Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

1991. október 19., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Hő-mérsékletet! (2.) Szabolcshoz Ahol a meleget osztják Sasőke Judit Nyíregyháza (KM) — Szir­mai László megtört ember benyomását kelti, nem is csoda, hiszen ágazata, szak­mája, vállalata, s nem utol­sósorban ő maga is a kriti­kák célpontja lett, a táma­dások kereszttüasében áll. Sok a pletyka, de egyre több a bizonyított, feltárt tény is a Szabolcsiad tevékenysége körűi. Amíg olcsó volt az energia, kegyes a dotáció, és egyébként is jól mentek a dolgaink, nemigen kaptuk fel a fejünket a mende­mondákra, az ottani bérek­ről, luxusirodákról, új autók­ról, „már nem tudjuk mire költeni” nyereségről. Most azonban merőben más a helyzet, minden rossz egy­szerre zúdul ránk, és ak­kor tetejében épp itt a fűtés­számla ... — 1982-:ben alakult a vál­lalat. Tíz év alatt semmi ki­vetnivalót nem találtak a munkánkban. A Számvevő- szék vizsgálatát felületesnek tartom, az az érzésem, hogy előre eldöntött irányba ke­resgéltek. A nyíregyházi va- gyonbizottságnak a Kelet- Magyarország október 14-i számában megjelent nyilat­kozatát, mely törvénytelen­séggel, felelőtlenséggel, tisz­tességtelen árképzéssel vá­dol. megalapozatlanság miatt visszautasítom. Ez egy orszá­gosan kialakult helyzet. Le­hetetlenné tettek, a gyere­kemet megállítják az utcán, azt beszélik az emberek, hogy a vállalat 150 milliós nyereségéből villát építet­tem. Mikrofabulák A malac- bagoly Kállai János Az agyagbaglyot vásárló- véletlenükkel hozták a világ­ra. Ez időtől fogva ott élt a gyerekszoba magukfestette polcmagasán. Tengerekről akarták álmodtatni, kövér- ke-gömbölyű testecskéjét ne- velgetni, hogy dagadjon ha- jóröpítö vágyaktól, görög-kék öblökre áhítozva. Malacper- sely-szerepében mosolygott le nap mint nap a sugárzó leányka-arcra, s közben már kedvesen huhogni is megta­nult. Pocok-gyomrát tízesek- húszasok hizlalták, röpke százasok, szédült-szerelmesev beledobált ajándékpénzek. Mert azt hitték mindhárman, hogy lesz egy nyári bagoly- röptetés, amikor a vékonyka persely-hasadékból kihull eléjük egy gyönyörű közös utazás csoda-lehetősége. És besomf ordáit a panel- emeletre az izzóarcú július. Akkorra ketten maradtak. Bagoly-szülő apóka elszállt a lazán rakott fészkecskéből. Nem potyogott többé a fillér­eső sem. S egy komor-bánatú, szo­rongó éjszakán a picinyke agyagmadár szárnyat bontott a halálra, s egyetlen lendü­lettel a padlóhoz csapta ma­ját. Ripityára tört. Szétgurul­tak a várakozás-forintok, s az összesöprés után annyi maradt a vágy-hulladékból hogy Bagoly-anya egyedül vághasson neki egy titokza­tos, folyami útnak. A ma­lacbaglyot pedig nem akarja feltámasztani senki. Minek? Mert nem lesz sohasem közös utazás, kéklő, tengeri boldog­ság. Torz mesének, otromba vége ez. Ne is fuss el véle, úgysincs hová! — Mennyi is volt ez a nyereség pontosan? — Nyolcvannégy millió, melyből 22 millió az alapte­vékenységen túli munkákból állt, kereskedelem, külső vál­lalkozások. Ármegállapítási jogkörrel soha nem rendel­keztünk, ezek központi­lag meghatározottak. Előírt szisztéma szerint árkalkulá­ciót készítettünk, ezt jóvá­hagyták. Mi csupán végre­hajtók vagyunk. Nekünk a közlöny a Biblia. — A fűtésdíjat a la­kás fűtőtesttel ellátott, illetve szomszédos he­lyiségei fűtött légköb­métere után fizetjük. Sokan utánaszámolnak és a ténylegesnél a számlán szereplő adatot többnek találják. Ho­gyan lehetséges ez? — Üj lakás esetén átvé­telkor a lakóval együtt mér­jük fel, ilyenkor lehet kérni az ellenőrzést, illetve á mó­dosítást. Mi légköbmétert egész évben egyfolytában mérünk. — Én ezt most hallom először. Az Önök szol­gáltatása időjárásfüg­gő. Feltételez egy átlag- hőmérsékletet, bizonyos eltelt idő alapján szá­moltat, két Celsius-fok felett, október 15. és áp­rilis 15. között. Mintha hat hónapon át huszon­négy órán keresztül eny- nyi lenne állandóan a külső hőmérséklet. Ezen adatra alapozódik a hő­energia-vételezés és -el­osztás, ezt fejezi ki az átalány. De ez általában nem kettő, hanem négy­öt fok a valóságban. Ami tehát a két fok fö­lött van, az megtakarí­tás, ami alatta, az vesz­teség. — Igen, kértük is, hogy ha magasabban alakult a hő­mérséklet mégis, számoltas­sanak el bennünket, vonja vissza a költségvetés a több­letet, de nem vitték el. — Hanem ebből nö­velték a vállalati köz­ponti irányítási költsé­geket, a vizsgálat adatai szerint 1988 és 1990 kö­zött 275 százalékkal, ugyanezen bázisidőt te­kintve a közvetlen bér­költség 227 százalékkal nőtt, több munkaterüle­ten indoklatlanul ma­gasabb a létszám __ — Más számok jöttek vol­na ki, ha 1985—86 telét is elemezték volna, amikor a fél energetikai rendszer le­fagyott. A vizsgálat céljára kiválasztott két-három év­ben volt a bruttósítás. Vet­tünk számítógépeket, emel­kedtek a leporellóárak. A bé­rekhez még annyit: ebben az évben 15 százalékos emelés volt, Debrecenben ezzel szemben 50 százalékos. Az én dolgozóim ezt vetik a szememre. — Egyes adatok sze­rint 30—40 százalékos ármegtakarítást lehetne elérni... — Nincsenek ekkora tar­talékok ebben a cégben. De rendben, vegyük le a fenn­tartási, beruházási költsége­ket, küldjünk el mindenkit az igazgatótól a portásig, csak az maradjon, aki te­keri a kereket, tekintsünk el az amortizációtól és ne le­gyen jövő nyáron karban­tartás. Hátha így olcsóbb, lesz. — Nézze, itt nem er­ről van szó, az emberek utálják az átalányt. Mert nem fejezhetik ki szabad akaratukat, nem élhetik meg mélegigé- nyüket tetszésük sze­rint ... — Miért? Tizennégy fo­rintos buszjegyért van, hogy egy megállót utazunk, de mégsem rohanunk a pénz­tárhoz, hogy fizessék visz- sza a különböze tét. — Azért ez más, nem­csak nagyságrendileg. Mert abban az esetben dönthetek, és ha spórol­ni akarok, gyalogolha­tok a buszjeggyel a zse­bemben. Ha már itt tar­tunk, miért előre kell fi­zetnünk, hiszen önök a Szaviceavnak az Erőmű­nek is mérés alapján, utólag rendezik a szám­2 lát — Erre is rendelet van. Mi­re a lakosság pénze ideér, addigra itt van az említett két számla is. — Nem lehetne elő­leget fizettetni a lakos­sággal és a tényleges hőmérséklet-alakulás alapján vissza-, illetve ráfizettetni erre? — Erre nincs mód, mert nincs olyan főkönyvi számla, hogy lakossági visszafizetés. És itt állnának sorba a pénz­tárnál? Következik: Spórolás — de kinek a zsebére? Anno 1991. Nyíregyháza belvárosa balAzs attila felvetele Igenis nem Balogh József V alószínű, úgy lenne korrektebb véle­ményt mondani egy szavazásról, ha az ember ismerné mindenki állás­pontját. Talán ebben az esetben mégis kivételt te­hetünk, mert egy megyénk sorsát mélységesen érintő ügy és a megyében megvá­lasztott képviselők különös egymásra nem találása a téma. Arról van szó, hogy Gulyás József két más me­gyebeli SZDSZ-es társával egy indítványt tett a parla­mentben, amelyben az or­szág elmaradott térségeinek gondjaira, a felzárkóztatás szükségességére hívták fel a figyelmet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is vastagon az el­maradott térség része, ép­pen ezért tartoltuk több mint furcsának hogy mind­össze három Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei képvise­lő szavazott igennel a té­ma napirendre tűzéséről, a kivételes eljárásról, vala­mint a kivételes és sürgős tárgyalásról. Gulyás József természetesen, hisz ö volt az egyik előterjesztő, Mádi László a FIDESZ képvise­lője, Kállay Kristóf pedig független. Nemmel csak másfél kép­viselő szavazott; ő a fővá­rosban lakó Seszták László volt az egyik, ami ha lakó­helyét nézzük, érthető is, mivel azonban itt válasz­tották képviselővé, mégis­csak ezt a tájat illene a parlamentben is képviselni. És nemet mondott a kivé­teles eljárásról, valamint a sürgősségről Szűcs M. Sán­dor is, a napirendre tűzés kérdésében pedig tartózko­dott a szavazástól. Mint ahogy tartózkodott a kor­mánykoalíció többi jelenlé­vő képviselője is. Jakab Fe­renc, Mezey Károly, Móré László, Nagy István, Szilas- sy Géza, Takács Péter, Ká- vássy Sándor, a többiek pe­dig nem voltak jelen, de pártállásukat nézve még hárman biztosan tartóz­kodtak volna, legfeljebb a független Vargáné Piros Ildikó, a szabaddemokrata Laborczi Géza, s esetleg a szocialista Kása Ferenc mondhatott volna igent. Tulajdonképpen ha a szavazás végeredményét nézzük, mindegy lett volna, hányán szavaznak a szabol­csiak közül igennel arra, hogy sürgősen és kivételes eljárással tárgyalják az ügyet, mégis megnyugta­tóbb lett volna az itt élők­nek, ha azt tudhatják: az itt megválasztott képvise­lőknek fontos az ország ügye is, de első a megye. Tudjuk, az MDF színeit viselő képviselők tettek már egyet, s mást szűkebb ha­zánkért, hiszen példa nél­küli volt addig, hogy vidé­ken kihelyezett kormány­ülés legyen. Közismert, hogy a felzárkóztatási program eredményeként csaknem minden, a megyé­ből benyújtott pályázat tá­mogatást nyert. Éppen ezért furcsa, hogy nem mondtak ezen a szavazáson is együttesen igent, talán mert más pártbeli képvise­lő javaslatáról kellett dön­teniük. így aztán a végel­számolásnál nem mondhat­ják majd el, hogy minden lehetőséget kihasználtak szúkebb pátriájukért. Kommentár ____________________ II pénz beszélt Baraksó Erzsébet r öbb írás jelent meg lapunkban az utób­bi időben a nyíregy­házi Pál Gyula kiállítóte­rem sorsáról. Ismeretes, hogy a város önkormány­zati képviselö-testülete pá­lyázatot írt ki a terem hasznosítására, ami ellen Tóth Sándor Munkácsy-di- jas szobrászművész, illetve 18 művész és művészetpár­toló tiltakozott lapunkban, azzal, hogy őrizzék meg a hely képzőművészeti funk­cióját. A licitálással eldőlt, a hely sorsa, s amint az vár­ható volt, a pénz győzött és a terem a kereskedők ke­zébe került. Ezzel kapcso­latban Mádi Zoltán, Nyír­egyháza polgármestere a következő tájékoztatást ad­ta: — Amint az a belváros­ban látható, több üzlet profilja megváltozik. Az önkormányzati kévviselő- testület, illetve a vagyon- bizottság tagjai először azt az alapkérdést vizsgálták, beleszóljanak-e abba, mi­lyen legyen a profilja az új kezekbe kerülő üzletek­nek, vagy döntsenek a pia­ci igények. Azt akartuk el­kerülni, hogy alapvető la­kossági szolgáltatások ezál­tal ne szűnjenek meg, illet­ve ne váljanak egyik pilla­natról a másikra vesztesé­gessé. — A Pál Gyula Terem­mel kapcsolatban is az volt az önkormányzat alapelve, hogy nem szól bele a piac működésébe. Ha a művé­szek közül néhányan szö­vetkeztek volna, összefog ■ nak, és támogatást kérnek, az önkormányzattól is kap­hattak volna komolyabb összeget. Hadd említsem meg, hogy közel 11 milliót juttattunk az elmúlt idő­szakban a kulturális ága­zatnak, de nem intézmé­nyeknek, hanem, művelődő közösségeknek adtuk a pénzt, amit pályázattal nyertek el. — Az is célunk volt a terem bérbeadásával, hogy letörjük egy-két monopoli­zált helyzetben lévő áruház irreális bérleti árait, és egy kereskedelmi centrum ki­alakításával segítsük a kis­vállalkozásokat. Megálla­podtunk a Városi Galéria vezetőségével, hogy ők a Bagolyvárban kialakítanak egy másik Pál Gyula Ter­met, ahol méltóképp őrzik a festő emlékét. Igaz, az a rész ma egy kissé kiesik a kimondottan belvárosi rész­ből, de egy idő múltán az a hely is a város centru­ma lesz. Mindezek után e cikk szerzője attól tart, nem jut­hatnak-e hasonló sorsra a város más kulturális intéz­ményei is. Aggodalomra ad okot, hogy a művészek nem tudtak összefogni és pályáz­ni, akkor talán megelőzhe­tő lett volna a terem elve­szítése. A legaggasztóbb azonban az volna, ha a pol­gármester és a képviselők, illetve a művészek lapunk hasábjain kívánnák infor­málni egymást okokról, el­lenérvekről, pályázatokról, holott lehet, hogy naponta találkoznak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents