Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
Wir kérdések Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Az agrárgazdaságon belül egyre több ágazat követel és vár kormánysegítséget, dotáció megszavazását. Közben óriási verseny folyik a nyugati piacok meghódítására, idén különösen, hiszen jelentős fagykárok érték a nyugati ültetvényeket. Ennek ellenére az agrárkoncepció várat magára. Ilyen helyzetben mi várható ebben a szektorban? Nagy Husszein Tibor, az Agrárszövetség főtitkára válaszolt kérdéseinkre. >- Az Agrárszövetség benyújtotta a kormánynak, a szakminisztériumnak és a pártoknak agrárkoncepcióját. Mennyire vették figyelembe ezeket a javaslatokat? — Semennyire. A jelenlegi hatalom úgy működik, hogy nem is akar, de nem is fogad el semmiféle párbeszédet az ellenzékkel. A gazdaságpolitikájában a kizárólagosságra törekvés a jellemző. A kormánykoalíció tagjával, a kisgazdapárttal nagyon sajátságos a kapcsolatunk. Meggyőződésem szerint a kisgazdapárt két részre osztható; az egyik amelyik azt hiszi, hogy valamilyen paraszti, vidéki képviseletet megjeleníthetnek; a másik a valódi hatalmi elit érdekeit képviseli, ők megakadályozzák, hogy a vidéki paraszti és nem paraszti lakosság erősebb képviseletet hozhasson létre. Ha a kisgazda- párt nem ment volna el ilyen irányba, az Agrárszövetség a párton belül marad, az agrárértelmiség pedig csatlakozik a párthoz. > Az agrárértelmiség ezek szerint kizárólag az Agrár- szövetséghez csatlakozik? — Csak részben, inkább visz- szavonult, nem találja helyét. Nem politizál, úgymond pejoratív értelmezés nélkül szakemberré deglarálta önmagát. Ebben a felemás helyzetben várhatóan ez a réteg teljesen visszavonul a politizálástól, tudomásul veszi a kényszerhelyzetet és egyfajta hatalomhoz igazodással végzi tovább a munkáját. >- A kárpótlási törvényhez az Agrárszövetség is benyújtotta javaslatait, amelynek jelentős részét egyszerűen elvetették. A törvény megalkotása után közeledett-e álA közös piaci tagság ára láspontjuk a törvényalkotókkal? — Ebben a törvényvitában világosan látszott, semmit sem bíztak az ellenzékre, a kisgazdákra, ez a törvény csak az MDF céljait szolgálja. A kisgazdapártot pedig belekényszerítették egyfajta koalíciós zsarolással a törvény megszavazásába, olyanba, amit soha nem fogadott el. Ez a törvény alapvetően ellentmond mindenfajta vidéki, paraszti érdeknek. Kárpótlási jegyet kapnak az emberek, ezzel árverésen vehetnek részt, de nem fogadták el azt a javaslatunkat, hogy készpénzzel kiegészíthessék a kárpótlási jegyet, ami feszültségeket okoz. Akinek több aranykoronáról szóló jegye van, az nyer az árverésen. Az igazi probléma a következő menet, amikor a törvény 1939-ig visszamenőleg rendelkezik. Az első menetben — 1949-ig visszamenőleg — a kistulajdonosok, míg a második menetben a nagybirtokosok kapnak jegyet. Utóbbinál milliós ^nagyságrendű kárpótlási jegy fog megjelenni. A rafinéria az, hogy a két törvény végrehajtását egyidőben fogják elvégezni. Akik most zúgolódva benyújtják egykori kistulajdonuk- ra a kárpótlást, mákszemnyi esélyük nem lesz földtulajdonhoz jutni, mert velük együtt az árveréseken megjelennek a milliós nagyságrendű kárpótlási jegyek tulajdonosai. ► Azt azért ne mondja, hogy abszolút nem jut semmi a kistulajdonosoknak. — Csak az értékpapír marad, amit a kormány elértéktelenít. Ez a papír beváltható állami vagyonra, vagy vagyonrészre, de a Vagyonügynökség felhatalmazást kapott, hogy úgy korlátozza, ahogy akarja. De mondja meg, egy beregi résztulajdonos mit érne mondjuk a győri Rába részvényeivel? A szövetkezeti átmeneti törvény kormány elé kerülése előtti napokban a szakértőkkel sikerült elfogadtatni egy olyan megoldást, hogy ebben a törvényben próbáljuk meg a kárpótlás első menetében jegyhez jutott kistulajdonosokat pozícióba hozni. Ami esélyt adott volna a parasztságnak, illetve a jelenleg is szövetkezetnél dolgozó tagnak, hogy földhöz juthasson, azt a kormány ülésén a miniszterek kihúzták. Ha a kisgazdák a parlamenti vitában kiállnak ezen pontok mellett és ragaszkodnak, hogy visszakerüljenek, akkor még van esély, hogy ezt a pártot a vidék elfogadja, mint paraszti képviseletet. Ha nem ragaszkodNagy Husszein Tibor BALÁZS ATTILA FELVÉTELE nak ezekhez a pontokhoz, akkor kiderül, hogy semmi közük akisgazdákhoz, ez egy bábpárt. >- A moratóriumi törvényt megszavazta a parlament, mely szerint november végéig társaságokká nem alakulhatnak át a szövetkezetek. Ön szerint mi volt ennek a törvénynek az igazi célja? — Ez a moratórium semmiféle moratóriumot nem jelent. Ez egy teljesen formális dolog. Egyértelműen politikai és nem gazdasági törvénynek készült, ezt az igazságügyi miniszter is nyilatkozta. A lényege: szembeállítani az agrárértelmiséget, illetve a parasztságot. Olyan politikai hangulatot teremtsen ez a moratórium, hogy a szövetkezetek szétverése megtörténhessen, majd jöhet újra a szövetkezés. Ennek megértéséhez egy rövid visszatekintés. Mit tett eddig a kormány a privatizációért és a piacgazdaságért? Áruba bocsátott 40 ezer zöldségesboltot, annak is csak a bérleti jogát, illetve eladta az élelmiszeripar eladható részét. Semmi mást nem óhajt csinálni azon kívül, hogy minél jobban központosítja a gazdaságirányítást. Ha a szövetkezeti tulajdont szétosztanák a tényleges tulajdonosok között, jelentős magántulajdonosok jönnének létre, ez esetleg szembeszegülhet a kormányzati törekvésekkel. A szövetkezetek abban a pillanatban, mikor tulajdonosi szövetkezetekké válnak, komoly súlyú, egy ágazatban meghatározó területet adnának magánkézbe, ez jelentősen zavarná a központosított törekvéseket. A kormány egy részről arra törekszik; megakadályozza, hogy ezek a szövetkezetek átalakuljanak valódi tulajdonosi szövetkezetekké, gazdaságilag legyöngítse ezeket a szövetkezeteket, másrészről olyan hangulatot igyekszik teremteni, hogy a szövetkezetek véletlenül se maradjanak egyben. A moratóriumtörvényről végezetül csak annyit: zárszámadás körül szoktak átalakulni a téeszek, ha idén akarnak, megtehetik december elsején. A veszély inkább az, hogy korábban kft.-kbe menekítették ki a vagyonokat egyes téeszve- zetők, ezeket kell „lefülelni”. Eredetileg terhelési tilalom is a törvényben szerepelt, de az megbénította volna az összes szövetkezetét, hiszen hitelt nem tudtak volna felvenni és a meglévő jelzálogok érvényüket vesztik. Tulajdonképpen a magyar bankszféra is öszszeomlott volna, mert a kintlévő hitelek fedezetlenné váltak volna. Ezt végiggondolva, kihúzták. >- Idén számos válságtünet jelentkezett a magyar agrár- gazdaságban, amelyeket kisebb-nagyobb kapkodással sikerült levezetni. Mi ennek az oka? — A válságtünetekkor a kormány benyúl a zsebébe és egy részét visszaadja annak, amit el szándékozott venni. Ez idén már jelenség. Sertés, bor, gabona, majd következik a cukorrépa és akkor belenyúlunk a zsebünkbe, ami azt mutatja, hogy nincs a kormánynak gazdaságpolitikai koncepciója, nincs agrárpolitikája, nincs kidolgozott agrárpiaci rendtartása, amely mechanizmus szintén tudná kezelni a válságtüneteket. A kormány egyébként eddig nem ismerte el, hogy válság van és nem is készült fel a válságkezelésre. A következő válság a cukorrépa lesz. Ezzel együtt adódik a kérdés, miért volt olyan sürgős az élelmiszeripar privatizációja, miért ezt kellett elsőként meglépni?A tulajdonosok pedig a közös piaci országok közül valók, így ők tudják szabályozni az itteni termelést, tehát a magyar mezőgazdaság nem lesz veszélyes a nyugateurópai piacra. Nyugat-Európa részéről a következő lépés az lesz, hogy a kárpótlás második ütemében az egykori nagybirtokosok — akik elsősorban ott élnek — révén a földtulajdon jelentős hányada jut nyugat-európai kézbe. A magyar vidék ezzel katasztrofális helyzetbe kerülhet, mert ha a tulajdonos ott is és itt is gazdálkodik, és ha számára korlátokat írnak elő, akkor a magyar termelést állítja le. Az a gyanúm, hogy ez az ára a közös piaci tagságnak. >• Köszönöm az interjút. A TARTALOMBÓL: • Adós, énekelj! • Mint a fecskemadár • Se tündér, se vár... Z. ‘Erdei Anna grafikai A kapu (kollázsmetszet) fjt Szatmárnémetiből származó, de életéneic. na- % *// gyobb részét Marosvásárhelyen leéCt művész 1 i- 1990-Ben települt át Magyarországra. A képző- || és iparművészeti főiskolát ‘Kolozsváron végezte, grafika || szafton. ‘Jdúsz értig tanított MarosvásárHtfyen, s ffiyír- || egyházára kerülése óta szintén iskolában, a művészeti É szakközépben of tat. Munkáin leegyszerűsített világot ábrázol, kevés eszköz- t| zel. Megdöbbentő Hangulatú, figurális szénrajzai szobor- l| fiatásúaf. Tittfrétával feszültgrafikáin is a bama-fefe- || te tónusok dominálnaf. ffiem szokványos tájfépefezef, É raj tu fi a forrná Ij ritmusából bomlik fi a szemlélő előtt a || látvány. ‘Erős térbatású rajzain leggyakrabban a Szé- || felyföld emlékei buffannaf elő. különleges tecíinifával 1| follografifáfat is feszít. Mesterének lTeszt László, fo- 1| lozsvári grafikust vallja, de a szobrász fHenry Moore in- t| lága is közel áll Hozzá. Amióta fözöttünf él, rendszere- ^ sen szerepel tárlato fon — ‘Kaposvártól ‘Békéscsabáig — a múlt évi, Nyírségi Őszi Tárlaton díjat nyert művével. f ÖNMÉRSÉKLÉS ÉS ÖNSZABÁLYOZÁS S zázkilencvenkilenc fo- | rint egy kilogramm férni hér alapozófesték ára ma a festékesboltban. Miért éppen 199 és miért nem 200. Mi ebben a politika? Úgy általában a politika, vagy a kereskedelempolitika? A festékek árának alakulásában — úgy általában — a klasz- szikus értelemben nincs politika. A politikusoknak más dolguk van, mintsem azzal törődjenek, hogy miközben a bérskála stagnál, aközben a termékek ára, ha nem is fékevesztetten, de lassú tempóban felfelé halad. A nagy politika nem osztja és nem Is oszthatja meg a figyelmét úgy, hogy az egyesekre, az egyedire figyeljen. Például arra, hogy bemegy az ember a festékboltba és vesz egy kilogramm fehér alapozófestéket és felhábgrodik, hogy mennyire drága már a festék. Egy kilogramm festék, ha az ember jól és alaposan akar dolgozni, egy ajtó és egy ablak festésének az alapozásához elegendő. De egy ajtó és három ablak van. Tulajdonképpen két kilogramm festéket kellene venni, amelynek az ára már 398 forint. Egy kilogramm festék tehát az elvégezendő, elhatározott feladathoz kevés, a pénztárcához Viszonyítva sok. Ezen az ember elgondolkodik, önmérsékletre inti magát és elhatározza, hogy csak egy kilogramm festéket vesz és az alapozásnál olyan alapos és figyelmes munkát fog végezni, amilyet csak tud, ami egy laikustól kitelik. Eljutva az önmérséklethez, az ember arra gondol, a fene egye meg, ha már drága az a festék, miért bosszantják azzal, hogy az ára nem kétszáz forint, hanem csak 199 forint. Mit nyer, vagy veszít azzal az egy forinttal? Egy forint szinte már semmit sem ér. Az az egy szál cigaretta is, amire éppen rágyújt, ha szálanként venné, 1 forint 75 fillér. Szóval az ember csak így, ilyen praktikusan és prózai módon gondolkodik és szüksége van arra, hogy minderről szót váltson. Megkérdezi, hogy az ilyen és hasonló árképzésben mi a politika, és egyáltalán mi értelme van ennek az egésznek. Az olvasó a véleményemre kiváncsi, és beszélek a piacpolitikáról. A piacpolitika más, mint a nagypolitika. A piacpolitikában az árképzés üzlet, vagy üzleti fogás. Az árak lélektani hatása óriási. Lehet, hogy ennek ma még nincs túlzottan jelentősége, de a vásárló, ha ma még nem tudja, holnap megtudja és megtanulja, hogy sok kicsi sokra megy. Kétszáz doboz festék esetében az az egy forint egy doboz festék plusz-mínuszt jelent. Ha kétszáz forint lenne a festék ára, akkor ugyanazért a pénzért nem lehetne 200 doboz festéket vásárolni, csak 199-et. Tehát jó az, ha csak százkilencvenkilenc forint a festék ára és nem kétszáz. Kár kiakadni, bosszankodni ezeken a dolgokon. Egyébként meglehet, hogy ugyanaz a festék egy másik üzletben tényleg 200 forint, de az is megtörténhet, hogy csak 199. Tehát jó, ha körülnézünk a piacon és méltányoljuk, hogy a szabadkereskedelemben, az igazi piackereskedelemben a kereskedő, a jó kereskedő lélektanilag úgy kíván ránk hatni, hogy ha vesz, akkor Ő bár fillérekben, de többet kínál az áruért mint más. Ha elad, akkor Ő ha egy forinttal is, de olcsóbban adja a festéket mint más. Hogy ez komplikált és bonyolult? Nem hinném. Ha a vásárlóban hatni kezd az önmérséklet, mert nem vesz két doboz festéket, akkor a kereskedelemben hat az önszabályozás, amit úgy is tanítottak, hogy a kereslet és a kínálat határozza meg az árat. Természetesen most mivel Infláció van, az inflálódás is hat az árakra, de ez nem volt mindig így és nem lesz mindig így. Egyszer összhangba kerül majd a jövedelem, az árukínálat és az ár. Átmeneti időben élünk, sok a gond, a nehézség, problémáink vannak. S j zázkilencvenkilenc fo- , rint egy kilogramm fehér alapozófesték? Az ember néz rá és miután az eszmecserén elgondolkodik, azt mondja: a fene se bánná, csak legyen igaz, hogy két-három év múlva jobban élünk majd. Két- három évet én is kibírok. Akkor majd újra festek. Ez is egy vélemény. Figyelemre méltó vélemény! ßaieria Seres Ernő
