Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-02 / 231. szám

Ki mer itt szólni ? ■ MfimUa {KM — Bariba Andrea} — Létért valló kuz Hrinn a topig ádcbiiKk todebne helyett Valahogy ’.így gondolkodik mostanában az ember, ha megüti fülét a „szakszervezet” «»« Ebből következik azután, hogy elő­ítéletekkel eltelve megy ki egy olyan nagyüzembe, mint a DDNAPACK Rt nyáregy­háza papírgyára, ahonnan egyre-másra eresztik szélnek az embereket — s eüőtté!e‘.p a wataarmet iránt még ao vaiSb fokozódik. amikor megtudja, hogy Nggcdenítéü oakumeati titkárt foggal- kazlainak, külön kis appará­tussal Mekkora lesz azonban a meglepetése, amikor a dolgo­zók között járva-kelve egé­szen nőst hall a papírgyári szakszervezetnőt. mint ami a saját elképzelése voll! Paprikás ugyan a hangulat a munkások között, de ép­pen a szakszervezet semmi bevétele miatt: a vezetőség ugyanis nemrégiben átszer­vezte a műszakokat, anélkül hogy rélméirt kért volna meny az lett. hogy egyik műszakban Dunát lehetne re- troUmi a ctjIi vnTinezet i meflhémttakkal míg a má­sikban esetleg harmadikban nines aki a dolgozók érdé-' keit képviselné. így járt Cseruas Énül ás. a csoport­vezetők és gépvezetők meg­bízottja. akit annak ellenére helyeztek ál hogy az eredeti műszakja megszűnt volna flz rése — Nem a szakszervezettel van a baj. hisz ugyancsak frappánsan képviselte az ér­dekeinket a kollektív szer­ződés megkötésekor, vagy a végkielégítések kapcsán. Az emberek szemléletén kellene változtatni, mert mostaná­TÁRCA Pillanatkép a gyárból. ban. mióta az elbocsátás ré­me a fejünk fölött lebeg, még annyira sem mernek megszólalni, mint a régi rendszerben. A bizalmik nem állnak ki a titkár mai­lett, a vezetőség előtt csak ülnek és hallgatnak, pedig pár perccel korábban még igencsak mondták a magu­két a folyosón! A gazdasági vezetés meg a titkárt „üti- vágja”. nézze meg, szegény Jani már egészen beleőszült a harcba! Tény és való. Hepp János, a szakszervezeti titkár kö­zépkorú létére már teljesen ősz Hogy munkájának kö­szönheti-e, azt kétségbe von­ja, ugyanis ő meglehetősen bizakodó: — A részvényesek és a szakmai szakszervezet között létrejött megállapodásban lé­tezik egy szociális program, amely szerint a létszámle­építés öt év alatt legfeljebb huszonöt százalék lehet, s egyetlen évben érheti el mér­téke a tíz százalékot. Igaz, hogy ez a tízszázalékos le­építés az idén megtörtént, s KAKAS ZTOSI PÁL FELVÉTELE ráadásul a termelésből kel­lett embereket elengedni, mert a KGST-piac összeom­lása miatt egyharmadával visszaesett a megrendelések száma, az elkövetkező négy évben azonban bízunk ben­ne, hogy a létszámstop és a nyugdíjazások megteszik ha­tásukat. Az elbocsátások' egyébként tisztességesek vol­tak, háromszor ülésezett a külön erre a célra létreho­zott érdekegyeztető bizott­ság a listára kerülők nevé­ről. 1140 dolgozó közül 120-at kellett elbocsátani, akik vég- kielégítéssel távoztak a gyár­ból (ötéves munkaviszony esetén 4,5 havi átlagkereset járt). A környező üzemok tudtommal csak némi ,.ví- gaszdíj” ellenében váltak meg munkásaiktól. Még nem érés A szociális programban inflációt ellentételező bér- fejlesztés is szerepel. Októ­ber közepén kezdődnek a bértárgyalások. ahol mi, azaz a szakszervezet nehéz helyzetben leszünk, hisz a gyár vezetőcége nem érde­kelt a bérnövekedésben: ha megtakarítás van béreld a- lon. az számukra tiszta nye­reségként jelentkezik. Ennek ellenére--.szeretnénk elérni a megígért bérfejlesztést. Szováti Gusztáv és Ku- kucska János abban meg­egyeznek, hogy még nem elég erős a szakszervezet, ezért nem veszi igazán fi­gyelembe a vezetőség. Utób­bi szerint elleniben már a végkielégítés kivívása is nagy dolog volt, csak állítása szerint az a baj, hogy az em­berek nem tudták, kinek kö­szönhető ez a pénz. Egyikük sem reménykedik abban, hogy a bértárgyalásokén si­kerül az infláció fedezését kivívni, ráadásul január 1-ig visszamenőleg. Félnek a to­vábbi elbocsátásoktól is. hiá­ba hangzott el ígéret arra vonatkozóan, hogy ebben az éyben már mindenki meg­maradhat a gyárban. Ügy érzik, nincs hatásos eszköz a szakszervezet kezében: „ha sztrájkkal fenyegetőzünk, még tapsolni is fognak, hisz nincp elég megrendelésünk!” Négy nap Hepp János szerint ellen­ben a sztrájk végső soron megoldást jelenthet, hisz nem is a termeléskiesés ilyenkor a gond, hanem a presztízsrontás. A létszámle­építés ellen viszont létezik egy, sztrájknál hatásosabb elképzelés is: ha nincs elég munka, ne álljanak vissza a két műszakra, ne is küldje­nek el senkit, hanem dolgoz­zanak négy napot, egy nap pedig nyolcvanszázalékos bérért. S ha ebbe nem egye­zik bele a vezetőség? Marad a sztrájk — az ország töb­bi papírgyárával közösen, hisz a papíriparban megma­radt az erős összefogás! Kastélymentés Tuzséron Tuzsér (KM — Bodnár István) — Deszkákkal beszö­gezett ajtó, kietlen, lakatlan termek, megrongálódott fres­kók. Egy év óta megmentöre vár a tuzséri Lónyay-kastély, Tiszántúl egyetlen barokk kastélya. Révész Lászlóval, Tuzsér polgármesterével újból meg­tekintettük a megtépázott küllemű műemléket, amelyre pontosan egy évvel ezelőtt szállt fel a vörös kakas. A polgármester most bizako­dóbb, mint korábban. Elöljá­róban elmondta, hogy az ön­kormányzat tulajdonába ke­rült a kastély, ami óriási ter­heket ró a településre. Hogy mást ne mondjunk, a teljes helyreállításhoz legalább nyolcvan-százmillió forint kellene. A község kétéves költségvetése is kevés lenne. Marad tehát a korábbi el­gondolás, valamilyen vállal­kozó cég részére kiadni a kastélyt, aki rendbe hozná és saját céljaira hasznosítaná, akár 30—40 férőhelyes foga­dót, szálláshelyet is kialakít­va a turisztikailag is csábító környezetbe. Ennek érdekében már fon­tos lépések történtek. Több M gyúr ugrlmhuinála: kásáé et- koptaUa ezt c szót, mert be- széfüufc galUMsrUől. krumpüszüret- roi. alma szüretről Pedig a szót a sző­lő rrsuÍTi Jbmrtattm fenn" a nyelvtu­dás. Ilyenkor cnkrosodtk m szóló, a gondos huipanjo előkészíti a szüre­telés rszknzeit. gondolkodik a hordók tisztaságéról Most mór biztosan meg tudj. mondani, mekkora lesz a ter­més. Lelki szemes előtt mér látja is az első pohár mástól, érzi az izeket. A gazda, önmagát becsüli meg a mindenre kiterjedő *előkészületekkel, egész éves mnmkéjét. Tudja, hogy csak a masába teremt értéket (félve gon- doŰDodmm a dolgom: nem vagyok ez­zel borzasztóan ódivatú?), a meg-nü- velt szőlő önmegvalósításé male pnii csöppnyi darabja, élettapasztalatának, tudnának bizonyítéka is. Talán ezért van a szőlősgazdák tekintetében aggó­dás, amikor üjbortml kíméljék, a ven­déget, (pláne, ka szakember az Me­lóik vajon jól dsdgazott-e egész év­ben? kiért a bor mindenről árulkodik, az el nem végzett sátrakéról ugyan­úgy. mint a hozzáértésről.. De rajon stem hiányzik-e belőlünk az élet sok-sok területén a szürele- ín, g szmreteSbők felelősségérzete? Va jón ■megbeesnljmk-e egymás munká­ját? A másik ember által létrehozott értéket? „Költői” kérdések ezek, mert mindnyájan tudjuk a feleletet: nem, vagy nem eléggé. Felemás tudatú még a legtöbb em­ber: élesen megkülönbözteti a saját tulajaonát a másétól. A magáéi meg­becsüli., de a másét már nem tekinti tulajdonnak. Abban lehet kárt okozni, az megrongálható. A nyilvános tele­fonfülkében két kamasz Döngetik a készüléket. Megkockáztatom a dolgot, odamegyek Segíthetek? — érdeklő­döm. Nem adja vissza az öt forintot, mondják. S ha szétveritek? Akkor visszaadja. De akkor nem lesz tele­fon, ellenkezem óvatosan. Bosszantó, ha elnyeli az érmét a készülék, de az is, hogy a dühös ember első reakciója a rongálás, öt forintért a világot akarja. Akkor nyugszik meg a lelke, ha a saját veszteségét százszorosán, ezerszeresen törleszthéti. Sokan okoznak kárt mindnyájunk­nak, de mi is okozunk másoknak. Csak olyankor nem vagyunk felhábo­rodva, nem szidjuk a rokonságot, nem mondunk cifrákat. Ezért szeretném, ha sok-sok tulaj­donos lenne ebben az országban. Ha mindnyájunknak lenne mire vigyáz­nunk, lenne féltenivalónk, jobban be­csülnénk a másét is. Kevesebb lenne a feltört autó, a kitört ablak, a tele- firkalt házfal. Tudom, erre azt mond­ják a barátaim, hogy megint borzasz­tóan naiv vagyok, már-már közveszé­lyesen az. De mit tegyek? Édesapánk összeszedetett velünk minden töke alá gurult szőlőszemet. Mindegyikből must lett. S abból bor. ÉA9V hírlik, az idén jó termés vár- MJ ható szőlőből is. Aggódnak a gazdák: mi lesz a borral? Nem a bőség izgatja őket, hanem az. hogy esetleg kárba veszhet a munka, tönk­remehet a létrehozott érték. S ezt a magatartást egy világ választja el a pazarló nemtörődömségtől, vagy éppen a vandalizmustól. Élni és éldegélni Kováta Dénes 4 2 emberek gondolko­dásmódján kellene változtatni, hogy megértsék: megváltoztak a viszonyok, nem lehet ölbe tett kézzel ülni, s várni: majd lesz valami... Ilyen, s hasonló gondolatokat polgármesterektől és má­soktól is nem egyszer hal­lani, ha a településük jele­ne, s jövője kerül szóba. Megyénk nem egy közsé­gében vagy városában érzé­kelhetőek a pénzügyi nehéz­ségek, ia szinten tartás és a fejlesztés problémái mel­lett az önkormányzatok is érzik ia munkanélküliek és a különféle segélyekért fordulók gondjait. Egyesek úgy vélik, a munka nélkül lévők száma jóval több, mint a munkanélkülieké. S ez a megfogalmazás nem csupán szójáték, hanem va­lós tapasztalatokon nyug­szik. Számos olvasói levél is jelzi: a téma nem újkeletű, s beszélni a jelenségről té­nyek alapján lehet. Hiszen számos ember van, aki va­lóban szeretne munkahe­lyet találni, miután előző állását elvesztette, de je­lentős azok szdjna is, akik szépen eléldegélnek a munkanélküli-segélyen, miközben, : semmit nem tesznek, htfgy dolgozhassa­nak. Mások alkalmi vagy rendszeres munkát vállal­nak, nem csupán a megél­hetés érdekében, de abban a reményben is: a segély mellett szépen keresnék adómentesen . .. Szó se róla, ők dolgoz­nak, pénzt keresnek. Fel­tűnő azonban, amikor egy­részt azért panaszkodunk: nincs hová menni dolgozni, a másik oldalon — gyakran szakképzettséget sem igény­lő — munkakörökre nincs elég jelentkező. Furcsa ket­tősség, s nem is mindig a lakóhelytől való távolság­gal magyarázható. Inkább a kényelemmel: „inkább nem csinálok kevesebb pénzért semmit, mint vala­mivel többért dolgoz­zak ...” Ez is egyfajta szemlélet- mód, lehet, hogy emberi­leg bizonyos mértékig ért­hető is, de ... Igaza lenne azoknak, akik azt állítják: ez a segé­lyezési rendszer nem ösz­tönöz a munkavállalásra? lehetséges partnert is megke­restek, a közvetítésben az Országos Műemlék Felügye­lőség és dr. Mezey Károly országgyűlési képviselő is felajánlotta segítségét. Úgy tűnik, nem is hiába. Há­rom-négy érdeklődő közül az egyik dunántúli részvénytár­saság komolynak látszik, haj­landó lenne a főépület le­égett részeit is rendbe hozni. A kecske is jóllakna, a ká­poszta is megmaradna. A kastély közös vagyon lenne, így Tuzsér változatlanul rész- tulajdonos maradna és a mi­nőségi turizmust szolgálná. Egyre látványosabban bontakozik ki Nyíregyházán az Egy­ház utca és Bercsényi út között az az épület, amelyben 56 lakás lesz, a földszinten több mint 20 üzlethelyiség. ELEK EMIL FELVÉTELE Kommentár Nem megtévesztő Seres Ernő A z almaszüret és al­maexport kellős kö­zepén a termelőket nemcsak az foglalkoztatja, hogy idén a korábbinál jó­val kevesebb téli alma ter­mett, de az is, hogy járnak jobban a gyümölcs értéke­sítésénél. Két nagy lehető­ségük van az azonnali ér­tékesítésben az export, vagy a léalma. A léalmára úgy tűnik megfelelő, de a minőségi almát mégiscsak érdemes exportra válogatni és csomagolni, hiszen kilo­grammonként 5—6 forint a különbség és ez már meg­éri a gondosabb többlet- munkát. A téli alma szovjet ex­portja mind ez ideig vonta­tottan haladt. Ezért is a külkereskedelmi vállalat, a Hungarofruct és a Nyír- fruct árat emelt és minősé­gi csomagolási engedménye­ket tett. Erre vonatkozóan a Kelet-Magya rországnak Bognár Károly, a Hunga­rofruct külkereskedelmi fő­osztályvezetője nyilatko­zott, a tőle kapott informá­ciót közöltük szeptember 24-én. Tudomásunk szerint a Nyírfruct a kedvezmé­nyekről értesítette keres­kedelmi partnereit. Ezért is meglepő az a levél, ame­lyet Nagy Zoltán györteleki olvasónk küldött. Mint ír­ja, a Győrtelek és Vidéke ÁFÉSZ nem veszi figyelem­be a közölt új exportnor­mákat. Olvasónk levelében alá­húzva megkérdezi: „miért jelentetnek meg olyan cik­ket, amely a rendelkezé­seknek nem felel meg, ki ír ilyen megtévesztő cik­ket?” Szerényen megje­gyezzük, a cikk nem meg­tévesztő, az viszont meg­lehet, hogy az almaátvevő tájékozatlan. A szovjet ex­portnál az új 22 forintos bruttó ár, az első osztályú almánál az egy négyzetcen­timéter fuszikládiumfertő- zés, a csökkentett méret- nagyság érvényes. Csoma­golásnál az ömlesztett, köz­tes papír nélküli csomago­lása megengedett. Legyen ez a válasz minden alma- termelő számára megnyug­tató és exportalmáját en­nek megfelelően. kínálják átvételre. Reméljük, hogy a közölt információ < már minden almaátvevőhöz el­jutott és a minősítésben nem lesz több bonyoda­lom. tf91. október HÁTTÉR ”■■■■■■■■■ Kelet-Magyarország 3 KUL^ATmA is.Ttnu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents