Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-18 / 245. szám
1991. október 18., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Hő-mérsékletet! (1.) w TITASZ-erömü: ahol a meleget termelik Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Akár kezdődhetne úgy is, mint a mondóka: Ez elment vadászni... — csak kevésbé kacagtató. A kormány elment vadászni, az átalánnyal és az árakkal meglőtte, az erőmű hazavitte, a Távhő megsütötte, a fogyasztó mind megette, megfájdult a feje tőle. Két égba nyúló kémény. Ennyit láthatunk a TI- TÁSZ nyíregyházi erőművéből. De érezzük a radiátor melegét — ebben az ő munkájuk is benne van. Az energiaipar körül úgy kavarognak az indulatok, mint itt a kazánok fölött a gőz. Erről beszélgettünk Dohanics, László üzemigazgatóval. — Hová nyúlik visz- sza az erőmű története, s kiknek, milyen szolgáltatást nyújtanak? — Hőt szolgáltatunk egyrészt a lakosságnak a távfűtési rendszeren keresztül, forró víz formájában, másrészt közvetlenül gőzt termelünk tizenhárom nyíregyházi vállalatnak, vállalkozásnak. Ezeket a szolgáltatásokat 1952-től — persze, fejlesztések során — a vá: rosfejlődéssel lépést tartva teljesítettük. Termékünk a hőenergia. Hagyományos üzletágunk e hőenergia és a kapcsolt villamos energia termelése, értékesítése. Országos összehasonlításban a fajlagos értékek tekintetében előkelő helyet foglalunk el. Ez egy korszerű erőmű. Nem illik bele abba a képbe, amellyel ma a távhőellátást szokták jellemezni. — Nem olyan régen Debrecenben, a fűtési idény kellős közepén komoly következményekkel járó műszaki hiba történt. Ott úgynevezett direkt fűtési rendszer van, nálunk ellenben kétkörös (hő- központos, hőcserélős). Azt mondják, ennek elérése az Ón konokságá- nak is köszönhető volt. — Nyíregyházán 1965-ben indult a távfűtés. Nagyon sok mindent kellett mérlegelni -a döntés előtt, hogy melyik rendszert válasszuk. Már a tervezésnél vitákra volt szükség. Nem volt könnyű elérni, hogy a mai egységes képet mutassa. A tervezői gazdák változtak, ez nem tett jót az ügynek. Örökösföldre például egy debreceni cégnek majdnem sikerült a maga „tájjellegű” tervezési elképzelését ráültetni. Hogy milyen ma Nyíregyházán a távfűtési rendszer? Műszakilag jól megőrzött, emelt szinten karbantartott. — Hát akkor mégis hol a baj? Mert valahol van . . . — A bajok egy általános okban gyökereznek, melynek megjelenési formája elég konkrét, a szabványok, műszaki előírások helytelen alkalmazásában. A házgyári lakásoknál a hőveszteség- ,számítások nem jók. Nyílászárók minősége, szigetelés ,. . soroljam? A tízemeletesekben a konyhák légelszívása egyenlő az ablaknyitással. Amikor az egész beindult, az volt a fontos, mennyibe fog kerülni a beruházás, de hogy majd a költségeket ki fogja viselni . . . ? — Sokszor halljuk, hogy a lakosság pazarló. — Ezzel nem tudok egyetérteni. Az emberek többsége távfűtéses lakásba kényszerül. Amíg olcsóbb volt az energia — a dotáció miatt — senkinek nem volt drága az összkomfort. Most más a helyzet. '— Az erőmű által termelt hőenergiaárak . is régmúltra tekintenek vissza. Nem lehet, hogy ez a másik problémaforrás? — Az ármegállapítás alapjai még az egykori Árhivatalnál keresendők. Akkor az biztosan kalkulált ár volt, ám rengeteg torzuláson ment át. Változtatták rendeleti úton, hol az alapanyag- ár-növekedést tették rá, újabban az inflációt adják hozzá. Ma a mi hődíjunk maximált ár. — Ha jól tudom, folynak a Magyar Villamos Művek Tröszt részvénytársaságokká alakulásának előkészületei. Ez piaci helyzetet fog teremteni. Lehet-e ettől azt remélni, hogy a fogyasztónak végre betekintése lesz az árak alakulásába? — A tárgyalások e szakaszában erről korai lenne nyilatkozni. de bizonyára. Lassan az áraknak helyükre kell kerülniük. Magánemberként különben csak olyan árat tudok elfogadni, aminek ismerem a tartalmát. Persze, a lakosság teherviselő képességét minden vállalkozási formának figyelembe kell vennie. Ami ma van a szakmában. akár kritizálható, akár dicsérni való, mindenképpen tény. Mint maga a távhőrendszer is. Akárhogy is alakul a szervezeti felépítés, a tulajdonlás. Nyíregyházának olyan távhőszol- gáltató műszaki rendszere van. amellyel kevés város dicsekedhet. Egy nemrégiben ' végzett számvevőszéki vizsgálat során az erőmű gazdálkodása megmérettetett és valóban pozitív példának találtatott. Következik: Szabolcshő: Ahol a meleget osztják. Az áruházak, boltok dolgozóinak munkáját, a vásárlók bizalmát segítik azok az új Misra elektronikus átszorzós mérlegek, amelyek forgalmazását a napokban kezdte meg az ITV Nyírinfo Kft. A magyar—spanyol kooprodukcióban készülő Metripond-mérlegek tízféle típusban kerülnek forgalomba. ELEK EMIL FELVETELE Ki jár jál? Nyíregyháza (KM — Kovács Éva) — Ha a parlament megszavazza, a következő évtől harminc napnál rövi- debb idejű betegség esetén nem táppénz, hanem beteg- szabadság jár majd a magyar állampolgároknak. Ez azt jelenti, hogy ez idő alatt épp annyi lesz a jövedelmünk, mintha szabadságon lennénk, s ezt a pénzt ezentúl nem a társadalombiztosítás, hanem a munkáltató fizeti. Miért lesz ez jó? Többek között azért, mert közel húszmilliárd forinttal csökkenne a társadalombiztosítás deficitje, cserébe ezért kevesebb TB-járulékot fizetnének a vállalatok. Az egészségügy január 1- jétől tervezett, s oly sokat vitatott reformja nemcsak e téren jelent majd változást, radikális megújulást jelent az orvoslásban is. Az első fontos lépés a körzeti orvosok íeljesitményberezése lesz, ami azt jelenti, hogy a lakók, pontosabban páciensek létszáma, az orvosok szakképesítése és a körzet jellege határozza meg az orvosok bérét. A szisztéma szerint könnyfen megeshet, hogy több egy körzetbe tartozó kis falu körzeti orvosa jobban keres majd belvárosi kollégájánál is. Már készülnek azok a biztosítási kártyák, melyek segítségével a biztosítottak maguk választják ki háziorvosukat. Ezeket a kártyákat a körzeti orvosok gyűjtik majd be. Nemcsak az egészségügy dolgozói, maguk az állampolgárok is igencsak várják már a jó ideje beharangozott változásokat, hiszen csak tőlük remélhető, hogy jelenlegi, súlyos bajából kilábal végre a magyar egészségügy, s ennek nemcsak az orvos, a beteg is nagy hasznát veheti. Mindkettőre ráfér ... TÁRCA E ddig minden nap megnéztem a horoszkópomat. Izgatott • mit őriznek fényükben a csillagok sorsom-életem alakulásáról. Milyen a konstelláció a munkához, karrierhez, szerelemhez. Be-bejöttek a jóslatok, sokszor észbontó pontossággal. S ettől néha megrémültem, gyakran páni félelem fogott el: valaki/valami jobban, tisztábban lát engem, mint én magamat, s megrajzolja lépteim, mozdulataim vonalát. Megadattak a boldog ráismerés kellemes pillanatai is, és a sikerességé. Szóval: éltem a horoszkóp-jövendöléssel, anélkül, hogy el- töprengtem volna azon, meddig lehet ebben az egészben elmenni. De a realitás a maga kéretlen-kíméletlen pontosságával zárta le fantá- ziálásaimat, s most úgy érzetni magamra vagyok utalva cselekedeteimben. * Mit üzennek a csillagok? Mit dob ki a pohárból az asztalra öntött szerencsekocka? A „jack pot” örvendezése rámszakadhat-e valamikor? Csodavárás, reménykedés, fantazmagóriás esték-hajnalok. Majd a rájuk következő napi munka tényei. Amiket meg kell csinálni, ami elől nem lehet út a semmittevésbe. És ez még a kisebb „ügy”. Vannak kiszámíthatatlanabb események, fordulatok, bizony! Jó lett volna tudni róluk előre, jó lett volna ráerőszakolni magamra a szembenézés egyszerű szigorát, felkészülni a nemszeretemre, a rosszra, a borzalomra, a gödörbe taszítóra. A jelzések — biztosan késik vagy siet horoszkópórám kereke — azonban mind gyakrabban másnak szólhatlak, hozzám továbbra is a rózsaszín fonal vezetett csak el. A kellemesre forduló délutánokról, magánéletem boldogságteli pillanatairól, s a tettvágyról, a sikertörténet rám váró, mosolygós happy endjéről. Pénzről, biztonságról, mesés utazásokról. De közben . . . Közben meghaltak szeretteim, ismerőseim, kifulladtak tisztának hitt kapcsolataim, megfakult a szerelem, elvégzetlenül maradtak halaszthatatlan dolgaim, és nem nyílt ki az aranyszóró ajándékzsák szája sem. Csak a naptárlapok fordultak egyről a kettőre, ötről a hatra, s nekem ma már nyolc! És talán a kilenc is páros ... Á horoszkópomat, ha végigböngészem is, elhinni nem tudom. Legfeljebb úgy olvasom csöndben, magamnak, mint hajdanán a varázsmesék zsongító történeteit. S míg fáradó fényükben megmerítkezer.i, addig sem kell a kemény valóság vallatóiá mpafényébe néznem. Kímélem a szememet, a szívemet, próbálom elűzni félelmeimet. Tóth Kornélia A dj, király, katonát! — Nem adok! — Ha nem, akkor szakítok! Ez a gyermekmondóka jutott eszembe, hallva a közlekedési tárca felelős vezetőinek egymást cáfoló nyilatkozatát a dombrádi Ti- sza-híd ügyében. Október 11-i számunkban arról tudósítottunk: a bársonyszék gazdája, Siklós Csaba két új híd — köztük a Domb- rád és Cigánd közt átívelő — megépítéséről informálta a sajtó munkatársait a fővárosban. A koncessziós pályázat kiírását még erre az évre tette. Alig aludtunk ötöt, amikor október 16-án a tárca közlekedési osztályán a hídszakági főmérnök lehű- tötte a lelkesedést: bár ű műszaki tervek teljes egészében rendelkezésre állnak, ám a kassza üres — legalábbis erre a célra nem jut. Még a koncessziós pályázat előkészítéséről sem tudnak. Eltemethettük a reményeket, amikor Nyíregyházára érkezett a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára, Rajkay Zsolt, aki a miniszter mondandóját erősítette meg: mégis lesz híd Dombrádnál. Borsodban alapítványt is létrehoznak és a munkálatok elkezdését 1992-re tette. Ennyi a hírcsokor egyetlen minisztérium egyhetes „hídcsatá járói”. Ráadásul nem is önmagukat megnevezni nem kívánó személyek szellőztettek belső információnak számító értesüléseket, hanem belépett a ringbe egy miniszter, egy szakági főmérnök és egy politikai államtitkár. S ha azt vesszük, hogy nem egy apró felújítás körül folyik a vita, hanem milliárdos nagyságrendű beruházás a tét, igazán furcsa, megdöbbentő, s egyszersmind elkeserítő ez a nyilatkozatháború. Az olvasó, a hídra oly régen váró megyelakó nem tudja, kinek higgyen. S gyanítom, minél többször állítfgatjják a tárca illetékesei, hogy csakazértis lesz híd, egyre kevésbé fognak hitelt adni a civakodók- nak. Mert mi másnak lehet minősíteni ezt a kötélhúzást a minisztériumban? Hatalmi presztízsharc? Sajnos, ez a híd-színjáték sem egyedülálló a hazai közéleti palettán, elég, ha az elmaradt EXPO körüli hercehurcára gondolunk. Bár még az sem biztos, hogy elmarad, hisz minden követ megmozgatnak az érdekeltek, hogy saját álláspontjuknak szerezzenek zöld utat. S hogy ebben a nagy akarásban éppen a hitel szenved csorbát? Egyesek szerint mellékes. Tény: éledező demokráciánkban az ütésváltást világbajnoki szinten gyakoroljuk. De hogy mit szól ehhez a világ?.,. Nagy piac a kis autón. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár ________________ Meghúzódás Cselényi György A z érdekképviseletük eredményesebbé tételéről tanácskoztak a minap nyugdíjasok Nyíregyházán. Furcsállom, hogy a rendezvényen csupán néhányon jelentek meg, azok is a közéletből ismert emberek. Pedig egy országos és több megyei vezető a nyugdíjasok tömegét érintő kérdésekről akart tájékoztatást adni. Például arról: a Magyar Szakszervezetek Szövetsége nyugdíjas választmánya miként próbálja elérni a nyugdíjak hazai átlagkeresethez igazítását, a gyógyszeráremelés elkerülését, a régen megállapított kisnyugdíjak mai szintre hozását, meg egyáltalán a társadalombiztosítás idősek számára minél előnyösebb megváltoztatását. Kétlem, hogy e fontos témák a nyugdíjasokat na érdekelnék. A tanácskozás és szervezkedés iránti érdeklődés hiányát inkább annak tudom be, hogy a nyugdíjasok úgy érzik, őket mindenki leírta. Mégis meggyőződésem, az erejéhez mérten sok idős embert foglalkoztatnak a világ dolgai. És nem csupán a „bezzeg a mi időnkben...” — szemlélettel. — Mert mi mással lehetne magyarázni azt, hogy a fővárosban és másutt sokan felismerték: a nyugdíjasok érdekei csak úgy érvényesíthetők kellőképpen, ha összefognak. Ha a gondjaikkal nemcsak a családjukban, meg a szomszédban hozakodnak elő, hanem tenniakaró közösségben, klubban, egyesületben, szövetségben is. Ennek révén már szinte minden országos döntés meghozatala előtt hallatják hangjukat, ismertetik véleményüket. A tanácskozáson valaki azt mondta: tapasztalatai szerint a pesti nyugdíjasokat könnyebb összehozni, s mozgósítani. Én remélem, a szabolcsiak sem kevésbé aktívak. Az ö tudásukra, meglátásukra is szükség van. Hídcsata Dohanics László. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Átszorzós mérleoek
