Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-19 / 246. szám
1991. október 19. Orwadász Máthé Csaba A címben szereplő kifejezés értelmezésénél azonnal tisztáznunk kell, nem azokról van szó, akik a piacon csempészáruként vásárolnak sörétes vagy golyóspuskát és vállukra csapva tesznek egy kört a közeli erdőben, hátha puskavégre kapnak egy nyulat, vagy őzet. Ők általában hamar lebuknak, de nem vadászat, hanem tiltott fegyverviselés miatt. Az orvvadászok jelen esetben a hivatásos, engedéllyel rendelkező vadászok egy kis csoportja, akik a mondás szerint csak arra nem lőnek, ami nem mozog. A többire szigorúan tüzelnek. Gátlásuk abszolút nincs, úgy gondolják, engedélyük arra is szól, hogy bárhol és bármikor elejthetnek vadat, és azt hazavihe- tik. Minderről a lőnaplóban egyetlen sort sem írnak, minek... Manapság már nem lehet hallani, hogy igen magas rangú tisztségviselők helikopterrel, vagy fűstszínű ablakú Mercedesszel leruccannak a megyébe és va- dászgatnak. Ók alkották korábban az orvvadászok krémjét, hiszen ki mert nekik akár említést tenni azért, hogy sorra lövöldözték le a vadakat. Még az sem érdekelte őket, ha teljesen véletlenül egy-két szarvast, vagy vaddisznót kikötve(l) kellett eltalálniuk. Fátylat rá, mondták sok helyen, ahol ilyen kuriózumesetekről érdeklődtünk. Egy-két vadászati napló még őrzi az illusztris vendégek listáját, de minek bolygatni a múltat, ettől az elejtett vad úgysem támad fel, hallottuk. Persze nehogy azt higy- gyük, a rendszerváltással kimúltak az orvvadászok. Nem, éppen elég van belőlük. Közülük a legnagyobbról élményszámba menő történeteket mesélnek, amelyek sajnos igazak. Nem múlik el úgy egy hónap, hogy ezek a történetek ne bővülnének újabbakkal. Az ember azt hinné, ha valakit többször rajtakaptak orvvadászaton, az valamennyire visszatartja a következő hasonló cselekedettől. Ebben az esetben nehéz erre hivatkozni. A megyében például az illetőt már egyik vadásztársaság sem fogadta be, átment a szomszédos Borsod megyébe, ahol a betonból épült magaslesét, vagy nevezhetjük inkább bunkerét a helybéli vadászok dinamittal (!) robbantották szét. Ezek után a megyében, az egyik fácántelepen lőtte halomra a növendék állatokat. Mikor kérdőre vonták, arra hivatkozott, csak beállította a puska célzógömbjét. Lassan már kabarétörténet kerekedik abból a nyári esetből, amikor két vadőr orvvadászaton érte, akik elkobozták a puskáját, majd hosszas alkudozás közepette mégis visz- szaadták neki a fegyvert. A puska tulajdonosa közben a terepjárójuk körül kergette a vadőröket. Hogy miért nyújtották át a fegyvert? Mert tudták a vadőrök, tehetetlenek vele szemben. A jelek szerint rendszerváltás ide vagy oda, nincs változás. Egyet tehetünk; fohászkodunk Nimródhoz, a vadászok istenéhez, hátha ő meghallgatja imánkat. Procedúra T endenciózus igazgatóváltás zajlik az egész országban, mondja egyik ismerősöm egy kicsit szomorúan, ugyanis nemrég váltották le az igazgató posztjáról. A másik, aki egy vállalat igazgatói posztjára pályázott, de nem nyert, nem a vereséget fájlalta, hiszen korrekten versengtek a már kinevezett igazgatóval, hanem a minisztérium szerinte felháborító procedúrája miatt háborgott. Mindkettőjük szavából érezni lehetett, az igazgatóválasztás új módszere sem megfelelő. A kívülálló érzése mindig az, egy-egy igazgató leváltásakor már megvan az új személy neve, de az egész csere lebonyolítását érdemes hónapokig elhúzni, és ezzel hangsúlyozni, mennyire fontos a szakminisztérium, illetve a főhatóság szerepe. Azt nem hagyják ki az illetékesek, hogy .packázzanak még azzal a leváltott igazgatóval. Egyezkednek vele, hogy közös megegyezéssel vagy dolgozói felmondással szűnjön meg a munkaviszonya, mert tudják, a felmentett igazgató a kedvezőbb megoldást szeretné, hiszen akkor több pénzt kap kézhez. Ennek papírmunkáját is elfektetik hetekre, hiszen a fáradalmas aktatologatás mellett nincs idő mindenre. Mindezt a korzón úgy hívják, a döglött oroszlánba még egyet belerúgnak. Elnézést, ha valamelyik volt igazgató önérzetét ezzel megsértettem volna. Az új első számú vezető kinevezése sem zajlik le ennél rövidebb időszak alatt. A pályázatok beérkezése után a megszokott gyakorlat szerint, maximum két héten belül, kinevezik az igazgatót. Most nem. Mindenki maradjon bizonytalanságban, mintha ez lenne az igazi cél. A legtöbb megbízott igazgató ebben a köztes állapotban nemigen mer jelentős döntéseket vállalni, hiszen mi van akkor, ha éppenséggel nem ő lesz az új igazgató, és a másik stratégiája éppen ellenkező az övével szemben. Az már az egész folyamat csúcsa, amikor végre eldöntik a szakminisztériumban az új igazgató személyét és ezt többen saját hasznukra szivárogtatják ki. Nyugodj meg, te leszel az, biztatják telefonon a leendő igazgatót, a beszélgetés végén pedig csak úgy mellékesen közük, egy apró szívesség miatt majd alkalomadtán megkereslek. Amikor már ezek a telefonok és kérdezgetőzések kezdenek idegőrlőek lenni, ráadásul az előre jelzett határidő legalább egy hónappal lejárt, megérkezik a várva várt kinevezés. Úgye irigyeljük a „bukott” igazgatótól az előre kifizetett hathavi bért, ugye könnyedén mondjuk, csak megkapta az igazgatói kinevezését. Ezeket a heteket, hónapokat viszont semmi pénzért ne vállaljuk át tőlük. De miért hetek és hónapok? Pislákol, de ég a mécses Az értelmiség közérzetéről Nyíregyháza (KM — Tóth M. Ildikó) — „Ahol a gondolkodás, ott lakik a lelkiismeret is: nem a lábban vagy a kézben, hanem a fejben...” Babits Mihály sorával bocsátjuk útjára a megyei értelmiség helyzetéről, jelenéről és jövőjéről, életérzéseiről szóló vitánkat. A Fónay Mihály szociológussal, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusával készített rövid interjúnkat szánjuk vitaindítóul. Várjuk az értelmiségiek hozzászólását. O A megyében mintegy huszonötezer értelmiségi él, elég kevesen. Vajon, a múltban rejlik az ok, hogy ezt a térséget nem szerették különösebben a szellem emberei? — Régen a klasszikus magyar értelmiség volt jelen a megyében: tanító, pap, orvos és esetleg a gazdatiszt. Ez lényegében a hagyományos vidéki előkép. A hatvanas években az ipartelepítéssel együtt megjelent a műszaki értelmiség is. De az értelmiség mentalitására húsz-harminc évig az volt jellemző, hogy ideiglenesnek érezte a megyében való tartózkodást. Még azok közül is sokan elmentek innen, akik itt születtek, mert másutt több lehetőséget sejtettek. Ennél szerteágazóbbak az okok, sokrétűbbek a jelenségek, de dióhéjban így lehet összefoglalni a múltat. Az úgynevezett alkotó értelmiség — a művészeket és a kutatókat értem ide — a nyolcvanas évekig ingázó volt. A Váci Mihály típusú, itt született értelmiségiek kötődtek inkább a megyéhez. O Mi jellemző az értelmiség mai összetételére? — Nagyon sajátos. A történelmi múltból és az itteni fejlődésből eredően tanárok alkotják a legnagyobb részét. A felsőoktatás hihetetlen mértékben képes befolyásolni a foglalkozási összetételt, és persze a munkalehetőség is, ezért mára nagy súlyt képvisel az agrárértelmiség. Ok azonban nem egyenes leszármazottai az egykori gazdatiszteknek. Kevesebb orvos és műszaki értelmiségi van, viszont nagy csoportot alkot a közigazgatási értelmiség. A statisztika az előző rendszerben értelmiségként értelmezte a vezetőt is. Ma már nem biztos, hogy pusztán-a pozícióból következően értelmiségiként lehetne minősíteni. Egyébként a statisztika szerint az az értelmiségi, akinek diplomája van, illetve értelmiségi munkát végez. Értékeket hoz létre, közvetít, hozzájárul a társadalom irányításához... O A rendszerváltással úgy tűnik, megkérdőjeleződött az értelmiség szerepe is, identitászavarba került. — Ez a kö- zépkelet-euró- pai szindróma, a társadalmat felvilágosítani és vezetni hivatott értelmiség szindrómája. Itt történelmileg azt fogadják el értelmiséginek, aki egyfajta társadalmi felvilágosító, kulturális, enyhén túlozva „mécses” szerepet tölt be. Ez a huszonegyedik század küszöbén nonszensz, mert nem lehet a társadalom egy rétegére ráterhelni az ösz- szes problémát, mert akkor egy idő múlva bűnbakká válik. A jelen magyar- országi helyzetben az értelmiségnek önmagával szemben van egy túlzó elvárása, miszerint az országot valahogy előrébb kellene lendíteni a mostani állapotból, csakhogy ez mások nélkül nem megy. Nagyon ellentmondásos vele szemben az elvárás, a megítélés: vigye előrébb az országot, de egyből hozzágondolják, hogy azért az értelmiségi közel ül a tűzhöz, kihasználja a kapcsolatait. O Ez okozná az értelmiség belső emigrációját, elfordulását a politikától? — Az értelmiség szerintem azért fordult magába, mert elhitte, amit hinni akart, hogy ő fogalmazza meg a társadalom céljait. Az első értelmiségi a sámán volt, megmondta másoknak, hogy mit kell gondolniuk, értelmezte a világot, ez a funkció azóta lényege szerint nem változott. Az értelmiség másik alapfunkciója, hogy megmondja, miként kell felépíteni azt a bizonyos piramist. Nyu- gat-Európában őbelőle lett a technokrata, míg Magyarországon az első funkció erősödött meg, Szelényi Iván szavával: a théloszé. Aztán a személyeskedő pártpolitikai harcok tökéletes bizonytalanságot alakítottak ki a szerepzavarba került értelmiségben. Nem elfordult a politikától, hanem önmagába zárkózott, de ez legalább olyan súlyos, mint az elutasítás. O Ismertek az értelmiségiek létproblémái. Akinek még van munkája, az jobbára a kenyérkeresettel törődik, mert fizetése hihetetlenül alacsony. Ön hogy látja az értelmiség jövőjét? — A legnagyobb bajban az agrárértelmiség, a műszaki és közigazgatási értelmiség van. De a tanárok bizonyos része is egzisztenciális bizonytalansággal küzd. A frissen végzettek Nyíregyházán csak elvétve találnak állást. Ha a megye gazdasági szerkezete átalakul, át kellene képezniük magukat, viszont a magyar felsőoktatási szisztéma alkalmatlan arra, hogy emberek ezreit átképezze. Azonkívül ez egy bizonyos életkor után már nagyon nehéz. Újfajta szelekció fog létrejönni a jövedelmi viszonyokban is. Véleményem szerint a kialakult krízishelyzetben mindegyik foglalkozási csoportnak meg kell keresnie a saját helyét. Ez nem megy egyik óráról a másikra, súlyos gondokat fog felvetni, szerencsés esetben csak időleges munkanélküliséget. Úgy vélem, az értelmiség jövője inkább a technészerep vállalásában rejlik. O Köszönöm a válaszait. Sárándi József: _ _ Hasonlat Olyan vagy, mint egy megbízható A körülmények néha Túl messzire mentem. vekkeróra. hajlamossá tesznek elhitetni: Jársz-kelsz te volnál . Vekkeróra mivoltodban de mikor álmomban, az étet címkéjű vagy az, s a valóságban is kitalációhoz kötő aki pontosan működik, számig ér a födelem, utolsó szál. s egyelőre mással ösztönösen fölébresztesz. nem Elcserélhető. Egykori asztalosok 90 éve alakult a Mátészalkai Iparos Kör Mátészalka (KM — Nyéki Károly) — 1901 őszén — kilencven éve — alakult meg a Mátészalkai Iparosok Köre. Régi szálkái iparosok — cipészek, szabók, asztalosok, órások, kéményseprők stb. — megannyi kihalófélben lévő szakma még élő képviselői és azok kései leszármazottai meghatottan gondolnak a helyi iparosvilág fellegvárára, az iparoskörre és a felejthetetlen székházra. Az egyik legpatinásabb cég volt az 1896-ban alakult Lengyel Péter és Fia mű- bútorasztalos-üzem, mely asztalosgenerációknak adott kenyeret és megélhetést. A felvétel valamikor a harmincas években készült. A képen látható egykori asztalosok közül ma már kevesen emlékeznek a közelgő jubileumra. Először kerül megrendezésre Magyarországon az FKF (Fiatal Költők Fesztiválja), amelyre — | irodalmi társaságoktól, ifjú lírikusokból álló költői csoportoktól függetlenül — valamennyi már publikáló fiatalt szeretettel várunk Dunaújvárosba, a Babók Béla Művelődési Központba október 25—26— 27-én. A háromnapos rendezvény keretében több képzőművészeti tárlatmegnyitóra, elsőkötetes költők dedikáiási akciójára, koncertekre, továbbá egy szakmai konferenciára is sor kerül. A konferencia célja egy, a fiatal, pályakezdő költők támogatására létrehozott, alapítvány kuratóriumi tagságának megválasztása, az alapítólevél megfogalmazása, valamint gondolat- és tapasztalatcsere könyvkiadásról, mecenatúráról, pályakezdésről. A fesztivál részvételi díja: 500 forint (szállás, étkezés — a helyszínen kell befizetni). Jelentkezési határidő: 1991. október 23. (levélben). Postacím: Dunaújváros 2400. Babok Béla Művelődési Központ, ,,FKF”, Babók Béla tér 1. \ ___J) Ä Xdet-üviaßijarorszäg hétvégi mettéffete 7 ( " ^ febhívás »w” fesztiválra
