Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-21 / 247. szám

1991. október 21., hétfő HATTER Kelet-Magyarország 3 Hő-mérsékletet! (3.) Spórolás — de kinek a zsebére? Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Cső be a lakásba X Celsius fokos Tízzel, radiátor átveszi, le­vegő felmelegszik, csőben víz el. alacsonyabb hőfokon. Milyen egyszerű — hőtani- lag. Mi tapintjuk a radiátort. Ha melegünk van, azért, ha fázunk, azért. Nyitjuk az ab­lakot, fűtjük az eget. Taka­rékoskodás, vagy pazarlás? 0 A jelenlegi díjfizetési rendszer kiszolgáltatja a Saa- bolcshőnek a fogyasztót, hi­szen egyformán fizetünk, bármilyen külső és belső hő­mérséklet esetén. Szirmay László válasza: — Mi is ki vagyunk szol­gáltatva például a techniká­nak ... O Na igen, de mi Önökkel mint gazdasági erőfölénnyel rendelkezőkkel szemben te­hetetlenek is vagyunk. Mit csinálnak például azok a bor­dó overálosok, akik házról házra járnak naponta több­ször, és mintha beavatkozná­nak a hőközpontokba, pedig a tetőn automata hőérzékélők vannak? Nem a rendszert „fojtják le”, azaz a keringést állítják le, hagyják pangani a forró vizet. ha olyan az időjárás? Mivel nincs kerin­gés. a radiátor szép lassan hűl ki, ekkor szoktunk mo­rogni: meleg a radiátor, mégis hideg van. .. — Ez rosszindulatú feltéte­lezés. Ezek a kollegák ellen­őriznek. Egyébként kell is manipulálni, ezzel lehet energiát megtakarítani. O Ez nem azt jelenti in­kább. hogy a megtakarított hőérték csak a vállalat ered­ményét növeli? — A dolgok: a számok, az árak a hőmennyiségméréssel helyükre fognak kerülni. O Már Kapolyi László mi­Örák, csövek, rácsok. nisztersége alatt felvetődött az egyedi mérés bevezetése. Mi az oka annak, hogy még mindig szinte nem tartunk sehol? — Azért áll itt a szakma mérés tekintetében, mert most kezdődött meg a szük­séges berendezések importjá­nak liberalizálása. Mi 16 ezer lakást fűtünk, az áttérés költségei igen magasak. O Térjünk egy pillanatra vissza a jelenre. Mekkora a lakSssági hátralék? — Tízmillió forint fölött van, de többszörösére fel fog szaladni. Valószínűleg likvi­ditási gondok lesznek, hite­leket kell majd felvennünk. Nem lesz mit végrehajtania a végrehajtónak, ez előre lát­szik. A sok cél együttes meg­valósulásának legalkalma­sabb módja a változó tömeg­áramú rendszerre való átté­rés lenne, de az milliárdos nagyságrend és igen hosszú a megvalósulási ideje. A je­lenlegi háttérrel az egyedi mérés műszakilag szinte le­hetetlen. Tömbökben, lépcső­házakban van realitása, el is kezdődött. Be kell szereltetni a mérőeszközt, egyszámlát kell nyitni, és a közös leol­vasás után valamilyen laká­sonkénti, családonkénti le­osztásban fizetni. Itt azzal lesz gond, hogy aki a mi számlásunknak nem tudott fizetni, tud-e majd a közös számlára? Nem lesz könnyű a megoldás a vegyes tulaj­donú házak esetében. O Mit tanácsolnak azok­nak, akik a mérés mellett döntenek, vállalva esetleg azt a kockázatot is, hogy nem fognak kevesebbet fizetni a lakások rossz kivitelezése miatt? — Mi szerződünk fűtés- és — tömegigény esetén — me­legvízmérésre is a fogyasztó közönséggel. A közös képvi­selőket tájékoztatjuk a lehe­tőségekről. Mi partnerek va­gyunk, de azt kérjük, szak­emberrel terveztessék meg az átalakítást, a műszereket lehetőleg ne a KGST-piacról szerezzék be, és a felszere­lést is jobb hozzáértővel vé­geztetni. A gondokról Szirmay Lász­ló így vélekedett: — Mérhetetlenül nagy a BALÁZS ATTILA FELVÉTELE problématömeg. Ha valaki­nek elvágják a torkát, az nem vezet semmire. A beta- posás, a nagy bunkó nem le­het módszer. Érzek a háttér­ben politikai megfontoláso­kat is. De a közvéleményt nem lenne szabad felhasz­nálni a vagyonviták során. A kormány „mérni kell!” jel­szóval és a maximált ár fel­oldásával az önkormányza­tok hátára tette a nyerget. A megyében is meg kell egyez­nie az öt. távfűtésben érin­tett településnek az árak te­kintetében. A jelenlegi pénzügyi rend­szer nem ösztönöz a távhő­szolgáltatásban a takarékos költséggazdálkodásra. Nem vonták vissza a keletkezett többletet. Mit tehettek vol­na? Költötték erre, arra. Rászoktak, nem érzékelték a mértéket. Talán kellett volna lépéseket tenni, hogy saját hatáskörben legalább a nye­reség egy részét visszafor­gassák a fogyasztók javára Végtére is ez közszolgáltatás. Legyen nyereség, de ne így. Kell a takarékosság, de nem ígg- (Vége) Seres Érne Borban az igazság Egy új udvarház B orban az igazság. Abban a másfélmillió hekto­literben, ami a tavalyi készlet. Meg abban az öt, vagy hatmillió hektoliterben is benne lesz az igazság? ami az idén terem. Eladhatatlan. De miért éppen a borban van az igazság? A tejben, vajban, búzában, cukorrépá­ban és másban miért nincs benne az igazság. Azok is el­adhatatlanok. Ezen meditá- tálok éppen, amikor csörög a telefon. — Helló — mondom. — Halihó — mondja egy borízű hang — ugorjon már le, hozzon egy kis suskát és váltson ki! Lecsapom a kagylót, mert tudom ki beszél. Dühös va­gyok a Stohanekre, mert min­dig bekever. Váltsam ki? Honnan? Pardon. Megint csörög a telefon: — Halló. Jön vagy nem jön? Jöjjön és hozzon egy ez­rest, de sürgősen. — Hol van? — Hát hol lennék? Itt. Stahanek lecsapta a kagy­lót. Jól tette. Még hogy egy ezrest. Minek iszik az olyan, akinek nincs pénze! Éppen tegnap panaszkodott, már olyan szegény, hogy még az aranyere is vasból van. De dáridózik... Pardon, ismét csörög a te­lefon. — Könyörgöm, jöjjön már, és hozza azt az 1500 forintot, mert a kocsmáros laposra ver. Már fel is gyűrte az in­ge ujját, csak úgy dagad­nak a bicepszei.. Tudja mit, két ezrest hozzon. — De hová vigyem? — Hát ide .. . Szóval viszem azt a há­rom ezrest. Hiszen a Stoha- nek mégis csak a szomszé­dom. Kebelbarát meg min­den. A csehóban vágni lehet a füstöt, de Stohanek nem a füstöt vágja, hanem a gri­maszokat. — Megörült, — mondom neki. — Hányadik liternél tart. — Az az igazság, nem tu­dom — mondja — de itt mindenkinek és fizetek. Ma­gának is szomszéd úr. Állít­suk vissza a magyar bor be­csületét. — Miféle becsületét? — Az az igazság, hogy nem tudom. De azt mondta a rá­dió, hogy a magyar bor nem jó. Hogy a bor helyett már a magyar ember is sört iszik. Ezért hát döntsd a tőkét, ne. siránkozz. — Ez már nem aktuális. A jelszó most az, hogy húzd a tőkét __ — Döntsd a tökét. Ez az igazság. A rádió is bemond­ta, döntsd a tökét, a szőlőtő­két. N em vitatkozom. Fizetek és viszem Stohaneket. Ütközben kérdőre vo­nom, hogy miért csinálta ezt: Mert jól esett — mondta — jól esett csökkenteni a készletet. Mert nem igaz az, hogy nincs vevő a borra. Az az igazság, hogy én vevő va­gyok. Magyar ember a ma­gyar ember borát issza. Na és mikor adja meg a pénze­met? Soha — mondta Sto­hanek — mert nincs miből. Ez meglepett, ennyire őszin­te a szomszéd még egyszer sem volt. Ezek szerint csak van abban valami, hogy bor­ban az igazság. Nagyhalász (KM — BE) — Egy régi udvarház nosztal­gikus hangulatára emlékez­tet első pillantásra az az épület, amelyik az első lett Az év lakóháza megyei pá­lyázaton. Igaz, a zsűri a dí­jat nem adta ki, de az épít­tető Gaál Ferenc és Gaál László, valamint a tervező Gibáné Guthy Judit közös pályázatát kiemelt dicséret­ben részesítette és elküldte a budapesti országos értéke­lésre. A Nagyhalász felé vivő úton a Mága sor 45. alatti épület házilagos kivitelezés­ben készült, saját központi fűtéssel, házi vízellátással. Elnyújtott U-alakot formáz, hosszú, oszlopos tornácának két végén befordul, a kétab- lakos loggiás rész és maga a tornác déli fekvésű, a ház mögött ott van az erdő. Há­romszintes a ház, a pincék mellett van a süllyesztett garázs, a földszinti rész pe­dig két, egyenként 140 négy­zetméteres ikerépület, két család számára, külön-külön nappalival, hálóval, két gye­rekszobával, étkezővel, gardróbbal, barkácsműhely- lyel. A belső berendezésre a visszafogott elegancia a jel­lemző. Kedvezőnek minősítette a megyei zsűri az épület hely­színrajzi telepítését, ami pél­dát adhat a falusi építkezés rehabilitációjára. Az értéke­lés szerint kár volt a garázst lesüllyeszteni, valamint tetőtéri szárító mellé loggiát elhelyezni, nagy fantázia van viszont abban, hogy a tetőtér beépíthető, a lakás tovább fejleszthető, ha szük­séges. Dicsérték a hangula­tos díszudvart is, ami — ké­pünkön — önmagáért beszél, kár, hogy nem színes. Kenyerünk java Seres Ernő ■ aenyerünk javát, a bú­mL zát most ezekben a w napokban vetik. Im- mel-ámmal. A megye útjait járva, a szántóföldekre te­kintve sajnálattal látom, hogy most jóval kevesebb a búzának felszántott, elő­készített föld, mint tavaly, vagy azelőtt. Azt is észre veszem, hogy a rozs vetése már befejeződött, a mag ki­kelt, zöldell a határ, de ugyancsak kisebb terüle­teken. Nincs pontos sta tisz­tikai adat csak tapasztala­taimra hagyatkozva állít­hatom, hogy a korábbi 30 ezer hektárnyi rozsföldböl most legalább 10 ezer hek­tár hiányzik. De vajon mennyi búzát vetünk, vetnek a gazdasá­gok? Nincs ember, aki ezt most megmondaná. Hírfor­rásaim az újságok, a rádió, a televízió lehangoló in­formációkat közölnek. Mi­közben egy Békés megyei búzatermelő azt panaszol­ja fel, hogy nincs támpont a területnagyság meghatá­rozásához, sem a kereske­delem, sem a minisztérium nem reagál, nem jelez, ad­dig a minisztériumi agrár­rendtartási főosztály refe­rense (agrárrendtartási tör­vény még nincs, de főosz­tály már van) a termelés­ben érdekeltek önszabályo­zására int. Az önszabályo­zási intelem jól hangzik, de a termelésben érdekeltek ezt az önszabályozást vajon mire alapozzák? Ha a gabonatermesztés, a piaci igény meghatározása csak egy egyszerű számta­ni művelet lenne, akkor most azt mondanám, hogy annyival legyen kisebb a búzaföld, amennyi búzafe­lesleg elhelyezése, eladása ebben az évben gondot okozott. (Emlékezzünk csak 2 millió tonnáról volt szó.) De a termesztés és a piac, főként a jövő évi piac egy­szerű számtani művelettel kiszámíthatatlan. És ki tud­ja, hogy milyen lesz az idő­járás? 4 gabonatermesztők te­hát ne számoljanak, de önszabályozással döntsenek. Lehetőleg úgy, hogy kenyerünk java, a bú­za elegendő legyen. Ez most tőlünk függ, ha már a mi­nisztérium és senki más nem kíván termeléspoliti­kát folytatni. A legöregebb fehérgyarmatiak is „nagyfa”-ként tisztelik a Móricz Zsigmond utca és a Petőfi Sándor utca sarkán álló platánfát. Társadalmi összefogás — sőt tervek átala­kításának — eredménye, hogy a körülötte álló új épüle­tek építése során is megmaradt. Mindig így kellene! MOLNÁR KAROLY FELVÉTELE Kommentár Határmenti cserék Bodnár István A hangulatos díszudvar pompás látványt nyújt. A SZERZŐ FELVÉTELE mjförmöcbánya után most Nagybányán látható október vé­géig annak a 26 szabol­csi művésznek a kiállítá­sa. amely megyénk gazdag képzőművészeti éleiét rep­rezentálja. A színvonalas tárlat novembertől majd a Körös-parti „Párizsban’’ is alkalmuk lesz egy hol­napig bemutatkozniuk az itt élő festőknek, szobrá­szoknak, iparművészek­nek. Ez már viszont bemutat - kozás, hiszen korábban a körmöcbányai, illetve a nagybányai kortárs alko­tók adtak ízelítőt művé­szetükből Nyíregyházán és szó van a Nagyváradon élő festők szabolcsi tárla­táról is. De megyénk és a szom­szédos országok magyar­lakta területeinek kultu­rális kapcsolatai termé­szetesen nem korlátozód­nak a képzőművészetre, hisz a Kisvárdán szerve­zett nemzetiségi feszti­vál megyénk határain messze túlmutat jelentősé­gében, mivel sikerült a külföldi magyar nyelvű színjátszást szinte teljes egészében bemutatni! A Móricz Zsigmond Színház is egyre gyakrabban fel­keresi a szomszéd orszá­gok közeli városait, tele­püléseit, ahol igen hálás közönséget talál produk­cióinak. Természetesen a zenészek se maradnak le. Egy-egy szabolcsi kó­rus vagy zenekar nem egyszer koncertezett Er­dély vagy Szlovákia hang­versenypódiumain, a Sza­bolcsi Szimfonikus Ze­nekar pedig nagyszerű példája a sikeres együtt­működésnek, hisz egy ide­je kiváló szatmárnémeti karnagy dirigálja. ß izonyära senki előtt sem kell bizonygat­ni, hogy kölcsönösen mennyire hasznosak ezek a mindinkább erősödő és sokszínűbbé váló, kultu­rális kapcsolatok, cserék. Minden bizonnyal igaza van az egyik megyénkben koncertező nemzetközileg is jegyzett zenésznek, aki szerint Nyíregyházának és a megyének remek adott­ságai vannak ahhoz, hogy a környék kulturális köz­pontjává váljék.

Next

/
Thumbnails
Contents