra kerül. De hát mit lehet kezdeni egy vagy két hektár földdel? Indokolná a tagsági kérelmet még az is, hogy a vagyonnevesítésnél a tsz-tag és az alkalmazott nem azonos elbírálás alá esett. Sok olyan véleményt hallottam az utóbbi időkben — és nemcsak szövetkezeti vezetőktől —, hogy a szövetkezetp tagok jó része ragaszkodik a szövetkezeti gazdálkodási formához. Részben mert nem vállalkozói típusúak, se földjük, se pénzük. Nem lesz elegendő tőkéjük belátható időn belül ahhoz, hogy farmerek, önálló gazdák legyenek. Ök szövetkezni akarnak, szövetkezeti tagok maradnak. A szövetkezeti törvény erre módot ad majd és minden bizonnyal működnek is a jövőben olyan szövetkezetek, ahol a tagsági és tulajdonosi viszony alapján új értékek termelődnek, így legyen. Tiszavasváriban az újonnan épüiő tornacsarnok tetőszerkezetét az ÉPSZER alvállalkozójaként a Manzárt 2000 Kft. építi. ELEK EMIL FELVÉTELEI Kommentár Energia Szőke Judit f^áérősen tartotta a kormányt energiapo- w litikai-ügyben nemrég egy szakember az-Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület nyíregyházi tagozatának vitafórumán. Igaz is, még mindig csak a koncepció szintjén fogalmazgatnak, miközben létezik az energiafüggőség, és az Adria-vezeték is egy darabig Jugoszlávián keresztül fog vezetni... S vajon mennyire megbízhatóak a szerződések a szovjetekkel (vagy kikkel is)? Csatlakozhatnánk a nyugateurópai gázrendszerhez, de erre nincs negyvenmillió dollárunk. A hő- és villamosenergia-, a földgáztermelést, értékesítést libe- rizálni kell — de nincsenek kötöttségei a szabad árnak? A koncepció tizennégy és fél sorral „intézi el" a távhő szolgáltató ágazatot — pedig talán külön tanulmányt érdemelne! Az energiaipar vonzó a működő tőke számára, de az állam lehet, hogy még annál is jobban szereti monopóliumait. Túl óvatosak atom-- erőmű-ügyben, pedig egyszer szembe kell vele nézni. Az optimista jövőkép, melyet egyik lehetséges változatként felvázol (miszerint behozzuk a Nyugat energia-biztonságát), leginkább Budapesten fog boldogítani. Mert a mieink, a falun élők, a munkanélküliek ebből leginkább a tüzelők magas árát fogják érzékelni. Itt nem lesz pénze a lakosságnak az energia- takarékos szerkezetek blok- koltatására (jó, ha jut tűzifára"). El még a Nagy Egyesített Villamosenergia-rendszer, de nehéz is lesz nekünk jobbra csatlakozni, mert ott előírások vanak. Ha teljes erőbedobással betör a technika, mi fogja fedezni energiaszükségletét? Bioalkoholból, enzimtechnológia útján, a városunk alatti termálból... ? Másképpen
