Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-10 / 212. szám
1991. szeptember 10., kedd EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 11 RINTYRÖPTE Dalos hím és néma társ Tenyerünkön hordva... balazs attila felvétele Tóth Sándor Nyíregyháza (KM) — Nagyon sokan kedvelik ezt a gyönyörűen trillázó, szép megjelenésű madarat. Tartása, gondozása különösebb hozzáértést nem igényel, de tenyészteni körülményesebb, mint a zebrapintyet, vagy a hullámos papagájt. Ez az oka, hogy nem vált tömegmadárrá. A kanárival foglalkozó irodalom Magyarországon elég szegényes, ezért szeretnék közreadni néhány hasznosítható tapasztalatot, tanácsot a beszerzéstől a tenyésztésig. Mindenekelőtt ismerkedjünk meg közelebbről a madárral! Első egyedeit az 1408-as évek végén a spanyolok hozták Európába, ahol rövid időn belül a tehetős rétegek legkedvesebb szoba- madara lett. A spanyolok közel 100 évig egyeduralkodók voltak a piacon, mert csak hím madarakat értékesítettek, így megakadályozták a tenyésztést. (Csak a hímek énekelnek.) A kanáritenyésztés megindulása, a madár széleskörű elterjedése egy hajótörésnek köszönhető. A szerencsétlenség során a rakomány jelentős részét képező madarak elérték az olasz partokhoz közeli Elba szigetét, ahol a Kanári- szigetekihez hasonló éghajlati és táplálkozási viszonyokat találtak, szaporodni kezdtek. Az olaszok pedig német, holland, angol, francia, belga tenyésztők közreműködésével az egész világon elterjesztették. Eleinte kizárólag énekéért tenyésztették, nemesítették, így sokáig megőrizte a vad- kanári zöldessárga, barnásfekete csükozású toll ruháját, 13—14 cm-es testnagyságát. Az énekes (nemes) kanárinál napjainkban is másodlagos szerepe van a színnek, a fő hangsúlyt, a minél változatosabb, tisztább hangzású énekre helyezik. A tenyésztés 9orán fellépő spontán mutációk, a tudatos szelekció, nem utolsósorban pedig a tűzpinty- tyel való, termékeny utódokat hozó keresztezés eredményeként ma már a fehértől a sárga, vörös, zöld, barna, kék és fekete különböző árnyalatáig a színkanárik több száz változatában gyönyörködhetünk . Voltak tenyésztők, akik az álaki-alkati változást — változtatást helyezték előtérbe, ezzel megalapozták az alakkanári-tenyésztést. Ezen a területen is csodálatos — néha meglepő „— eredményeket produkálták elsősorban az angol, francia, belga és olasz tenyésztők. Egyes fajtáknál e tollazat szerkezete (Milánói Fodros), másoknál a test alakja (Belga Púpos) vagy nagysága (Yorkshirei) ejti ámulatba a szemlélőt. Kár, hogy e madarak többségét csak kiállítási kalitkákban láthatjuk, a kereskedőiméi és a tenyésztők nagy részénél a színkanárik viszonylag kis választékával találkozhatunk. Ez abból következik, hogy minél különlegesebb egy madár, annál nehezebb a tartása, szaporítása, magasabb az ára. Kezdőknek extra madarak vásárlását emiatt nem ajánlom. (A következő rész o madár beszerzéséről szól majd.) AQUA ABC Ot perc naponta Kezdőknek: guppik és pUttik harasztosi pAl felvétele Makó Csaba Nyíregyháza (KM) — Nagyon sok gyermekben él a vágy, hogy egy akváriumot mondhasson magáénak növényekkel, halakkal. De csak kevesen használják fel az otthon adta lehetőségeket, mert mindjárt komoly anyagi feltételeket igénylő medencékre, műszaki berendezésekre, nehezen tartható halakra vágynak. S ha ezt megszerezték mind, akkor kellő tapasztalatok hiányában az első kudarc kedvüket szegi. Hogy a buktatókat elkerüljük, meg kell ismerkednünk a legalapvetőbb tudnivalókkal! Egy akváriummal nincs sok gond. Ha a gyönyörködésre szánt órákat nem számoljuk, az akvárium berendezésétől kezdve az eleségvá- sárláson és etetésen keresztül a tisztogatásig az összes tevékenység egy évre számított napi átlaga mindössze öt perc. A legtöbb ember, aki életében először ismerkedik az akváriummal, azt hiszi, hogy minél kisebb egy akvárium, annál könnyebb kezelni, gondozni. Aki egy 10—15 literessel próbálkozik, nagyon hamar rádöbben, hogy „nagy fába vágta a fejszéjét”. Ugyanis a kicsi akvárium vize hamarabb tönkremegy, a benne levő növények túlbur- jánzanak, majd elpusztulnak, a legtöbb hal kjs élettérben rosszul érzi magát. Ezért ajánlatos az 50—80 liter űrtartalmával próbálkozni legalább, melyet úgy helyezzünk el lakásunkban, hogy közvetlen napfény ne érje, ugyanis a napsugarak hatására köny- nyen bealgásodik. Fontos, hogy vízszintes és rázkódásmentes legyen az alap, amire helyezzük, s ragasztott akváriumok esetén gumilap, itatóspapír kerüljön alá, hogy ne kemény alapon feküdjön, mert egyébként könnyen elrepedhet üvege. A közelben legyen konnektor a segédberendezések — világítás, levegőztetés, szűrés, fűtés üzemeltetéshez. Medencénket meleg vízzel és erős szivaccsal mossuk át első lépésként, vegyszereket ne használjunk. A talaj tisztára mosott folyami homok legyen, melyet úgy simítsunk el, hogy a medence elejére lejtsen, így a keletkező szennyeződések ide sodródnak, s eltávolíthatóvá válnak. Dekorációként a talajra helyezhetünk bazaltzúzalékot, kavicsokat, kiáztatott, kifőzött fűz-, szőlőgyökeret. Ne használjunk mészkövet, márványt díszítésként, mert a vizet meszezve ártalmasak a növények és halak számára. A növények ültetésekor vágjuk vissza gyökerüket, távolítsuk el az elsárgult, sérült leveleket. Az alacsonyabbakat előre, a hosszabbakat a medence hátsó részébe ültessük, azonos fajokat ne szálanként, hanem csoportosan. Mikor ezzel elkészültünk, töltsük fel vízzel az akváriumot, de előbb terítsünk fóliát az aljára, és csak lassan öntsük rá a 22—24 °C-os vizet, különben felkavarodik a homok, kimosódhatnak a növények. A halak betelepítésével ezt követően várjunk kb. egy hetet. Az újonnan beállíott akváriummal az első két-három hétig semmi elfoglaltság sincs^A halak megkapják napi élelmüket, a gazdájuk órák hosszat gyönyörködhet bennük. A gondozási tennivalók: — napi: etetés, vízhőfok ellenőrzés, — heti: előüveg algától tisztítása, elpusztult növényi részek eltávolítása, elpárolgott víz utántöltése, —- havonta: részleges vízcsere, elburjánzott növények ritkítása, — évente: teljes „nagytakarítás”, talajcsere. Sokan arra gondolnak, hogy a video, számítógép-já- tékok miatt csökken az érdeklődés az akvarisztika iránt, mert kényelmesebb a tv előtt üldögélni, mint az akváriummal bíbelődni. Ettől nem kell tartanunk, mert az akvárium életet, természetet visz otthonunkba, látványa megnyugtat, gondozása örömteli elfoglaltság. Az oldalt összeállította: TAPOLCAI ZOLTÁN Ami az Ebsarokl tarait Tölgyerdőházi Cinka, becenevén Nóra talán nem harag' szik meg érte, hogy sztárfotóját csak egy hónap késéssel közöljük. Korábban — helyhiány miatt — csak szavakban mutattuk be a szép dobbermant. MATHÉ CSABA FELVÉTELE Rock-lánc Élő lemezek Kállai János Á zt hiszem, az „élő” rocklemezek iránti gyűjtőszen/M vedélyem valahol igen mélyen, talán a 60-as évekre tehető kamaszkorom koncertelzártsága forrásvidékén gyökerezik. Mert néhány, akkoriban majdnem véletlenszerűen idetévedő „nevesebb” együttes, mint pl. a Stovepipe Number Four (nyakam rá, hogy még kopaszodó, ráncosodó nyakú kortársaim sem emlékeznek pontosan, kik is voltak ők!), vagy a tényleg sikeres Nashville Teens, de még a lengyel No To Co is nem megjátszott, manír-extázisig fokozta lelkesedésünket. Pusztán azzal, hogy láthattuk-hallhattuk, emberközelben tapasztalhattuk zenéjüket, ahogyan play back és egyéb mikroprocesszoros rafinériák nélkül „szülték” meg a színpadon, koncertdobogón, ott, az orrunk előtt a stúdiósteril változatban már ismert számokat. De kevesen jöhettek, nem úgy, mint ma — tucatjával —, s így maradtak pótléknak az ún. live-lemezek. A gyűjtésnek ez aztán tényleg csúcsterepe. Mert óriási banalitás: ahány koncert, annyi variáns! Űj meg új ízek, hangulatok, hosszabb-rövidebb szólók, és ami a sava- borsa az egésznek: a bekiabálások, a tapsorkán, a „tómutatás”, a koncertmester szövege, a zenészek kiszólása’, de mondhatjuk, .gondolván Jim Morrisonra, vagy Frank Zappára — szövegprovokációi. Ez, így, együtt mindig több, mint a leg-CD-bb (olvasandó: legcédébb!) stúdióhangzás. Nekem az áttörést a Doors 1970-es Absolutely Live c. dupla albuma hozta az élőkategóriábam, de legalább eny- nyire földhöz vágott a Colosseum dupla „élője”, vagy a King Crimson Eapthbound-ja. A Doors-show angyali halkságai és démoni sikolyai örökre belém vésték Morrison önemésztő, excentrikus, pusztulás felé sodródó pantomimjét, Chris Farlowe bikabömbölése, jódlifutamos kitörései „kép nélkül is” részesévé tettek a tizenöt-húsz perces számok létrehozásának, az Earthbound pedig a színpadi elektronizálás elszabaduló őrületének első live- dokumentuma. És most még néhány kedvenc! A Jethro Tull Bursting Out-ja, ami a csapat életművének csaknem teljes keresztmetszetét adja, a Rolling Stones Still Life c. LP-je, vagy a Supertramp Paris-duplája. A sort folytatni nem nehéz, hiszen minden valamirevaló banda kinyomott egykét koncertlemezt. S akkor még nem szóltunk az ún. „friends”-típusú korongokról, amikor is egy-egy nagy csapat sztárja nem a saját legényeivel, hanem baráti zenészekkel lép fel. Ebben Alvin Lee, Eric Clapton, Carlos Santana, John Mayall, vagy a már örökéletű Hendrix járnak az élen, de a lánc itt is végtelen. Nem engedhetjük meg, hogy a feledés akár csak egyetlen „szemet” is kikoptasson még ma is meglevő feszességéből!
