Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

1991. október 1., kedd f| Pf EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 1 ] Fogyóban a megyei juhállomány A kistermelői gazdaságokban még nagy a vállalkozói kedv Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében öt évvel ezelőtt még 282 ezer juhot számláltak. Mára az állomány 204 ezerre csökkent, éle a kistermelői gazdaságokban az anyajuhok száma megháromszorozódott. Seres Ernő Meglepően nagy volt az ér­deklődés a csengeri mezőgaz­dasági szövetkezetben szep­tember ll-én megtartott juh- tenyésztési tanácskozás és fajtabemutató iránt. A 120 megjelent minden bizonnyal jó szót, a jövőt illetően re­ménykeltő biztatást szeretett volna hallani. Mindez sajnos elmaradt, de okulásul szol­gált néhány színvonalas szakelőadás és egy új juhfaj- tajelölt megismerése, a csen­geri merinó. Mielőtt a Csengerben el­hangzottakról, látottakról bővebben szólnánk, néhány tanulságos adat a megyei juhtenyésztés közelmúltjá­ról és jelenlegi helyzetéről. Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyében hat évvel ezelőtt négy szektorban (ÁG., állami vál­lalat, tsz és kistermelői gaz­daság), összesen 273 ezer ju­hot tartottak, ebből 201 ezer volt az anyajuh. A csúcs a juhlétszámban 1988-ban volt 284 ezerrel. Az állomány főleg az anya­juhok tekintetében 1990-re jelentősen csökkent, 174 ez­ret számláltak, 20 ezerrel ke­vesebbet, mint 1985-ben. A juh tartásban jelentősen és jelzésértékkel változott a szektor szerinti megoszlás. AZ" állami gazdaságokban az anyajuh felére, a termelőszö­vetkezetekben 1985-höz vi­szonyítva kétharmadra csök­kent. Ezzel szemben a kister­melői gazdaságokban az anyajuhok száma 28 ezerről 80 ezerre nőtt. 2343 magánju­hász tehát erősen hisz abban, hogy a juhtartás megélhetést ad és haszonnal jár. Dr. öcsödy Gyula, a Föld­művelésügyi Minisztérium osztályvezetője előadásának már az első mondataiban kö­zölte, nincsenek szenzációs és megnyugtató hírei a juh­ágazat jövőjéről. A közel­múlt adatai igazolják, hogy Magyarországon a juhte­nyésztés lejtőre került. 1982- ben volt a csúcs, 3,1 millió juhállománnyal, 2 millió anyával. Azóta folyamatos és tartós a csökkenés. Főként a gyapjú árának esése az, ami padlóra vitte az ágazatot. A gyapjú felvásárlási ára előbb felére, majd negyedére csök­kent, most a felvásárlási ár mértéke a korábbi árak tize­dénél tart. A juhágazat országosan is, de a megyében is a hármas hasznosításból kettőre szako­sodott, gyapjú- és hústerme­lésre. A tej- és tejtermékter- melés minimális volt. A gyapjúra jószerivel ma nincs se hazai, se külföldi piac. A húsértékesítést Európába korlátozza a Közös Piac által meghatározott kvóta, amely 21 350 tonna élő állat, és 1500 tonna vágott állat export. Ez a mennyiség a termelési po­tenciálhoz viszonyítva, ami 37—50 ezer tonna hús, na­gyon kevés. Számításba jö­hetne még exportnál az arab piac, de az bizonytalan és kiszámíthatatlan. Tragé­diája a juhágazatnak, hogy húsexportra orientált. A bel­ső fogyasztás minimális. Az osztályvezető sajnálattal kö­zölte, hogy mennyit és mit termeljenek a gazdaságok, senki sem tudja megmonda­ni. A minisztériumban meg­szűnt az a korábbi főosztály, ami operatíven is részt vett az ágazati ügyekben, a jelen­legi osztály feladatkörének egyike a biológiai alapok fenntartásának és fejlesztésé­nek elősegítése. A miniszté­rium tehát nem felügyel, nem irányít, a részfeladatok­ban nincs funkciója. A csengeri tanácskozáson érdekes és a jövőképet is fel­vázoló előadás volt az, amit dr. Kovács Péter, a bakon- szegi szövetkezet elnöke tar­tott. Ök a juhtej- és tejter­méktermelésre szakosodtak Izraelből behozott anyákkal kitenyésztettek egy olyan ál­lományt, amely jó tejelő. A juhtejnek ‘ és tejterméknek nincsenek kiviteli korlátái, a világon mindenütt jó pénzért el lehet adni a juhsajtot. Most azt tervezik, hogy egy újabb törzset hoznak be Iz­raelből és tovább növelik a tejtermelést, fejlesztik a juh­tej feldolgozását. Végül a bemutatóról. A csengeri szövetkezet juhte- lepét, az új fajtajelöltet (il­letve a csengeri merinófalká- kat) Végh János, a tsz fő­mérnöke mutatta meg a ven­dégeknek. A csengeri merinó a magyar merinó és az auszt­rál booroola fajta kereszte­zése. Az új fajta kitenyészté­sének célja az volt, hogy nö­vekedjék elletésnél a szapo- raság, javuljon a gyapjú mi­nősége. Ez teljesült. Az iker- ellés szinte százszázalékos, a gyapjú finomságát, szálhosz- szúságát laboratóriumi vizs­gálatok igazoltak. Adott te­hát egy kiváló hús- és gyap­jútermelő juhfajta. Remél­jük, nem volt hiábavaló a kutatók és tenyésztők fárado­zása. Csemegeszőlő téli tárolása Széles Csaba Ha kellő gondossággal aka­runk felkészülni a szőlő szü­retelésére és feldolgozására, úgy tudnunk kell, hogy fel- használás szerint a szőlő szü­retelése különböző érési sza­kaszokban történhet. Az érés folyamatában három sza­kaszt különböztethetünk meg: a zsendülést, a teljes érést és a túlérést. Zsendüléskor a bogyók át- tetszőek és a fajtára jellemző színük kezd kialakulni. Tel­jes éréskor a bogyók megpu­hulnak és a cukor összes mennyisége eléri bennük a maximumot. Ez az úgyneve­zett fiziológiai érettség álla­pota. A túlérett bogyók cu­kortartalma csak viszonyla­gosan válik nagyobbá azáltal, hogy a bogyók víztartalma fokozatosan csökken. A csemege (étkezési) szőlőt közvetlenül teljes éréskor és a minőségi bort adó fajtákat pedig a túlérés szakaszában szüreteljük. A csemegeszőlőt színéivé Erdei András vajai nyugdíjas 880 öles szőlőjében szüretel. Bő termésre számít. A szüreti előkészület elengedhetetlen része a hordók gondos tisztára mosása. célszerű szedni, akkor, ami­kor a leszüretelt szőlő cukor­foka legalább a 15 fokot el­éri. A csemegeszőlők szüre­telésekor a fürtöket késsel vagy ollóval levágjuk és la­pos rekeszekbe rakjuk. A helyszínen a fürtöket gondo­san át kell vizsgálni, a hibás vagy romlott bogyókat el kell távolítani. Szőlőből téli eltartásra laza fürtű, nehezen rothadó, vas­tag héjú és húsos bogyójú fajtákat kell kiválogatni. Téli tárolásra igen alkalmas: az Afuz Ali, az Itália, az Ale­xandriai muskotály, a Kövi­dinka, a Saszlafélék, a Csiri- csuri és az Otelló. Azok a kamrák, és tárolóhelyiségek a legalkalmasabbak a szőlő téli tárolására, amelyekben 80—85%. relatív páratarta­lom, 2—10 C-fok közötti a léghőmérséklet. Mielőtt a szőlőt betárolnánk, a helyisé­get 1,5—2%-os „bordóilével” (mésztej, plusz rézgálic) me­szeljük ki, és 2—3 gramm kén elégetésével fertőtlenít­sük. A tárolás módszere: a kamrában dróthuzalokat vagy léceket „feszítünk ki” 40—50 cm távolságra. A für­tök kocsányára 45—50 centi- méteres fonalakat kötünk és mindkét végére hurkolunk egy-egy fürtöt. Az iker für­töket úgy helyezzük fel, hogy az egyik fürt magasabban, a másik fürt alacsonyabban lógjon. Ezzel elérjük, hogy a fürtök nem érnek össze, eset­leges rothadás esetén a beteg fürtök nem fertőzik meg az egészséges fürtöket. A helyi­ségeket rendszeresen szellőz^ tessük, mindaddig, amíg a fürtök kocsánya meg nem szikkadt. Ezután ismét kéne- zéssel fertőtlenítsünk. A borszőlő fajták szüreti előkészületeihez tartozik a gépek, az eszközök, a feldol­gozó és erjesztő helyiségek (pincék) rendbehozatala, fer­tőtlenítése. A gondos gazda szüretelés előtt a szőlő érési folyamatát úgynevezett pró­baszürettel ellenőrizheti. Az ültetvény különböző, pontján néhány tőkét teljesen Is kell szüretelni, mustot készítünk és fokoljuk. A mért mustfok­ból a táblázat segítségével következtetni tudunk, a kier­jedés után várható szesztar­talomra : Magy. mustfok Malligand-fok Magy. mustfok Malligand-fok 14 8,4 18 ■ 11,3 15 9,1 19 12,1 16 9,8 20 12,8 17 10,6 21 13,6 M Ősz a kiskertekben Harmat érleli a zöldséget Samu András Üj évad kezdődött a ter­mészetben : hűvösebbek az esték, a hajnalok, érik a gyümölcs, színesedik a lomb. Itt az őszi betakarítás ide­je, ami egyúttal a jövő évi kerti tevékenységünk előké­szítését, megalapozását is je­lenti. A számos, időszerű tennivaló közül csak néhá­nyat említünk. A kiskertben gyümölcs­fáinkról a termést aiklkor szedjük, amikor a kései al­ma. körte, birs magja már bámulni kezd, s oldalt for­dított emeléssel a gyümölcs szára elválik a fától. A szár nélküli almia sérült, tárolás­nál hamar romlik. Közhiedelem, hogy a dióit verni kell — mint Luca nap­kor a tyúkokat piszkálni — mert úgy többet terem. Nem így van! A diófán a husán­gokkal rengeteg sebet ej­tünk, letördelj üik a rügyeket, ágaikat, és mivel ezt a nagy­termetű fát amúgy sem tud­juk kellően növényvédelem­ben részesíteni, a fekete le­vél- és gyümölcsfoltosság, a gnomónia, a gömbabetegség még jobban eluralkodik: a levélzet korán lehull, a ter­més satnya és kevés lesz. Gyümölcsszüret után vé­gezzük el az utolsó, nagyon fontos permetezést: gomba­betegség ellen Fundazollal, rovarkártevők ellen: Bi—58- cal. Rakjuk fel a hernyófo­gó öveket a fatörzs alsó és felső harmadára — tehát 30 és 60 centi magasra —, hogy a téli araszolóik és más bú­vóhelyet kereső kártevők alá másszanak. Az öveket 6—10 naponként vegyük le. éges­sük el, s rakjunk újakat. A faültetések ideje októ­ber utolsó harmada, novem­ber. Sürgető ezért a gödrök kiásása úgy, hogy a feltalajt a gödör egyik, az altalajt a másik oldalára rakjuk. A 80 —100 centi mély gödör aljá­ra tegyünk 4—5 villa érett trágyát, erre a feltalajt te­rítsük, s ültetéskor az alta­lajt húzzuk rá a fa gyökér­zetére. Lehetőleg lombhullás után végezzük az őszi ásást, a fer­tőzött lombot — ha a fá: nem sikerült megtenni — a fa alatt is célszerű megper metezni. A lomb beásásávai a kórokozók további gyéríté­sét érjük el. Egyébként a le­hulló lombot a gyümölcsfa alól, a díszfák alól és a nem nagyon fertőzött növényi ré­szeket a zöldségesből gyűjt­sük össze, vigyük a kom­poszttelepre, ahol amíg trá­gyafölddé, humusszá válik, addig a kártevők és kóroko­zók is elpusztulnák. A felszabaduló zöldség- ágyásokat is takarítsuk le, hogy tavasszal ne sűrűsödjön a munka. A szükséges trá­gyázás, műtrágyázás után ás­suk fel az ágyás talaját. A rebarbaráról már ne szed­jünk levelet-levélnyelet, hagyjuk visszahúzódni, hogy a tápanyaga lemenjen a vas­tag gyökérzetbe. A gyökérzöldség, a káposz­tafélék felszedését ne siet­tessük. Számukra kedvező a hűvösebb idő, a bő harmatok segítik érésüket, és így el- tarthatóbbá válnak. Amikor a sárgarépa, petrezselyem, a cékla és a többi gyökgumós betakarítására kerül sor, ne feledkezzünk meg azok szik­kasztásáról. Nem fonnyasz- tásról van szó. Hanem arról, hogy az érett gyökér két-há­rom nap alatt félárnyékos helyen pihen, valamicskét veszít víztartalmából, így jobban tárolható. A felásott, és erre a célra elmunkált ágyásokba végez­hetjük a fokhagyma, vörös­hagyma duggatását, az átte­lelő mák vetését. A fagyok beállta előtt vethetünk sár­garépát, petrezselymet, pasz- tinákot, vöröshagymát, bor­sót. A tél alá vetés bizonyos fokú rizikót jelent, mert első október végi, november ele­jei fagyokat még követheti meleg idő — mint például tavaly — és ilyenkor a mag ki- csírázik, s az igazi téli hideg­ben a zsenge növény elpusz­tul. Ha sikerül a tél alá ve­tés, akkor korán, primőrként tehetjük a zöldséget a család asztalára. Talajerő-visszapótlás baktériumokkal Dr. Mónus Bertalan Az utóbbi évek túlzott műtrágya felhasználásának hatására a termőtalajok hasznos baktérium flórája nagymértékben lecsökkent, a nitráttartalom megnöveke­dett. Gazdasági gond, hogy a műtrágyaárak miatt a ter­melési költségek a termelés jövedelmezőségét veszélyez­tetik. Újdonság a kedvezőtlen ha­tások megszüntetéséhez a Phylaxia által előállított Phylazonit—M. elnevezésű baktériumtrágya. A két bak­tériumfaj közül az Azoto- baoter coococcuim, a levegő nitrogénjét köti meg és adja át a talajnak. A Bact. megat­herium, a talajban kötött ál­lapotban lévő foszfort mo­bilizálja és elősegíti, hogy a növények hasznosítsák. A Phylazoinit—M. alkalma­zásával a Nitrogén műtrá­gyát részben vagy egészben el lehet hagyni. A foszfor műtrágya használatát a gaz­da minimálisra csökkenthe­ti. A felhasználási mód, hogy őszi vetőszántás, gyü­mölcsös tárcsázás, illetve ta­vaszi munkák esetén a talaj felületére 10 liter Phylazo- nitot permetezünk ki 300— 500 liter vízben felhígítva és a talajba dolgozzuk. A kiper­metezést gyomirtó és nö­vényvédő szerrel keverve egy menetben is végezhetjük. A bedolgozásra azért van szükség, mert a baktériu­mok fényre érzékenyek. 10— 20 °C-os hőmérsékleten a baktériumaik a talajban el­szaporodnék és tenyészidő- szak végéig fejtik ki hasznos tevékenységüket. A kísérle­tek igazolják, hogy a Phyla- zomit alkalmazásával a ter­melés 10—30 százalékkal nö­vekszik, a környezet nem szennyeződik, “a termelés költsége hektáronként 3— 4000 Ft-ital csökken. A Phylazonit—M. a bio­termesztésre való áttérésnek és az integrált növényvéde­lem megvalósításának igen fontos kelléke. Az újdonság forgalmazója, a TSZKER a közelmúltban Baktalóránt- házán szervezett szakmai ta­nácskozást és bemutatót. Az oldalt összeállította s SERES ERNŐ ___________

Next

/
Thumbnails
Contents